--- IN MEMORIAM P. SZABÓ FERENC SJ ---

Szabó Feri elhunytával sokan emlékeznek rá és tevékenységeire: mindazok, akik közelről vagy messzebbről figyelték az alkotó jezsuitát. Magam olvasó-, majd társszerkesztőként másfél évtizedig lehettem munkatársa, reggelenként ministránsa, prédikációinak hallgatója, munkáinak szemlélője. Próbálom röviden megfogalmazni a Feriről szóló felismeréseimet. Gyermekkorában kitűnt intellektusával, a filozófia iránti fogékonyságával, élő istenhitével. Szorgalmas ministráns, szorgalmas kétkezi munkás. Gyors felfogóképessége végigkísérte egész életén. Megvolt benne a készség a tudományos ismeretek befogadására, a megismert tények magában való szintetizálására, s bármikor képes volt ezeket elővezetni akár írásban, akár előadások formájában. Életében nagy fordulatot hoz későbbi lelki vezetőjével, P. Pálossal való találkozása. A Rákosi időkben készül jezsuita életére. Versekkel is próbálkozik, mégpedig eredményesen. Szellemi éhsége kimeríthetetlen. Korának élenjáró tudósai éppúgy lekötik, mint a régi korok nagy gondolkozói. A megismert felismeréseket kötetekbe foglalja, és közkinccsé teszi. Nem térek ki még összefoglalóan sem legalább százra tehető könyveinek felsorolására, sem arra, hogy publikációit taglaljam. Hozzáférhetők ezek ma a technika jóvoltából. Amit nagyon szeretnék hangsúlyozni, az az, hogy Feri nagy összefoglaló.

Munkássága kiterjed korának élenjáró szellemi kincseinek a közvetítésére. Ismerteti a II. vatikáni zsinat anyagait, a nyugati teológusok, költők műveit. Műfordítóként sokak műveiből merít s publikál.

Ugyanezt teszi élőszóban a Vatikáni Rádió magyar szekciója vezetőjeként, majd idehaza jó képességű előadóként. Munkamódszere sajátos. Gyors felfogóképességét kamatoztatja. Képes azonnal megragadni a lényeges gondolatokat, s ezeket magába szívni, a már meglévő ismereteihez igazítani, a különféle szerzők meglátásait egymással összehasonlítani, publikációkba szerkeszteni. Visszatérő szóhasználata: „megmutattam”. Igen, ez a valóság. Megmutatta a gondolatokat, megmutatta az összefüggéseket, megmutatta mindazt, amit évtizedek alatt felhalmozott magában.

Szabó Feri költőként is jelentős életművet hagyott az utókorra. Számos jezsuita foglalkozott versírással. Faludi Ferenc, aki emlékezetem szerint mindössze néhány tucat költeményt írt, Cser László, aki többet. Szabó Feri összegyűjtött verseinek a száma kb. félezer.

A lírai visszaemlékezéseken kívül költeményei hangsúllyal az erosszal és a tanathosszal foglalkoznak. De vannak játékos és filozofikus versei is. Ami legáltalánosabban megállapítható, hogy verseiben rendkívül őszinte. Kendőzetlenül számol be érzéseiről, „csillagpor” mivoltáról, törékenységéről, és arról, hogy létünk látszólag milyen esetleges. Nagyon szép versekben számol be istenkereséséről.

Írhatnék itt még arról a közvetlenségről, amellyel megszólította mindazokat, akikkel összehozta élete. Írhatnék a Faludi-körről, a könyvtárak megszervezéséről, a Távlatok c. folyóirat megálmodásáról, a jezsuiták életét feldolgozó könyvsorozatáról. Arról, hogy képes lett volna egyedül megírni valamennyi lapszámot, mint Németh László a maga folyóiratát. Írhatnék azokról a tartalmas rekreációkról, amelyeket együtt töltöttünk. Hányszor emlegette, egy-egy epizódot felvillantva életéből: „Vajon lesz-e valaki, aki megírja ezeket?” (Végül is nem bízta a véletlenre: ő maga vallott több kötetben saját életéről.)

Inkább azzal fejezem be róla való megemlékezésemet, hogy felidézem az egyik utolsó vele készült rádióinterjút. Ebben elmondja, hogy hosszas élete végéhez közeledik, amikor már nincs különösebb tennivalója. Naponta gyönyörködik a természetben, hálát ad minden megért napért, reméli Isten irgalmasságát a vele színről színre való találkozás alkalmával. Volna még írnivalója, és reméli, hogy még képes lesz az Örök Várostól elbúcsúzni. (Utóbbi nem adatott meg neki.) Arra gondol, hogy odaát hány és hány rokonával, jezsuita társával találkozik. Reméli, hogy Pascallal, Szent Ágostonnal lehetősége lesz értekezni, és még nagyon sok mással is. A haláltól való szorongását felváltotta az az izgalom, hogy immár valóban Jézus társaságába kerülve miféle élmények várnak rá az öröklétben.

Nos, megérkezett a Szelíd Fény birodalmába és – okkal gondolom –, megtapasztalta, amit a jó Isten készített az őket szeretőknek.

Köszönöm életét, s azt, hogy vele tarthattam életének egyhatod részében.

Gyorgyovich Miklós aTávlatok  társszerkesztője

2021 - o - UTOLSÓ  ÍRÁSAINK  - o -2023

Szabó Ferenc SJ: DANTE ÉS PÉGUY – A REMÉNYSÉG PRÓFÉTÁI  –
Olvasónapló reflexiókkal
Ferenc pápa Dante Alighieri halálának hetedik centenáriumára közzétett, Az örök fény ragyogása kezdetű apostoli levelében az Isteni Színjáték költőjét a reménység prófétájának nevezte. Küldetéséről ezeket írta (8. pont): „Dante a hit fényében újraolvassa saját élettörténetét, felismeri hivatását és a rábízott küldetést; ezáltal – paradox módon – a látszólag megbukott és kiábrándult, bűnös és reményt-veszett ember átalakul a reménység prófétájává.” >>>

Szabó Ferenc SJ: Kiegészítés Viharban (Új Ember, 2021) című könyvem VI. fejezetéhez – Könyvismertetések a Vatikánról – Eltussolt botrányok
A II. Vatikáni zsinatot meghirdető XXIII. János pápa „Új Pünkösdöt” remélt a korszerűsödést (aggiornamento) és lelki megújulást kereső egyetemes zsinattól. A második ülésszaktól (Szent) VI. Pál folytatta és valósította meg a történelmi fordulatot a katolikus Egyházban. >>>

Szabó Ferenc SJ: Dante Alighieri – Hétszáz év után – Olvasónapló – reflexiók – vélemények (2021. január-július)
Dante Alighieri halálának 7. centenáriuma alkalmából tette közzé Ferenc pápa Candor lucis aeternae – Az örök világosság ragyogása kezdetű apostoli levelét, amely az Isteni színjáték aktualitását, örök mivoltát és a költő hitének mélységét hangsúlyozza.
Dante 1321-ben halt meg Ravennában, fájdalmasan száműzve szeretett szülővárosából, Firenzéből. A költőóriás 700 év távlatából szól hozzánk, mai emberekhez, és kéri, hogy ne csak olvassuk és tanuljuk műveit, hanem elsősorban hallgassuk meg és kövessük őt a boldogsághoz vezető úton, vagyis Isten végtelen és örök szeretete felé. >>>

2021. június
Szabó Ferenc SJ: Hétszáz év után
Ferenc pápa Dante halálának hetedik centenáriumára írt apostoli levelében arra buzdítja a keresztényeket, főleg a nevelőket és a művészeket, hogy a „remény prófétájától” ihletve terjesszék a béke, a szabadság és a testvériség üzenetét. „Ez a feladat a mostani történelmi pillanatban különösen fontos, amikor árnyak, romlás és a jövőbe vetett bizalom hiánya vesz körül minket. Dante, a nagy költő segíthet minket abban, hogy derűsen és bátran haladjunk az élet és a hit  zarándokútján, egészen addig, amíg szívünk megleli az igazi békét és örömet, vagyis a szeretetet,»amely mozgat napot és minden csillagot«” [Magyar Kurír cikk >>>]

Szabó Ferenc SJ: Viharban – Egyházunk az ezredforduló után
Hatvan évvel ezelőtt a II. Vatikáni zsinat utolsó nagy dokumentuma, az Öröm és reménység (Gaudium et spes) szavaival fordult a modern világ felé, „új pünkösdöt” remélve korszerűsítéstől és lelki megújulástól. Most pedig XVI. Benedek és Ferenc pápa a válságban küzdő Egyházat az apostolok viharban merülő bárkájához hasonlította. Hogyan jutott az Egyház hajója a mai válságos, reményünket megpróbáló helyzetbe? Erre a kérdésre keresem a választ. A vonatkozási pont mindvégig a II. Vaticanum eseménye és az általa kívánt korszerűsödés/megújulás nehéz kibontakozása. Szeretném megmutatni, Ferenc pápát követve, hogy a „szent és bűnös Egyházban” jelen van a Feltámadt Úr Lelke, aki a válságban is a régiből újat teremthet, ha mi megtérünk és kitárulunk kegyelmének. Ez a megtérés is a Lélek ajándéka: ha hittel és bizalommal kérjük, az Atya biztosan meghallgatja imádságunkat (vö. Lk 11,13). [Magyar Kurír cikk >>>]

2020. január
Tompa Mária, Szentkuthy Miklós vonzásában, Visszaemlékezések, naplók, elemzések
(Kortárs Kiadó, Bp., 2019)
Szabó Ferenc: OLVASÓNAPLÓ – &qu – "...akkor figyeltem fel rá, amikor – az író halála után fél évvel – megkaptam Kabdebó Lóránt barátomtól a Frivolitások és hitvallások című kötetet:
 „...A metafizika az én mindennapi miliőm, nem tudok belenyugodni, hogy valami csak úgy van, nem tudok megmaradni a porszemnél, hanem a porszemtől rögtön repülök az Androméda ködök és szupernovák legvégső határáig, ahol talán szintén porszemekkel találkozom, de mennyire másképpen. És ez már olyan hitvallás-súlyú dolog.” ... >>>

Szabó Szabó Ferenc SJ új könyvei

Tovább a könyvek leírásához >>>

2018. október
Szabó Szabó Ferenc SJ: VILÁGÍTÓ EMBEREK – IDŐSZERŰ MŰVEK
Bábel Balázs ajánlása: „Minden írástudó, aki jártas a Mennyek Országának tanításában hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.” (Mt 13,52)
Jézus tanítókról, írástudókról szóló megállapítása különösen is áll Szabó Ferenc jezsuita teológusra, aki költő, publicista, rádióműsor-szerkesztő, folyóirat-főszerkesztő is egy személyben. Több mint fél évszázad terméséből, annak fő vonulatából a régi megállapításokat új megvilágításba helyezve gyűjtötte össze írásait ebbe a kötetébe. Teológiai munkáit papnövendék korom óta haszonnal olvastam és forgattam,
az abból az időből való levélváltásunkat is nagy becsben tartva őrzöm. >>>

2016. december
Szabó Ferenc SJ: „ÖRÖMBEN ÉLTEM”
Ez a kis könyv – a jezsuita Arcélek sorozatban – hivatásom történetének főbb mozzanatait vázolja. Nem teljes önéletrajz, életművemből is csak néhány fontosabb tényt említ.
Életrajzi adataim közben eszmélődéseim, naplójegyzeteim és verseim alkotják e „vallomásokat” Szent Ágoston-i értelemben kettős confessio. ... Isten irgalmas szeretetének megvallása ... >>>

2015. február 17. KÖNYVBEMUTATÓ  >>>

Szabó Ferenc SJ: Angyali üzenet
Suhai Pál: Jezsuita hitvallás Szabó Ferenc élete művében. - "...három napon át bújtam könyveid vadonát, mást se tettem, mint Szabó Ferencet olvastam..." >>>
 

Szabó Ferenc SJ: Találkozások - Barátok, mesterek
Személyiségünk a kommunikáció: a találkozások, a kapcsolatok, a párbeszéd, a kölcsönös nyitottság és végső soron a szeretet révén bontakozik ki. Szeretném egyszer számba venni a sok-sok jó barátot, ismerőst, akik ingyen szerettek engem, szerettem, hogy szerettek, és hagytam magam szeretni… 

Tovább a Cikkekhez >>>

 Tovább a Könyvajánlóhoz >>>