A Távlatok első számainak előkészítését a Szolgálat bécsi szerkesztőségében végezték, mígnem 1992 nyarán a főszerkesztő, Szabó Ferenc Rómából, a társszerkesztő, Nagy Ferenc pedig Bécsből hazaköltözött Budapestre a Sodrás utcai Faludi Ferenc Házba. Az első számot még Ausztriában, a többit, a második számtól kezdve pedig már itthon nyomattuk.Fábián Endre kecskeméti mérnök gondozta a nyomtatást, postázást. Ahogy lassan „meghonosodtunk”, egyre több szerzőt és olvasót toboroztunk. 1993-tól 1997-ig évente hat számot adtunk ki (nyári kettős számmal). Utána visszatértünk az évi négy számra. Viszont 1996-tól 2006-ig minden számhoz kétívnyi mellékletet csatoltunk: a Magyar Papi Egység Nagy Ferenc szerkesztésében sajátos lelkipásztori kérdésekkel foglalkozott; néha egy-egy külön füzet is megjelent lelkipásztori vagy erkölcsi problémákról. Továbbá P. Nagy folyatta a Szolgálat gyakorlatát: közölte a pap és szerzetes halottak nekrológját.

Az 1993/1. (9.) számban már megjelentek a szerkesztőbizottság tagjainak nevei: András Imre SJ (Bécs-Budapest), Benkő Antal SJ (Róma), Czigány György (Budapest), Keresztesné Várhelyi Ilona (Debrecen), Mészáros István (Budapest), Nemeshegyi Péter SJ (Tokió), Nemeskürty István (Budapest), Sajgó Szabolcs SJ (Budapest). – Ez a névsor az 1995/1. számban bővült Bárdosy Éva és Gyorgyovich Miklós nevével, majd rövid ideig Hartai Éváéval. Újabb bővülés 2000-től: Beran Ferenc, †Dékány Endre, Róna Judit, Szerdahelyi Csongor. 2006-tól még: B. Petőfi Ágnes, Horváth Árpád SJ, Krómer István, Lázár Kovács Ákos, Radnóti Katalin, †Tüskés Tibor, Thorday Attila, Tereza Worowska, és rövid ideig még Kiss Ulrich és Vértesaljai jezsuiták. 1995-től Nemeshegyi Péter már Budapesten cenzorunk, majd főmunkatársunk lett, Gyorgyovich Miklós pedig olvasószerkesztő, majd az utolsó években, amikor Nagy Ferenc kivált a szerkesztőségből, társszerkesztő lett. 1993-tól Gergó Ágnes és Mogyoróssyné Fogarassy Julianna szerkesztőségi és kiadóhivatali munkatársak.

A politikai fordulat Kelet-Közép-Európában új helyzetet hozott a magyar táradalomban és egyházban, és ez a változás új igényeket, új lehetőségeket teremtett az evangelizálásban. Ezeknek kívánt megfelelni negyedéves világnézeti, lelkiségi, kulturális folyóiratunk. Továbbra is a II. vatikáni zsinat szellemében kívántunk működni: szolgálni a zsinati korszerűsödést, párbeszédet folytatni a magyar értelmiség széles rétegeivel, hívőkkel, keresőkkel és jó szándékú nem hívőkkel, főleg a kultúra képviselőivel, ahogy ezt a Gaudium et spes 62. pontja óhajtotta: „Az irodalom és a művészetek a maguk módján sokat jelentenek az egyházi élet számára. Arra törekszenek ugyanis, hogy kifürkésszék, milyen az ember, mik a problémái, és mit tapasztal, amikor megismeri és tökéletesíteni akarja önmagát és a világot. (…) Egy műalkotás többet mondhat Istenről, mint sok elvont ismeret, világosabbá teheti az értelem számára az Evangélium tanítását, és azt úgy képes bemutatni, mint ami hozzátartozik az élethez.” Mindez elsősorban a „Kultúra és élet” rovatok és részben a „Tanulmányok” irányára vonatkozik. A „tanulmányokat” általában egy-egy központi téma köré csoportosítottuk. Természetesen megmaradt a „Lelkiség” rovat és vele – a Szolgálat profiljának némi folytatásaként – a lelkipásztorkodás. (Később több évig a Távlatok mellékleteként jelent meg – Nagy Ferenc szerkesztésében – a kifejezetten papi, lelkipásztori témákkal foglalkozó Magyar Papi Egység.) Figyeltünk Rómára és a világegyház híreire (ismertettük az új pápai és szentszéki dokumentumokat stb.) Gyakori volt a „Magyar Figyelő”: a magyar politikai-társadalmi valóság felmérése és értékelése az Evangélium fényében. Végül a „Szemle”-rovat könyveket és cikkeket ismertetett.

A Távlatok az évek folyamán kialakította sajátos profilját a hazai vallásos folyóiratok között, hála a szerkesztőbizottság és a szerző munkatársak tanácsainak, valamint az egyre több hozzánk érkező visszhangnak. Tanulságos kiértékelést végzett a Távlatok első 11 száma alapján kedves és hűséges szerkesztőségi munkatársunk, Keresztesné Várhelyi Ilona. Ő is, mások is sürgették a felmérést az olvasók táborában, hogy lássuk, milyen szerepet tölt be lapunk a többé-kevésbé hasonló katolikus folyóiratok (Vigilia, Teológia, Mérleg, Pannonhalmi Szemle, Igen, Jel stb.) között.

A felmérést, közvélemény-kutatást elvégezte Kiss Ulrich S.J., és miután a kérdőívekre beérkezett válaszokat kiértékelte, az eredményt közzétettük a Távlatok 29–30-as kettős számában (1996. július, 490.kk.) A kérdőíveket 2653 címre postáztuk, és mintegy 650 személy válaszolt, tehát kis híján minden negyedik!

A válaszadók 70%-a egyértelműen értelmiségi volt. Olvasóink tekintélyes hányada jó néhány más vallásos folyóiratot is előfizetett vagy rendszeresen vásárolt. Ezért összehasonlítást is végezhettünk. A Távlatokkal az olvasók 91%-a elégedett. Ehhez viszonyítva más lapok „helyezése”: Mérleg 73%, A Szív 60, Igen 43, Vigilia 66, Jel 64%. Fontos megjegyzés: „Az olvasók nagyfokú elégedettsége lapunkkal persze annak tudatában értékelendő, hogy a kérdőívet a Távlatok állította össze, és ezért „bonuszt” kapott. Válaszokat kaptunk arra nézve is, hogy milyen témák érdeklik leginkább olvasóinkat. A szellemi, illetve világnézeti tájékozódás és kulturális igény szinte egyenrangúan jelentkezett a lelkiségi szükséglet mellett, tehát nem ennek a helyébe lépett, amikor a lelkiségi Szolgálat helyére lépett a Távlatok. E kettős irányzat egyedülálló profilt adott lapunknak. Végül idézem Kiss Ulrich összefoglalását: „A Távlatok olvasói magas szellemi szintet képviselnek, elkötelezettek a lap iránt, mely egyszerre szellemi és lelki táplálék számukra. A kérdőívakciót örömmel vették, gondosan válaszoltak a kérdésekre, így az adott válaszok megbízhatóknak tekinthetők. Érdeklődésük sokoldalú, és értékelik, hogy a lap ennek megfelel. Nagyobb ökumenikus nyitást várnak el a jövőben, aminek csak örülni lehet.”

Arra itt nem vállalkozhatunk, hogy a részben megőrzött – túlnyomórészt pozitív – (sajtó)visszhangokat összegezzük. Néhányat azért idézek ízelítőül. A Magyar Kurír, az Új Magyarország, a Magyar Nemzet, az erdélyi Keresztény Szó stb. több-kevesebb rendszerességgel ismertették a Távlatok új számait, legalábbis a 90-es években. Különösen is részletes méltatásokat közölt a Magyar Nemzet Osztovits Ágnes médiaszakembertől. Néhány ismertetésből idézek belőlük, mert ezek a visszhangok segítettek bennünket a Távlatok sajátos profiljának kialakításában. „A magyar katolikus sajtóban az újjászületés eufóriája után igen jellegzetes gyermekbetegségek ütötték fel a fejüket. A folyamatosan megjelenő régi és az újra indított régi folyóiratok nyomasztó szellemi arisztokratizmusa, néha nem is leplezett pártos ellenzékisége alaposan elbizonytalanította az olvasókat. (…) A Távlatok főszerkesztője, a tudós költő, jezsuita Szabó Ferenc egyre tudatosabban teszi nélkülözhetetlenné folyóiratát, hogy a modern katolicizmusnak itt és most, ebben az ezernyi sorskérdéssel küszködő országban kell szolgálnia, állást foglalnia és segítenie olyan égető szociális kérdések megoldásában, mint amit a munkanélküliség, a tömegessé váló depresszió, az alkoholizmus, a drogfüggőség hoz magával. A Távlatok az egységkeresés fóruma akar lenni, de az egység nevében nem vállal elvtelen kompromisszumokat, nem süllyed le a politikai csatározások szintjére.” Következik a tanulmányok részletes bemutatása. (MN 1993. aug. 9) – „Harminckettedik számánál tart a magyar jezsuiták folyóirata (Távlatok), amelyet ma Szabó Ferenc és Nagy Ferenc közösen szerkeszt népes, világiakat is felvonultató szerkesztőbizottság segítségével. A lap a II. vatikáni zsinat szellemében nyitott a világ gondjaira, igyekszik olyan témákat felvetni, amelyek mindnyájunkat érintenek. A legutóbbi szám a halál problémájával foglalkozott, a mostani a családdal.” Következik Nemeshegyi Péter, Bárdosy Éva és Lelóczky Donát írásainak ismertetése. (MN 1997. jan. 13.) „A magyar jezsuiták folyóirata, a Távlatok már indulásakor felismerte, hogy a katolikus egyház tanítását nem elvont hittételek tudós magyarázatával kell közel vinni a társadalomhoz, hanem a kor kihívásaira kell közérthetően válaszolni. Értelmiségi lap a Távlatok, de nem egy szűk humán értelmiség fóruma. A nyári összevont szám folytatja a párbeszédet a magyar katolikus püspöki kar Igazságosabb és testvériesebb világot! című körleveléről.” (MN 1997. júl. 28.) „Helyüket keresik a nagy egyházak lapjai, mivel cenzurális okból sehonnan nem szorul ki a vallási téma, sok fórum nyújt lehetőséget az írástudók megszólalásának. A jezsuiták Távlatok című folyóirata Szabó Ferenc irányításával a katolikus értelmiség összefogásának jegyében indul, s legfőbb erénye, hogy igyekszik időszerű társadalmi kérdésekkel is foglalkozni. A sokoldalú irodalmár-teológus-költő főszerkesztő személyisége, világképe, szellemi vonzalmai igen erőteljesen rányomják bélyegüket a lapra. A szellemi vonzalmak között elsőként Teilhard de Chardint kell említeni, a nagy hatású jezsuita tudós teológust…” (MN 1999. jan. 4.) „A jezsuiták folyóirata, a Távlatok csupa olyan kérdéssel foglalkozik, amely úgymond a levegőben van. A központi téma: politika és etika – értékekre nevelés. Nem először találkozunk e témákkal a lap hasábjain, de szükség van a határozott állásfoglalásra, mert mint tudjuk, nálunk az elmúlt tíz év az állandó változás jegyében zajlott…” (MN 1999. nov.8) Idézhetnénk még számos visszhangot lapokból és folyóiratokból. Érdekes volt a Confessio, a magyarországi Református Egyház folyóirata figyelője (1993/1. sz.) a Távlatok méltatásával; bemutatja a folyóirat indulását, szerkesztőségét és az első két évfolyam egyes rovatait, majd megállapítja: „A Távlatok két évfolyama kivételes szellemi élményt nyújt olvasóinak. Nem csupán az egyházi sajtóban lehet szerepe, de az egyetemes és kortárs magyar művelődésben is. Örömmel üdvözöljük a második számtól kezdve már hazai nyomdában formált, bár római és bécsi szerkesztésű folyóiratot. /Előzőleg már bemutatta Szabó F. főszerkesztőt és Nagy F. társszerkesztőt./ Külön szeretettel az írások szívesen vállalt ökumenikus szellemét. A közösen vallott egyetemes értékek szeretetét.” (Bodri Ferenc)

Megemlítem még a Népszabadság 1998. június 22-i cikkét: „Szemérmes Távlatok”. Nagy N. Péter a parlamenti választások kapcsán azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy „Agitáltak-e az egyházak az előző koalíció ellen, vagy sem?” Ismerteti Gyulay Endre püspök „tanácsait” a szavazóknak a Távlatok az évi első számából, majd később ezeket írja: „Ha a Távlatok olvasói a püspök úr, továbbá Nemeskürty István és Harrach Péter tanácsai után is bizonytalanok lettek volna abban, hogy kire jó szavazniuk, elolvashatták a szerkesztőség tanácsait is.” Ismerteti tanácsainkat, ti. hogy ki kell zárni a szélsőségeket, majd később: „Érthető, ha segíteni próbálták azokat a pártokat, amelyeket magukhoz közelinek tudhattak. A szemérem nem érthető, amellyel ezt takargatják…”

A szerkesztőséghez beérkezett levelekből keveset őriztünk meg. Ezek általában pozitív véleményt tükröznek, miként a sajtóvisszhangok is. Nem szólunk a sok-sok szóbeli gratulációról. A bírálatokat igyekeztünk megszívlelni. Az évek során neves szakemberek, értelmiségiek többször színvonalas tanulmányt küldtek be (kérés nélkül) szerkesztőségünkbe, és kitüntetésnek vették, ha közöltük őket.

Szerzőgárdánk idők folyamán egyre szélesedett, annak ellenére, hogy tiszteletdíjat nem tudtunk fizetni. De azért nem egy esetben külföldi jezsuita folyóiratokból is fordítottunk tanulmányokat akkor, amikor egy-egy aktuális témára nem találtunk hazai szakembert. Egyébként a Távlatok kapcsolatban állt az európai jezsuita kulturális folyóiratokkal: évente más-más országban összejöttünk tapasztalatcserére, továbbá cserepéldányokként rendszeresen kaptuk ezeket a jezsuita lapokat, más előfizetettek mellé.

A Távlatok nemcsak a hazai értelmiséghez és papsághoz jutott el, hanem a határainkon túl élő magyarsághoz is, jelentős számban az erdélyi papokhoz. Az ottani szeminaristáknak, és egy ideig a hazaiaknak is, ajándékként küldtük lapunkat. A 90-es években könyvtáraknak és katolikus intézményeknek is sok ajándékpéldányt küldtünk. De amikor apadni kezdett a német jótevőtől indulásra kapott tartalékunk, egyre inkább mérsékelni kellett az ajándékozást. Az előfizetések és misestipendiumokból kapott támogatások, továbbá néha külföldi segélyszervek adományai, illetve hazai pályázatokból nyert támogatások az utolsó két-három évben már nem fedezték – a drágulás/infláció miatt növekvő – kiadásainkat, ezért kezdtünk rászorulni a magyar provincia támogatására. A takarékosság végett jelentősen csökkentettük az ajándékpéldányokat és a példányszámokat is (1900-ra, majd 1600-ra), továbbá megszüntettük a Magyar Papi Egység című, kétívnyi mellékletünket. Végül, sajnálatomra, 2010-ben főmunkatársamnak, Gyorgyovich Miklósnak, aki – Nagy Ferenc társszerkesztő mellett – nemcsak a Távlatok szerkesztősében és kiadásában, hanem az itt kiadott számos könyv nyomdai előkészítésében is az oroszlánrészt vállalta, csak félidős munkaidőt és fél fizetést tudunk biztosítani 2010-re, mivel a provincia már csak az évi kiadás negyedét tudja vállalni. Ez évi terveinkről már húsvéti számunk szerkesztőségi bevezetőjében tájékoztattam kedves olvasóinkat. Valamit még pontosításul: mondtuk, hogy a Távlatok összes számát digitalizáljuk, és feltesszük honlapunkra. De tervezzük még, hogy – ha folyóiratunkat nem is tudjuk megjelentetni nyomtatásban – időnként felteszünk honlapunkra (www.tavlatok.hu) olyan újabb, jelentős tanulmányokat, amelyek a rend havi lapjának, A Szív-nek a kereteit túllépik.

E számvetésben örömmel és hálával szeretném még jelezni, hogy több olvasónk megdöbbenéssel és sajnálkozással vette a hírt, hogy a Távlatok nyomtatott változata (az ismertetett okokból) 2011-ben megszűnt, és elmondta megtisztelő véleményét folyóiratunk hiányt pótló szerepéről. [Levelesládánkból]