In memoriam Václav Havel

(1936-2011)

Az igaz és szabad szó hatalmáról

Vasárnap, 2011. dec. 11-én 75 éves korában elhunyt Václav Havel cseh drámaíró, politikus, antikommunista ellenzéki, a Charta ’77 mozgalom vezéregyénisége, volt cseh államfő. Közép-Európában, sőt világszerte elismert egyéniség volt ez a szabadságjogokért harcoló humanista.  A szabad szó erkölcsi erejét hirdette abban a híres, 1989-es beszédében, amelyet abból az alkalomból írt, hogy neki ítélték a német könyvkereskedők béke-díját. Az állami hatóságok nem engedélyezték, hogy személyesen vegye át a díjat, és beszédét felolvashassa a frankfurti Pál-templomban, helyette egy színész olvasta fel német fordításban.

„Kezdetben volt az Ige, a Szó: olvashatjuk egy könyv első oldalán, amely egyike a legfontosabb könyveknek, amelyet ismerünk. E könyvben azt jelenti ez, hogy az egész teremtésnek Isten szava a forrása. De vajon átvitt értelemben nem érvényes ez minden emberi cselekvésre?” - idézi Václav Havel beszéde elején Szent János evangéliumának prológusát. Majd a kiváló drámaíró, a szó mestere, a szabad és igaz emberi szó jelentőségét, történelemformáló erejét, erkölcsi hatalmát fejtegeti, folytonosan utalva korunk kulturális-politika helyzetére. Emlékeztetek: Gorbacsov és a peresztrojka időszakában vagyunk. Havel  különösen is rávilágít egyes szavak, mint pl. szocializmus, béke értelmének eltorzulására, hazug használatára. Mert „a szabad és igaz szó mellett, amely felvillanyozza a társadalmat, ott van a hipnotizáló, megtévesztő, fanatizáló, őrjítő, félrevezető, veszélyes és halált hozó szó is.” Röviden jellemzi, milyen volt Lenin, Marx és Freud szava. És Krisztus szava? Igaz, a történelemben sok visszaélés történt nevében, de Havel megjegyzi: szeretné azt hinni, hogy a megváltás történetének kezdete volt, amely a világtörténelem egyik leghatalmasabb kultúrteremtő mozgalmát indította el.

A szavaknak is van történelme. Például a „szocializmus” szó „megalázott és elnyomott emberek egész nemzedékei számára szinonimája volt egy igazságosabb világnak, és az eszményekért, amelyek, amelyeket ez a szó kifejezett, emberek képesek volta az életükből hosszú éveket vagy akár magát az életüket feláldozni. (…) Az én hazámban ebből a ’szocializmus’ szóból már réges-rég közönséges gumibot lett, amellyel valamely meggazdagodott és semmiben sem hívő bürokraták verik hátba szabadon gondolkodó polgártársaikat, akiket a ’szocializmus ellenségeinek’ (…) neveznek. Az én hazámban ez a szó már réges-rég nem egyéb, mint istentelen varázsige, amelyet az ember, ha nem akar gyanússá válni, leginkább kerül.” Vaclav Havel utalt a francia forradalom szép nyilatkozatára és annak jelszavaira: „Szabadság, egyenlőség, testvériség – micsoda felséges szavak! És milyen félelmessé válhat az, amit jelentenek: a kivégzés előtt kigombolt ing szabadsága, a meztelen nyakra lezuhanó guillotine sebességének egyenlősége és a testvériség abban a gyanús mennyben, ahol a Legfőbb Lény uralkodik!”

Beszéde vége felé Havel szólt a ’béke’ szó hamis használatáról, majd a modern ember gőgjéről, az etika nélküli technikai fejlődés félelmetes kockázatáról szól (atomháború, ökológiai katasztrófa fenyegetése). Egy évvel a kommunizmus bukása előtt ezt a figyelmeztetést hangoztatja: „A Krisztus utáni második évezred vége felé a világ, főképpen pedig Európa, különös útkereszteződéshez érkezett. Régóta nem volt annyi okunk remélni, hogy minden jóra fordul, de sohasem volt annyi okunk a félelemre sem, hogy ha minden rosszul sül el, akkor ez a végső katasztrófa lesz.”

A most elhunyt volt cseh elnök 1989-es figyelmeztetése ma is időszerű: mindnyájunknak együtt kellene küzdenünk a felfuvalkodott, tudományát istenítő ember hiedelme ellen, aki azt képzeli, hogy „ő a teremtés csúcspontja és ura tökéletesen érti a természetet, és azt csinál vele, amit akar”. Együtt kell küzdenünk „a gőgös szavak ellen”. És ez nem nyelvészeti, hanem erkölcsi feladat. „Erkölcsi feladatként természetesen nem az általunk belátható világ horizontja előtt van lehorgonyozva, hanem ott, ahol az az Ige lakik, aki kezdetben volt, és aki nem az ember szava.”

Szabó Ferenc           

Elhangzott a Vatikáni Rádióban

 NB. Az idézett beszéd teljes szövegét közli a Mérleg 1989/4, 401-412.

 * * * 

„Köszönöm, Václav.”

- Dominik Duka prágai érsek, Csehország prímása december

18-i nyilatkozata elhunyt barátja, Václav Havel emlékére

(VR, 21.12.2011) 

„Meghalt egy férfi, akinek nemzetünk a szuverénitás és a szabadság visszanyerését köszönheti. Meghalt egy férfi, aki ezért az országért és demokratikus fejlődéséért élt. Ugyanakkor az ő magatartásának köszönhetjük, hogy a szabadság és a demokrácia visszanyerése nem árasztotta el ezt a nemzetet az erőszak, a vérontás, a bosszúállás hullámával.

Meghalt az az ember, aki tudta, mit jelent a szabadság elveszítése, az emberi méltóság tagadása, az elnyomás és a börtön. Meg vagyok győződve arról, hogy mindenki, az egész társadalom , függetlenül politikai vagy vallási meggyőződésétől, tisztelettel és hálával tartozik neki.

Ezt a nyilatkozatot a cseh püspöki konferencia, az egyház nevében teszem, annak a közösségnek a nevében, amelyhez az elhunyt tartozott a keresztség, a bérmálás és a szentáldozás szentségei révén. Az egyház is hálás neki a szabad élet, az egyházi megújulás lehetőségéért. Azt hiszem, hogy szavaimnak ökumenikus értelemben is van értéke mindazok számára, akik Jézus Krisztust vonatkozási pontnak tekintik.

Ezek a szavak most barátomnak és börtöntársamnak szólnak. Azt gondolom, hogy vele lezárult életemnek egyik legszebb szakasza. Václav és bátor megnyilvánulásai életem pótolhatatlan részét alkották. Hiszem, hogy ez a szakasz még nem ért véget. Legutolsó beszélgetésünkkor, miközben készítettük az újévi televíziós műsort, megvitattuk a jövőre vonatkozó nézeteinket. Az újév első napján lesz rá alkalmunk, hogy ezt meghallgassuk, így az idő számunkra ’időtlenné’ válik. Hiszem, hogy az adventi időszak végén eljött Václavhoz Ő, akiről annyit beszélgettünk vele. Ezt megerősítik legutolsó találkozásunkkor mondott szavai: ’Nem vagyok jól, de tudjuk, hogy Ő létezik…’-  Köszönöm, Václav.

Tudom, hogy ez az Ő (Isten), most elébe jött. Annyi fáradság, szenvedés és fájdalom után, nyugodj abban a békében, amelyet Ő, aki létezik készített számodra. Requiem aeternam dona ei Domine!”.