Szabó Ferenc SJ Magyar Örökség-díjat kapott

Szabó Ferenc S. J. laudációja a Magyar Örökség cím átadására

"Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettem,
amit hivatásom és tehetségem szerint tennem kellett. Deo Gratias!"

vallja Szabó Ferenc szerzetes pap, teológus, filozófus, irodalomtörténész, költő, műfordító, tanár és médiaszakember, aki évtizedek óta Te Deum-os meggyőződéssel végzi értékteremtő, missziós szolgálatát.

1931-ben született a Zala megyei Kálócfán. A pécsi jezsuitáknál érettségizett 1950-ben, majd a rendek feloszlatása után egy-egy évet az egri és a szombathelyi szemináriumban tanult. 1952-ben a zalaegerszegi ruhagyárban dolgozott. 1953-ban Budapesten elkezdte a noviciátust, miközben az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsész Karán francia-magyar szakon tanult.

1956. novemberében, számos sorstársával együtt el kellett hagynia Magyarországot. Filozófiai és teológiai tanulmányait Belgiumban folytatta. 1962-ben Brüsszelben szentelték pappá. Két év alatt a Párizsi Katolikus Egyetemen szerzett doktorátust.

Európai vándorútja ezután Rómába vezetett, ahol 25 éven át volt a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője, majd vezetője. Értelmezte és népszerűsítette a II. Vatikáni zsinat tanításait, több ezer rádióadást készített. Az aktuális témák mellett a hit és hitetlenség kérdései, a világ kihívásaira adott keresztény válaszok álltak műsorai középpontjában. A magyar nyelven sugárzott adások a kommunizmus évei alatt szinte pótolhatatlan támaszt jelentettek a katolikus egyház üldözött tagjai számára. Műsorait szerte a világon sok ezer honfitársunk hallgatta rendszeresen.

1992-ben tért vissza Magyarországra, hogy a szellemi és lelki országépítést végző Jezsuita Rendben folytassa missziós munkáját.

Enciklopédikus műveltségét szerteágazó tevékenységeiben kamatoztatta. A keresztény értelmiségi nyitottságával és felelősségével választotta témáit. A tudós igényességével és alaposságával dolgozott. Erkölcsi bátorsággal merte az emberi élet nagy kérdéseit megválaszolni, orientálni a gyökértelen, elbizonytalanodott embert. Akik ismerik őt, nem tudnak nem rácsodálkozni hitének korszerűségére, dinamizmusára, és főként toleranciájára.

Szabó Ferenc csaknem negyven önálló mű, több másokkal közösen kiadott kötet és megszámlálhatatlan tanulmány szerzője. Műfordítóként népszerűsítette és a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé tette a XX. század európai szellemóriásait, a teológia meghatározó alakjait. Pályája kezdetétől empátiával közelített a kereszténységet elvető ateista, valamint az Istent kereső alkotókhoz. Elmélyülten foglalkozott Paul Valery, Paul Claudel, Pierre Emmanuel, Francois Mauriac, Albert Camus valamint Sartre munkásságával.
A magyar irodalom legnagyobbjai közül Babits Mihály, Ady Endre, Illyés Gyula költői univerzumát vizsgálta behatóan.

A Távlatok című világnézeti, kulturális és lelkiségi folyóiratnak hazatérte óta főszerkesztője és állandó szerzője, de tanulmányai, könyvismertetései, egyéb műfajú írásai megjelentek a Vigilia, a Teológia, a Kortárs, az Új Írás, a Nagyvilág és más folyóiratokban, az Új Ember és több napilap hasábjain.

Külön ki kell emelnünk több évtizeden át folytatott Prohászka kutatásait, melyek régóta várt összegzése a Prohászka Ottokár élete és műve című, 2009-ben megjelent monográfiája. A mű azóta már angol nyelven is hozzájárulhat a nagy püspök tevékenységének hiteles bemutatásához és reményeink szerint boldoggá avatásához.

Szabó páter türelmét, ösztönző bizalmát, szakmai alázatát a Prohászka kutatócsoport tagjai folyamatosan tapasztalhatták.

Oktató tevékenysége is jelentős. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, az Apor Vilmos Főiskolán diákok százait tanította és tanítja ma is, szívesen látogat iskolákba, és a legifjabb generációt is meg tudja szólítani.

A költő, Szabó Ferenc, ötvenévesen hallatta hangját először. Ihletett verseinek tartalmi és formai gazdagsága istenhitéből, az élet iránti tiszteletéből és a létezés öröméből táplálkozik.

Fontos közéleti tisztségeket is vállalt, több megérdemelt, rangos kitüntetés tulajdonosa.

70. születésnapjára II. János Pál pápa személyes levélben köszöntötte.

Néhány héttel ezelőtt, meghatóan szép találkozó keretében pályatársak és barátok körében ünnepelte 80 születésnapját és mutatta be Másodvirágzás című legfrissebb verseskötetét.

Közben csodálatra méltó lendülettel tért vissza korábbi kutatási témájához. Pázmány Péter teológiai munkáinak elemzésével kíván hozzájárulni a keresztény magyar kultúra e méltatlanul elfeledett, nagy alakjának bemutatásához.

Miben rejlik e páratlanul termékeny, mindig megújulni kész, Isten áldásával kísért élet titka?

Az "Apám rózsái tanítanak" című verséből idézett sorok segíthetnek a válaszadásban.

"Légy magad és felejtsd el magad
Másokért élj s hiteles lesz szavad
Tárulkozz ki te is a napsugárnak
örülj s szerezz örömet másnak!"

Kőrösiné dr. Merkl Hilda

irodalomtörténész