KULTÚRA ÉS ÉLET




Szabó Ferenc

GALILEI ÉS A BIBLIA

A római egyetemre tervezett pápalátogatás elleni tiltakozás kapcsán a sajtó emlegette a Galilei-esetet is, amely a felvilágosodás óta az egyházellenes támadások egyik üt�kártyája volt: a Galilei-eset – hangoztatták – világos példája annak, hogy a Biblia ellenkezik a tudománnyal, hogy az egyház a tudományos haladás kerékköt�je. A Népszabadság jan. 21-én beszámol a pápa melletti rokonszenvtüntetésr�l. Zárójelben adja meg a tiltakozás okát: „Felrótták Ratzinger bíborosnak, hogy Galilei 15 évvel ezel�tti rehabilitálásakor olyan véleményt adott ki, amely igazolta az inkvizíció ítéletét. Az olasz tudóst arra kényszerítették, vonja vissza tézisét, miszerint a Föld forog a Nap körül, és nem megfordítva.” A szerkeszt�nek ezt az elnagyolt megjegyzését szeretném most kiigazítani, felidézve II. János Pál 1992-i híres, „rehabilitáló” beszédét. Nincs hely itt arra, hogy a Galilei-ügyet minden vonatkozásban tárgyaljuk, csak Galilei szentírás-értelmezésére összpontosítom a figyelmet, amelyr�l a pápa elismeréssel szólt.

A földi valóságok, kultúra, tudomány, politika jogos autonómiájáról nyilatkozó II. vatikáni zsinat (Gaudium et spes, 36) szellemében cselekedett II. János Pál, amikor 1981-ben létrehozott egy teológusokból, természettudósokból és történészekb�l álló bizottságot, hogy vizsgálják meg a Galilei-ügyet. Természetesen Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa is követte a Bizottság munkáját, amelyet Poupard bíboros vezetett. Egy évtizedes kutatás után közzétették a végkövetkeztetéseket, amelyeket II. János Pál összefoglalt 1992-ben, amikor a Pápai Tudományos Akadémia tagjaihoz intézett beszédet, éppen Galilei halálának 350. évfordulóján. Most ennek a beszédnek azt a részét ismertetem, amely Galilei bibliaértelmezésére vonatkozik. (La Documentation Catholique, 1992. dec. 20.)

Galilei, miként legtöbb ellenfele, nem tett különbséget a természeti jelenségek tudományos megközelítése és a filozófiai reflexiók között. Ezért visszautasította azt a javaslatot, hogy a kopernikuszi rendszert csak hipotézisként ismertesse addig, amíg nem tud perd�nt� érveket felhozni mellette. Mert ez a tapasztalati/tudományos módszer követelménye, amelynek Galilei zseniális kezdeményez�je volt. Továbbá a geocentrikus rendszer a korabeli kultúrában általánosan elfogadott volt, mert e rendszer (a F�ld áll és a Nap forog) megegyezni látszott a Biblia bizonyos helyeinek bet� szerinti értelmezésével. A korabeli teológusoknak (akik e bet� szerinti értelmezést vallották) nehézséget jelentett az új kopernikuszi rendszer.

Alapjában véve tehát a Biblia új értelmezésér�l volt szó. És itt következik II. János Pál egyik fontos megállapítása: „Paradox módon Galiei, aki �szinte hív� volt, éleslátóbbnak mutatkozott e ponton, mint teológus ellenfelei. Benedetto Castellihez írt levelében (1613-ban) ezeket olvassuk: „Ha a Szentírás nem is tévedhet, egyes értelmez�i és kommentátorai tévedhetnek több módon.” A pápa hivatkozva még a Poupard bíboros által vezetett bizottság végkövetkeztetéseire, megállapítja: Valójában Roberto Bellarmino bíboros (a Szent Officium tagja) jól látta a vita lényegét: a kopernikuszi rendszerrel kapcsolatban nagy körültekintéssel kell értelmezni a Bibliának azon szövegeit, amelyek látszólag azt állítják, hogy a Föld mozdulatlan, és a Nap forog. (Lényegében Józsue könyve azon szakaszáról van szó, ahol Józsue megállítja a Napot: Józs 10,12–14.) Inkább azt kell mondanunk – f�zte hozzá Bellarmino –, hogy nem értjük, semmint azt, hogy amit (a tudósok) kimutattak, az hamis. A pápa utalt még arra, hogy már Szent Ágoston is ezt a tanácsot adta. Majd ugyanezt megismételte XIII. Leó Providentissimus Deus kezdet� enciklikájában, amikor azt hangoztatta, hogy a Biblia értelmezésében lehet tévedés. Amint ez történt a XIX–XX. század fordulóján a modernizmus idején, amikor egyes katolikus teológusok védelmezve szó szerint értelmezték az Írást, és elvetették a történeti kritika biztos eredményeit. A pápa P. Lagrange domonkos biblikus esetét említette, akinek annyi szenvedést okoztak az integristák. (Ugyanez történt Prohászka püspökkel is.) II. János Pál végül is kijelentette, hogy sem Galilei, sem teológus ellenfelei nem különböztették meg a különböz� tudományágak sajátos módszerét, a természettudományokét és a teológiáét. A Szent Officium teológusainak f� tévedése az volt, hogy szó szerint értelmezték a Bibliát. És itt a pápa a Galilei korabeli Baronius bíboros mondását idézte: „A Szentlélek nem azt akarta nekünk tanítani, hogy hogyan forog az ég, hanem azt, hogy hogyan jutunk az égbe.”

Tehát a Biblia nem természettudományos ismereteket akar közölni, hanem üdvösségünkre vonatkozó igazságokat. Ezzel az alapelvvel, amelyet meger�sített a II. vatikáni zsinat Dei verbum kezdet� konstitúciója is, elkerülhetünk minden konkordizmust, és nyugodtan vallhatjuk a tudomány jogos autonómiáját.

* * *

Joseph Ratzinger: Zum Fall Galilei 1990 (A Galilei-esethez. 1990)

A Christ in der Gegenwart (2008. január 27.) foglalkozik a pápalátogatás elleni heves tiltakozással, utalva J. Ratzinger 1990-es bírált beszédére, amelyet a tiltakozók emlegettek, kiragadva azt a szakaszt, ahol a bíboros az agnosztikus filozófust, Paul Feyerabendet idézte, tehát azt állítva, hogy a Hittani Kongregáció magáévá tette a filozófus ítéletét. Valójában itt is hasonló esetr�l van szó, mint ami a regensburgi beszédnél történt, és ami a muzlimok felháborodását váltotta ki. A német lap ezért hosszabban idézett Ratzinger bíboros beszédéb�l, hogy láthassuk a szövegösszefüggést.

 „A teremtett világ ellenáll az ember általi manipulációnak. Ez az ellenállás az utóbbi évtized szellemi helyzetének új tényez�jévé vált. Megkerülhetetlen kérdésként jelentkezik a tudomány határainak és a tudomány által követend� mértékeknek kérdése. Nekem úgy t�nik, hogy a (szellemi) klíma változásának jellemz� jele, hogy miképpen ítélik meg ma az emberek Galilei esetét. Galilei esete a 17. században kevés figyelmet keltett, de a következ� században a felvilágosodás mítoszává magasztalták fel: Galilei az Egyház által makacson meg�rzött középkori obskurantizmus áldozataként lett feltüntetve.

Furcsa módon a romantikus marxizmust valló Ernst Bloch volt egyike az els�knek, aki nyíltan szembeszállt ezzel a mítosszal, és az események új értelmezését terjesztette el�. Szerinte a heliocentrikus világkép és a geocentrikus világkép egyaránt bebizonyíthatatlan el�feltételeken nyugszik. Ezeknek egyike a mozdulatlan tér feltételezése, amelyet azóta a relativitás-elmélet megrázott. . . Bámulatos azonban az az értékelés, amelyet Bloch ebb�l a megállapításból levezet: »Mióta a mozgás relativitása kétségtelenné lett, a humán viszonyulási pontnak és a régebbi keresztény viszonyulási pontnak nincs ugyan joga arra, hogy a csillagászati mérésekbe és azok heliocentrikus leegyszer�sítésébe beavatkozzék, megvan azonban saját módszertani joga, hogy e föld emberi valóságának összefüggéseit meg�rizze, és a világot a földön történtek köré rendezze.«

Míg Bloch e szövegben a két módszertani területet világosan egymástól elkülöníti, és mindkett�nek jogát és határait elismeri, addig a szkeptikus-agnosztikus filozófus, Paul Feyerabend összefoglaló szavainak csengése sokkal agresszívabb. A következ�ket írja: »Galilei idejében az Egyház sokkal szorosabban követte az észt, mint maga Galilei, és egyben figyelembe vette Galilei tanításának etikai és szociális következményeit is. Az Egyháznak Galilei ellen hozott ítélete ésszer� és igazságos volt, és ennek az ítéletnek a revízióját csak politikai opportunisztikus tettként lehet értékelni. . .« A praktikus hatás szempontjait tekintve, például, Carl Friedrich von Weizsäcker még egy lépéssel továbbmegy, amikor azt állítja, hogy Galileit�l az atombombáig »nyílegyenes út vezet«.

Meglepetésemre nemrégen a Galilei esetr�l szóló interjúban nem azt kérdezték t�lem, hogy hogyan merészelt az Egyház természettudományos ismereteket akadályozni, hanem éppen ellenkez�leg azt, hogy miért nem foglalt állást világosabban azokkal a végzetes veszélyekkel szemben, amelyeknek szükségképpen be kellett következniük, amikor Galilei kinyitotta Pandora szelencéjét. Ostoba dolog lenne ilyen nézetekre rövidre zárt apologetikát felépíteni. A hit ugyanis nem a racionalitás elleni ellenérzésb�l vagy a racionalitás kétségbevonásából születik, hanem csak a racionalitás alapvet� elfogadásából és egy tág kör� értelmességb�l.”

Különféle német lapok azt állítják, hogy Ratzinger bíboros világosan elhatárolta magát az osztrák tudománytörténész, Feyerbend véleményét�l. – És ez természetes is, hiszen Galilei mai megítélésében a Hittani Kongregáció prefektusa nem vallott más nézetet, mint a szakbizottság végkövetkeztetését összefoglaló II. János Pál.




Szabó Ferenc

„MISERERE”

Ötven éve halt meg Georges Rouault, a könyörület fest�je

„Hiszek a fájdalomban”, írta a modern francia fest�, akit az expresszionisták közé szoktak sorolni, aki együtt érzett a szegényekkel, kitaszítottakkal, utcalányokkal, bohócokkal, de f�leg az emberi szenvedést magára vállaló Krisztus passiójával.

„Hiszek a szenvedésben, ez nálam nem színlelt, ez egyetlen érdemem”. A Miserere-sorozat fest�je ötven évvel ezel�tt halt meg Párizsban: 1958. február 13-án. 87 éves korában adta vissza lelkét Teremt�jének ö, aki „a m�vészet zarándokának" tartotta magát. Stephan Dahme ezt a megjelölést adta alapos tanulmányának, amely a német jezsuiták folyóiratában, a Stimmen der Zeit-ben jelent meg.1 Rouault nevezte így magát: „pélerin de l’art”, a „zarándok” szónak vallási jelentést is tulajdonítva. A fest� életm�vének második szakaszában határozottan a vallási, misztikus festmények az uralkodók. Joggal sorolják Rouault-t a legnagyobb modern vallásos fest�k közé. Igaz ugyan, hogy nála nem volt program a „szakrális m�vészet” m�velése; sajátosságát így jellemezte: „Nincs szakrális m�vészet. Csak m�vészet van, és ez elég ahhoz, hogy egy életet kitöltsön.”

Egyesek világosan megkülönböztették Rouault korai alkotásait, amelyek a kételyt és a lázadást fejezték ki, a kés�i kifejezetten vallásos korszaktól. Így jellemezték a két szakaszt: „l’art pour l’art” (a m�vészet öncélú!) és „l’art pour Dieu” (m�vészet Istenért). Így pl. Herbert Schade S.J. Rouault halálára írt megemlékezésében. S. Dahme viszont azt hangsúlyozza, hogy nem lehet így szétválasztani a két korszakot, mert Rouault-nál nem lehet elválasztani Istent, az embert és a világot; tehát igazában az embert ábrázoló m�vészete is vallásos: „1’art pour l’homme = 1’art pour Dieu”.

Mint majd látjuk, ezen a véleményen van Jacques Maritain és felesége, Raïssa Maritain is, akik jó barátságban voltak Rouault-lal és közelr�l követték fejl�dését. G. Rouault szeretett mestere Gustave Moreau volt; neki ajánlotta a Miserere-ciklust (és édesanyjának). Moreau tanítványai voltak vele együtt, Lehmann és Manguin, akik kés�bb a Fauves csoportot alkották. Matisse, Marquet els� korszakában velük együtt állított ki az �szi szalonban Rouault is (prostituáltak, bírósági sorozat). De igazában Rouault m�vét nem lehet a Fauves-fest�khöz sorolni.

„Miserere”

A két szakasz összetartozását, az emberi nyomorúság ábrázolásából a krisztusi passióhoz való átmenetet jól illusztrálja Rouault Miserere-ciklusa, amely az els� világháború alatt megtapasztalt emberi szenvedés megrendít� ábrázolása.

Rouault „Miserere” cím� sorozatát barátja, Maurice Morel abbé mutatja be. Mindjárt bevezet�je elején hangsúlyozza, hogy Rouault helye nem a Fauves fest�i vagy az expresszionisták között van, még kevésbé a kubisták között, ahova Apollinaire sorolta. Morel leírja az els� világháború borzalmaitól ihletett Miserere születését, majd annak további sorsát, alakításait. (1918–1927) A könyörületb�l, az emberi szenvedésel való együttérzésb�l született sorozatot nem Dante Isteni színjátékához hasonlítja, hanem „Emberi színjátéknak” nevezi. Azt is lehetne mondani, hogy az emberi állapotot jeleníti meg. Címéül az 50. zsoltár kezd�szavát választotta. Az Izajás által megjövendölt Szenved� Szolga – a Messiás el�képe –is szeme el�tt lebegett, amikor látta a háborút és az emberi nyomorúságot, sokfajta szenvedést. De Rouault hitt a feltámadásban is. Az együttérz� szeretet elvezette a hithez és a reménységhez. A nyomortól (misère) eljut az isteni irgalmassághoz (Miséricorde). „De a húsvét napja csak viharfelh�s égen ragyog fel a pusztasággá vált világ felett. A Feltámadott megmutatja szenvedése sebhelyeit. (. . .) Mikor Rouault látja a vért és a könnyeket az emberi testeken, látja a vérrel verejtékez� Krisztust is.” (Morel, i. m. 5.) Társadalmi kritikája (Père Ubu, 1918–19) metamorfózison esik át: Krisztus Király alakját ölti fel, a Fájdalmak emberévé válik a Miserere-sorozatban. E titokzatos azonosításban megsejtjük a  Megtestesülés csodáját: „nem tudni, hogy a fest� mit ábrázol jobban, a szegény emberi lény divinizációját vagy Isten megalázkodását” – írja Morel, majd hozzáf�zi: „Mindenesetre, azon a módon, ahogy egyikr�l a másikra átment, és vissza, lemérhetjük a fest� vallásosságának hitelességét és történelmi nagyságát. Vajon Rembrandt óta ki mutatta magát a képz�m�vészetben ennyire bens�séges módon, ennyire természetesen és szükségszer�en kereszténynek?” (I. m. 6.)

A Maritain-házaspár Rouault-ról

Jacques Maritain f�leg a teremt� intuíció, a költ�i látomás szempontjából idézi több ízben Rouault festészetét3. Olyan m�vészek, fest�k, zenészek, költ�k mellett emlegeti, mint Chagall, Debussy, Hopkins, Apollinaire, Reverdy, T.S. Eliot és f�leg Baudelaire. Rouault sajátossága – és ez nem köti semmiféle iskolához – az, hogy a teremt�, költ�i intuíció révén a dolgok, létez�k belsejébe hatolt (ez emlékeztet az intuíció bergsoni meghatározására), mindig valamiféle spirituális rend vonzotta, akkor is, amikor els� szemlél�i megbotránkoztak utcalányain, bohócain, kitaszítottjain.

Raïssa Maritain Nagy barátságok c. könyvében külön fejezetet szentel kedves barátjuk jellemzésének, lelki fejl�dése bemutatásának.4 Ismeretes, hogy az orosz származású zsidó Raïssa leírta megtérésük történetét: Ebben Péguy és Bergson fontos szerepet

játszott: (miként a magyar Dienes Valéria megtérésében is) Kés�bb meudoni lakásuk a konvertita írók, m�vészek, filozófusok fontos találkozóhelye lett. Raïssa el�ször Léon Bloy-nál találkozott Rouault-lal. Bloy, aki maga is megtért, mélyen vallásos gondolkodó és író volt, meghatározó befolyást gyakorolt Rouault-ra. Bloy egyszer (1907-ben) ezt írta Rouault-nak: „Önt kizárólag a rút vonzza.” Rouault nem tagadta, hogy az alaki szépség keresését fel kellett áldoznia a „ritkaság számba men�” téma érdekében, a festészetet meg kellett szabadítani a természet által ráer�szakolt formáktól, magyarázza Raïssa, majd hivatkozva Cézanne-ra és Rousseau-ra is, megjegyzi: „Rouault képes volt a deformálás, a ‘csúfság’ segítségével szépet alkotni, hála az öntudatának tet�pontjára érkezett m�vészet rendkívüli érzékenységének, a költészet mennyei jelenlétének, – ez az életre kelt� fellendít�, a költészet, már szinte teljesen elhagyta az akadémizmus szabályos formáit.” (105)

Rouault mélyen vallásos volt. Fiatal korában a konvertita író, Huysmans befolyása alá került, majd elhagyta �t és L. Bloy felé fordult, szoros barátságot kötött vele. Raïssa szerint e barátságot talán az magyarázza, hogy mindkettejüknek er�s hite volt, m�vészi öntudatuk emelkedettsége és szigora játszhatta a f� szerepet. „A vallásos ihlet (Rouault) m�vének állandó tényez�je, ennek � teljesen tudatában van. Gyakran fültanúja voltam – írja Raïssa – hogyan panaszkodott azok miatt, akik ezt nem akarták elismerni. Ihlete nemcsak témáiban nyilvánul meg, hanem érezzük, bármit csinál is, állandóan tekintettel van az emberi élet evangéliumi értékeire. Azt mondták, hogy Rouault az eredeti b�n fest�je. Ez igaz, sötét korszakának bíráival, örömlányaival, pojácáival kapcsolatban, ez robban ki csodálatos és borzasztó Krisztusaiból, akik alig elviselhet� er�vel emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten magára vette b�neinket, és cserébe mi vért�l és könnyt�l eltorzult arcot adtunk neki. De nem hinném, hogy ez Rouault teljes életm�vére érvényes lenne.”

Jacques Maritain f�leg Rouault m�vészetére gondola írta meg „M�vészet és skolasztika” cím� m�vét. A Maritain-házaspár figyelemmel kísérte a fest� fejl�dését. „Szemmel kísértük, amint sötét korszakából fényesebbre lépett, folyamatosan fejl�dve a der�, a festészeti anyag teljes uralása, vázlatainak tökéletes könnyedsége és szintetizáló ereje felé.” A modern m�vészet egyik törekvése volt a deformálás, amely f�leg az emberi testet és arcot érintette; a tájkép megmenekült ett�l. „Mindent egybevetve Rouault tájképeinél nincs szebb. Egy Picasso fejl�dése itt nagyon tanulságosnak t�nik: a teljesen tiszta formáktól indult, és az egyre jobban kihangsúlyozott deformálás, a természeti tényekkel való teljes elszakadás felé haladt. Úgy t�nik, hogy Rouault fejl�dése ezzel ellentétes volt” – írja Raïssa, majd kés�bb L. Bloy Rouault-nak írt egyik levelét idézve („Ha ön imádkozna. . .”) így folytatja: „Néhány imádkozó ember kevés ahhoz, hogy a m�vészet újból kibékítse a szabadságot a forma szépségével, ehhez bizonyára egy teljes kor súlya szükséges, egy teljesen a hit által ihletett középkor vagy egy reneszánsz, amelynek oltárára a hit utolsó, legszebb virágait helyezi Rembrandt vagy Zurbaran.” (104–105)

Irodalom

1 Stephan Dahme: „Pilger der Kunst”, Stimmen der Zeit, 2008/ 2, l01–116.

2 Georges Rouault: Miserere. Seuil, Paris, 1963. Képalbum Morel abbé bevezet�jével.

3 Jacques Maritain: L’intuition créatrice dans l’art et dans la poésie. Desclée de Br Paris, 1966, 70–71.

4 Raïssa Maritain: Nagy barátságok, SZIT, Bp. 1986, l02–106.





Bertók Éva*

ZALAI ÖRÖKSÉG

(Keresztury Dezs� verseir�l)

Sz�kebb hazám, a zalai megyeszékhely, Zalaegerszeg egyel�re csaknem kizárólagos, de lassan klasszikussá váló költ�i-irodalmi öröksége Keresztury Dezs� akadémikus lírai életm�ve, mely tiszta intonációjú didaktikusságával értéktisztel� és -�rz� humanizmustól mélyen áthatott koherens egészként nyilvánul meg a vele foglalkozó számára. Ezek az alkotások ráirányítják a figyelmet arra, ami most is körülvesz minket, a tájra, a volt emberekre, egy lemúlt és a jelenben mégis továbbél� világra. Karnyújtásnyi valóságunk a szemünk el�tt válik költészetté alkotásaiban.1

Keresztury Dezs� költészete nem az ifjúkor világra rácsodálkozó, lázadó, vagy éppen szenvedélyes életigenl� gesztusából született, hanem egyrészt a már id�söd� tudós férfi szívében fakadtak fel a líra forrásai, másrészt ekkorra érett meg lelkében a költ�lét, költ�i hivatás vállalása is – mintegy hatvanévesen jelentkezett els� gy�jteményes kötetével. (Emberi nyelven Versek 1930–1965. Magvet� 1965.) Keresztury id�skori költ�i termését szokás „�szikék”-lírának is nevezni, már csak a kínálkozó Arany-párhuzam okán is, valójában azonban verseinek nem egyetlen hangszíne az a rezignált és elnyugvó, önmagából építkez� és befelé figyel� létösszegz� magatartás, ami Arany János öregkori lírájának sajátos értékét adja. Keresztury Dezs� költészete 1965 után még közel harminc éven át fokozatosan bontakozott ki olvasói el�tt, s a bölcselked� vagy számadásos magatartás klasszicizáló hangján túl a küzdelem és a bels� vívódás modern nyugtalansága is megszólalt verseiben, s tette értékké így is a megszenvedett és lírájában megörökített lelki harmóniát.

Keresztury Dezs� a Nyugatosok szellemi örököse, prózaírói tevékenysége alapján a második Nyugatnemzedék tagja, Szerb Antal, Halász Gábor, Cs. Szabó László kortársa. Költészetét tekintve a harmadik Nyugatnemzedék lírikusa, Radnóti Miklós, Vas István, Rónay György, Takáts Gyula költ�társa, bár náluk évekkel id�sebb. Keresztury költészetének teljes feltérképezése, a harmincévnyi id�skori líra átfogó jellemzése, vonulatok és fejl�désirányok bemutatása ebben a költészetben komplex és nagy feladat, amelyet nehezít jelen pillanatban még az is, hogy jelent�s átfedések – olykor szövegváltozatok – találhatók köteteiben f�ként a gy�jteményes kiadványok miatt, illetve összes verseinek kiadása – filológiai okok miatt is – még várat magára.

Mi adja Keresztury Dezs� költészetének és költ�i magatartásának f� karaktervonását és els�dleges értékét? Tüskés Tibor és Makay Gusztáv ezt így fogalmazzák meg:

„Kereszturyban hajlam van a legjobb értelemben vett tanításra, elmélkedésre, tanulságok levonására”2 „Az olyan devalválódott fogalmak, mint »tisztesség«, »becsület«, »szolgálat«, »munka«, »kötelesség«, »felebaráti szeretet«, még klasszikus tisztasággal fénylenek Keresztury költészetében… Mert ez a líra alapjában véve didaktikus  természet�: túlnyomórészt nem önmagáért, öncélúan vallja ki magát, hanem mindig egy mélyen etikus ember- és életeszmény és életprogram, egy szebb világ felé mutat. Bölcsességével tanítani, javítani, nemesíteni akar. (Ennek nyelvi megnyilvánulása az, hogy magáról szólva gyakran egyes szám második személyben fogalmaz.) Számára a költészet is els�sorban szolgálat (mint egész életvitele): nemes eszmék, jó ügyek szolgálata.”3

Keresztury Dezs� tanító-didaktikus lírájának jelent�s alkotásai, melyek lokálpatriotizmusunkat és szül�földünk iránti szeretetünket mélyíthetik, az 1975-ös Ég� türelem cím� kötetben megjelent Hazalátogatóban és a Határok, frontok cím� verseskötetben 1989-ben kiadott Köszöntés a szül�földnek cím� költemények.  A Hazalátogatóban cím� vers az 1969-ben a város és gyermeke közt megújuló régi kapcsolat költ�i dokumentuma, a Köszöntés a szül�földnek pedig a szépen megünnepelt nyolcvanadik születésnap alkalmából írt viszontköszönt�, a hálás újra hazatérés verse.

A Hazalátogatóban cím� költemény els� részében: „Dombok között” – a tájban újra otthonát felismer�, s a fejl�d� várost örömmel szemlél� és annak ifjúságát a bölcs öreg gesztusával tanító Keresztury Dezs� szólal meg. A vers a szabad versekre jellemz� rímtelen és egyenetlen sorhosszúságú és sorszámú szakaszaival, melyek egyben mondatérték� gondolategységek is, az él�beszéd közvetlenségével hat, ugyanakkor ritmusának bels� szabályosságát a több sorban is a hexameterek felé sodródó daktilikus lüktetés adja. A soráthajlások sokasága f�ként az els� három szakaszban a mondatf�zés folyamatosságát biztosítja, egyúttal szét is feszíti a verskereteket az él�beszéd hangvételét er�sítve.

Az els� szerkezeti egységben a táj bemutatását a haza vezet� út der�s hívogatása indítja: „Dombok közt fut a fel-felcsillanó út”, s vele egyben a magyarázó megállapítás: „még nem tavasz ez; megkésett hó lapul itt-ott”.

A második szakasz a lírai én örömteli odafordulását két hasonlattal fejezi ki, amelyben a „késleked� tavasz” kifejezés áttételesen a költ� szelíd öndefiníciójává is válik, az „izzani kezd a könnyü öröm” a verseskötet címének – Ég� türelem – jelz�jére irányítja a figyelmet. Ott a t�z nyugtalansága a türelem békéjével képez különös ellentétet, amit Németh S. Katalin így fejt meg: „A türelem nem megtorpanást, vagy ami még rosszabb, megalkuvás jelent, hanem lángolva-lobogva ég� várakozást, a cselekvés vágyától a megvalósítható tettig ível� gyötrelmet. Keresztury szüntelen aktív, épít� türelme, mid�n „a felismert sorsot vállalva is védem/szabad szolgaságom”, nem megállást jelent, hanem örökös készenlétet alkotásra, harcra az emberi harmónia gy�zelmének diadaláért.”4

A vers harmadik szakaszában azonban a „F�tér egykori tarka szegény piaca”, a „paraszt határ” és a „gombás vén házak” idejétmúlt és pusztuló maradványai lesznek a valaha nyüzsg� és élettel teli múltnak. Az ima a „százados otthonért”: „el ne ragadja – fohászkodom – ezt is a feltámadt nagy id�” éppen emiatt nyer igazi er�t, s a szakaszban rejl� ellentétet: öröm és bánat, elmúlás és megújulás kett�sségét a három ponttal nyitva hagyott mondatzárás segít továbbgondolni.

A negyedik szakasz engesztel� és bizakodó hangvétele a verset lezáró szentencia felé mutat, s a szakaszban olyan prózai jelenségek, mint az olajkitermel� szivattyúk – a „limbák” – is költ�ivé emelkednek: a mez�kön repked� kányák képét idézik fel, gyermekkori emlékek régi ízét. A vers éppen ezen a ponton emelkedik túl az elmúlás fájdalmán, s a „nagy id�” súlya alatt meggörnyed� lélek a fiatalokra, a jöv�re figyelve didaktikus jó tanácsot fogalmaz meg: „Tegyetek muzeumba mindent, ami csak odavaló”. A versben az ifjakat megnevez� alliteráló kifejezés eposzi jelz�je emelkedett hangulatot teremt, hiszen „fényesed� fiuk és leányok figyel� szive” melengeti szeretetével a költ� szívét, s Horatius váteszkölt�i gondolata motiválja a fiatalok megszólítását: „Még soha nem dalolt / dalt zengek én, a Múzsa papja / ifju szüzek s fiuk új hadának.”5.

A Köszöntés a szül�földnek cím� alkotás, amely a hazatérés alkalmi költeménye, egyben az életrajz rövid, költ�i összefoglalása is. Artisztikusságát a disztichonos forma klasszikus fegyelme adja, amire a költ� a vers utolsó két sorában büszkén fel is hívja a figyelmet. A disztichon kett�s lüktetése, a hexameter narratív sodrása és a pentameter csonka verslábainál megtorpanó, mintegy forduló ritmus egységbe fog, de le is zár: folyamatos el�rehaladást biztosít, és a szentenciaszer� gondolatok megfogalmazását is segíti.

A lírai önvallomás kitárulkozása helyett a vers szelíd önfegyelemmel rögzíti az életrajz fontosabb tényeit. A kiindulópont itt is a Jánka-hegyi gyermekkor édenkerti világa, ahová visszatér az id�söd� költ�, s nem véletlenül adja a vers keretét az az önmeghatározó sor, amelyben a római földm�ves eszmény bukolikus idillje is visszaköszön egyetlen szó: „latinok”erejéig, hisz magát mindig nagyobb összefüggésben, kontextusban szereti látni és láttatni a lírai én: „�seim, ügyvéd, mérnök bár, sz�l�müvel� mind: / jó latinok fiaként lettek egész magyarok.”

A vers középrészében az életrajzi elemek: iskola, munka, a világ, Európa sorjáznak, s a F�l-f�ldobott k� Adynál megfigyelhet� fájdalmas-szép metaforáját két érzékletes hasonlat idézi meg itt: a röpül�, de zsinóron visszahúzott papírsárkánynak és a gyökerek megtartó erejéb�l él� gesztenyefának, Keresztury Dezs� kedves fájának képei. A hazatérés a költ� számára az apai örökséghez való visszatérést is jelenti, a gyermekkori fájdalom és a szívben meg�rzött szép emlékek hatására szinte édesapja szemével néz körül a fiú a fejl�d� városban: „Boldog lenne szegény! Nem kell drótozni az utcát, / hogy telefon legyen és villany, akár helyi csak.”

A város eposzi jelz�s megszólítása és a sorsával való párhuzam és azonosulás bens�séges közösséget teremt az otthonnal, a „Jó ruhagyáros olajváros” ebben a metonimikus megjelenítésben egészként jelenti azt a részt, az otthoni birtokot, a megtalált új ismer�söket és barátokat, amelyek részben a hazatérés örömének forrásai voltak Keresztury Dezs� számára. Ahogyan a költ� az apai örökség �rz�je, úgy �rzi a város, a táj azt a pannon örökséget, amely központi hitvallásként szólal meg a vers lezárásában. Három érték emelkedik itt ki azonban, amelyek Vergiliusként vezették a költ�t a dantei „világ vad szakadékain át”: „ép szellemü pannon arány, t�rnitudás, mértéktartás”. Ezek, a sztoikus kiegyensúlyozottság és a horatiusi arany „középszer” vezérl�csillagai lehettek a még latin kultúrán nevel�dött �söknek, és azok voltak az utód Keresztury számára is, aki versében ezeket az értékeket mutatja fel és hagyja örökül az elkövetkez� nemzedékek számára.

A táj varázsán, az otthon, a város hívásán túl a történelmi Zala vármegye szellemi örökségének egyik jelent�s örökhagyója Keresztury Dezs� számára a költ�, hadvezér Zrínyi Miklós, akir�l 1977-ben Nehéz méltóság címmel írt drámát. A dráma plasztikusan mutatja be a többszörös szorításban h�siesen küzd�, a végs�kig kitartó, végül a felségárulás biztos halálos vádja el�l az öngyilkosságba menekül� Zrínyi alakját. Azét a Zrínyiét, akinek f� karaktervonása, hogy bátran dacol a sorssal, a forgandó szerencsével, s szilárd tartását hagyja a kés� unokákra örökül, mint ahogyan ezt másutt költeményében így rögzítette Keresztury Dezs�:

„Volt váram, hazám: összetört;

    elmémben összetartom;

szivemben forgatják a t�rt,

    de fejem meg nem hajtom:

ükeimre hagyom e pört;

    gy�zzenek, azt óhajtom!”

A másik zalai szellemi örökhagyó Keresztury Dezs� számára is Deák Ferenc, A józanság lángelméi cím� költeményének központi alakja. Az Ég� türelem verseskötet címe megújul a Deákról szóló vers címében, mivel a vers a már említett kett�sség, a megfontolt, visszafogott, t�rni tudó és mértéktartó, mégis a cselekvés, a közösség iránti elkötelezettség  lázában él� ember rajza, s benne karöltve jelennek meg Deák Ferenc szellemi társaként a költ�, Arany János, vele együtt pedig Keresztury Dezs� kedves dunántúli alkotói is, a niklai Berzsenyi Dániel és a petrikeresztúri Pálóczi Horváth Ádám.

Deák Ferenc emberi karakterét a versben a „kialkudott szívós türelem”, az eszményeket meg�rz�, némaságában is beszédes, egyszer�, de népéért „roppant terheket vállaló”, „emberség példáját” mutató lélek nagysága adja. Hogy Deák és Berzsenyi világa a költ� Keresztury Dezs� számára az önmeghatározás segít�je is, bizonyítja egyrészt a zalaegerszegi Megyei Könyvtár és Ómegyeház említése a hozzáf�zött gyermekkori emlékkel, másrészt a hajdani kis falusi kúriákra, nemesi udvarházakra visszaemlékez�, Söjtört, Kehidát említ� nosztalgia. A deáki mentalitás, politizálási stílus túlhaladója, de nem felülmúlója, Tisza Kálmán testesíti meg a versben az értékromboló, „hazárdan taktikázó”, „koncra éhes” politikus alakját, azét az embertípusét, amelyet maga Keresztury is gyakran elítélt másutt epigrammatikus tömörség� és keser� iróniájú verseiben.

A tiszta emberi tartás túlhaladottságát s az emiatt érzett fájdalmat azonban nem hallgatja el a költ�: A „f�város f�terein” „fáradtan meggörnyedvén” ül� szobrok jelképeivé válnak az elmúlt id�nek. Vissza tud-e térni az utókor a deáki emberi, politikusi mentalitás értékeihez? A költ� nem ad erre választ, de burkolt imperatívusza a vers végén költ�i képbe oldja a minket kötelez� emlék tanítását. A Keresztury-versekben oly gyakran megjelen� fa motívum zárja a költeményt, a tölgy, a gesztenye és a berkenyefa rendületlen tartása, a gyökért�l az égig nyúló életfa összeköt� kapocs volta, és egyben a fák ölel� koronája jelképezi a társadalom megjobbításáért megfeszül� akaratot, az �sök utódok iránti elkötelezettségét és szeretetét, ami Keresztury Dezs� költészetében és emberi magtartásában is oly világos formát nyert.

„Bihar sivatag-tölgye a költ�,

Zala gesztenyéje, berkenyefája a bölcs: megálltak

rendületlenül helyükön: növekedtek ritka napsütésben,

s�r� viharban felzúgtak megreccsen� derékkal;

gyökerük hozta a mélység, lombjuk az ég

parancsát, szelek a nagyvilág híreit: koronájuk

alatt elfért egy nemzet, míg éltek vénen is lombosodva.”

    Így, s még gazdagabban lett hát forrása és éltet�je Keresztury Dezs� gondolat- és eszmevilágának a múlt egy olyan szintézist teremtve az életm�ben, amelynek ért� vizsgálójaként Tüskés Tibor így írt: „Itt a múlt nem elfordulás a jelent�l, hanem tápláló er�, a haladás reménye. Itt az értékek �rzése nem puszta mumifikálás, hanem a sarjadó új karózása. Keresztury birtokosa annak a kivételes emberi tulajdonságnak, hogy képes meghallgatni és mérlegelni, befogadni és szeretni a legkülönfélébb szellemi teljesítményeket, föltéve, ha azok jelentékenyek… Életm�vének központi gondolata, munkásságának vezérelve: az egymástól különböz�, eltér� értékek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást… A „sokoldalúság” nála a teljesnek, az egésznek más-más oldalról történ� meghódítására szervezett vállalkozás.”6

    Az el�z� rövid elemz� bemutatások csak egyszer� mutatványok Keresztury Dezs� költészetéb�l, amelynek további szépséges vonulatát és tematikai egységeit adják többek közt a klasszikus formában XX. századi tájélményt �rz�, néhol a filozofikus líra hangvételét idéz� Dunántúli hexameterek tájleíró költeményei csakúgy, mint szerelmes költeményei, melyek A kedves után Egy verses napló töredékei címmel gy�jteményes kötetben jelentek meg 1984-ben, kilenc évvel els� feleségének, Seiber Máriának halála után.

    Keresztury Dezs� költészetének gazdagsága, komplexitása és koherenciája sok lehet�séget tartogat még a jöv� elemz�i, értelmez�i és irodalomtörténészei számára. A megbocsátó szeretet elfed, a türelmes alázat elismeri azt, ami érték, a gyarló, mulandó emberi forma lassan lefoszlik a m�r�l, s a gondolat a tiszta szellem erejével egyre fényesebben ragyog.

Jegyzetek

1 Keresztury Dezs� (*Zalaegerszeg, 1904. szeptember 6., † Budapest, 1996. április 30.) költ�, irodalomtörténész, tanár, könyvtáros, m�fordító, miniszter; a Parasztpárt politikusaként 1945–1947 között vallás- és közoktatási miniszter. 1973-ban a MTA levelez�, 1982-ben rendes tagja lett. A kortárs magyar irodalom sokoldalú m�vel�je.  Arany János életm�vét mesterét�l, Horváth Jánostól tanult alapossággal tárta fel. Lírikusként a klasszikus m költészet folytatója.

Érdekes életrajzi mozzanat: Pehm-Mindszenty Józseffel való kapcsolata. Err�l lásd Mészáros István: „Három zalaegerszegi tanév, 1917–1919.” in Távlatok, 2001/4, 623–636. Pehm József a zalaegerszegi gimnáziumban hittanára volt néhány hírességnek: Keresztury Dezs�, Czinder-Kerkai Jen� SJ, Marton Boldizsár Marcell karmelita atya és Litványi György SJ., a leend� bíboros hercegprímás tanítványai voltak. Keresztury mint kultuszminiszter találkozott Mindszenty hercegprímással. (Sz. F.)

2 Tüskés Tibor: Mérték és m�. Budapest 1980. 126.

3 Makay Gusztáv: Vallomásos életbölcsesség. Keresztury Dezs�: Így éltem. In: Új Írás 1979. 10. 100.

4 Németh S. Katalin: Keresztury Dezs�: Ég� türelem. In: Kortárs 1976. 5. sz. 826-827.

5 Horatius III/ I. ódája. In: Horatius összes m�vei. Opera omnia Horatii. Corvina Kiadó Budapest 1961. 181.

6 Tüskés Tibor: A Pásztor. Keresztury Dezs� nyolcvanéves. In: Tiszatáj 1983. 9. sz. 6.

*A szerz�, Bertók Éva a zalaegerszegi Zrínyi Gimnázium tanárn�je egy hosszabb Keresztury-tanulmányából engedett át egy részletet.


A. Nicolás a jezsuita rend új generálisa

2008. január 19-én a jezsuita rend 35. Általános Rendgy�lése megválasztotta Peter-Hans Kolvenbach utódát, a spanyol származású Adolfo Nicolás atyát, aki Loyolai Szent Ignác 29. utóda lett. – Adolfo Nicolás a spanyolországi Palenciában született 1936. április 29-én; 1953-ban lépett a jezsuita rendbe. 1958–60 között filozófiát tanult Alcalában és Madridban, 1964–68-ban teológiát Tokióban. 1967-ben szentelték pappá Tokióban. 1968–71-ben a római Gergely Egyetemen szerzett teológiából licenciátust, majd Tokióban a Sophia Egyetemen a rendszeres teológia professzora lett 1978-ig. (Tokióban el�bb P. Nemeshegyi Péter teológiai hallgatója, majd professzortársa volt.) 1978–84: a manilai lelkipásztori intézet igazgatója; 1993–99 között a japán jezsuita provincia tartományf�nöke; 1999–2004-ig az ázsiai emigránsok lelkipásztora volt plébánián; 2004-t�l 2007-ig a Kelet-Ázsiai és Óceániai Jezsuita Konferencia elnöke. Spanyol, japán, angol, francia és olasz nyelven beszél.

* * *

A. Nicolás jól ismeri az ázsiai kereszténység helyzetét. Egyik cikkében, amely a Concilium 2005/3. számában jelent meg, az ázsiai kereszténység válságról ír. Végkövetkeztetésében azt hangsúlyozza, hogy a krízis esélyt és követelményt jelent az egyház valamennyi tagja számára, feladatot: „valami újat merni . . . valami újat teremteni, és ez tulajdonképpen nem más, mint Jézus Krisztus Evangéliumának újrafelfedezése lenne. Ehhez tartozik a készség, hogy Isten Lelke az egyeseket és az egyházi közösséget újjáteremthesse.”

Újra az önkiüresítés húsvéti útjára kell lépnünk; ez egyedüli esélyünk, hogy találkozzunk az Ázsia szegényeiben szenved� Krisztussal, a földrengések, a cunamik, az elnyomások és igazságtalanságok évszázadok óta szenved� áldozataival.

„El kell kísérnünk ázsiai testvéreinket a kalandos zarándokúton, amelyen emberek lehetnek és felfedezhetik az emberség teljességét, Istennel együtt haladva az élet rejtett mélységei felé. Együtt az önkiüresítésben, hogy így mindannyian új teljességre jussunk. Úgy, mint Jézus, aki bár gazdag volt, szegénnyé lett, hogy bennünket gazdagságában részesítsen.”

* * *

Részletek P. Adolfo Nicolás SJ, általános rendf�nök homíliájából

(Chiesa del Gesù, 2008. január 20., 2. évközi vasárnap, hálaadó szentmise)

Mindenekel�tt azt szeretném mondani, hogy ez nem a világnak szóló üzenet, hanem egy egyszer� szentbeszéd, a mai olvasmányok imában való megfontolása. Néhány percre csak mint egy keresztény veszem fontolóra az evangéliumot.

Azt hiszem, az izajási els� olvasmány bizonyos értelemben mindannyiunknak, keresztényeknek, betekintést ad a világban való küldetésünkr�l. Izajás azt mondja nekünk, hogy mindnyájan arra vagyunk hivatva; hogy szolgák legyünk, szolgáljunk. Világos üzenet ez arról, mi a küldetésünk, mint jezsuiták, mint keresztények, mint Isten népe. Isten minket szolgákká tesz, és Isten ebben leli tetszését. A felolvasott spanyol fordításban az áll, hogy Isten „büszke” szolgájára. Az olasz fordítás szerint Istennek „kedve telik” benne, és azt hiszem, ez közelebb áll ahhoz, amit a Biblia mondani akar. Továbbá: minél inkább vagyunk szolgák, annál inkább leli Isten tetszését bennünk. Azt hiszem, hogy ez az a kép, melyet ma magunkkal kell vinnünk.

Az újságok, magazinok e napokban tréfálkoznak a klisével: a „fekete pápa”, a „fehér pápa”, hatalom, gy�lések, megbeszélések, de mindez olyan felszínes, olyan valótlan. Ez csak egy kis táplálék azoknak, akik szeretik a politikát, de nem nekünk. Izajás azt mondja nekünk: a szolgálat kedves Istennek. A szolgálat az, ami számít. Szolgálni az Egyházat, szolgálni a világot, szolgálni az embereket, szolgálni az Evangéliumot.

Ignác is ezt mondta nekünk, életünk összefoglalójaként: „mindenben szeretni és szolgálni”. Pápánk pedig, a Szentatya, XVI. Benedek azt mondta nekünk, hogy az Isten szeretet; emlékeztetett minket az Evangélium lényegére.

Mindjárt utána Izajás elmondja nekünk, miben áll a szolga ereje: csak Isten a szolga ereje. Nincs semmi más er�nk: sem a politika vagy a pénz vagy a társadalmi kommunikáció eszközeinek küls� er�i, sem a kulturális kutatás, a tanulmány, az akadémiai címek bens� er�i. Csak Isten, mint a szegények számára. [. . .]

Ma itt minden nemzetet képviselünk. Mindet. [. . .] Kérdeztem magamban, vajon melyek ma a nemzetek, mert itt a föld minden nemzetét képviseljük, de talán vannak más nemzetek is, más közösségeket, nem földrajzi, hanem emberi értelemben, emberi közösségeket, akik segítségünket kérik. A szegények, a peremre szorítottak, a kirekesztettek; a globalizáció e világában egyre többen vannak, akiket mindenki kizár. Mindazok, akiket lealacsonyítanak, mert a társadalom a nagyok és nem a kicsik számára tartja fenn a helyet; mindazok, akik el�nytelen helyzetben vannak, akiket manipulálnak; talán mindezek számunkra a nemzetek, a nemzetek, melyeknek szüksége van a Prófétára, Isten mindenkinek szóló üzenetére.

Tegnap, a választások után, az els� megrázkódtatás után következett a testvéri segítség, és ti mindannyian nagylelk�en köszöntöttetek engem, felajánlva támogatásotokat és segítségeteket, és egyiktek azt mondta, szinte suttogva: „Ne feledkezz meg a szegényekr�l.” Talán ez a köszöntés a legfontosabb, amint Pál is tette a módosabb egyházakkal, emlékeztetve azokat Jeruzsálem szegényeire. „Ne feledkezz meg a szegényekr�l”: ezek azok a nemzetek. Ezek a nemzetek, akik számára a megváltás még mindig csak álom, vágy. Talán máris köztük van, csak még nem érzékelik. [. . .]

Mi pedig folytatjuk Általános Rendgy�lésünket. Talán ez az a pont, amit fontolóra kell vennünk: a történelem e pillanatában mire kell figyelmünket, szolgálatunkat, er�nket fordítanunk? Vagy más szóval, mi ma az üdvösség színe, hangneme, alakja azon sokak számára, akik szükséget szenvednek, annyi emberi és nem földrajzi nemzet számára, akik még várják az üdvösséget? Ami üdvösségnek t�nik egyesek szemében, nem az másokéban. Sokan vannak, akik várják az üdvösséget, akiket talán még nem értettünk meg. Tehát kihívás, e pillanat hívása megnyílni ennek a valóságnak.

Így hát – ezzel eljutottunk az Evangéliumhoz – Isten Bárányának tanítványai lehetünk, aki valóban kihozott minket b�neinkb�l és egy új világba vezetett minket.

És �, az Isten Báránya, szolgaként jelent meg, Izajás tanításának örököse, a próféták üzenete. Szolgáknak lenni lesz a sajátos jel, küldetésünk jegye, azé a hivatásé, melyre e napokban próbálunk válaszolni.

Most tehát imádkozzunk együtt mindnyájan, hogy az Egyházért teljesített küldetés, a nemzetekhez szóló küldetés ezen értelmében éljünk, – nem önmagunkért –, hanem azokért a nemzetekért, melyek még mindig magányosak, nem földrajzilag, hanem emberileg, egzisztenciálisan. Imádkozzunk, hogy egy kicsit együttm�ködjünk az Evangéliummal járó örömmel, reménnyel, és hogy ezt sok szeretettel és érdek nélkül tehessük.

(R.)


Marc Quellet bíboros

A KANADAI EGYHÁZNAK SZÜKSÉGE VAN
A REMÉNYSÉG JELEIRE.

(Forrás: La Documentation catholique,
2007. január 7 N° 2371, 42–45. o.)

2008-ban két nagy eseményt ünnepelnek a kanadai Québecben: júniusban itt rendezik meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, és ebben az évben ünnepli Québec megalapításának 400. évfordulóját. Ezekre az eseményekre emlékeztetett Québec bíboros érseke, aki a francia püspökök meghívására 2005 novemberében részt vett Lourdes-ban tartott teljes ülésükön. Most kivonatosan ismertetjük a kanadai f�pásztor jól dokumentált tájékoztatóját (forrásait a DC megjelölte).

Kanada óriási területén (közel 10 millió km2) kb. 31 millió személy él, ebb�l 13 millió katolikus. Az ország nagy többsége angol nyelvet beszél, csak 7 millió lakos nyelve francia, akik jórészt Québec provinciában élnek. A lakosok – a római katolikusokon kívül – hét felekezethez tartoznak: görög katolikusok, anglikánok, presbiteriánusok, lutheránusok, baptisták, ortodoxok, pünkösdisták. A XVII. századtól el�bb francia, majd angol gyarmatosítók foglalták el Észak-Amerika e részét, majd Afrikából és Latin-Amerikából is ékeztek bevándorlók: ez magyarázza a lakosság vallási összetételét. A katolikus egyháznak 80 egyházmegyéje van, ebb�l hét keleti szertartású, f�leg az Ukrajnából, Libanonból, Törökországból, Indiából, Szlovákiából és Közel-Keletr�l érkezett hívek számára. A 60-as évek vége felé (a II. vatikáni zsinat után) a kanadai egyház szédületes „forradalmon” esett át: elvetette keresztény hagyományát, rohamos szekularizáció és elkereszténytelenedés következett be. Ez a „forradalom” különösen is érintette Québecet, ahol a katolikus hit biztosította a társadalmi összetartozást, szemben az angol nyelv�, protestáns országrészekkel.

1. Quellet bíboros a következ�kben –  nagy vonásokban – így jellemezte a kanadai egyházat:

– Negyven év óta a hangsúlyt az egyének jogaira és szabadságára helyezik; a vallást a magánszférába utalják; a hit társadalmi, közösségi szempontjai meggyengültek.

– A szabadság, az egyenl�ség és a tolerancia mások választásaival, világnézetével szemben els�rend� értékeket képviselnek. Valójában ezek evangéliumi értékek is, de ha túlzásba viszik �ket, minden más relatív lesz, és a felel�sség állítása nehéz lesz. Ebben a pluralista közegben, ahol a demokrácián és a liberális ideológián van a hangsúly, a Tanítóhivatal morális tanítását sok katolikus fenntartással fogadja. Az 50 éven felüliek, f�leg Québecben negatívan ítélik meg múltbeli hív� magatartásukat és az egyházi felel�söket, a hív�k és papok hajdani ellen-tanúságtételét. De a fiatal feln�tteknél nem tapasztalható ez a keser�ség, nekik nincs ismeretük a múlt keresztény hagyományáról, és – jóllehet lelki ürességet tapasztalnak – nyitottak a hit felé, amely értelmet ad életüknek.

– Az általában gazdag és önelégült kanadai társadalomban nehéz elfogadtatni azt az állítást, hogy az élet Isten ajándéka, és ez az ajándék alkotja az emberi lény igazi nagyságát. A szerelem, házasság és család közötti kapcsolat megszakadt az erkölcsök liberalizálása következtében, bizonyos szellemi nyomást gyakorló csoportok tevékenysége révén.

– Mint minden nyugati országban, Kanadában is er�s a népességfogyás, és így fokozódik a lakosság elöregedése. A skandináv országok mintájára a szociáldemokrata modell magas életszínvonalat biztosít a jelen nemzedéknek, de bizonytalan jöv�t hagy az új nemzedéknek a nevelés, az egészségügy, a társadalombiztosítás terén. A bevándorolt nagycsaládosok gazdagíthatják fiatalságukkal az országot, de nehéz probléma integrációjuk, beilleszkedésük az egyházi közösségekbe.

– Végül súlyos problémát jelent a fölszentelt papok és szerzetesek megfogyatkozása, és e tendenciát nemigen állítja meg új hivatások jelentkezése.

2. A québeci bíboros érsek a következ�kben arról szólt, hogy az egyház miként néz szembe a kihívásokkal.

– A kanadai egyház, jóllehet tudatában van annak, hogy társadalmi befolyása gyenge, igyekszik szembenézni a kihívásokkal. Az imacsoportok, lelkiségi/apostoli mozgalmak egy bizonyos vitalitásról tesznek tanúságot: a világiak e mozgalmakban vitákat folytatnak a házasság, homoszexualitás, a n�k helye az egyházban témákról.

– Új közösségek alakulnak, részben Franciaországból érkeznek (Nyolc Boldogság közössége, Chemin Neuf), vagy Itáliából (fokoláre), vagy Spanyolországból (új katekumenátus mozgalom), vagy Kandadában alapítják �ket (Mirjam–Betlehem, Marie-Jeunesse). E mozgalmak f�leg a fiatalok körében apostolkodnak.

– Több egyházmegyében a plébániákon új felel�sséget kínálnak a világiaknak, hogy elevenen tartsák még a kis közösségeket is. Ezek az új felel�sséget vállaló közösségek kiváló alkalmat nyújtanak az emberi és keresztény kibontakozásra.

– Miként a kezdetekt�l fogva, a keresztények elkötelezik magukat, hogy küzdjenek a szegénység, az er�szak, az egyenl�tlenség ellen. Néha a nem hív�kkel vállvetve dolgoznak és így tanúságot tesznek hitükr�l. Negyven év óta m�ködik Kanadában a Fejl�dés és Béke nev� katolikus szervezet a harmadik világ országainak megsegítésére. E szervezetet a Kanadai Püspökkari Konferencia alapította.

– Az angol és francia közösségekben egyaránt a katolikusok új er�feszítést tesznek a katekézis elmélyítésére minden életkorú csoport részére. Egyes „nyilvános” iskolákban még van vallásoktatás, másokban már csak vallástörténetet és bizonyos lelkiségi kurzusokat tartanak. F�leg Québecben sz�nt meg a vallásoktatás a nyilvános iskolákban.

A fiatal nemzedék vallási ébredése reményt kelt�: a Torontóban és Kölnben megrendezett Ifjúsági Világnap pozitív hatást váltott ki több egyházmegyében. Ez az ébredés minden bizonnyal új lendületet kap a 2008 júniusában megtartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával, abban az évben, amikor Québec alapításának 400. évfordulóját ünnepelik.

(Sz. F.)


A Magyar Kultúra Napja a Himnusz földjén

Szilágyi István kapta
a Kölcsey Társaság kitüntetését

Közel húsz éve rendezi meg a Kölcsey Társaság a magyar kultúra napját Szatmárcsekén. Hol is lehetne méltóbb helye a Himnusz születésnapjára id�zített ünneplésnek, mint éppen itt, e költemény megírásának helyén, Kölcsey hamvai mellett?

Különös akusztikája van a csekei ünnepségnek! A genius loci évente több száz embert hív ide, az Isten háta mögé, méghozzá januárban! Mi az az er�, amely máig élteti, szinte szakralizálja, ezt a profán kultuszt? Miért jönnek ide távoli ország- és nemzetrészekb�l tudósok, m�vészek, politikusok? Talán azért, mert itt a szószékr�l hangzik el a Himnusz, vagy mert Isten igéje mellett a magyar kultúra él� klasszikusai szólalnak meg, de leginkább azért, mert ez a hely még képes egységbe hozni – ha csak néhány órára is – az egymástól elidegenített vallásokat, pártokat, társadalmi rétegeket. Kölcsey szelleme felülemeli az embereket a megosztottság falain. Itt még az élmény erejével hat a nemzet legf�bb kincse, a kultúra. Itt válik érthet�vé, hogyan lehettek az eldugott falvak, mez�városok – szinte egészen a huszadik századig – a nemzeti kultúra fellegvárai. Vizsoly, Nikla, Széphalom, Cseke, Szalonta, és megannyi más kisnemesi kúria, parókia, jegyz�i lak ablakából éppen úgy, vagy talán jobban, rá lehetett látni a világra, mint a kastélyok, kolostorok, f�városi paloták tornyaiból.

Szatmárcsekén a Kölcsey-címert visel� református templomban istentisztelettel kezd�dik a magyar kultúra ünnepe, amely egyben az ökumenikus imanyolcad nyitányát is jelenti ezen a tájon. Ennek jegyében az istentiszteletre Bölcskei Gusztáv református püspök mellé egy-egy katolikus püspök is meghívást kap igehirdetésre. Ismeri már a csekei szószéket Gyulay Endre és Jakubinyi György is; tavaly Erd� Péter bíboros prímást hallgathatta a Kárpát-medence közeli és távoli helyeir�l összesereglett gyülekezet, az idén, a Biblia évében, Bosák Nándor, e tájegység megyéspüspöke beszélt – már nem is el�ször – a magyar keresztény kultúra megtartó erejér�l.

Az istentisztelethez szorosan köt�dik a Társaság ünnepe. A Himnuszt a Jászai-díjas Csikos Sándor, debreceni színm�vész imádkozza el, mindig új és új árnyalatokkal. Kiváló énekkarok, m�vészek kapnak meghívást, a legkiválóbbak megtiszteltetésnek tartják közrem�ködésüket. (Az idei „kántori” szolgálatra pl. Varnus Xavér jelentkezett.) Az ünnepség a szomszédos temet�ben ér véget. A csekei temet� nemcsak Kölcsey sírja miatt híres, hanem különleges csónakos fejfáiról is. Mintha a Húsvét-szigetek k�arcai vés�dtek volna át a tölgygerendákba! Az egykori vízi világ hangulatát a fejfák mellett még �rzi a táj is, a Tisza kanyarulat, a közeli Szamos, a kis Túr, istvándi vízimalmával. Turisztikai vonzer�vel bírnak a közeli fazsindelyes, fiatornyos templomok, no meg a szatmári szilva, de a januári ünnepség vonzereje mégis maga Kölcsey. Az a költ�, aki politikusként is jelleme szilárdságáról tett bizonyságot, az a nemes, aki a jobbágyság jogaiért küzdött, az a gazda, akinek háznépe fontosabb volt, mint egyéni karrierje, az a hith� református keresztény, aki inkább lett volna katolikus, csak ne szakadt volna az egyház! Kölcseynek van mondanivalója a sírját ma körülállók számára is, a m�vészeknek, a papoknak, a politikusoknak!

A Kölcsey Társaság évente egy méltónak ítélt alkotó m�vészt (zeneszerz�t, filmrendez�t, képz�m�vészt, írót) kitüntet Melocco Miklós Kölcsey-plakettjével. Ebben az évben a választás Szilágyi Istvánra, az erdélyi prózairodalom jeles alakjára esett.

Még Erdélyben is ritkaság, hogy egyszerre két kiemelked� tehetség� író termékenyítse meg a dekadenciába süllyed� magyar prózát. Süt� András gazdag életm�ve lezárult. Mellette a sz�kszavúbb Szilágyi István talán kissé árnyékban maradt, ahonnan még a méltán kapott Kossuth-díj sem emelte ki. Az � legf�bb írói érdemének azt tarthatjuk, hogy Németh László regény-erényeit az erdélyi széppróza legjobb hagyományaival ötvözi, és ezzel teremt új, sajátos esztétikai min�séget. Valami olyasmit, ami Kölcsey esztétikai elvárásainak is megfelel.

A kisebbségi helyzet – még a városban élve is – sok tekintetben hasonlít a hajdani vidéki értelmiségi létformához. Ez az élethelyzet Szilágyi István számára is egy olyan prizma, amely a lokális színeket teljes gazdagságában képes felbontani, és olyan stilisztikai árnyalatokkal tud jellemeket és eseményeket bemutatni, amelyek hitelessé, otthonossá teszik az újszer� regényszerkezeteket is. A balladai hangulatot árasztó f� m�vét is, a K� hull apadó kútba cím� regényét, ezért soroljuk a modern magyar próza csúcsteljesítményei közé.

Várhelyi Ilona