|
KULTÚRA Szabó Ferenc ÚJRAOLVASVA A TÜCSÖKZENÉ-T Ötven éve halt meg Szabó L�rinc Fél évszázad telt el Szabó L�rinc halála (1957) óta. A magyar irodalomtörténet az újabb évtizedekben igyekszik helyreállítani a k�lt� és a m�fordító életm�vének hiteles értelmezését, lehántani azt, amit a kommunista évtizedekben a marxista (lukácsi) irodalomkritika (ideológia) hamisan rávetített. Kabdebó Lóránt érdeme, hogy feldolgozta és közzétette Szabó L�rinc szellemi hagyatékát. (Vö. Távlatok, 2007/1, 106.) Érdekes kezdeményezés az 1997-ben megjelent tanulmánykötet: Újraolvasó.1 Tanulmányomban többször hivatkozom egyes írásaira. Pasaréti tücskök Régóta kedvenc költ�m Szabó L�rinc. Egyszer láttam, hallottam: 1954-ben az Idegen Nyelvek F�iskolájára meghívták, hogy beszéljen nekünk a m�fordításról. Én akkor másodéves francia–magyar szakos voltam. Szabó L�rinc m�fordításait (Örök barátaink) már hetedikes gimnazista koromban olvasgattam Zalaegerszegen. Most láttam lobogó haját, beesett, szomorkás arcát. De a magyarázat hevében szinte áttüzesedett. Egy kis szünettel két órán át beszélt nekünk; néha a ritmusokat a táblára rajzolta. Hányszor olvastam – 1950 óta – a Tücsökzenét! És most itt a Sodrás utcában szinte „szomszédja” vagyok volt Volkmann utcai otthonának, ahol a Tücsökzene megfogant. Most nyáron, augusztusban hallgattam a pasaréti tücsköket, és a hajdani nagyhegyi tücskökre gondoltam: azon az 1950. augusztusi éjszakán a tücskök és a csillagok között lebegtem a költ�i ihletben. És újra el�vettem Szabó L�rincet; olvasgattam régebbi verseit is, de mindig a Tücsökzenénél kötöttem ki. Szabó L�rinc nem sokkal Buda ostroma után, 1945. augusztus 14-én, Volkmann utcai szobája ablakából hallgatta az „�rült” tücskök muzsikáját:
. . . Félévvel Buda ostroma után, Így számol be versben a k�lt� a Tücsökzene fogantatásáról. A Vers és valóság c�m� vallomásában2, ahol nagy verseinek genezisét mondja el, b�vebben leírja a „fogantatást”: „Az ostrom és az úgynevezett igazoltatások után, a legszerencsétlenebb, legmegkínzottabb és legvisszafojtottabb helyzetben és lelkiállapotban, kimondhatatlan kétségbeesésben, egy k�s� nyári estén, a Volkmann utcai szobám nyitott ablakánál álltam, oltott villanylámpa a hátam megett, kint s�r� meleg nyári éjszaka, sok-sok fénypont a fekete égen és nagy �g� hold. (. . .) Kint sok hangos tücsök szólt, és a legélesebb ellentétet mutatta a külvilág kegyetlenül vidám és a magam kegyetlenül szomorú lelkiállapota közt. Sokáig az ablak el�tt álltam, és csodálkoztam a természet jókedvén, és lassankint csodálni, majd irigyelni kezdtem ezeket a kis fekete rovarokat. . .” Megjelennek a gyermekkori, diákkori, feln�ttkori helyzetek, emlékek, és kb. egy óra múlva eljön az ablaktól, hogy írógépén címszószer�en lejegyezze a sok-sok képet. „A helyzetek középpontjában mindig én álltam, és mindenütt körbemuzsikált ez az egyhangú, kitartó, boldog hangosság.” Ekkor 45 éves volt. „Reggel izgatottan szedtem el� az éjszakai címjegyzéket, újra és most már pontosabban leírtam, kiegészítettem. (. . .) Aznap délután már írni kezdtem. Az els� öt verssel készültem el. Hogy az els� darab 18 sorossá sikerült, és akkor lezárult (tartalma az, hogy állok a nyitott ablak el�tt, és nézek kifelé), eldöntötte a továbbiaknak sorsát az is: arra vigyáztam csak, hogy nagyjából mind olyan vagy olyanforma hosszúságú legyen. . .” (Vers és valóság, II, 93–195.) „A háromszázötvenegynéhány verssel gyenge két év alatt készültem el; egyebet ezalatt aligha írtam.” (Vers és valóság, II. 196.) Tücsök – zene Tücsökzene. „Rajzok egy élet tájairól.” A k�lt� újraéli az elsüllyedt gyermekkort, sorra veszi élete f�bb élményeit. „Az elt�nt id� nyomában”, mondhatnánk Proust folyamregénye címével. A pasaréti tücskök „zenéje” átszövi az egyes költeményeket, ez a zene a Leitmotiv. Itt utalok Menyhért Anna figyelemre méltó tanulmányára: „Rajzok egy költemény tájairól” (Újraolvasó, 95kk.), amely a tücsökmotívumról érdekes megjegyzéseket tesz (98–103). De sietek megjegyezni: nem értek egyet azzal, hogy az életrajzi irányultságot megkérd�jelezi: meghaladottnak tartja azt a véleményt, hogy a Tücsökzene alapvet�en önéletrajzi fogantatású. Inkább hiszek magának a költ�nek, a Vers és valóság vallomásainak, mint bizonyos strukturalista és posztstrukturalista elemzéseknek. Persze az önéletrajzi jelleg nem zárja ki az életbölcseletet, az egzisztencialista eszmél�dést, s�t! Hiszen ez is az „életrajzhoz”, az életm�höz tartozik. De térjünk vissza a tücsökmotívum lehetséges jelentéseihez. Menyhért Anna megállapítja, hogy a tücsökszó-zene már korábban is jelen van Szabó L�rinc költészetében: Dalmácia tücskeihez c. 1937-es versében utalás van a görög költ�re, aki „majdnem isteneknek” hívta �ket. Egy anakreóni dalra van itt hivatkozás, innen eljuthatunk a tücskök görög mitológiabeli szerepéhez: A mitológiában a tücskök a Múzsákkal állnak kapcsolatban. Platón Phaidrósz c�m� dialógusából megtudjuk, hogy a tücskök dala a szirénekéhez hasonló; a tücskök valaha emberek voltak, akik a múzsákat hallgatva „. . . dalolva megfeledkeztek ételr�l-italról, és úgy haltak meg, hogy maguk sem vették észre. Bel�lük lett a tücskök nemzetsége. . .” A Múzsák a szimfónia, a ritmus istenn�i, és kapcsolatban állnak az emlékezettel is. A Tücsökzene 81. versében (Kigyúl a csillag) el�kerül ez a jelentéselem, és szerepelnek a tücskök is. Az eml�kez� tudat szól szül�jéhez, az Emlékezethez:
Még mindig, édes, várj még, várj, maradj, „A »múzsa« szóból származik a »muzsika« szó; a zene a Múzsák ajándéka az embereknek, és a görögök számára a zene a költészettel oszthatatlan egységet képezett” – magyarázza Menyhért Anna (Újraolvasó, 101). Mindenesetre a mitológiai háttér némileg fényt vet a csodálatos Tücsökzene jelentésére, amely a nyitányban már feltárul: „Megindul az emlékezés varázslata, ritka teljességével életnek és halálnak, s a halálon, romláson, pusztuláson mégis diadalmaskodó létnek ugyanazzal a kozmikus erejével, ami ott burjánzott, lobogott, létezett abban a romokkal szemben f�lgerjed� budai tavaszban-nyárban – azzal az életlobogással, mely a Tücsökzene nyitányának minden sorából felénk csap.”3
(A nyugodt csoda)
Ü-vel, i-vel kezd�dik a nyitány, (Síppal, heged�vel)
(Óriás szív)
. . . Szinte robban a rét, (Férgek, istenek)
Szabó L�rinc világnézete Az önmagát, a test és a szellem, az én és a világ rejtélyeit kutatva, Szabó L�rinc egyre inkább a v�gs� kérdéseket boncolgatja: metafizikus k�lt�, mint Babits Mihály vagy József Attila. Már a Te meg a világ ciklusban (1929–1932) kifejezetten a metafizikai kérdések érdeklik. Rába György meglátása szerint ez a létbölcselet „Schopenhauer metafizikájának h� tükre”: az individuáció elve, a világ szenvedés, amelynek okozója a vágy formájában átélt akarat – ez a német filozófus eszmerendszerének kulcsa és egyben pesszimizmusának forrása. Schopenhauer szerint a szenvedés és fájdalom közvetlen, igazi valóság, és nem illúzió: ezek a gondolatok visszatérnek Szabó L�rinc költeményeiben. Rába még hangsúlyozza Bertrand Russell hatását és Goethe befolyását.4 A Tücsökzenében természetesen visszatérnek régebbi versek témái, élményei, a kompozíciós forma lassan alakul ki, a darabok el�re és hátra mutatnak benne, ismétl�dések is sorakoznak. „Rengeteg dugott fájdalom bujkál a mind elvontabbakká váló kései versekben. Végül pedig már csak nagy jelképek ábrázolhatták egyes vetületeiben a kimondhatatlan valóságot, úgyhogy itt bizonyos értelemben akár szürrealistának volnék mondható. . . Kerülni kellett persze a dolgok konkrét ábrázolását emberi viszonylatokban is, f�leg a szerelmiekben. . . S a legvégén ki kellett eszelni valami megoldást arra, hogy az utolsó költemények már mintegy a halálom utánról szóljanak vissza az életbe.” (Vers és valóság, II. 197.) Szabó L�rinc valójában nem szürrealista; legalábbis jórészt még a hagyományos szimbolizmus és a dolgok, jelenségek aprólékos regisztrálása, költ�i realizmus jellemzi, ahogy Rónay György megállapítja. Miután idézte a Buborékot, megjegyzi: „A Tücsökzene tele van a költ�i realizmus ilyen remekléseivel, melyek vetekszenek a fizikai kísérletek vagy természetrajzi leírások fontosságával. S éppen ez: hogy nemcsak egy bravúrdarabról van szó, hanem hogy tele van velük – éppen ez adja meg a kötetnek a realizmus egyedülálló intenzitását, sajátosan Szabó L�rinc-i líráját. Mintha villamos áramot vezetne a dolgokba, melyt�l fölf�lnek, világítani kezdenek, föltárva szerkezetük egész ágbogas rendszerét, egész bonyolult szépségét. (. . .) Hogy alapjában, természetében végül is mi ez a líra? Talán valamiféle világszerelem, figyelmes maga-odaadás a létnek – sajátos szenzualizmus, ahogyan a Te meg a világ kötet Tücsökzene-beli kommentárjában olvassuk:
lettél, ami vagy:
A kommunista id�kben szívesen idézték Materializmus c�m� versét: . . .
Barátaim, hogy tudjak hinni másban,
Szabó L�rinc err�l megjegyzi: „Nincs hozzá igazi megjegyzésem, mert a vers éppen annyira viselhetné azt a címet, hogy »spirituálizmus«.” (VV I, 308) A Tücsökzene vége felé egyre sorjáznak a v�gs� kérdéseket feszeget� versek: bizonyos panteista és buddhista gondolatokkal találkozunk. Megrend�t� – a pascali borzongásra emlékeztet – a Két éjszaka közt (326.):
Két Semmi sötét börtöne között . . .
Uram, ki fény vagy, s élet vagy, örök,
bejár, s létez�t, végest, végtelent,
„Maradj velem, mert beesteledett!” (Az Árny keze)
A huszonhatodik év 96. – címadó – verséhez írta (ehhez hasonló a 91., 92., 95. szonett témája is): „Egészen biztos, hogy akkor még akár száz további siratóverset is tudtam volna írni olyan változatossággal, amilyenek az eddigiek voltak. Hiszen ha jól megnézem a verseimet, nekem különben is a halál volt mindig a f�témám.” A kedves miatt érzett fájdalom az abszurd érzését váltja ki:
. . .vér s hús voltál! S jaj, túléli meséd (Túlélt mese) Szerény túlvilág
Egy túlvilág mégis van, a tied:
Gondolatom messzi napok felé
. . .
Dehát nincs (csak még nem mindenki tudja):
„Verg�d� magány” – Hitetlenség? Szabó L�rinc megrend�t� vallomást tett hitér�l/hitetlenségér�l 1956. szeptember 19-én (egy évvel halála el�tt), amikor Szigeti Endrének a katolikus hetilap 1956. szept. 9-i számában megjelent írására reagált.6 Szigeti megállapította, hogy Szabó L�rinc egész férfiéletét a hitetlenség börtönében töltötte, de nekünk, keresztényeknek nem szabad „Szabó L�rinc verg�d� lelkéhez sem a diadal fölényével közelednünk, hanem a szeretet alázatával”. Szabó L�rinc válaszában megköszönte Szigetinek hozzá való „szívbéli hajlandóságát”, a „nagy szeretetet”. „Csakugyan rettenetes dolognak érzem a hitetlenséget; de épp annyira rettenetesnek – mert lehetetlennek – a hitet is. Fiatalon még csak átsegíthetett kétségbeeséseimen valami pantheisztikus mámora ennek az egyetlen és édes életnek, de ez egyre kevésbé vigasz, már régóta: személyes istent szeretnék, személyes túlvilági folytatást, és ez nem megy. (. . .) Nincs meggy�z� er� semmi érvben az értelmem számára, hogy nincs igazam; ami talán épp az »értelem tökéletlensége«.” Kabdebó Lóránt a Vigiliában jelent�s dokumentumokat mutatott be „Szabó L�rinc metafizikai távlatai” címmel.7 Szabó L�rinc a húszas évek második felében egy részletes tanulmányt szentelt Ady Endre vallásos költészetének, ahol áttételesen a saját hitér�l/hitetlenségér�l is vallott. Még érdekesebb az a rádióel�adás, amely két részben (1940. márc. 25-én és május 12-én) hangzott el. A k�lt� itt az istenélményr�l szól, hitetlen és h�v� költ�kr�l (Lucretius, Verlaine); közben hivatkozik az Istennel perleked� bibliai Jóbra is. Igazában önmagát is jellemzi, amikor így beszél az Istennel dacoló, perleked� költ�kr�l: „Még esetleges kételyük, lázadásuk és panteista önistenítésük is csak új és rejtettebb kísérlet a csöndes vagy rettent� titok, az igazság megközelítésére és megvilágítására; s ebben is nemegyszer filozófusoknak és egyházatyáknak rokonai.” A továbbiakban a gyötr�d� Jóbhoz hasonlítja a sokat szenvedett és végül megtért Paul Verlaine francia költ�t, „az egyik legnagyobb keresztény költ�t”. Kabdebó ismertetése végén Szabó L�rinc temetésére tér ki. A pasaréti lelkész, Joó Sándor is a bibliai Jób szavait idézi igehirdetésében (19,25): „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. . .” A lelkész nem ismerhette Szabó L�rinc eszmefuttatását az Istennel dacoló Jóbról (ha ismerte volna, hivatkozott volna rá). Ezeket f�zte hozzá gyászbeszédében az idézett vershez: „Egy sokat szenvedett ember, a bibliai öreg Jób mondta ezt, amikor már minden emberi vigasztalás, er� és hatalom cs�döt mondott: »Én tudom, hogy az én Megváltóm él.« Egyben pedig mélységes meggy�z�déssel vonatkoztatja ugyanezt magára az elhunytra is: »Tudom, hogy merész ez a kijelentés, de van alapja: Isten szava, Igéje, ígérete«!”
Jegyzetek: 1 Tanulmányok Szabó L�rincr�l. Anonymus, Miskolc–Budapest. Szerk. Kabdebó Lóránt és Menyhért Anna. 2 Szabó L�rinc: Vers és valóság. I–II. köt, Magvet�, 1990; vö. Szabó Ferenc: „Csillag után”, 1995, 84) 3 Rónay György, Olvasás közben, Magvet� 1971, 49–50. 4 Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár, Szépirodalmi Bp. 1986, 143–151. 5 Rónay György: Olvasás közben, 52–54. 6 Vö. Szabó F.: „Csillag után”, Bp. 1995, 81–83. 7 Kabdebó Lóránt: „Szabó L�rinc metafizikai távlatai”, Vigilia 2000/4, 290–296.
Szabó Ferenc
A KERESZTÉNY KULTÚRA FORRÁSAI A francia jezsuiták és munkatársaik 2006-ban több rendezvénnyel ünnepelték Lyonban és Párizsban a Sources Chrétiennes sorozat 500. kötetének megjelenését (e kötet Karthágói Szent Ciprián Az Egyház egysége c�m� m�ve volt). Különféle alkalmakkor tartott el�adásokban felidézték a sorozat keletkezését és az egyre nagyobb iramban megjelen� kötetek történetét. A több mint 60 évet �t�vel� vállalkozás a teológiatörténet forrásait, pontosabban az egyházatyák és egyházi írók m�veinek kritikai kiadású eredeti szövegét teszi közzé francia fordításokkal: a keresztény kultúra több évszázados forrásait bocsátja a kutatók rendelkezésére. A kezdetek 1942. december. A sztálingrádi csata idejében vagyunk. Párizs már három év óta német megszállás alatt van, Lyon egy év óta. E „sötét években” lát napvilágot két kiadónál (Éd. du Cerf és Éd. de l’Abeille) egy vékonyka kötet: Mózes élete, amely magára vonja az antiszemita cenzúra figyelmét. Pedig az alcím pontosítja a könyvecske tartalmát: „Szemlél�dés Mózes életér�l, avagy értekezés az erények területén való tökéletességr�l.” Szerz�je a híres IV. századi kappadókiai teológus, Nüsszai Gergely, Jean Daniélou S.J. bevezetésével és fordításában. Ez volt tehát a szerény kezdete a híressé vált „Sources Chrétiennes” (= SC) patrisztikus sorozatnak, amelynek 2006-ban már az 500. kötete jelent meg. Valójában az eredet visszamegy a 30-as évek derekára, amikor is a lyon-fourvière-i jezsuita skolasztikátus (jezsuita rendtagok teológiai f�iskolája) stúdiumprefektusa, Victor Fontoynont serkentésére, aki a görög kultúra szerelmese és egy híres görög–francia szótár szerz�je volt, fiatal jezsuiták: Henri de Lubac és Jean Daniélou az egyházatyák, f�leg a görögök tanulmányozásába fogtak. H. de Lubac egy fontos florilégiumot állított össze Katolicizmus címmel, amely a szintén Fourvière-ben tanuló, akkor még jezsuita Hans Urs von Balthasar szerint mestere és barátja „programkönyve” lett. Jean Daniélou, aki egyetemi tanulmányokat végzett a rendbe való belépése el�tt, és sok barátot szerzett a Sorbonne-on, a híres Guillaume Budé-féle sorozatot tartotta szem el�tt, amely egyébként nagyon messze állt a keresztény kultúra kiaknázásától. A 40-es évek elején tehát megszületett az SC-sorozat ötlete, és az els� könyv, a Mózes élete. Szerencsére a sorozathoz kiadót is találtak a domonkos a Thomas-Georges Chifflot személyében, aki éppen a Cerf domonkos kiadó igazgatója lett. (Azóta is a Cerf adja ki a sorozatot.) A szerkeszt�knek nemcsak az anyagi problémákkal kellett szembenézniük, hanem a doktrinális nehézségekkel is. A 40-es évek második felében az akkor nagyon vitatott, ún. „nouvelle théologie” (új teológia) – f�leg a sorozat két alapítója, H. de Lubac és J. Daniélou haladó teológiája miatt – egyes konzervatív római tomisták szemében gyanússá lett. XII. Pius Humani generis kezdet�, 1950-es enciklikája els�sorban H. de Lubac „új teológiáját” vette célba, ezért H. de Lubac 1950-ben megvált az SC irányításától. Különben nevetséges volt a gyanúsítás: mintha a görög egyházatyák szemben álltak volna az egyház rendes tanítóhivatalával! (H. de Lubacról és az „új teológiáról” lásd Szabó F.: H. de Lubac – Y. Congar, TKK I/7, Róma 1976, 13–21.) Ismeretes, hogy a II. vatikáni zsinat pápái „rehabilitálták” a két haladó francia teológust, a jezsuita Henri de Lubacot és a domonkos Yves Congart, azzal is, hogy bíborossá nevezték ki �ket. Új korszak A Humani generis után kérdésessé vált a sorozat jöv�je. A jezsuita Claude Mondésert, V. Fontoynont volt tanítványa figyelemmel kísérte az SC-n dolgozó csoport munkáját, minthogy 1947 óta a sorozat titkára volt. A 2. kötet, Alexandriai Kelemen Protreptique (Protreptikosz = Intelem a görögökhöz) c�m� munkájának kiadása Mondésert bevezetésével, jegyzeteivel és fordításában jelent meg. Mondésert irányítása alatt csakhamar elcsitulnak a támadások, majd a II. vatikáni zsinattal végleg megsz�ntek a kritikák az egyházatyák m�veit k�zz�tev� szakszer� kutatókkal szemben. Hiszen a zsinat is igen gyakran az egyházatyák tanítására hivatkozik (a Szentírás mellett). C. Mondésert és Jean Pouilloux, a lyoni egyetem kiváló világi professzora a munkatársak elé szigorú követelményeket állítanak: az eredeti szöveg helyreállítása a legjobb kéziratok segítségével, a fordítások gondos ellen�rzése, alapos kritikai apparátus. A 60-as évekre már egyetemi körökben is (CNRS) elismerik az SC-t, amely 1961-t�l közzéteszi (Mondésert–Pouilloux–Arnaldez gondozásában) Alexandriai Philón összes m�veit. Egyetemi kutatók is bekapcsolódnak a vállalkozásba. 1956-ban André Latreille történész létrehozza a SC barátainak társaságát kett�s céllal: összegy�jteni Lyon körül és azon túl azokat az (egyetemi) értelmiségieket, akik rokonszenveznek a vállalkozással, másrészt felkutatatni olyan pénzembereket, akik anyagilag támogatják a kiadást. Ez a baráti társaság Lyonban, Párizsban, Rómában különféle rendezvényeken igyekezett megismertetni a sorozatot tudományos körökkel, többek között patrisztikus kongresszusokat rendezett. A 80-as évekt�l. . . A 80-as évek elején A. Lattreille-t Jean Pouilloux helyettesítette a baráti társaság élén, majd ugyan� 1984-ben P. Mondésert-t�l átvette az SC irányítását. A kevés hivatás miatt a jezsuiták helyét egyre inkább világiak foglalták el, bár a dinamikus Dominique Bertrand és Dominique Gonnet még részt vettek a munkákban. Szent Bernát m�veinek kiadását P. Verdeyen irányította. 1994-ben – miközben egyre szaporodott a világi szakemberek együttm�ködése – Jean-Noël Quinot világi tudós vette át az SC igazgatását. Etienne Fouilloux, akit�l ismertetésünk adatait vettük, megjegyzi: a Sources Chrétiennes kulturális szerepe újabban talán fontosabb, mint egyházi szerepe. A sorozat kiadásának ritmusa 1942 és 1957 között tizenöt évre volt szükség, hogy a sorozat elérkezzék az 50. kötethez (Aranyszájú Szent János: Keresztségi katekézisek). Viszont már csak nyolc évbe telt, mígnem 1965-ben megjelent Lyoni Szent Iréneusz Az eretnekségek ellen c�m� m�vének dupla kötete, a sorozat 100. darabja. 1973 és 1982 között elérkezett a sorozat a 200. kötethez (Nagy Szent Leó: Beszédek), és kilenc év után a 300. kötethez (Aranyszájú Szent János: Dics��t� beszéd Szent Pálról), 1982 és 1994 között 400-ra gyarapodott a sorozat köteteinek száma (Alexandriai Szent Athanáz: Szent Antal élete), és 2006-ra megjelent az 500. kötet (Szent Ciprián: Az egyház egysége). Közben már néhány újabb kötet is napvilágot látott. Kétségtelen, hogy kezdett�l fogva el�nyben részesítették a görög egyházatyákat. A legnagyobb számban a nagy Órigenész szerepel 39 kötettel. Órigenész rehabilitációja az SC els� igazgatóinak, H. de Lubacnak és Jean Daniélounak k�sz�nhet�. A görögök közül Aranyszájú Szent János 19 kötettel, Cezáreai Euszebiosz pedig 15 kötettel követi Órigenészt. Az els� latin kötet 1947-ben jelent meg: Szent Hiláriusz A misztériumokról c�m� m�ve mint 27. kötet. 22 kötettel szerepel Tertullianus, 10–10 kötettel Nagy Szent Gergely és Lactantius. Az egész sorozat 30%-át teszik ki a latin szerz�k. Sajnos, Szent Ágoston csak két kötettel szerepel. Anélkül, hogy részleteznénk a kiadásokat gondozók statisztikáját, megemlítünk néhányat: 23 a jezsuita Louis Doutreleau-tól, 20 a bencés Adalbert de Vogüét�l, aztán még két jezsuita és egy bencés (11–11), M. de Durand domonkos (10) kötetet gondozott. A Source Chrétiennes sorozat tudós kutatógárdája, teológusai jelent�sen hozzájárultak a teológia megújulásához, amely aztán a II. vatikáni zsinat vitáiban és dokumentumaiban is éreztette term�keny�t� hatását. H. de Lubac hangsúlyozta: az egyházatyák (és a középkori teológusok) exegézise nem csupán a szent tudományok egyik ága, hanem a keresztény gondolkodás teljes aktusa. Az ókeresztény írók f�leg a Szentírás értelmezése és aktualizálása által fejtették ki a keresztény misztériumokról, az üdvösségtörténetr�l szóló teológiai meglátásaikat. A keresztény teológiának ma is vissza kell hajolnia e tiszta forrásokhoz.
Szabó Ferenc SJ kitüntetése A Széchenyi Társaság idén huszadik alkalommal koszorúzta meg gróf Széchenyi István szobrát a „legnagyobb magyar” születésnapján, szeptember 21-én a Magyar Tudományos Akadémia el�tt. Rubovszky András, a Társaság f�titkára elmondta: 1988-ban csak néhányan vettek részt a megeml�kez� koszorúzáson, ma már több százan tartoznak a Széchenyi Társasághoz. Véleménye szerint az 1991-es év volt a legemlékezetesebb év, amikor a gróf 200. születésnapját ünnepelte az ország. Ekkor alapították a Széchenyi Társaság díját, az emlékplakettel. Az idei ünnepi eseményen a koszorúzást követ�en Marosi Ern�, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke méltatta gróf Széchenyi István gazdag életútját. Ezt követ�en kiosztották a Széchenyi Társaság 2007. évi díjait: Baldauf Lászlónak, a CBA bolthálózat elnökének, Buzánszky Jen� olimpiai bajnoknak, az Aranycsapat tagjának, Hegyeli Attila pedagógusnak, valamint Szabó Ferenc jezsuita szerzetesnek. A laudációt K�rösiné Merkl Hilda, a budakeszi Prohászka Ottokár gimnázium igazgató asszonya tartotta.
|