E SZÁMUNK ELÉ


TERRORIZMUS, HÁBORÚ, BÉKE

Jézus szavai: „Boldogok a békességszerzõk” – a bibliai tájak felett elszállva – világszerte megérintik a Benne hívõk szívét, akik a békéért imádkoznak.

Közben tárgyalnak a hatalmasok – eredménytelenül; a vatikáni diplomáciai lépések sem sikeresek. Az ENSZ döntései hasztalanok. Kitör a „legitim erõszak” címkéjével – a terrorizmus megfékezése és a diktatúra megbuktatása ürügyén – az Irak elleni háború. Az elmúlt hónapokban a „pusztulás utálatosságának” szemtanúi lehettünk! Amikor e sorokat írjuk, úgy tûnik, megdõlt Szaddám Huszein diktatúrája. De vajon megfékezték-e a világméretû terrorizmust? És mikor oldódik meg Izrael és Palesztina konfliktusa, amely továbbra is a közel-keleti feszültség tûzfészke? Errõl is, meg az úgynevezett „igazságos háború” etikai kérdésérõl is tanulmányokat olvashatnak mostani számunkban.

* * *

Itt leközöljük azt a nyilatkozatot, amelyet az Európai Közösség Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) március 27–28-án, tavaszi plenáris ülése alkalmával, Brüsszelben bocsátott ki. Ez a nyilatkozat kifejezi a katolikus álláspontot, és továbbra is idõszerû.

„Boldogok a békességben élõk.” (Mt 5,9)

1. A háború idején Irak és a világ békéjéért és az igazságért imádkozunk mi, az Európai Közösség Püspöki Konferenciái Bizottságának püspökei. Emlékeztetünk rá, és támogatjuk a Szentatya és saját püspöki konferenciánk e témával kapcsolatos, fontos nyilatkozatait. Kifejezzük aggodalmunkat azok iránt a népek iránt, amelyek már régen szenvednek az igazságtalanságtól, és most a háborútól. Ez nem vallások közötti konfliktus; Isten nevét nem szabad felhasználni a háború és az erõszak igazolására. Kérjük valamennyi keresztényt, zsidót és muzulmánt, hogy szolidárisan mûködjön együtt a térség jelenlegi szenvedései befejezésének elõkészítésében és a saját országaink közötti harmonikus kapcsolatok elõmozdításában.

2. Üdvözöljük az EU humanitárius segítségét, melyet az iraki népnek nyújt. Ez a háború áldozatainak nyújtott segítség fontos lépés a térség igazságos rendjének a kialakításához. Ennek alapján arra bátorítjuk az Európai Uniót a partnereivel a nemzetközi közösségben, hogy intenzívebben fáradozzanak azon, hogy megtalálják az izraeliek és palesztinok közötti konfliktus tartós megoldását. Amennyiben az EU ezen az úton halad tovább, akkor közös tárgyalások révén felbecsülhetetlen módon hozzájárulhat korunk békéjének és igazságosságának megteremtéséhez.

3. Ez a helyzet megerõsíti a meggyõzõdésünket arról, hogy a világnak olyan „globális kormányzási” rendszerre van szüksége, amely meg tudja õrizni és támogatni tudja a békét és a jólétet. Ebben a rendszerben az Egyesült Nemzeteknek kell a központi szerepet játszania. Reméljük, hogy az Európai Konvent munkája egy erõsebben egyesült Európát képessé tesz arra, hogy viselje a felelõsséget egy ilyen rendszerben. Ehhez lényegesnek tartjuk a jó és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között.

* * *

Április 12-én megtörtént a népszavazás a csatlakozásról. Meglepõen alacsony volt a szavazók aránya. Bizonyára sokan úgy látták, hogy a jelenlegi kormány teljesítményeinek megítélése a tét (a „pártos” kampány csak erõsítette ezt az érzést). Jobban fel kellett volna mérni a pró és kontra érveket. Mindenesetre, ha már több mint egy évtizede kértük a bebocsátást az Unióba – és igazában mindegyik kormány ezért fáradozott –, furcsa lett volna, és több hátránnyal, mint elõnnyel járt volna, ha nemmel szavazunk.

Április 16-án (nagyszerdán) tíz ország, köztük hazánk, Athénben aláírta az Európai Unióhoz való csatlakozás szerzõdését.

Ami pedig a  jövõt illeti: fontos lenne, hogy ne csak a gazdasági szempontokra (a pénz, a piac, a munkalehetõségek stb. szempontjaira) összpontosítsuk a figyelmet, hanem – mi keresztények – hozzájárulásunkkal segítsük Európát, hogy megtalálja lelkét, hogy új evangelizálásunkkal felélesszük a földrész keresztény gyökereit.