PLÉBÁNIÁK ÁTSZERVEZÉSE

Kényes és égetõ kérdésnek szenteljük papi mellékletünknek ezt a számát. Szándékunk az, hogy két bevezetõ írásunkkal fórumot nyitunk további elmélyülésre és eszmecserére.

1) Dr. Balázs Pál balatonkenesei plébános már egy jó éve lezárta tanulmányának megszerkesztését. Többrétegû széles megalapozást ad a téma felvetéséhez és alapvetõ szempontjainak elemzéséhez, és a megoldás számos elemét is megnevezi. Egy év óta (nevezetesen a veszprémi meg a kaposvári egyházmegyében) papi összejöveteleken tanulmányát több ízben elõadta és paptársaival megbeszélte; mindig nagy érdeklõdésre és egyetértésre talált a résztvevõk körében.

2) 2001 õszén a debrecen-nyíregyházi egyházmegye püspöke az egyházmegyei zsinaton hozott határozat végrehajtásaként már rendelkezett is arról, hogy egy-egy plébánia milyen típusú egyházközösségekbõl áll, és hogyan történjék az átszervezés.

Újabb, harmadik tanulmányra kaptunk ígéretet a kaposvári egyházmegyébõl. Ott szintén megtörtént az egyházmegye plébániai szerkezetének átrendezése; a papi szenátus megbeszélései nyomán megszületett püspöki rendelet 2002. január 1-én életbe lépett. Az egyházmegye nyolcvan betöltött plébániája mellett húsz betöltetlent meghagytak, ötven betöltetlent pedig megszüntettek; így az egyházmegye ezentúl száz plébániaegységbõl áll.

Pillanatnyilag tehát az a helyzet, hogy az ország két legfiatalabb egyházmegyéjében történtek hatékony lépések a plébániaszerkezet megújítására.

Tanulmányainkból többek között az máris kitûnik, hogy a magyarországi egyházmegyék helyzete egymástól meglehetõsen eltérõ, és erre a kérdés átgondolásánál meg a rendelkezések meghozatalánál nagyon is tekintettel kell lenni. Az is bizonyosra vehetõ, hogy a mindenképpen szükséges átszervezés nem egyetlen döntés következtében valósul meg, hanem hossza, szerves folyamat lesz.

* * *

A Magyar Papi Egységet Beran Ferenc és Nagy Ferenc szerkeszti. 2001 eleje óta állandó munkakapcsolatot tartanak fenn a következõ tanácsadókkal: Bosák Nándor püspök (Debrecen), Balázs Pál (Balatonkenese), Brückner Ákos Elõd (Budapest), Dolhai Lajos (Eger), Gyürki László (Körmend), Puskás Lajos (Mélykút), Roska Péter (Esztergom), Stella Leontin (Vác), Tomka Ferenc (Budapest) és Varga László (Kaposvár).

Balázs Pál

PLÉBÁNIÁK KÖZIGAZGATÁSI ÉS PASZTORÁLIS
ÁTSZERVEZÉSÉNEK IGÉNYE ÉS SZÜKSÉGESSÉGE
A VESZPRÉMI FÕEGYHÁZMEGYÉBEN

I. A helyzetkép pontos felmérése
az utóbbi fél évszázad változásainak tükrében

Tanulmányunk a Veszprémi Fõegyházmegye mai területét veszi alapul, és azt vizsgálja, hogy a jelenlegi terület plébániáinak (papi) ellátottsága hogyan alakult az elmúlt évtizedek során.

1950 után nyolc Schematizmus (Egyházmegyei Névtár) jelent meg: 1963-ban, 1975-ben, 1984-ben, 1992-ben, 1996-ban, 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben. Adataikat egy szemléletes táblázatban mutatjuk be a következõ csoportosításban:

• A P betû alatti 1-es szám azt jelzi, hogy a plébánia be van töltve.

• A K betû az illetõ plébánián mûködõ káplánokat, templomigazgatókat, hittanárokat vagy zeneigazgatót jelzi.

• A plébániák^* felsorolása után külön felsoroljuk a központi szolgálatot teljesítõk és

• a teológiai tanárok számát.

Minden papot csak egyszer vettünk számba, mégpedig abban a beosztásában, amelyet elsõsorban köteles ellátni; másképp fogalmazva: ahol valójában lakik.¹ Ezért néhány esetben elõfordult, hogy az illetõnek nem a ,,legrangosabb” pozícióját tettük az elsõ helyre, mert azt másod- vagy harmadsoron kénytelen ellátni. Viszont hiányzanak a táblázatból az ideiglenes és a nyugdíjas besegítõk. (. . .)

Plébániák	1963	1975	1984	1992	1996	1998	1999	2000
	P | K	P | K	P | K	P | K	P | K	P | K	P | K	P | K
Keszthely – Nagyboldogasszony	1 2	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1
Pápa I. Szent István	1 3	1 3	1 2	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1
Sümeg	1 2	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1	1 1
Tapolca	1 2	1 2	1 1	1 1	1	1	1	1
Veszprém I. Szent Mihály	1 5	1 3	1 1	1	1 1	1 1	1 1	1 1
Zalaszentgrót	1 2	1 2	1	1	1	1	1	1
Központi szolgálatban	2	5	2	1
Teológiai tanárok	1	3	4	1	2	2	2	2

Összesítõ táblázat:

Év	Plébános	Káplán és más szolgálattevõ	Központi szolgálatban	Teológiai tanárok	Összesen
1963	180	48	2	1	231
1975	160	24	5	3	192
1984	142	12	2	4	160
1992	105	12		1	119
1996	89	13		2	104
1998	86	12		2	100
1999	85	9		2	96
2000	84	8		2	94

A fenti adatokból a következõ megállapítások vonhatók le:

1. 1963-ban a Veszprémi Fõegyházmegye mai területének majd minden plébániája be volt töltve, és az akkori egyházmegye bõségesen el volt látva káplánokkal. A fõpásztor mellett két fõállású aulista teljesített szolgálatot. Volt egy fõállású teológiai tanára is az egyházmegyének, annak ellenére, hogy nem rendelkezett önálló teológiai intézettel.

2. 2000-ben közel száz plébánia üresen áll. Ez az összes plébániáknak több mint a fele. A betöltött 84 plébániáért az egyházmegyének igen nagy árat kellett fizetnie: fölemésztette a 48 kápláni státusz java részét², a fõpásztor lemondott közvetlen munkatársairól, és továbbszolgálásra kért fel nyolcvan év körüli atyákat.

3. A fõegyházmegyének jelenleg van önálló teológiai fõiskolája és papnevelõ intézete. Ezek mûködtetésében mindössze 2 fõállású egyházmegyés pap tevékenykedik.

4. A fentiek azt jelentik, hogy 84 plébánosnak kell 181 plébániát ellátnia filiálisaikkal együtt (átlagosan öt egyházközséget), valamint – másod- vagy harmadállásban – õk adják a hittudományi fõiskola teológiai tanárait, az érseki hivatalok fõmunkatársait, az érseki bíróság tisztségviselõit, a speciális (egyetemi, katonai, börtön- és kórházlelkészi) szolgálatokat, továbbá munkát végeznek mint fõesperesek és esperesek, valamint tevékenykednek a fõegyházmegyei bizottságokban és tanácsokban.

5. Végezetül a táblázat azt is sugallja, hogy a fizikai és lelki teher állandó növekedésével kell a továbbiakban is számolni, hiszen a csökkenési tendencia folyamatos, még csak megtorpanásra utaló szakaszokat sem tartalmaz. A Fõegyházmegyei Névtár azon része pedig, amely a szentelések sorrendjében csoportosítja a papságot, világosan mutatja, hogy a 20, 30 vagy 40 éve szolgáló papok évfolyamai még mindig nagyobb létszámúak, mint a legfiatalabb korosztályokéi. Tehát a csökkenési tendencia még egy jó ideig garantált.

II. A paphiány okainak elemzése
és a kialakult helyzet értékelése

Nagy hibát követnénk el, ha a fenti statisztikai adatokat értékelésünk egyetlen vagy fõ szempontjának tekintenénk, annak ellenére, hogy kétségtelenül megrázó erõvel bírnak, és minden felelõs vezetõben a tehetetlenség, a paphiánnyal szembesülõ hívõ emberekben pedig a szomorú elhagyatottság érzését válthatják ki. Éppen ezért a megoldás érdekében nagyon fontos, hogy a kialakult helyzetrõl alapos és higgadt, valamint széles skálán mozgó elemzést végezzünk, mert máris jelen van, és tovább kísért a gyors „fércelés” és a tragikus „pótmegoldások” térhódítása.1. A vizsgálódás szempontjai

• Elõször is induljunk ki a kinyilatkoztatás egyházképébõl: A Fõ a megdicsõült Jézus Krisztus, a megváltott emberiség pedig – mint Isten népe – az Õ tagjait képezik³; sokan már a megszentelõ kegyelem állapotában vannak, mások pedig még csak a meghívottság szintjén tartoznak Krisztushoz. – Az egyházról nem lehet tárgyalni a tagoknak Krisztushoz fûzõdõ ontológiai kapcsolatának tudata nélkül.

• A teljes egyház nem azonos a látható egyházzal. Ez utóbbit zarándok egyháznak nevezzük, míg a teljes egyház többi részét a megdicsõült és a tisztuló (vagy szenvedõ) egyház nevekkel illetjük. Kérdés: szabad-e a zarándok egyházról úgy tárgyalni, mintha az csak egy szociológiai képzõdmény lenne, és nem volna szerves természetfeletti kapcsolatban a Fõvel és az egyház többi részével?

• Ugyanakkor komolyan kell venni a zarándok egyház természetes tulajdonságait és evilági relációit. A tisztánlátást segítse a megtestesült Ige valóságos emberi mivoltának a szemlélése. Jézusból nem hiányzott semmi sem, ami emberi, és ami a teremtett világhoz tartozik, a bûnt kivéve.⁴ A zarándok egyház még ez utóbbitól sem mentes. Ebbõl következik, hogy a természetfeletti befogadásának számtalan feltétele van: a szabad akarat mellett egy sajátos habitus⁵, amit befogadási képességnek vagy felkészültségi állapotnak is nevezhetünk. Isten kegyelme ezt töltheti meg hatékony erõvel.⁶

• Módszertanilag nemcsak az egyház⁷, hanem a világ szociológiai természetét is nagyon komolyan vizsgálódásunk tárgyává kell tennünk, beleértve a benne folyó nagyarányú társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális – röviden: valamennyi, az emberi világunkat érintõ – változásokat.

• Nagyon fontos az egyházban és a világban lezajló folyamatok értékelése. Ez egy kényes téma, mert nincs kész mérce, hanem csak viszonyításokkal lehet közelíteni a valódi értékek megállapításához. Minden folyamatnak van nyereséglistája és veszteséglistája. Mivel azonban emberekrõl van szó, nem csupán a mennyiségi tényezõket kell számításba venni, hanem egy egészen sajátos minõségi tényezõt is, mely „az ember” nyereségérõl vagy veszteségérõl szól. Mérceként pedig nem alkalmazhatók a múlt bevált eszközei és sémái, mert egyrészrõl hamis képet kapunk a dolgokról, másrészrõl pedig komolytalan gyerekjátéknak tûnne vizsgálódásunk.⁸

• Az egyház és a világ kölcsönhatásainak vizsgálata. – Nyilvánvaló, hogy mind az egyháznak, mind pedig a világnak sajátos célja, törvényei és módszerei vannak. Mindkettõ tud a másikról, és érintkezik is vele. Olykor kölcsönösen igénylik egymás segítségét, vagy tanulnak (ellesnek) egymástól módszereket, máskor pedig ellenfélként viselkednek a másikkal szemben. – Az egyház és a világ ellentmondásokat hordozó viszonyát az magyarázza, hogy a két terület találkozási pontja gyakran nem is az embereken kívül, hanem belül, a szívükben van.

2. Vizsgálódási területek

A fentiek elõrebocsátása után – a paphiány okait kutatva – elõször természetes szinten vizsgálódjunk. Állítsuk egymás mellé a világban és az egyházban lejátszódott érzékelhetõ folyamatokat és szellemi vezérmotívumokat. A józan ész logikai erejével válasszuk szét az építõ és a romboló tendenciákat. Vigyázzunk arra, hogy nem minden építõ jellegû, ami új és annak látszik, és nem minden romboló, ami az elhalt, kiüresedett dolgokat igyekszik eltávolítani, vagy – az építés szándékával – lebontással kezdi munkáját. – A természetes alapon történõ vizsgálódást értékeléssel fejezzük be. Az így nyert eredményt helyezzük a keresztény hit mérlegére⁹, és keressük meg benne a gondviselés mûvét.

Gazdasági változások: Sokáig lehetne sorolni a térségünkre is jellemzõ, XX. századi nagyarányú gazdasági változásokat; beleértve a technikai és technológiai újdonságokat, az új mûvelési területeket mind a mezõgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban, mind pedig az oktatásban, a közigazgatásban, az egészségügyben és még nagyon sok más területen. Ha ezeket csak gazdasági (megélhetési és boldogulási) szempontból nézzük, akkor is meg kell állapítanunk, hogy a korábbi szûkös lehetõségekhez képest a gazdasági élet vonzása szinte legyezõszerûen kitárulkozott sokak elõtt, és a korábban kevés perspektívát felmutató pályák száma ugrásszerûen megnõtt.

Társadalmi és politikai változások: Ezt a területet két részre kell bontani: makrovilágra, melybe az úgynevezett ,,nagy társadalom” változásai tartoznak, és a mikrovilágra, melyen elsõsorban a családokat és a kisebb emberi közösségek belsõ világát értjük. Természetesen mindkét társadalmi közösséget emberek alkotják, akiknek minden egyes relációjuk hatással van többi kapcsolatukra is.

— Tudjuk, hogy a régmúlt idõkben is az egymással szomszédos nagy emberi társadalmak kapcsolatban álltak egymással, de az egész világra kiterjedõ közvetlen társadalmi hatásokról csak a legújabb idõkben beszélhetünk. Mindezek felfokozott méretû társadalmi mozgásokkal jártak együtt, melyek érdek-összeütközéseket okoztak. Ezek leglátványosabb jelenségei voltak a világháborúk és a helyi háborúk, a földrajzi határok megváltozásai, új hatalmi övezetek és súlypontok kialakulása, valamint világméretû ,,népvándorlás” megtapasztalása. A monarchiák java része eltûnt vagy átalakult: forradalmak, ellenforradalmak, jobb- és baloldali diktatúrák, köztársaságok, tanácsköztársaságok, népi demokráciák és liberális demokráciák váltották egymást. Hol a köztulajdonra, hol meg a magántulajdonra tevõdött a hangsúly. Közben a társadalmi átrendezõdések feltartóztathatatlanul tovább folytatódtak. A gazdasági élet kihívásaira változások zajlottak le a társadalmi osztályok összetételében: parasztokból segédmunkások, szakmunkások, leszármazottaikból pedig reál és humán értelmiségiek, vagyis más társadalmi osztályokat gazdagító honpolgárok lettek. A belsõ társadalmi mozgás sok embert ingázóvá, ,,gyökértelenné”, bolyongóvá, majd pedig valamilyen szinten városlakóvá tett. Voltak, akik számára a változások felemelkedést jelentettek, mások számára pedig keserves vesszõfutást, mert elveszítették korábbi biztonságukat, az új lehetõség pedig „nem jött be”, esetleg még családi életük is felbomlott. Hasonló folyamatok játszódtak le a társadalom hagyományosan felsõ rétegét képezõ köreiben is. Földbirtokosokból gyáriparosok, bankárok vagy nagykereskedõk lettek, mások pedig elszegényedtek vagy „lecsúsztak”, illetve ügyes hitelezõk vagy vállalkozók hamar vezetõ szerepre tettek szert mellettük vagy helyettük. A társadalmi osztályok igényeit és törekvéseit szakszervezetek és politikai pártok próbálták magukévá tenni és képviselni, más erõk viszont pontosan ezeket a szervezeteket igyekeztek hatalmukba keríteni, vagy ellenõrzésük alatt tartani.

– A nagy társadalmi változások a mikrovilágokba is begyûrûzõdtek. Megkezdõdött a többnyire nagycsaládos és homogén közösségek felbomlása. A gazdasági és társadalmi kihívásokra a család különféle korosztályai más és más választ adtak: volt, aki ellenállt a változásoknak, mások viszont új utakra léptek. Így néhány év vagy évtized leforgása alatt a korábban egységes nagy család tagjai helyileg eltávolodtak egymástól, új kis vagy csonka családdá alakultak át, illetve más és más társadalmi osztályokhoz kezdtek tartozni, más politikai párt tagjai vagy szimpatizánsai lettek, és másképp kezdtek bánni a közös szellemi és lelki örökséggel is.

Kulturális változások: A gazdasági és társadalmi változások lényeges kulturális változásokat gerjesztettek. A kultúra¹⁰ ugyanis egész emberi világunk kimûvelését jelenti. Édestestvére a tudománynak¹¹, bár ott a hangsúly az értelmi tevékenységen van.

A kulturális változásokra is kettõsség jellemzõ. Egyrészrõl számottevõ mennyiségi változások következtek be, hiszen emberi világunk, ,,mûvelés alá fogott” fizikai és szellemi területei – szinte alig követhetõ – forradalmi térhódítást tettek meg. A mai ember a mennyiségi kihívásokra sokféleképpen reagál. Közülük a két véglet az, hogy vagy megpróbál a változásokkal versenyt futni, vagy megcsömörlik tõlük, félreáll, esetleg fellázad ellenük. A másik fontos tényezõ a kulturális változások területén ,,minõségi kérdés”. Ezen a kifejezésen egy adott mûvelési terület célját, annak az ember, illetve az emberi társadalom javát (teológiai értelemben: örök üdvösségét) szolgáló értékét értjük. Varnak ugyanis olyan zseniálisan kimûvelt területek, amelyek a bûn, a pusztítás vagy a halál kultúráját jelentik. A minõségi változások hozadékaként megnövekedett az úgynevezett ,,antikultúrák” jelenléte a társadalomban, és ezek mint valami rákos daganatok ravasz módon terjednek, olykor a valódi kultúra álruháját öltve magukra.

Arányeltolódások a világi társadalomban: A gazdasági és társadalmi változások elemzése már önmagában is rávilágított a világi társadalom korábbi arányainak és súlypontjainak megváltozására. Újonnan felfedezett vagy mesterségesen kreált életterek magukhoz vonzottak embereket, új szakmák és új szemléletek terjedtek el. Jelentéktelen települések nagyvárossá fejlõdtek, virágzó falvak elnéptelenedtek. Pezsgõ szellemi központok alakultak ki, máshol pedig az alapvetõ kultúra is elenyészett.

A Veszprémi Fõegyházmegye területén Veszprém, Ajka, Pápa, Keszthely, Várpalota és még néhány kisebb körzet szinte minden kezdeményezést magához vonzott, és ugyanakkor több száz kis település folyamatosan összezsugorodott, és ma már a puszta létezésért küszködik. Megtévesztõ, hogy a táj szép, az üdülõkörzetek (idegen pénzbõl) tetszetõsen fejlõdnek, de ezek már régóta nem a lüktetõ életet, hanem a hobbit szolgálják.

Ezen a vidéken is nagy kárt tettek az erõszakos beavatkozások, mint amilyen a világháború volt, vagy a kitelepítések, a téeszesítések meg az államosítások, és amik ezek után következtek. Az egzisztenciális veszélyeztetettség miatt túl közel került az emberekhez az evilági biztonság és érvényesülés igénye, és meglehetõsen háttérbe szorult a családi boldogság, a lelkiismeret békéje, a becsület, a tisztesség, a jó erkölcs és az Istenhez fûzõdõ személyes jó viszony ápolása. Ezen nem is lehet olyan nagyon csodálkozni, hiszen a kigúnyolandók és az üldözöttek közé került az erkölcsi értékek egyik legfõbb hordozója, az egyház is. A sok-sok egyszerû ,,kisember” pedig a maga erejébõl nem tudott valamennyi szellemi és lelki traumán felülemelkedni; meg aztán a mindennapi élet vonzása és a boldogulás ígérete más irányba csalogatta õket.

A fiatalok pályaválasztását is nagymértékben befolyásolták a fentiekben vázolt tények. A divatos hivatások közé egyáltalán nem tartozott többé a papi vagy a szerzetesi élet, mivelhogy ,,elvették” gazdasági alapjait, megsemmisítették vagy minimálisra korlátozták életterét, erkölcsi és társadalmi tekintélyét erõsen megkérdõjelezték.

Arányeltolódás a világi társadalom és az egyház evilági szerepvállalása között: Az egyház úgynevezett világi szerepvállalása a keresztény hit egyenes következménye. Az evangéliumból Isten a földön élõ embert szólítja meg, és azt kéri tõle, hogy – az örök élet reményében – ugyanolyan normális életet éljen, mint Jézus Krisztus, aki megtörte kenyerét az éhezõknek, meggyógyította a betegeket, és tanította a nyílt szívû szegényeket.¹² Elsõdleges küldetése¹³ azonban nem ez volt, hanem Isten országának hirdetése és az emberiség megváltása a bûnnek (és a bûn következményeinek) fogságából. Mindazonáltal a szociális szeretet Jézus küldetésének igazi jelévé vált. Ugyanezt kell tennie az egyháznak is: elsõsorban az evangéliumot kell hirdetnie, és közben törekednie kell az emberi nyomorúság (betegség, szerencsétlenség és tudatlanság) enyhítésére.

Voltak olyan történelmi korszakok, amikor a világi társadalom érzéketlen vagy tehetetlen volt a szociális szeretet gyakorlására. Ilyenkor megnövekedett az egyház felelõssége ezen a területen, ami egy bizonyos tekintélynövekedéssel is együtt járt az oktatás, az egészségügy és a karitász területén. Más korokban jelentõs társadalmi szerepvállalás következett be törvényi és költségvetési támogatással és intézményrendszerek kiépítésével.

A civil társadalom ilyen irányú elõretörése üdvözölhetõ dolog, hiszen benne a keresztény hitbõl fakadó szeretetszolgálat bõséges terepet kaphat, és nemcsak a keresztények részérõl.¹⁴ – Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy ha a civil szerepvállalás szekularizált módon és miliõben történik, akkor sokakat ,,eltávolíthat” (vagy ,,nem enged”) a keresztény hit közelébe.

Magyarországon diktatórikus eszközökkel, másutt a szekularizációs folyamat következtében lényegesen visszaszorult az egyház evilági szerepvállalása. Sokak szeme elõl (akik a liturgián nem vettek részt) az egyház szinte eltûnt, láthatatlanná vált. – Próbáljuk az alábbi divatos kifejezést témánkkal kapcsolatban helyesen érteni: Az egyház e világi szerepvállalásának visszaszorulásával arányosan csökkent, ,,reklámértéke”, ami jelentékenyen érzékelhetõ a hivatások számának csökkenésében.

A szekularizált társadalom lelki válsága: Mit jelent a ,,szekularizált társadalom” fogalma? A saeculum latin szónak sokféle jelentése van; közülük az egyik evilágiságot jelent. Ez egy olyan szemléletre utal, amely valódi értékén próbálja megítélni az egész univerzumot, és benne az embert. Kezdeti törekvésében mítosztalanít.

Az elsõ demitizáló mû maga a szentírás. Nap- és holdimádó népek között kijelenti, hogy azok nem istenek, hanem egyszerû lámpások, amelyeket a Teremtõ fölakasztott az égre, hogy világítsanak nappal meg éjszaka¹⁵, ugyanakkor az egész világról kijelenti, hogy: JÓ.¹⁶ A biblia szemlélete elismeri a teremtett dolgok valódi (autonóm) értékét, amelyekkel az ember élhet, nem élhet velük vissza, mert az universum ontológiai kapcsolatban van a Teremtõvel. Az ember hatalmat kapott a természet törvényeinek megismerésére és alkalmazására, azaz a világ fölötti uralomra¹⁷, de a természet törvényeit neki is tiszteletben kell tartania.

Van azonban egy másik világszemlélet, amely nem ismeri el sem a Teremtõt, sem a teremtést, még kevésbé a világ Istentõl való ontológiai függését. Ugyanakkor az embert abszolút szabadnak és függetlennek tekinti a világ dolgainak intézésében. Ez a szekularizmus világszemlélete.

A fejlett világ társadalma jelentõsen eltolódott a szekularizmus világszemlélete felé. A realisztikus és az abszolutizált világszemlélet egyben közös: a világ önértékeit szépnek, jónak, hasznosnak, gyönyörködtetõnek stb. tekinti. Ezen túlmenõen a szekularizmus szemlélete és az ebbõl táplálkozó gyakorlat két súlyos problémát hordoz magában. Az egyik közvetlenül magára az emberre vonatkozik: akit elvileg mindenhatónak és ateistának tekint; a másik a materiális világra vonatkozik: amellyel – azt gondolja, hogy büntetlenül – mindent megtehet.

A szekularizált társadalom a maga válságjelenségeit a fentiekben vázolt szemléletébõl termelte ki.

• Igaz, hogy tömegeket kápráztatott el eszméivel meg termékeivel, és szakított el a keresztény világszemlélettõl, de az emberek mégsem lettek ,,tisztán ateisták”, hanem tömegesen lealacsonyodtak a bálványok, a hiedelmek, a különbözõ deviáns szenvedélyek, zavaros szekták vagy álvallások szintjére.

• A válságjelenségek másik típusa a kizsákmányolt világ felõl jelentkezik. A világ beszennyezése az önpusztítás rémképét vetíti az emberiség elé.

• A harmadik veszélyforrás abból adódik, hogy sokan nem képesek felmérni a fentiek veszélyét, másoknak pedig érdeke fûzõdik a szekularizmus ad abszurdum fenntartásához.

A kialakult helyzet közvetlen tapasztalatai az egyház számára: A fenti témák végiggondolása után – hasonlattal élve – olyan helyzetbe kerültünk, mint az a gyalogos vándor, aki útja végén repülõgépre szállhat, és elszakadva a kicsinyes rögöktõl a magasból egy szempillantás alatt áttekintheti a korábban bejárt útjainak összefüggéseit. Nos hát, elõttünk az alábbi kép rajzolódott ki:

• A világ, amelyhez az egyház küldetése szól, nem statikus, hanem dinamikus valóság, mégpedig olyan, amely egy felgyorsuló változás képét mutatja.

• A világban lejátszódó folyamatok (arányeltolódások) sokkal gyorsabbak, mint az egyházban. (Virágzó intézmények gyorsan összeomlanak és megsemmisülnek, mások szinte egyik napról a másikra keletkeznek, és feltûnõen nagy sikert aratnak.)

• Mintha szerepcsere lenne az egyház és a világ között. Ezt a következõk miatt állítjuk: A világ azt mondja magáról, hogy „otthon van”, holott állandóan viharos sebességgel menekül a ,,jövõ” felé. Az egyház azt állítja magáról, hogy ,,zarándok”, vagyis úton van az égi haza felé, s közben statikusan, szinte kimozdíthatatlanul berendezkedik a földi struktúrák közé. (Õsiség címén véd kiüresedett plébániákat, kolostorokat, egyházmegyéket és területhatárokat.)

• Van létjogosultsága a stabilitásnak (szilárdságnak), a valódi értékekhez való ragaszkodásnak, mert azok az éltetõ gyökeret jelentik; és ugyanakkor ontológiai követelmény a szerves (életszerû) fejlõdés, amely nem egy szakítás árán, hanem növekedés eredményeként hoz valódi gyümölcsöt.

• Nincs létjogosultsága a megkövült stabilitásnak, mert az már nem képes életet hordozni; és ugyancsak életképtelen és ,,halvaszületett” dolog minden gyökértelen vállalkozás a látszólagos sikere vagy káprázata ellenére.

• Az egyház belsõ (transzcendens) erejét bizonyítja, hogy természetes erõforrások hiányában is sokkal kisebb veszteségeket szenvedett el, mint hasonló világi intézmények.

• Az egyházon sohasem mutatkoztak a kihalás vagy a megsemmisülés jelei, mert valamilyen formában mindig hirdette az evangéliumot, újra meg újra ,,szülte gyermekeit” a keresztségben, és megerõsítette õket a szentségekben, folyamatosan szentelt papokat, és mindig voltak, akik követték az evangéliumi tanácsokat.

• Az egyház – az utóbbi évtizedekben – a gyengeség jeleit hordozta magán, és ténylegesen ,,tért veszített”. Ezt azonban nem szabad egyedül a szekularizált világ számlájára írni, hanem az egyház tagjainak lelkiismeretet kell vizsgálniuk, hogy vajon jól használták-e fel a természetes és természetfeletti erõforrásaikat; és a válasz nyilvánvalóan az, hogy ,,nem”. A következõ kérdés az: elvárható-e százszázalékos teljesítmény az egyház tagjaitól? A zarándok egyház életében ez a követelmény is túlzásnak bizonyulna. Ezek után marad a reális követelmény: ,,az idõk jeleinek” komolyan vétele; és mivel az idõk jelei itt és most mutatkoznak meg, nagyobb erõfeszítés igényeltetik a természetes talentumok felhasználására (a hit szabályai és normái szerint, mélységes bizalommal a gondviselõ Isten iránt).

Kérdés: A változások vesztese vagy nyertese lett-e az egyház? Erre a kérdésre egészen más természetû választ kell adni, mint amilyet a józan ész diktálna. Ugyanis a veszteség- és a nyereséglisták egymás mellé állítása, pláne összehasonlítása bizonyos haszonnal járna ugyan (amit a fentiekben már meg is tettünk), de valójában elterelné a figyelmet az igazi kérdésrõl: Hogyan tud az egyház minden nap újra megfelelni hivatásának? Mindenekelõtt úgy, ha a kihívásokat hitében értelmezi (hogy valódiak-e), és azokra tényleges talentumain keresztül akar válaszolni. Ha ez azonnal nem lehetséges, ajánlja fel Istennek, és imádságban várakozzék. (Ehhez jó példát ma is a különbözõ korok szentjei szolgáltatnak.)

Ezek után az eredeti kérdésre is megfogalmazódik bennünk egy alternatív válasz: Az elmúlt évtizedek tapasztalatai világossá tették elõttünk, hogy az egyház legyõzhetetlen erõforrása az evangélium hirdetése és az Úr kegyelmeinek szétosztása; minden más – még oly hasznos – tevékenysége is csak esetleges, és kudarcot vallhat. Amennyiben sikerül a helyi egyházakban is eljutni a hitbõl fakadó tisztánlátásra, úgy egyértelmûen csak nyereségrõl beszélhetünk. Másképp felfogni ezt a kérdést éppen olyan ostobaság lenne, mint Jézus vesztességérõl beszélni a tömegek, a farizeusok, az írástudók, sõt még tanítványai értetlensége, valamint a keresztáldozat miatt, holott ezen ,,vesztességek” elszenvedése a világ megváltásához vezettek.

Kérdés: Az egyház számára körvonalazódik-e a jövõ útja? Erre a kérdésre egyértelmû ,,igen”-nel lehet válaszolni. Korunk krízisjelenségei – melyek az egyházban is nyomot hagynak – magukban hordják a megoldás kulcsait is. Hasonlattal élve: a kép még zavaros, de kaleidoszkópszerûen már kezd benne kirajzolódni egy letisztult forma. Vagy egy vásik hasonlat szerint: a hangzavar lármájából már kihallik a megoldás után kiáltó szó. – A fenti elemzések errõl gyõztek meg bennünket. Az alábbiakban cselekvési irányokat szeretnénk felvázolni.III. Plébániák közigazgatási reformja

1. Elõzmények

A plébániaszerkezet õsibb intézmény, mint maga az egyház. Eredete a zsidó nép vallási életébe nyúlik vissza, ahol az alapintézményeket zsinagógáknak nevezték. A közösség vezetõje a zsinagóga elöljárója volt. Mellette fontos szerepet töltöttek be az írástudók, akiket a helyi közösség véneinek is nevezhetünk. Õk olvasták fel a szent iratokat, és magyarázták azokat. A zsinagógákhoz tartoztak továbbá szolgálattevõk is, akik biztosították a különféle funkciók zavartalan mûködését. A zsinagóga elsõdleges feladata volt, hogy (a jeruzsálemi templomi liturgia kivételével) szolgálja a teljeskörû vallási életet, valamint betöltse a közösség szellemi, lelki és kulturális központjának szerepét is, ahol gondot fordítottak még a gyermekek tanítására is. Ezért a zsinagógának nemcsak egyszerûen közel kellett lennie az emberekhez, hanem életük valóságos keretéül szolgált.

Az apostolok egyházszervezése ezt a modellt követte, még az elnevezéseket is megtartották.¹⁸ Az õsegyház nagyon sok püspöksége gyakorlatilag egy plébániából állt, késõbb az elöljáró (püspök) felügyelete alatt több plébánia alakult.

A magyar egyház plébániaszerkezete a középkorba nyúlik vissza. Tudvalevõ, hogy népünk a honfoglalás után családonként telepedett le. Ebbõl az elhelyezkedésbõl jött létre a sûrû aprófalvas településszerkezet, mely lényegében a legutóbbi idõkig megmaradt, fõleg a mi vidékünkön.¹⁹ Az ezerhétszázas években újjászervezõdõ egyházi közigazgatás egyrészt a középkori alapokra épített, másrészt pedig olyan modern plébániaegységeket hozott létre, melyek központja (a plébániatemplom, a plébániahivatal, valamint az iskola és esetenként még más intézmények is) a hívek számára könnyen elérhetõvé vált, és ezért a helyi vallási élet alkalmas irányítójának bizonyult. Az egyház vezetése arra törekedett, hogy a plébániákat – a lakosság mûveltségéhez viszonyítva – magasan képzett papsággal, és korszerû eszközökkel lássa el.

2. Közigazgatási átszervezés

Az elõzményekhez viszonyítva az utóbbi fél évszázadban gyors és lényeges változások következtek be, amint azt a fentiekben már elemeztük. Ha azt gondolnánk, hogy a középkorban kialakult plébániaszerkezet a XVIII. századi módosításokkal és súlypontokkal még ma is képes változatlanul betölteni a szerepét, akkor nagyon tévednénk. A másik véglet az lenne, ha magát a plébániaintézményt minõsítenénk túlhaladott dolognak, és helyette fantázia szülte pasztorális modellekkel kísérleteznénk.²⁰ Ugyanis a plébániát igenlõ alapkövetelmények és igények változatlanul fennállnak, és ezek:

• a teljeskörû lelkipásztori gondoskodás, és

• a ,,mindenki számára való” elérhetõség.

Mindez két nagyon fontos követelményt rejt magában: Az egyik követelmény magára a plébániára vonatkozik: állandóan legyen benne jelen a papi szolgálat és a hívek tevékeny keresztény élete; családias, vonzó és életerõs oázist jelentsen mindenki számára. A másik követelmény a helyi egyház vezetõje²¹, az apostolutód, vagyis a püspök számára fogalmazódik meg: gondoskodjék arról, hogy Isten népe megfelelõ ellátásban részesüljön.

Nyilvánvaló, hogy a plébániai alapkövetelmények egyike sem valósulhat meg a veszprémi fõegyházmegye plébániáinak nagyobb hányadában. Az ,,oldallagos”²², pap nélküli plébániák szépen omlanak össze lelkileg is meg fizikailag is. Hasonlóan veszélyeztetett helyzetben vannak a betöltött plébániák is, mert lelkipásztoruknak – teljesen fölöslegesen – többfelé kell szakadnia. Továbbá az állandó átszervezések nemcsak bizonytalanságokat szülnek papokban és hívekben egyaránt, hanem folyamatosan növekvõ (fölösleges) terheket is jelentenek (melyeket az alábbiakban részletezünk).

Az elsõ igazán jelentõs segítséget a közigazgatási átszervezés hozná meg. Biztos, hogy minden problémát egyetlen adminisztratív döntéssel nem lehet megoldani, de ami elérhetõ általa – az idegi és az adminisztratív terhek lényeges csökkentése –, azt nem szabad tovább halogatni.

A fõegyházmegye betölthetõ plébániáinak száma – a legjobb esetben is – csak mintegy ötvenben határozható meg.²³ A további lepusztulásnak úgy mehetünk elébe, ha késedelem nélkül, de alapos mérlegeléssel kijelöljük a megtartható plébániákat, az összes többit pedig ezeknek alárendeljük mint filiálisokat.

A megmaradó plébániákat elsõsorban a most betöltöttek közül kell kijelölni, de fekvése, a hívek kiemelkedõen pozitív hozzáállása és – ,,reálisan mutatkozó ígéretes perspektíva” – miatt a jelenleg üresen álló plébániák közül is néhányat a megmaradók közé kell sorolni.

Az átszervezés elsõdleges haszna adminisztratív jelegû: A 3-4 pénztárkönyv helyett a jövõben csak egyet kellene vezetni, a 3-4 iktatókönyv helyett csak egyet kellene használni, az ugyanennyi felé végzett anyakönyvezés helyett csak egy csoportban kellene anyakönyvezni, a 3-4 adóbevallás helyett csak egyet kellene megtenni, az ugyanennyi egyházi számadás és költségvetés helyett csak egyet kellene készíteni, a 3-4 képviselõtestület helyett csak egy testülettel kellene a közös ügyek támogatásában szót érteni, stb.

Az átszervezés második haszna anyagi természetû: Mindenekelõtt vegyük számba az elpocsékolt pénzt és értékeket, utána pedig játszunk el a gondolattal, hogy a megtakarított pénzzel mi minden értéket teremthetnénk meg!

A száz üresen álló plébánia java részébe be van kötve a víz, villany, telefon, gáz, csatorna, és esetleg még más szolgáltatást is igénybe vesznek. ,,Készenléti díjat” ma már akkor is fizetni kell, ha tényleges fogyasztás nem történik. Azonban az állagmegóvás, meg ,,ha már megvan, akkor használgassuk” elve alapján további összegek rakódnak az alapdíjakra. A ,,sok kicsi sokra megy” törvényszerûsége alapján a sok jelentéktelennek tartott számla végösszege szépen növekszik, ami a legszerényebb kiadások esetében is elérheti a havi 8-10 ezer forintot, de nem ritka a havi 20-30 ezer forintot kitevõ összeg sem. Számoljunk csak! Az így fölöslegesen kiadott pénzösszeg plébániánként évente elérheti a 100-300 ezer forintot, és ez az egyházmegyében – szerény becslések szerint is – már évi 10-30 millió forintra rúg.

Van néhány plébánia, ahol a fenti kiadásokat egyszerûen azzal hárítják el maguktól, hogy az ,,oldallagos plébániát” bezárják és ,,magára hagyják”. Igaz, hogy ebben az esetben nem kell fizetni a közüzemi díjakat, de az épület állaga gyorsan romlásnak indul, a többmilliós objektum néhány év alatt lakhatatlanná válik, és eredeti értékének csupán felét-harmadát fogja képviselni; ha viszont újból lakhatóvá akarják tenni, akkor az súlyos milliókba fog kerülni.

Világosan kell látnunk, hogy a fentiekben vázolt ,,tehetetlenség útján” nem sodródhatunk tovább. Az érzelmi gazdálkodás helyett ésszerû és hasznos gazdálkodást kell folytatnunk: a használaton kívül lévõ épületeket értékesíteni kell, a fölösleges kiadásokat pedig be kell szüntetni. – Ezt tekintsük teoretikus alapelvnek, aminek maga után kell vonnia egy eredményesen alkalmazható végrehajtást, mert hiszen a veszni indult értékekbõl magasabb rendû és mûködõképes értékeket kell teremteni.

A hívek többsége, de legalább a fele jelenleg lakatlan plébániákhoz tartozik. Az átszervezés eredményeként olyan plébániáknak kell létrejönniük, amelyek többfunkciós egyházközségi házakként (lelki otthonokként) fognak mûködni. Ezen azt értjük, hogy a templom és a plébániahivatal olyan ,,intézménnyel’” bõvüljön, amely egész megjelenésével és felszereltségével alkalmas a plébánia különféle csoportjainak fogadására, képzésére, ügyeinek megbeszélésére, orvoslására, esetleg továbbküldésére. Oda szívesen jöjjenek az emberek, mert jól érzik magukat, mert fogadják õket, mert segítséget kaphatnak életük viteléhez, vagy õk maguk adhatnak segítséget másoknak. – A fentiekben kifogásolt elpocsékolt értékek és pénzösszegek ilyen és hasonló formában kelhetnek új életre.

Fejtegetésünk sorrendjében most kell szót ejtenünk még az egyház pénzgazdálkodásáról. Le kell azonban szögeznünk, hogy az egyház nem ,,gazdasági vállalkozás”, de küldetését evilági körülmények között teljesíti, és ezért egyrészrõl nem kerülheti ki az evilági eszközök használatát, másrészrõl viszont evangéliumi lelkülettel kell hozzájuk viszonyulnia. Ez utóbbi követelmény azt jelenti, hogy az egyháznak lélekben teljesen függetlennek kell lennie minden evilági értéktõl és hatalomtól. Egzisztenciálisan ragaszkodnia kell léte és élete egyetlen erõforrásához: Isten kegyelméhez, amely egyetlen és kimeríthetetlen (nem e világi) gazdagsága. Ugyanez a kegyelem – mint gondviselés – földi eszközöket is biztosít az egyház számára. Ezek azonban nem az égbõl potyognak, hanem természetes képességeinknek mintegy ,,erõt kölcsönözve” jelennek meg.

A fentiekbõl következik, hogy az egyház csak akkor töltheti be hivatását a világban, ha megjelenésébõl valamiképpen érzékelhetõ evangéliumi jellege. Jó példa erre Assisi Szent Ferenc vagy Teréz Anya. Az ilyen egyház azután már természetesen használhatja a világ dolgait (még a pénzt is) mint eszközöket; de továbbra is csak független (evangéliumi) lelkülettel. A plébániai gyakorlatra konkretizálva ez azt jelenti, hogy a plébániai életben abszolút elsõséget élvezzen a tanító és a megszentelõ tevékenység a hozzá kapcsolódó karitatív munkával együtt. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy pusztulni hagyjuk a templomot, a plébániát, az intézményeinket, rendetlenül és korszerûtlenül kezeljük anyagi, adminisztratív és pénzügyeinket; hanem arról van szó, hogy az elsõdleges feladatok hátországaként korrekt és hatékony anyagi ügyintézést folytassunk a fõ feladatok szolgálatában.

Példának két idejét múlt gyakorlatot hozunk fel, amelyek helyett ajánlunk egy-egy jobb megoldást.

• Az elsõ példában a gyakori gyûjtéseket kifogásoljuk. – Biztos, hogy nagy kár lenne, ha a keresztény emberek érzéketlenül mennének el valódi szükséghelyzetben lévõ felebarátaik mellett, és rá se hederítenének az egyház karitatív felhívásaira; viszont az is visszatetszõ, ha az evangéliumhirdetés rövid úton – ha mégoly jó cél érdekében is – ismételten pénzgyûjtésbe torkollik.

• A másik fontos kérdéskör az egyház rendszeres anyagi támogatása.²⁵ Ebben olyan minimális összegekrõl van szó, amelyek szerényen biztosítják az egyház háttérintézményeinek kielégítõ mûködését. Ezen a területen két hiba történhet: Az egyik az, ha nem jut el a megfelelõ és intelligens tájékoztatás minden hívõhöz, a másik pedig az, ha a begyûjtés korszerûtlen módon történik. Ilyen korszerûtlen dolognak tartjuk a házaló adószedést. Az emberek nagy része keveset és rendszertelenül tartózkodik otthon; ha mégis megtalálja õket az adószedõ, akkor pedig kiderül, hogy rosszkor érkezett. – Sokkal jobb megoldásnak tartjuk, ha egy korszerû tájékoztatás mellé mindenki kap egy csekket, és akkor fizetheti be lelkiismerettõl vezérelt egyházi hozzájárulását, amikor az neki a legmegfelelõbb. (Felmérésekbõl igazolható e módszer eredményessége.)

Az átszervezés harmadik – és legfontosabb – haszna spirituális és pasztorális természetû: Sokat beszélnek arról, hogy a papság túlterhelt, elcsigázott, kimerült. Aki azonban a lelkipásztori munka sokaságára gondol, annak fogalma sincs az amúgy ténylegesen létezõ kimerültség valódi okairól, mert azok eredete közigazgatási és anyagi gondokra vezethetõ vissza, amit tetéz a magáramaradottság, a tanácstalanság, a kilátástalanság és a hívek közömbössége. Ezek összessége idegkimerültséget eredményez. A fentiekben vázolt reformigények és az alábbiakban javasolandó megoldások a papság pasztorális és spirituális felszabadítását célozzák.

3. Javaslatok a plébániák reformjának módjára

Bizonyára sokakat megdöbbent a százharminc plébánia megszüntetését elõirányzó terv. Kegyetlenségnek tûnik; valljuk be, hogy az. Csakhogy nem mi találtuk ki ezt a tervet, hanem a történelem malmai már rég bedarálták a plébániák nagy részét, és még most is kíméletlenül tovább zakatolnak. A mi erõfeszítésünk a ,,maradék” megmentésére, megszervezésére és a szétzilált had újrarendezésére irányul.²⁶ Enélkül Isten népe nem tudta betölteni hivatását sem az ószövetségben, sem az újszövetségben.

Tehát most már nem az alapelvek világos megfogalmazása a kérdés, hanem a végrehajtás megfelelõ módja. El kell ugyanis kerülni a kapkodást, a késedelmeskedést, az átgondolatlan ostobaságokat és a tehetetlen semmittevést. Marad a körültekintõ és logikus tervezés és felelõsségteljes cselekvés.²⁷ Ennek lépcsõfokai a következõk:

1. A megmaradó plébániák kijelölése. – Ez egyrészrõl bizottsági, elméleti és papírmunkát igényel, másrészrõl viszont a papság és hívek felé a legmagasabb szintrõl érkezõ egyértelmû tájékoztatást kell jelentenie; és ennél nem többet. Tehát világossá kell tenni, hogy elsõ lépcsõfokon a cselekvésnek a megértésre és a tudomásulvételre kell korlátozódnia. Vagyis semmiféle kapkodásnak és idegeskedésnek nincsen helye.

2. A tényleges közigazgatási reform megindulása. – Az új plébániaegységek kijelölése után, szinte magától fog kínálkozni egy-két tucat olyan egység, amely már régóta kész (mintegy megérett) a reformra. – A tárgyi feltételeknél azonban sokkal fontosabbak az emberi tényezõk. A plébánosok ne erõszakként éljék meg a változást, hanem segítségként, amit õk maguk is kérnek és igényelnek. Ehhez az szükségeltetik, hogy a papok az egész folyamat tevékeny résztvevõivé válhassanak. Az idõsebb vagy gyengélkedõ atyákat meg kell nyugtatni, és békességben kell õket hagyni. – Mindebbõl azonban nem következhet a megkezdett forma abbahagyása vagy lassú elhalása, hanem a megfelelõ lépéseknek kíméletes, de nagyon következetes keresést kell jelenteniük a teljes végrehajtásig.

3. A reform gazdasági része. – Az egyházban a ,,gazdasági reform” sem hajtható végre csupán gazdasági számítások alapján. A ,,holt értékek” mûködõvé tétele és a ,,pocsékolásnak minõsített használat” megszüntetése a konkrét intézkedések elõtt további megfontolásokat igényel. Mindazokat az objektumokat meg kell tartani,

• amelyek pótolhatatlan és tényleges funkciót töltenek be,

• amelyek a templom mellett vagy vele egy telken helyezkednek el,

• amelyek hasznosítására a belátható jövõben reális esély kínálkozik, és

• amelyeknek jelenleg oly csekély a forgalmi értékük, hogy eladásuk ,,elkótyavetyélésnek” számítana;
viszont mindazokat az objektumokat értékesíteni kell, amelyek kívül esnek a felsorolt szempontokon.

A gazdasági reform végrehajtását csak konkrét felelõsséggel bíró emberekre lehet bízni. Ezek alkalmasak egy olyan döntés-elõkészítõ bizottságot alkotni, amely többoldalú képviseletbõl áll, de – a hatékony munkavégzés miatt – kis létszámú. Két meghatározó jelentõségû személy legyen benne: a fõegyházmegye képviselõje és a helybeli plébános. Tanácsadói jogkörrel vegyen részt benne a kerületi esperes, az egyházközség képviselõtestületének világi elnöke (vagy gazdasági ügyekben jártas más tagja), esetleg független szakértõ. Nagyon fontos, hogy az egyházmegyei szempontok és a helyi érdekek ne keresztezzék egymást, hanem minden esetben tisztázódjanak a célok, a szándékok és a lehetõségek, és végezetül harmonikus egységet alkossanak. – Az így kialakított állásfoglalás (vagy cselekvési terv) ,,ajánlás” a fõpásztor számára, aki dönt a szóban forgó ügyben.

A fenti eljárásmódnak meg kell valósulnia mind a felmérésekben, mind a hasznosítás, illetve a felszámolás (értékesítés) folyamatában.

A gazdasági reform ,,építõ részében” elsõdleges helyen kell szerepelnie a plébániaközpontok kialakításának. Újra kell fogalmazni, hogy a XXI. században milyen követelményeknek feleljen meg a plébánia (lakrész, iroda, közösségi centrum stb.), és milyen felszereltséggel bírjon. Ennek kialakítását nem szabad egy-egy aktuális plébánosra bízni, hanem a fenti ,,bizottsági” modellt mûködtetve az egyházmegyei, magas szintû elvárások és helyi igények harmonikusan jelenjenek meg a végsõ formák kialakításában.

A tervek megvalósításához ne csak helyi pénzt használjanak fel, hanem ,,központi támogatást” is. Ennek eszköze lehet az úgynevezett ,,építési és felújítási alapítvány”, ahova minden eladott ingatlan bizonyos %-át (például negyedrészét) mindenkinek be kell fizetnie. Ezen kívül más forrásokat is kellene teremteni a központi alap részére, mert csak így képzelhetõ el a plébániák közel azonos és magas szintû felszerelése és szinten tartása.

4. Válasz néhány ellenvetésre

A fenti tanulmány nem íróasztal mellett született logikai játék eredménye, hanem a plébániai élet megélt és kipróbált tapasztalatának igénye és terméke. Nem csupán egyéni munkáról volt benne szó, hanem bedolgozásra kerültek mintegy tíz lelkipásztorral történt beszélgetések meglátásai is. Ezeknek túlnyomó többségében egyetértést és lelkes támogatást tapasztaltunk, volt azonban néhány ellenvetés is, melyekre az alábbiakban válaszolunk.

A legtöbb ellenvetés gyökere anyagi természetû volt. Ilyen például ez is: ,,Nem kell megszüntetni az oldallagos plébániákat, mert akkor a plébániák anyagi támogatása helyett a jóval kisebb filiális támogatást kapjuk.” – Valljuk be, hogy egy aprófalvas, gyér és elöregedett lakosságú, négy plébániát ellátó plébános ilyen félelme nagyon is jogos, mert úgy véli, hogy inkább cipeli a többletterheket, csakhogy hozzájusson a nagyobb támogatási összeghez.

Ezt a problémát meg lehet, és meg is kell oldani. A támogatási rendszer átalakítása az egyházmegye gazdasági hivatalának feladata (amelyre máris hajlandóságot mutat). A megoldásra váró feladat tulajdonképpen az, hogy az egyházmegyében szétosztásra kerülõ összeget az új plébániaegységek, és nem a hajdan volt plébániák szerint kell újra osztani. Finomításképpen figyelembe kell venni a sajátos körülményeket, mint a plébánián belüli távolságokat, a lakosságsûrûséget, azt, hogy a terület dinamikusan fejlõdõképes, vagy éppen leépülõ tendenciát mutat, stb.

A plébánosoknak viszont azt is számításaik közé kell sorolniuk, hogy a modernizált plébániák mennyi új lehetõséghez jutnak, és milyen sok tehertõl (és fölösleges kiadástól) szabadulnak meg. A támogatási összeg pedig idáig sem fedezte a fölöslegesnek ítélt kiadásokat.

Az ellenvetés abból a ki nem mondott félelembõl táplálkozik, hogy egy gyors adminisztratív döntés az anyagi támogatást automatikusan több százezer forinttal csökkentheti. – A fõhatóságnak érdemes ezekre a részletekre elõzékenyen odafigyelnie, mert olyan jogos ellenállást gerjeszthetnek, amely megakadályozhatja a valódi kibontakozást.

Az oldallagos plébániák felszámolásával szemben egy következõ ellenérv volt az úgynevezett áfa-visszaigénylések lehetõsége. Az elmúlt években ugyanis az építkezések és a felújítások után áfát csak olyan plébánia igényelhetett vissza, amely személyi jövedelmet nem fizetett ki; és ilyenek csak az oldallagos plébániák voltak.

Ennek a problémának az egyik lehetséges megoldása az, hogy a munka megrendelõje és kifizetõje az építési és felújítási alapítvány. Amennyiben az illetõ egyházközség rendelkezik a kivitelezéshez szükséges összeggel, a megoldás már csak technikai kérdés.

2001. január 1-je óta a probléma okafogyottá vált, mert az áfa-visszaigénylés fenti megszorító intézkedését megszüntették az egyházi építkezések és felújítások viszonylatában.

A megkérdezettek többsége támogatta a plébániaegységek adminisztratív és anyakönyvezési egységesítését. Érdekes, hogy ebben a témakörben is volt, aki a sok könyv mellett tette le a voksát. Ennek két oka lehet: az egyik az, hogy jól bejáratott gyakorlatot örökölt, a másik pedig az átalakítástól való félelem.

Mindenképpen szükségesnek látjuk az új plébániaegységenkénti anyakönyvezés megvalósítását. A plébániák, de még inkább a filiálisok sokszoros átcsoportosítása anyakönyvezési káoszt teremtett; és nagyon megnehezítette a visszakeresést, másolatok készítését vagy adatok bejegyeztetését. (Pl.: A levelek lakatlan plébániákra mentek és elkallódtak.) Hasonlóan fontos dolog az elaprózott adminisztráció és pénzkezelés egységesítése, mert különben nehézkessé és mûködésképtelenné tesszük magunkat, és nem érvényesülhet a ,,szövetség ereje” egy-egy plébánián belül.

Az ellenvetések negyedik csoportja a plébániák és a fõhatóság jelenlegi kapcsolatát kifogásolta. Nem elutasításról volt benne szó, hanem annak az ellenkezõjérõl: egy megújuló intenzívebb és gyümölcsözõbb kapcsolatrendszer kialakításának igénye fogalmazódott meg. – Ennek egy részét hivatott ez a tanulmány is elõkészíteni.

Az ötödik problémakör tulajdonképpen pasztorális és spirituális hiányosságokat tárt fel, és igényeket fogalmazott meg. Ezeket mintegy corollariumként a IV. fejezetben csatoljuk tanulmányunkhoz.

IV. A megújulás pasztorális és spirituális követelményei

Az alábbiakban hét pontba foglaljuk össze egyházi és keresztény életünknek jelenleg legfontosabbnak tartott belsõ (lélekbõl fakadó) igényeit. Elsõ látásra mindez ötletszerû felsorolásnak tûnhet, de valójában nem az, mert a plébániai élet (papok és komolyan vallásos hívek) sok évtizedes legõszintébb vágyódásait és elvárásait foglalja csokorba. Lehet, hogy az egyházi és a világi közvélemény nem ezeket emlegeti a leggyakrabban, de valójában igazi alapkérdésekrõl van bennük szó, amelyekre az összes többi ,,felfûzõdhet”. Más hasonlattal ,,ütõereknek” is nevezhetnénk õket, melyeken keresztül megújult életerõ frissíthetné fel az egyházat.

1. A bûnbánat szolgálata: a kiengesztelõdés mûvészete, a teljes béke ajándékozása. . . – Szinte nincs rá méltó kifejezés és megfelelõ szó, hogy a lényegét és nagyszerûségét érzékeltetni tudnánk. Az örök Ige azért testesült meg, hogy az Atyával kiengesztelje az embereket. A Föltámadott azután siet átadni ezt a legnagyobb ajándékot tanítványainak: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bûneit, az bocsánatot nyer.” (Jn 20,22–23)

A mai egyház élete mintha nem erre irányulna; a lanyhaság jeleit mutatja. A bûnbánat szolgálata elsikkad a katekézisben, a keresztség, a bûnbánat és a szentkenet szolgálatában, de még az eucharisztiához való közeledésben is. Pedig a bûnbánat szolgálatának egészen kiemelt helyet kellene elfoglalnia a pasztorális gyakorlatban. XII. Piusz pápa már 1946-ban figyelmeztetett a probléma lényegére: ,,A mai világ legnagyobb bûne talán abban a tényben van, hogy az emberek érzéketlenné kezdenek válni a bûn iránt.”²⁹

Hosszabb elemzés helyett a pasztorális igényt fogalmazzuk meg: Minden evangéliumhirdetésben és oktatásban (kezdve a kicsik katekézisétõl a hitoktatók és a papnövendékek képzéséig) a bûnbánat szolgálatát és gyakorlatát, valamint a kiengesztelõdés örömét – diszkrét módon – újból az elsõ helyre kell állítani. – Maguk a papok is a megtisztulás folyamatában szolgálják ezeket a szentségeket. Különös súlyt kapjon az ,,alkalmas idõ” és a ,,genius loci”³¹ ereje.

2. Böjt és imádság: Isten kegyelme és igen nagy ajándéka, a természetfeletti szeretet mûve. Az egyháznak és benne a szolgálattevõknek lelkiismeret-vizsgálatot kell tartaniuk a Szeretet színe elõtt a maguk engesztelõ életének milyensége miatt. Ugyanis a böjt és az engesztelés nagyon háttérbe szorult, gyakran el is marad. Az engesztelõ élet akkor hiteles, ha nem hivalkodó, hanem alázatos és rejtett; és pontosan azért, mert ilyen, ,,belülrõl sugárzik”, és az erjesztõ kovász erejével hat. Ez az, ami ma alig tapasztalható. Mindazonáltal az egyháznak bátrabban (Krisztus szavainak erejével) hirdetnie is kell a böjt (és más engesztelõ cselekmények), valamint az imádság fontosságát.

3. Férfiak pasztorációja: elfelejtett fogalom, vagy ami még ettõl is rosszabb: a mai egyház ,,nem tud vele mit kezdeni”. A probléma fölvetésének nem a nemek rivalizálása vagy a nõk háttérbe szorítása a célja, hanem a harmónia megteremtése. Isten színe elõtt éretté váló férfiak nélkül nem beszélhetünk sem keresztény családról, sem egészséges társadalomról, sem beérett papi hivatásokról. Minden nõ boldog életéhez hozzá kell tartoznia egy értékes édesapának, jó testvér(ek)nek (vagy unokatestvéreknek), majd férjnek, rokonoknak, és végül a saját gyermekének.

Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a hit dolgában a mi férfi társadalmunk 99%-a alulképzett és cselekvésképtelen. Már hogyne lenne az, ha java részük alig vagy egyáltalán nem járt hittanra, és még kisiskolás korában abbahagyta a vallási élet gyakorlását, és a továbbiakban a szekularizált társadalom ezernyi hatása között élt komoly lelki segítség nélkül. Azért a legtöbbjük lelke mélyén van egy bizonyos igény és jó szándék a kereszténység irányában, de a felemelkedéshez nincs elég erejük, és az egyház sem képes hatékonyan megszólítani õket. Ezen a rossz és sok tekintetben holtpontnak mondható helyzeten egzisztenciális pasztorális programmal kell segíteni. Vagyis mindenkit a maga életállapotában kell megszólítani, és utána párbeszédet (nemcsak a szavak eszközével) kell folytatni velük. Ide soroljuk az alábbi hetedik pontban elõadandó kérést is.

4. A plébániák hivatásgondozó szerepe. – A megújuló, élõ plébánia oázis, vagyis odasereglenek mindazok, akik (lelkileg) éhesek és szomjasak. Közülük azután lesznek olyanok, akik ,,ott is akarnak maradni”, mert az Úr megajándékozza õket a hivatás kegyelmével. Ez az elsõ és a legfontosabb szempont.

A hivatásgondozás azonban feladat is, ami tudatos törekvést igényel. A hívek részérõl – és erre hatékony módon fel kell hívni a figyelmüket – aktív (szinte érzékelhetõ) várakozást jelent az új hivatások iránt. Ez azután megnyilvánul imádságban, a jelentkezõ hivatások feletti örömben, papjaik és a papi szolgálat megbecsülésében, és sok-sok belsõ lelki felajánlásban. Röviden: miliõt teremtenek a hivatások számára. – A papság (és a fõpásztor) aktivitásának a fentieken túlmenõen egymás – beleértve a papnövendékek és papnevelõk – alaposabb ismeretét, elismerését és megbecsülését kell jelentenie; a papi szolgálatnak mint Krisztus misztikus tevékenységének áhítatos szemlélését; és mindennek kellõ súllyal és jó értelemben vett tekintéllyel való hirdetését kell tartalmaznia.

5. Egyház az informatika századában. – A strucc állítólag a homokba dugja a fejét, ha megpillant egy-egy újdonságot. Az egyház nem tehet így az információs áradat láttán, annak ellenére sem, hogy néha elborzasztó a sok szennyes és hazug közlés, máskor pedig szinte agyonnyom az irdatlan adathalmaz. Az egyháznak az a hivatása, hogy ,,megkeresztelje” az információs forradalmat, meglássa és megláttassa benne a Teremtõ mûvének folytatását, parancsának teljesítését³², használja azt, sõt mutasson jó példát az embert gyarapító (és ne csupán a ,,fejlõdést bizonyító”) módjára és hasznára.

Konkretizálva: Az egyházi információk elõször ne a szekularizált médiumok szûrõjén keresztül és azok interpretálásában érjék el a papságot és a híveket, hanem közvetlenül az egyház csatornáin keresztül. Eszközként a telefon mellé gyorsan fel kel sorakoztatni a faxot és az internetet is. (Ötven plébánia gyorsan felszerelhetõ és könnyen elérhetõ!)

A papság részére három dokumentumértékû kiadvány folyamatos megjelenését érezzük kívánatosnak. A jelenlegi „hivatalos közlöny”, a KÖRLEVÉL mellett egy – legalább havonta megjelenõ – EGYHÁZMEGYEI TÁJÉKOZTATÓ-t, valamint egy esetenként megjelenõ DOKUMENTUM-sorozatot. Ez utóbbi munkákban egy-egy, az egyházmegyében éppen aktuális pasztorális kérdés alapos végigtárgyalását lehetne megtenni mind elméleti, mind pedig gyakorlati oldalról kidolgozva (egészen konkrét megoldási javaslatokkal ellátva).

A hívek részére (minden családhoz eljuttatva) legalább évente egy komolyabb kiadványt kellene készíteni sok-sok gyakorlati információval a vallási, karitatív, oktatási, liturgikus stb. élettel kapcsolatban.

Végezetül az egyháznak közérthetõen hangsúlyozni, de mindenképpen képviselnie kell, hogy az információ nem cél, hanem eszköz, amely sohasem lehet személytelen valami, hanem közel kell hoznia a személyeket egymáshoz, és ezek között az elsõ és legfontosabb a mi Urunk Jézus Krisztus, a világ Üdvözítõje.

6. Peregrinatio ad fontem – Ezt a kifejezést mi találtuk ki. Ugyanis „irigykedve” nézzük fõpásztorainkat, akik ötévente serényen készülhetnek „ad limina” látogatásra, és ez alkalomból szinte mindenre kiterjedõ jelentést készíthetnek egyházmegyéjükrõl, azt elküldhetik Rómába, a kongregációkat pedig „érdeklik” is az õ ügyes-bajos dolgaik; azután pedig személyesen beszámolhatnak mindenrõl, sõt részletes és alapos eligazítást, erkölcsi és cselekvési támogatást kapnak magától a Szentatyától.

Mi papok is – legalább ötévente – el szeretnénk zarándokolni a „forráshoz”, ahol fölszenteltek bennünket, és találkozni szeretnénk az apostolutóddal, akitõl kánoni küldetésünk függ. – Persze sokszor találkozunk püspökünkkel egy-egy aktuális ügy kapcsán, de hosszabb, alaposabb és valóban gyümölcsözõ – a fentiekhez hasonló – találkozásra nagyon vágyakozunk.

7. A legfontosabb kérés püspökeinkhez: Utánozzák a Szentatyát! – A Szentatya a maga krakkói mûködése egyik legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy minél többször elzarándokolhasson „a hívek szentélyeibe”. Pápaként van ideje végigzarándokolni a világot, Itália prímásaként végigzarándokolja Olaszországot, Róma püspökeként látogatja plébániáit – de nem is soroljuk tovább. – Plébánialátogatásairól azonban el kell mondani, hogy azokat alapos elõkészület vezeti be. A pápa munkatársai és a vikáriátus elvi segítséget nyújt a plébánosnak és káplánjainak, akiknek hónapokon át van módjuk felkészíteni a plébánia híveit, mert a pápa nemcsak egy misét mond, hanem találkozik a családokkal, az ifjúsággal, a betegekkel, a plébániára jellemzõ csoportokkal, a civil társadalom képviselõivel, meglátogatja az intézményeket (kórházat, öregek otthonát, kollégiumot, iskolát stb.). A látogatás után hosszú ideig ebbõl „él” az egyházközség.

Tulajdonképpen mi is erre vágynánk! A plébánosok és munkatársaik nagyon magányosan küszködnek pasztorációs feladataikkal. Ha csak „maguknak” szólítják meg a fent is megnevezett csoportokat, akkor – elfásult világunkban – csekély hatást tudnak elérni. Ha viszont hónapokig módjukban állna a fõpásztorral való találkozásra, az õ tanítására, a tõle remélt válaszokra felkészíteni a híveket és nem híveket egyaránt, akkor a lelkipásztori mûködés új terepet kapna, és sokkal eredményesebb lehetne. Nagyon fontos lenne, hogy valódi kapcsolat alakulhasson ki a fõpásztor és a különbözõ csoportok között, és a személyes gesztusokon túl valódi, olykor „rázós” kérdésekre is sor kerülhessen. Az sem lenne baj, ha nyitott kérdések további átgondolására egy késõbbi idõpontot vagy megoldási módot jelölnének ki. – Csak az ne történjen, hogy a papok és a hívek várakozása csalódások sorozatával hamvába hull.

Összegzésképpen szeretnénk, ha a papok – mint presbyterium – sokkal intenzívebb munkával segíthetné a fõpásztor munkáját, és ugyanakkor a fõpásztor „helyzetbe hozná” – egy kicsit megújított módon – papjait.

Jegyzetek:

* Az eredeti tanulmány 189 plébániájából mindössze hat nagyobbat tartottunk meg; ezekben különösen feltûnõ a lelkészkedõ papok számának csökkenése. (Szerk.)

¹ Ettõl egy-két esetben tértünk el a pasztoráció javára.

² A táblázat 2000-ben 8 káplánt mutat ki. Közülük egyházmegyés pap csupán 3. A többi szerzetespap, akiket rendjük prezentált szerzetes plébánosuk kisegítésére, de õk nem disponálhatók a fõegyházmegye más plébániáira.

³ Vö. a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetû, az egyházról szóló dogmatikus konstitúciójával. – Különösen a II. fejezet (és az abban szereplõ 13. pont) fontos témánk számára.

⁴ Vö. Zsid 4,15.

⁵ A habitusnak az a természete, hogy fokozatai vannak. Tehát a szinte alig értékelhetõ állapottól a teljes befogadó kapacitásig terjedhet a megjelenési formája.

⁶ Gratia supponit naturam.

⁷ Ezen most a látható, földi, vagyis a zarándok egyházat értjük.

⁸ A szentírásra hivatkozó korábbi sémákat is felül kell vizsgálni. Ugyanis nem biztos, hogy egy sajátos körülmények között megfogalmazott teológiai értelmezés változtatás nélkül alkalmazható egy új helyzetben. A teológia beszél dogmafejlõdésrõl meg erkölcsi fejlõdésrõl. Ezektõl még bonyolultabb kérdés – de mégis nagyon fontos – a zarándok egyház útkereséseirõl beszélni.

⁹ Természetfeletti perspektíva.
¹⁰ A latin colo, colere, colui, cultus eredeti jelentése (földet) mûvelni; a puszta lehetõségbõl kihozni mindent, ami benne rejtezkedik. Tehát nemcsak az irodalmat és a mûvészeteket kell a kultúra körébe sorolnunk, hanem minden emberi tevékenységet a legegyszerûbb hétköznapi dolgoktól a legbonyolultabb szellemi és fizikai teljesítményekig.

¹¹ Tudomány: egy tárgyról szóló igazolt ismeretek rendszere.

¹² Vö. Mt 11,4–5.

¹³ Vö. Lk 4,43; Jn 3,17.

¹⁴ Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez veszélyekkel is járhat, mert a szolgáltatással – istentelen körök képviselõi – az ateizmust is beleplántálhatják jó szándékú, de gyanútlan vagy fölkészületlen emberekbe.

¹⁵ Vö. Ter 1,14–19.

¹⁶ Vö. Ter 1,13; Ter 1,19; Ter 1,22; Ter 1,25 és Ter 1,31.

¹⁷ Vö.: Ter 1,28–30.

¹⁸ episkopoV = episcopus = elöljáró = püspök
presbuteroi = presbyteri = presbiterek = vének = áldozópapok
diakonoi = diaconi = diakónusok = szolgálattevõk = szerpapok

¹⁹ A középkori veszprémi egyházmegye területén a levéltári kutatások közel kétezer plébániát mutattak ki, bár ennyi sohasem mûködött egyszerre.

²⁰ Az egyházban szükség van új pasztorális modellek keresésére, de nem a plébániák helyett, hanem mintegy azok kiegészítéseképpen.

²¹ Krisztus az apostolokat bízta meg népe tanításával és vezetésével (vö. Mt 28,18–20). Az apostolok és majdan utódaik köré gyûlt, keresztelt és felszentelt hívek, papok és diakónusok közössége a püspökkel együtt képezik a teljes helyi egyházat. Csak ebben a közösségben képes mûködni valamennyi funkció. Mivel azonban túl nagyok a helyi egyházak (az egyházmegyék), azért egyszerre és egy helyre nem gyûjthetõk össze a hívek. Tehát szükség van összefogható kisebb közösségekre, amiket plébániáknak nevezünk. Ezért gyakorlatilag Isten népe plébániákon él, melyek azonban sok-sok szállal függenek fõpásztoruktól.

²² Az ,,oldallagos” plébánia fogalma a kommunista diktatúra idején született meg, amikor az elsõ plébániák megüresedtek. A fõpásztorok azért nem akarták megszüntetni ezen plébániák jogi státuszát, mert abban reménykedtek, hogy majd csak lesz annyi papjuk, hogy be lehessen tölteni õket. A diktatúra éveiben ugyanis kicsi volt az esélye annak, hogy új plébániát lehessen alapítani a már megszüntetettek helyébe.

²³ A 2000. évi Névtár adatainak lezárása óta a 2001-es év kezdetéig néhány hónap telt el. Ez idõ alatt 5 lelkipásztor halt meg 21 egyházközséget hagyva maga után, ahova a fõpásztor nem tudott új lelkipásztort küldeni, hanem a meglévõ papság között osztotta szét a feladatokat.

²⁴ Ez nem utópia, mert máris mûködik néhány ilyen plébánia. A cél az, hogy minél több, lehetõleg valamennyi plébánia alakuljon át, hogy krisztusi küldetését korunk lehetõségeivel és eszközeivel betölthesse.

²⁵ Ezt egyházi adónak vagy egyházi megajánlásnak is nevezik. Egyik sem pontos kifejezés; ugyanis nem igazán adóról van szó, mert hiányzik belõle a „kikényszeríthetõség”, de nem mondható megajánlásnak sem, mert nem mindentõl független adományról van szó. A leghelyesebb megnevezésnek az „egyházi adó” kifejezést tartjuk, mert az „egyházi” jelzõ arra utal, hogy különbözik a világi adótól. Az egyháznak ugyanis nincs szankcionáló és végrehajtó apparátusa. (Az egyház képviselõjének pedig nem szabad semmilyen, még lelki kényszert sem alkalmaznia.) Másrészt viszont adóként fogható fel, mert az egyház megszabja mértékét (a nettó jövedelem 1%-ában), évrõl évre esedékes, és lelkiismeretben kötelezõ. – Az adó szónak kétség kívül van egy pejoratív üzenete, de ettõl sem szabad félni, mert az „igazi” (állami) adóktól csekélysége miatt óriási távolságra van. Azok ugyanis 20–30% + áfa-terhet jelentenek (amennyiben bármit vásárol valaki).

²⁶ Ecclesia est acies bene ordinata.

²⁷ Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy a 70-es években a veszprémi egyházmegyében már készült – alaposnak mondható – ,,racionalizálási terv”, amit az egyházkormányzat részérõl nem követett határozott végrehajtási szándék. Annak következményeiként ma már beláthatatlan károkkal kell számolnunk.

²⁸ A III/2. pontban kifejtett szempontok szerint.

²⁹ Rádióbeszéd az USA VIII. kateketikai kongresszusának résztvevõihez 1946. október 26-án. Vö. Nuovo Dizionario di Spiritualità, Edizioni Paoline, Róma, 1979., Peccatore/peccato címszó 1183–1184. lap és a hozzátartozó 1. lábjegyzet.

³⁰ Ezen részben a liturgikus év bûnbánati idõszakait, részben az egyéni élet bûnbánatra fogékony idejét vagy reményeit értjük.

³¹ Búcsújáró helyek, lelkigyakorlatos-házak stb.

³² Vö.: Ter 1,28–30.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Bosák Nándor

A DEBRECEN-NYÍREGYHÁZI EGYHÁZMEGYE
PLÉBÁNIÁINAK ÚJ BEOSZTÁSA

Egyházmegyei Zsinatunk „a plébániák hagyományos osztályozásának korrekcióját” határozta el, hogy ezáltal hatékonyabbá tegyük a lelkipásztori munkát egyházmegyénkben. (Az egyházmegye szervezete és a plébániai élet c. fejezet 56. pontja.) Ennek szellemében – szem elõtt tartva az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseit – a következõ irányelveket határozom meg:

„A plébánia a krisztushívõknek a részegyházon belül tartós jelleggel alapított közössége, amelynek lelkipásztori gondozását a megyéspüspök felügyelete alatt plébánosra bízták, aki annak saját lelkipásztora.” (CIC 515. k. 1.§)

„Általános szabály az, hogy a plébánia területi jellegû legyen, vagyis foglalja magába egy bizonyos terület összes krisztushívõit; ahol azonban indokolt, létesítsenek személyi jellegû plébániákat, amelyek valamely terület krisztushívõinek rítusa, nyelve, nemzetisége szerint vagy más szempont alapján nyernek meghatározást.” (CIC 518. k.)

A plébános lelkipásztori ellátására bízott területen lakó katolikus hívek egy plébániai közösséget alkotnak; amikor tehát „plébániáról” beszélünk, akkor ezalatt az egész ellátott területet értjük. Egyházmegyénk területi sajátsága, hogy az egy lelkipásztor gondozására bízott hívek több különbözõ településen élnek. Ezeket úgy kell lelkipásztori egységbe fogni (plébánia), hogy egyrészt kifejezõdjön az egybetartozás, másrészt bizonyos önállósággal is rendelkezzenek. Az elmúlt 10 évben lényegében állandósult a lelkipásztori szolgálatot végzõ papok száma. Ennek alapján remélhetjük, hogy a jövõben is kb. 50 önálló lelkipásztori központot (betöltött plébániát) tudunk fenntartani. (Jelenleg 55 betöltött plébániánk van.)

Egyházmegyénkben a plébániák területi jellegûek, ami azt jelenti, hogy a plébániai hovatartozást a lakóhely határozza meg. A személyi plébániák szervezésének lehetõségét fenntartjuk, jelenleg azonban ennek nincsenek meg a feltételei.

Egyházmegyénk helyzetébõl adódóan az egy papra bízott hívek – a plébániai közösség tagjai – különbözõ településeken laknak, ezért egy-egy plébánia a következõ típusú egyházközösségekbõl (településekbõl) áll: központi egyházközség, társ egyházközség, filiális egyházközség (filia), misézõhely.

1. Plébániaközpont (Központi egyházközség). Az a község, ahol a pap (papok) lakik, itt van a plébánia adminisztratív központja (központi irodája). A plébánia nevét az a község adja, ahol a pap lakik (Pl. Rk. Plébánia, Polgár. Ehhez tartozik a többi egyházközség és filia). A névadó községnek önálló képviselõtestülete van (Pl. neve: polgári egyházközség).

2. Társ egyházközség. Olyan község, ahol vannak plébániai hagyományok, megfelelõ számú hívõ él, van templom és plébániaépület, van képviselõtestület, de nincs helyben lakó pap (így nem önálló plébánia). – Ezeknél az egyházközségeknél meg kell hagyni annak lehetõségét, hogy késõbb önálló diakónust vagy papot is kaphassanak.

3. Filiális egyházközség (Filia). Kisebb közösségek, amelyekben a fenti feltételek nem biztosíthatók, de itt is legyen 2-4 emberbõl álló gondnokság, akik a pap segítségére vannak. Ezek között legyen egy megbízott, aki vezeti a közös imádkozást.

4. Misézõhely. Egészen kis létszámú közösségek. (A misézésen kívül más rendszeres lelkipásztori tevékenységet nem végeznek.)

A községek listáját, a 2002. jan. 1-tõl érvényes besorolás jelölésével, függelékben közöljük.

Az átszervezéssel hármas célt kívánunk elérni:

1. A plébános, aki a püspök megbízásából a hívõ közösség pásztora, hatékonyabban láthassa el feladatát. Jobban tudjon koncentrálni a szakrális feladatokra, a jól megválasztott és felkészített „lelkipásztori kisegítõk” pedig közvetlenül segítsék ebben a munkában. Õk a pap megbízásából és képviseletében tevékenykednek.

2. Az egyes egyházközségek világi vezetõi (képviselõtestület) tudatosabban vállaljanak részt a közösség életében elsõsorban azzal, hogy az anyagi természetû szükségletekrõl gondoskodnak. (Érezzék magukénak az egyházközségük ügyeit.)

3. Egy harmadik szempont, hogy az adminisztratív feladatokat – amelyektõl nem szabadulhatunk meg – ésszerûbben és hatékonyabban tudjuk megoldani (egy nagyobb egységben könnyebb megfelelõ munkatársakat találni, és erre anyagiakat biztosítani. . .).

A következõ feladatokat határozom meg, amelyek 2002. jan. 1-tõl lépnek érvénybe:

1. A központi egyházközségben kell kialakítani a plébániai irodát (ha még hiányozna), ahol az egész terület adminisztratív (egyházi és világi) feladatait végzik. Legyen világi besegítõ (alkalmazott), aki járatos az adóval, TB-vel stb. kapcsolatos dolgokban, és leveheti a pap válláról ezt a terhes feladatot! A plébániai irodát megfelelõen fel kell szerelni.

2. Gondoskodni kell arról (ahol még ez hiányzik), hogy a plébániaközpont épületében megfelelõ lakása legyen a papnak (papoknak), az iroda, a konyha és a fürdõszobák korszerûen legyenek felszerelve (fundus). Ezek megvalósításához központi támogatásért lehet pályázni.

3. A központi egyházközségben és a társ egyházközségekben legyen önálló egyházközségi képviselõtestület, a filiákban legalább gondnokság. – Az egyházközségi képviselõtestület, a világi elnök, a gondnok és a pénztáros az Egyházközségi Szabályzatnak megfelelõen látják el feladatukat.

4. A társ egyházközségek gondoskodjanak saját épületeikrõl és a lelkipásztori munka tárgyi feltételeirõl! Létszámuk alapján járuljanak hozzá a plébániaközpont fenntartásához!

5. A társ egyházközségeknek külön anyakönyveik vannak. Ezeket azonban a plébániaközpontban vezetik és õrzik. (Ahol a filiáknak is volt külön anyakönyve, azokat továbbra is külön lehet vezetni.) Gondoskodni kell arról, hogy az anyakönyveket (a régieket és az újakat) a plébániaközpontban jól zárható, biztonságos és száraz helyen õrizzék. Ugyanígy kell õrizni a plébánia régi és új iratait.

6. Minden plébános mellett legyen egy vagy több „lelkipásztori kisegítõ” (diakónus, akolitus vagy megbízott), aki a plébánost segíti a liturgikus feladatokban (elõkészíti a szertartásokat, szükség esetén maga is vezeti a közös imádkozást). Elérendõ cél, hogy a plébános állandó jelenléte nélkül is, de az õ felügyeletével, legyenek irányítói a közös imádkozásnak, végezzenek bizonyos szertartásokat. Ahol van erre lehetõség, ajánlott, hogy a „lelkipásztori kisegítõ” fõállásban lássa el feladatát (egybekapcsolva a hitoktatói vagy kántori szolgálattal), esetleg úgy, hogy több községben is tevékenykedik.

7. Évente egyszer tartsanak összevont képviselõtestületi gyûlést a plébániához tartozó egyházközségek, filiák számára (legalább a tisztségviselõk kapjanak meghívást).

8. Minden egyházközségben meg kell újítani a képviselõtestületet a 2002. év elsõ felében. Ez történhet úgy, hogy a meglévõ testületet egészítik ki, vagy úgy, hogy teljesen újat választanak. Mindkét esetben arra kell törekedni, hogy olyan személyek kerüljenek be, akik alkalmasak és készek a fenti feladatok ellátására. Sértõdések elkerülése végett a régi hûséges, de már megöregedett tagok tiszteletbeli tagként kapcsolódhatnak a testülethez.

9. Annak kifejezésére, hogy a különbözõ egyházközségek egy plébániai közösséget alkotnak, ajánlott bizonyos ünnepeket közösen rendezni (pl. templombúcsú, úrnapi körmenet, feltámadási szertartás stb.).

10. A társ egyházközségekben (és a nagyobb filiákban) legyen a templomon kívül használható egyházközségi épület (közösségi terem, iroda, szolgálati lakás). Ahol nincs remény arra, hogy a régi épületeket egyházi célra használják, ott más hasznosításról kell gondoskodni (pl. bérbe adás).

A fenti rendelkezések lelkipásztori feladataink hatékonyabb ellátását szolgálják. Megvalósításuk türelmes és céltudatos munkát igényel. Amikor a fentieket elrendelem, nyomatékkal kérem a paptestvéreket, hogy ki-ki a maga területén kezdje el egyházközségeinek megújítását.

Isten áldása legyen fáradozásainkon!

Debrecen, 2001. október 25.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

HALOTTAINK 2001-BEN ÉS 2002-BEN

Bálint Antal (1919, diakónus 1986, szeged-csanádi) aug. 31-én Újkígyóson; tem. Szegeden szept. 11-én.

Kuzma József (79, 54, pozsony-nagyszombati; nemesoroszi plébános) szept. 1-én; tem. szept. 5-én.

Szalontai Mihály Barnabás (77, 52, ferences; ny. szamosújvári latin plébános) okt. 27-én Désen; tem. Szamosújvárt okt. 29-én.

Szelei György (1918, 1946, verbita, székesfehérvári) nov. 18-án Pannonhalmán; tem. Alcsútdobozon nov. 23-án.

Kovács Imre (1931, 1956, váci; ny. nógrádsápi plébános) nov. 23-án; tem. Héhalmon dec. 3-án.

Bõhm György (1928, 1953, veszprémi, kaposvári; ny. böhönyei plébános) nov. 25-én Marcaliban; tem. Böhönyén dec. 3-án.

Horváth Ferenc (verbita, misszionárius a bolíviai és argentínai indiánok között) nov. 28-án Argentínában.

Kádár Kálmán István (78, 52, ferences; ny. házfõnök) dec. 5-én Csíksomlyón; tem. ugyanott dec. 7-én.

Sávai Tibor (1931, 1954, esztergom-budapesti; ny. lelkész) dec. 10-én Budapesten; tem. ugyanott április 3-án.

Katona Lajos István (1923, 1954, kalocsa-kecskeméti; ny. bátyai plébános) dec. 19-én; tem. Tápiósülyön dec. 21-én.

Farárik Béla (1909, 1937, lazarista, székesfehérvári; ny. táci plébános) dec. 21-én Székesfehérvárt; tem. ugyanott jan. 10-én.

Halász Ottó (1928, 1960, veszprémi, székesfehérvári; ny. sárszentmihályi plébános) jan. 1-én Zalaszentmihályon; tem. ugyanott jan. 14-én.

Dr. Balogh István (1917, 1941, egri; ny. gönci plébános) Székesfehérvárt; tem. Sárospatakon jan. 31-én.

Permayer János (1913, 1936, szombathelyi; ny. plébános) jan. 23-án Szombathelyen; tem. ugyanott jan. 23-án.

Nyugodjanak Krisztus békéjében!