Beran Ferenc
EGYHÁZMEGYÉS PAPI LELKISÉG
Az Olaszországban megjelenõ Presbyteri címû folyóirat, az új évezred elsõ számában, egy érdekes sorozatot kezdett. Azt a célt tûzte ki maga elé, hogy az egyházmegyés papi lelkiség legfontosabb forrásait, jellemzõit bemutassa. A sorozat elsõ, bevezetõ cikkének a címe így hangzott: Egyházmegyés papi lelkiség? És vajon mit jelent az? A kérdõjelekbõl kiderül, hogy a szerzõ egy kicsit provokálni is akart. Sokan vannak ugyanis olyanok, akik megkérdõjelezik a sajátosan egyházmegyés papi lelkiség létét, vagy ha ezt nem teszik is, de választ várnak: Mit jelent ez? Hogyan lehet meghatározni annak lényegét? A kérdés a teológiában és az egyházi dokumentumokban nem teljesen új keletû. Így például a Papi Kongregáció által 1994-ben kiadott Papi direktórium a bevezetõjében felveti a papi identitás és a papi lelkiség kérdését, jelezve, hogy azt sokan kétségbe vonják, vagy annak tartalmát félremagyarázzák. A dokumentum a bevezetõjében így fogalmaz:
„Így tisztázzuk például, hogy az igazi papi identitás – ahogy az isteni Mester akarta, és az Egyház mindig élte – nem egyeztethetõ össze azokkal az irányzatokkal, amelyek ki akarják lúgozni, vagy meg akarják semmisíteni a szolgálati papságot. . . Ugyanígy foglalkoznunk kell a papi lelkiséggel, amelyet korunkban nem kevés csapás ért, fõleg a szekularizmus és a téves antropologizmus részérõl.”
Tanulmányunkban azt a célt tûztük ki magunk elé, hogy bemutassuk a sajátosan egyházmegyés papi lelkiség legfontosabb vonásit. Nem tekintjük tehát feladatunknak, hogy általánosan a „papi lelkiséggel” foglalkozzunk, sem azt, hogy bemutassuk, hogy az egyházmegyés papi lelkiség mennyiben különbözik a szerzetesi lelkiségtõl vagy a világi keresztények lelkiségétõl. Munkánkban nem összehasonlítás alapján kívánjuk bemutatni az egyházmegyés papi lelkiség jellemzõit, hanem megpróbáljuk annak lényegét feltárni, bemutatni.
I. Az egyházmegye szerepe
az egyházmegyés papi lelkiség kialakulásánál
A lelki élet mesterei azt mondják, hogy a lelkiséget alapvetõen a sajátos életforma határozza meg. Emiatt beszélhetünk szerzetesi, világi, családi, ifjúsági lelkiségrõl. Ha az egyházmegyés papi lelkiség alapját meg akarjuk határozni, nekünk is az életbõl, az életformából kell kiindulnunk. Melyek azok a kapcsolatok, melyek azok a sajátos papi tevékenységek, amelyek a pap életét megjellegzik? Az Unio Apostolica Cleri is az egyházmegye életében való aktív részvételben látja a lelkiség lényegét. A papi mozgalom szabályzata errõl így ír:
„Az Unio Apostolica Cleri minden tagját arra ösztönzi, hogy a saját egyházmegyéjének a lelkiségén keresztül élje meg a papság szentségét, azzal a meggyõzõdéssel, hogy a saját egyházmegyéjéhez való tartozásában és ragaszkodásában találhatók meg életének és szolgálata értelmezésének a forrásai.” (Statutum 5)
1. Az egyházmegye papságának családi jellege
Az egyházmegyés pap élete szempontjából meghatározó, hogy a szenteléskor egy családnak, az egyházmegye papi családjának a tagja lesz. Ezt a családba való befogadást nagyon szépen és mély értelmûen kifejezi a szertartásnak az a része, amikor a püspök után az egyházmegye többi papja is ráteszi a szentelendõ fejére a kezét, majd utána békecsókot vált vele. A már felszentelt papok ezekkel a gesztusokkal nem csupán azt fejezik ki, hogy egy nagy közös munkában társak lesznek, hanem azt is, hogy a szentelésben kapott isteni kegyelem, szeretet által a munkában, lélekben testvérekké, a kegyelem elfogadása és továbbadása által eggyé is válnak. Az egyházmegyés pap életére nézve talán lehet Szent Pál apostolnak a „mi mindnyájan egy test vagyunk, mert egy kenyérbõl részesülünk” (1Kor 10,17) szavait sajátosan is értelmezni. Az egyházmegyés papok nem csak azért válnak lélekben eggyé, mert Jézus testébõl és vérébõl részesülnek, hanem azért is, mert ezt a kegyelemi táplálékot együtt, közösen adják tovább az egyházmegye vagy egy plébánia híveinek. Ez több, mint egy kollegiális vagy munkatársi kapcsolat, amelyet a közös érdek vagy cél vezérel, mert Jézus barátsága már a munka közben is összekapcsolja õket. Ezt a családba való befogadást fejezi ki az elõbb idézett Papi direktórium is, amikor ezt írja:
„A papszentelés révén a »presbitérium minden más tagjával az apostoli szeretet, a szolgálat és a testvériség kötelékébe kerül a pap«. Befogadják a »presbiterek rendjébe«, mely olyan egységet alkot, hogy családként fogható fel, melyben a kötelékek nem testbõl és vérbõl, hanem a szentelés kegyelmébõl erednek.” (Papi direktórium 25.)
Késõbb a lelkipásztori életben ennek a lelki egységnek a közös munkában, a kölcsönös segítségnyújtásban is meg kell nyilvánulnia. Azok az egyházmegyés lelkipásztorok, akik a munkájukat másokkal együtt végzik, azok megtapasztalhatják, hogy a közösen végzett munka sokkal több papi örömmel jár és sokkal hatékonyabb, mint az egyéni. Az egy közös szeretetbõl való részesedés talán itt mutatkozik meg a legszebben. Ennek a közös munkának a szépségérõl, örömérõl és gyümölcseirõl így ír Rédei József atya az Elõttünk járnak címû könyvben:
Ezt segíti és teszi teljessé az Unio Apostolica Cleri nemcsak országos viszonylatban, hanem a kerületi papság életében is.
2. A püspök feladata az egyházmegyés
lelkiség kialakításánál
Tapasztalatból tudjuk, hogy egy családon belül a családfõnek meghatározó szerepe van. Így van ez az egyházmegye családján belül is. A püspöknek mint az egyházmegye papi családja „fejének” baráti szeretettel támogatnia kell az egyházmegye papjait. Felelõsséget kell éreznie azok életszentségéért és lelki gazdagodásáért. Erre figyelmezet minket a II. vatikáni zsinat papsággal foglalkozó határozata:
„Egyazon papságból és szolgálatból fakad tehát a közösség: ezért a püspökök testvéreiknek és barátaiknak tartsák a papokat. Erejükhöz mérten odaadóan gondoskodjanak anyagi, de fõképpen lelki ügyeikrõl. Papjaik életszentségéért a súlyos felelõsség terhét fõleg õk hordozzák: törõdjenek tehát a papi testület állandó lelki gondozásával.” (Presbyterorum ordinis 7)
Itt azonban több kérdés is felmerülhet. Mit kell tennie egy püspöknek azért, hogy ennek a nagyon nehéz feladatnak tudjon megfelelni? Továbbá: mit kell tennie az egyházmegyés papnak azért, hogy püspök ezt a nehéz feladatát teljesíteni tudja? Rino Fisichella, a római egyházmegye egyik segédpüspöke, a 2001 tavaszán rendezett nemzetközi közgyûlésen a püspök és a pap kapcsolatát elemezve Szent Ágoston példájára hivatkozott. Az egyházatya a Vallomások címû mûvében leírja, hogy milyen hatással volt rá Szent Ambrussal, Milánó püspökével való találkozása. Mûvében így jellemzi a püspököt: „Isten embere atyai szívvel fogadott”, majd késõbb így folytatja: „Eleinte azonban nem az igazság tanítóját szerettem meg benne, mert hiszen az egyházban már igazat nem reméltem, hanem csupán a hozzám jóságos embert.” (Vallomások V.13.23.) Ez a rövid részlet azt mutatja, hogy püspök „atyai szívvel” fogadta õt, mint egy „jóságos ember”. A püspök mint „Isten embere” akkor tudja a „családfõi” feladatát ellátni, ha mint ember szeretettel fordul a pap felé. Az Istentõl kapott kegyelemnek ugyanis elsõsorban a szeretet cselekedeteiben kell megnyilvánulnia. Ennek a szeretetnek olyan megelõzõnek kell lennie, mint Isten szeretetének, hiszen abból fakad. A papnak pedig tisztelettel és szeretettel kell a püspök felé fordulnia, abban a hitben, hogy számára a püspök a kegyelmet közvetíti. Ez a rövid leírás is igazolja, hogy a kapcsolat kialakításához elsõsorban kölcsönös tiszteletre és bizalomra van szükség.
A szeminárium és az egyházmegyés lelkiség
Idõsebb papok vallomásaiból és saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a szemináriumoknak az egyházmegyés lelkiség kialakítása szempontjából meghatározó szerepe van. A szeminárium lehetõséget ad arra, hogy az egyházmegye hagyományait, tehát múltját, kiemelkedõ egyéniségeit, az egyházmegye területén élõ emberek gondolkodásmódját, vallási szokásait megismerje. Emiatt a szemináriumokat az egyházmegye „tûzhelyének” is szokták nevezni.
Az Esztergomi Szeminárium lelki képzéséhez például mindig hozzátartozott Prohászka Ottokár szellemének az ápolása. Az elöljárók beszéltek „zöld reverendájáról”, amelyben a pilisi hegyeket járta. Emlékeztettek arra, hogy szemináriumi spirituálisként és ismert közéleti személyként nemcsak beszélt a szegények megsegítésérõl, hanem gyakran látogatta a Tamás-hegy viskóiban élõ nincstelen embereket, hogy testi és lelki táplálékot adjon számukra. A szeminárium folyosóján ott volt az ún. „Prohászka-kereszt”, amely elõtt sokat imádkozott. Prohászka lelkisége belevésõdött az egyházmegye életébe, és így láthatatlanul, nem tudatosítva, de hat a mai egyházmegyés papi lelkiségre is.
A régebbi idõben a szemináriumi spirituálisok voltak az Unio Apostolica Cleri egyházmegyés vezetõi. Õk feladatuknak tekintették az egyházmegyés papi lelkiség ápolását, továbbadását. Dr. Erdõs Mátyás, az esztergomi szeminárium egykori spirituálisa leírja, hogy a nyári vakációra „ratio mensis”-t készített a papnövendékek számára, hogy mindennap adjanak számot „sáfárkodásaikról” (Elõttünk járnak 48. old). A szemináriumhoz való kötõdésben az egyházmegyéhez való ragaszkodás is kifejezõdött. Az utóbbi évtizedekben a papságra jelentkezõk alacsonyabb száma miatt az egyházmegyés szemináriumok száma csökkent. Ezért különösen fontossá vált, hogy a papnövendékek gyakrabban találkozzanak az egyházmegye papságával, és így lehetõségük nyíljék arra, hogy az egyházmegye lelkiségét jobban megismerjék, de találkozzanak más szemináriumok kispapjaival is.
II. A lelkipásztori munka
és az egyházmegyés lelkiség
A egyházmegyés papi lelkiség másik jellemzõ vonása a sajátos lelkipásztori munkában található. A lelkipásztor az életét a hívek között tölti, emiatt a legjellemzõbb vonások is ebbõl az élethelyzetbõl fakadnak. Ha legáltalánosabban akarjuk megfogalmazni az egyházmegyés lelkiség lényegét, akkor az kell mondanunk, hogy ez a lelkipásztori szeretet. Ahogy a Papi direktórium mondja:
„Az apostolkodás különbözõ formáit élik, melyek nagylelkûséget és teljes odaadást, szellemi felkészültséget és mindenekelõtt érett és elmélyült, a lelkipásztori szeretetben gyökerezõ lelki életet követelnek. Ez a papi életszentség sajátos útja, és ez teszi a hívek elõtt hitelessé a szolgálatot a lelkipásztori tevékenységben.” (Papi direktórium 34)
1. A lelkipásztori munka ajándék jellege
Ha a lelkipásztori szeretetet nem lehet is pontosan meghatározni, mert az mindig konkrét helyzetben levõ személyre irányul, azonban le lehet írni annak jellegzetes vonásait, amelyek minden esetben ugyanazok, s így a személytõl és a helyzettõl függetlenek. Az egyik lényeges jellemzõjének az ajándék jelleget kell megjelölnünk. A papi hivatás Istentõl kapott ajándék, de elsõsorban nem a kiválasztott, hanem a rábízottak számára (II. János Pál, 1979-es nagycsütörtöki levél). Hiszen Isten nem csak azért választ ki valakit, nem azért érint meg vagy foglal le szeretetével, hogy õt teljesebbé tegye, hanem azért, hogy áltata másokat gazdagítson. Mondhatná valaki, hogy minden hivatás: a szülõi, a szerzetesi vagy a tanári hivatás is ajándék mások számára. A papi hivatás azonban egészen sajátos módon ajándék mások számára. A megajándékozottak körének sugarát nem lehet lehatárolni. Ebbe a körbe mindenki beletartozik: a fiatal, az idõs, a férfi, a nõ, a szegény, a gazdag, az írástudatlan és az értelmiségi. A világi papi tevékenységre igaz talán a legteljesebb módon Szent Pál apostol megállapítása: „mindenkinek mindene lettem” (1Kor 9,22).
Az egyik idõsebb plébános ismerõsöm mesélte, hogy egyszer vonaton vidékre utazott. A fülkében egy fiatalabb házaspár is tartózkodott, akivel beszélgetni kezdett. Egy idõ után a fiatalember megkérdezte tõle, hogy mi a foglalkozása. A plébános azt mondta, hogy próbálják kitalálni. A házaspár ekkor óvatosan találgatni kezdett: Talán tanár, orvos, pszichológus vagy szociális munkás? A pap mindegyikre „is”-sel felelt. Amikor feladták a találgatást, akkor mondta meg, hogy lelkipásztor. Mint lelkipásztor azonban tanári, orvosi, pszichológusi, sõt még szociális munkási feladatot is ellát. Ez a beszélgetés jelzi, hogy a lelkipásztor szeretete szerteágazó, de azt is, hogy emiatt nehéz meghatározni vagy sorrendbe állítani annak legfontosabb formáit. Egy hívõnek idõnként tanári eligazításra, idõnként lelki gyógyulásra, vagy egyszerûen a hétköznapi életre vonatkozó tanácsra van szüksége.
Kétségtelen tény, hogy ezek között a feladatok között vannak fontosak és kevésbé fontosak. A pszichológiai vagy a szociális munkát más is el tudja végezni. A II. vatikáni zsinat papságról szóló dokumentuma szerint a pap legfontosabb feladata az igehirdetés (Presbyterorum ordinis 4). De tapasztalatból tudjuk, hogy csak az tud „életközeli igehirdetést” végezni, aki az emberek között van, aki segít nekik a hétköznapi gondjaik megoldásánál. Továbbá sokkal jobban elfogadják a lelkipásztor igehirdetését, ha papi életét hitelesnek látják. A papok életére különösen igazak VI. Pál pápa szavai: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert õk egyben tanúk is.” (Evangelii nuntiandi 41)
2. A jelszerep vállalása
Az egyházmegyés pap azon a területen, ahol a lelkipásztori munkát végzi, a jel szerepét tölti be. II. János Pál pápa elsõ nagycsütörtöki levelében, amelyet a papokhoz intézett, különös módon felhívta erre a feladatra a figyelmet. A levél szerint néha úgy tûnik, hogy a papok között sokan nem vállalják ezt a jelszerepet, arra gondolván, hogy a hívek már nem várják el tõlük. A pápa keserûen jegyzi meg: „Ugyanazok, akik azt várják, hogy a papi élet laicizálódjék, és tapsolnak minden olyan megnyilvánulásnak, amely ennek az átalakulásnak a jele, minden bizonnyal megvetnek majd minket, ha engedünk ennek a kísértésnek. Utána pedig elveszítjük a hívõ nép megbecsülését is.” (II. János Pál, Nagycsütörtöki levél 7)
Itt valaki közbevethetné, hogy a szerzetesnek is, sõt minden keresztény embernek, ahol él és dolgozik, vállalnia kell a jelszerepet. Az egyházmegyés pap jelszerep-vállalása azonban mégis sajátosnak mondható. Ezt a sajátosságot a munkája adja meg. Az egyházmegyés lelkipásztor nem csak elkötelezett keresztény emberekkel találkozik, hanem mindenkivel, aki falujában vagy a plébánia területén él. A Gondviselés gyakran olyan embereket is az útjába irányít, akikkel a lelkipásztori munkát végzõ pap csak nagyon ritkán találkozik. Olyan emberek között él, akik a vallásról és a kinyilatkoztatásról keveset tudnak, de a lelkükbe vésett „istenképiség” miatt vágyódnak a több, a nemesebb felé. A pap jelenléte számukra ezt a reményt csillantja meg.
Nagyon meggyõzõ módon ír errõl a jel szereprõl Graham Greene a Hatalom és dicsõség címû mûvében. A regény szerint a mexikói egyházüldözés idején az egyik hegyi vidéken a papság nagy részét megölték, a többi pedig elmenekült arról a vidékrõl. Egy pap merte csak vállalni a kockázatot, hogy a hegyekben bujkálva a hívõ nép között marad. Ez a pap jellé vált az ott élõ emberek számára. Ezt felismerték a hatóságok, és mindent megtettek azért, hogy ezt a papot kézre kerítsék és megöljék. Az emberileg törékeny pap így vértanúvá válik. A pap egyszerû, mégis mély hivatástudata még az ellenfelei számára is jelértékkel bírt.
A lelkipásztor jelszerepérõl minden papnak nagyon sok egyéni tapasztalata lehet. Néhány évvel ezelõtt történt, hogy egy fiatalember a Ráday utcában – látva az öltözetemet – megszólított: „Maga pap?” Amikor igennel válaszoltam, röviden elmondta: „Tegnap meghalt az apám.” Majd egy rövid szünet után megkért, hogy temessem el, mert bár nem járt templomba, istenszeretõ ember volt. Ezzel azonban nem fejezõdik be a történet. Néhány nap múlva megkeresett, és elmondta, hogy szeretné, ha gyermekét megkeresztelném. Az ember ilyenkor óhatatlanul is arra gondol: ha meg nem lát az utcán, vajon lett volna-e elég bátorsága ahhoz, hogy a plébánia ajtaján bekopogjon, vagy hogy megkereszteltesse a gyermekét?
Befejezés
Tanulmányunkat befejezve elmondhatjuk, hogy az egyházmegyés papi lelkiség élõ valóság, amelynek lényegét az Istennel való személyes kapcsolat, az egyházmegye papságával való közösség és a lelkipásztori munka határozza meg. A mi feladatunk az, hogy ezt a lelkiséget éljük, annak jellemzõit tudatosítsuk és elmélyítsük. Ez nagy segítséget adhat saját lelkipásztori munkánk jobb elvégzéséhez, és hozzájárulhat a papi hivatások számának növekedéséhez is.
Török Péter
A RÁDIÓBAN ELHANGZÓ KATOLIKUS
SZENTBESZÉDEK ELEMZÉSE1
A magukat katolikusnak vallók kb. 15 százaléka vesz csak részt rendszeresen a vasárnapi szentmisén2, s hallgat azon szentbeszédet. A rendszerváltozás óta azonban adott a vasárnapi szentmise és szentbeszéd viszonylag rendszeres rádiós közvetítése is. Amíg a prédikációkkal foglalkozó egyes tudományok szakirodalma, ha nem is jelentõs, de legalább valamilyen mértékben létezõ3, ugyanezt a tömegtájékoztatási eszközökben elhangzó szentbeszédekrõl nehéz lenne állítani.4
Régóta aktuális feladatként jelent meg annak vizsgálata, hogy a rádióban elhangzó katolikus prédikációkban mirõl esik szó. Magyarországon 1992 óta közvetítenek rendszeresen vasárnap délelõttönként szentmisét vagy istentiszteletet valamely felekezettõl. Ebben a Katolikus Egyház is helyet kap, bár mint látni fogjuk, nem arányainak megfelelõen. Az itt elhangzó prédikációk feltételezhetõen több szempontból is igényesebbek, mint az „átlagos szentbeszédek”. Ugyanakkor annak ismerete, hogy mirõl van szó ezekben, legalább annyira fontos lehet, mint ha arról lenne tudomásunk, hogy „országosan” mirõl esik szó a prédikációkban. A rádiós szentbeszédeket ugyanis a vallásukat (rendszeresen) nem gyakorlók, a nem katolikusok, sõt a nem hívõk is nagyobb valószínûséggel hall(gat)hatják, mint a templomokban elhangzókat. Ezért nemcsak az evangelizálás, hanem az új evangelizálás eszköze is a rádiós szentbeszéd. Vizsgálatunkban tehát arra kerestünk választ, hogy mit hallhat a rádióhallgató ezekben a prédikációkban. Milyen kép alakulhat ki belõle Istenrõl, emberrõl, magáról az egyházról, a magyar társadalomról, a világról? Elsõsorban nem specifikus szempontok szerint elemeztük tehát a prédikációkat, hanem a prédikációk témáinak egyfajta regiszterét, „tartalomjegyzékét” igyekeztünk elkészíteni. Tettük ezt abban a reményben, hogy az így elkészített regiszter kiindulási alapként szolgálhat majd késõbbi elemzésekhez, további vizsgálatokhoz.
Hangsúlyoznunk kell, hogy megközelítésünk sajátosan szociológiai: egy gyakorló lelkipásztor biztosan másképp vetné fel a kérdéseket. Ugyanakkor reményünk szerint megközelítési módunk nemcsak a szociológusoknak, hanem a lelkipásztoroknak is hasznos támpontokat nyújt majd.
Az elemzési szempontrendszer
Tartalmi vizsgálatunkban hét nagy egységet különítettünk el, melyekrõl úgy gondoltuk, hogy azok lefedik a prédikációk szóba jöhetõ témáit. Ezek szerint elemeztük a szentbeszédekben kibontakozó isten-, ember- és egyházképet, s hogy mit hallhatunk a közösségi kapcsolatokról és a társadalmi problémákról. Megvizsgáltuk továbbá azt is, hogy milyen teológiai és kulturális utalások hangzanak el a prédikációkban.
A tartalmi elemek mellett a szentbeszédeket bizonyos normatív szempontok szerint is elemzés tárgyává tettük, bár tudatában vagyunk annak, hogy ebbõl a szempontból még igen sok lenne a tennivaló.5 Jelenlegi kutatásunkban csak arra volt lehetõségünk, hogy megvizsgáljuk, találhatók-e bennük kerülendõ6 elemek, illetve hogy a lényegesnek7 tartott elemek elõfordulnak-e.
Mint említettük, az elemzést elsõsorban nem specifikus szempontok szerint végeztük, hanem a prédikációs témák regiszterét kívántuk elvégezni. Egy ilyen munka azonban, éppen a legalapvetõbb témaegységek számbavétele révén, alkalmas speciális kérdések vizsgálatára is. A közösségi kapcsolatok elemzésénél például alkalom adódott annak számbavételére, hogy a prédikációk tartalmaznak-e olyan elemeket, amelyek a civil vallás úgynevezett papi vagy prófétai megnyilvánulásaira utalnának. Reflektálva az Egyesült Államok közéleti, vallási és politikai gyakorlatára, Bellah8 hívta fel a figyelmet a civil vallás létére, annak általános meghatározását azonban Hammond9 adta meg. Eszerint a civil vallás olyan hit(rendszer)ek és rítusok egysége, amelyek egy nép (nemzet) múltjához, jelenéhez és/vagy jövõjéhez kapcsolódnak, s amelyek valahogy transzcendentális értelmezést nyernek. A civil vallás tehát a nemzet kohéziójának a kifejezõdése, amelynek lehet papi és prófétai változata is. Az elõbbi esetben a szónok a nemzet nagyságát, teljesítményeit és különleges hivatását („felsõbbrendûségét”) hirdeti. A civil vallás prófétai formája viszont rámutat azokra a hibákra, vétkekre, amelyekkel a nemzet mint nemzet vétett, mert megtagadta azokat az eszményeket, amelyeket magáénak vallott, illetve felhívja a figyelmet azokra a nemesebb ideálokra, amelyek megvalósítására kellene a népnek törekednie. Mindkét forma megtalálható ugyanabban a civil vallásban10, de ezek egyértelmûen szembenállnak egymással11.
Bár kutatásunknak nem az volt a kiindulási szempontja, de a tartalmi regiszter lehetõvé tette azt is, hogy megvizsgáljuk a rádiós prédikációkat Peter Beyer globalizációs elmélete12 szempontjából. A kanadai szociológus szerint napjainkban a vallási vezetõk dilemmája az, hogy a problémákat a Sátán létezésével próbálják-e megmagyarázni, vagy egyszerûen annak említése nélkül tárgyalják azokat.13 Az úgynevezett konzervatív megoldásban a vallási vezetõk állítják a gonosz létét, míg a liberális14 megközelítésben „belenyugszanak a gonosz eltûntébe”. Beyer szerint a konzervatív választás jobban igényli a vallás jogi támogatását, kevésbé ökumenikus és toleráns, valamint a konzervatív megoldás kulturális forrásként, ideológiai alapként ajánl(hat)ja a vallást a politikának és a jogrendszernek. Végezetül Beyer leszögezi: attól függetlenül, hogy melyik megoldást választják, a vallás közéleti befolyása a vallások, a vallási vezetõk „szereplésén” múlik, vagyis azon, hogy kilépnek-e szûken értelmezett vallási funkcióikból, s szerepet vállalnak-e az élet más területein.
A rádiós prédikációk témáinak regisztrálása lehetõvé teszi, hogy megvizsgáljuk egyrészt, hogy bizonyos témák (pl. túlvilág, ördög, pokol stb.) szerepelnek-e a szentbeszédekben15, másrészt, hogy a beszédek alapján a Magyar Katolikus Egyház milyen mértékben foglalkozik a közélettel. Az utóbbival kapcsolatban érdemes néhány korábbi hazai kutatást megemlíteni. Tomka Miklós a Teológia katolikus folyóirattal közösen végzett felmérése szerint a „hétköznapi élet problémáit” a tizenöt témából álló listán az elkötelezetten vallásos felnõttek – akik a válaszolók többségét alkották – a negyedik legfontosabb prédikációs témának tartották a nyolcvanas évek elején.16 A megkérdezett egyházi középiskolásoknál viszont ez a téma került az elsõ helyre. 1998-ban végzett „Aufbruch”-felmérés szerint a magyar lakosság harmada-fele helyeselte, hogy az egyház véleményét nyilvánítja olyan erkölcsi és társadalmi-közéleti kérdésekben, mint például a házasságon kívüli nemi kapcsolatok, a magzatelhajtás, a munkanélküliség, a romák helyzete, a növekvõ társadalmi ellentétek, a kormány politikája, valamint a tömegkommunikációs eszközök stílusa és tartalma.17
A választások körüli idõszakban gyakran lehet a sajtóban kívánalomként olvasni, hogy az egyház ne politizáljon a szószékrõl. Az 1994-es választások elõtti templomi prédikációk elemzése alapján Révay Edit arra a következtetésre jutott, hogy a prédikációknak csak töredéke tett említést a választásokról. Mi több, még azon is érdemes elgondolkodni az egyházat ért vádak kapcsán, hogy az „egyáltalán véleményt nyilvánító szentbeszédekben mind a kormánnyal, mind az ellenzéki pártokkal szemben fenntartás, kritika fogalmazódik meg”18.
Összegezve: a magyar társadalom jelentõs része várná, helyesnek tartaná, hogy a prédikációk foglalkozzanak a mindennapi élet problémáival, de az egyház – a sajtó minden szenzációhajhászó hírverésével szemben – prédikációiban nem foglalkozik a politikával, vagy legalábbis a „választási hadjáratban” gyakorlatilag nem vesz részt. Módosul-e ez a kép a rádiós prédikációk elemzése során? A válasz elõtt azonban vizsgáljuk még meg a rádióban elhangzott prédikációk néhány jellemzõjét, a mintavételi eljárást és az elemzés módját.
Mintavétel, elemzés
A Magyar Rádió az 1992 óta vasárnaponként közvetített szentmiséket és istentiszteleteket megpróbálta éves szinten valamilyen arányban elosztani a különbözõ felekezetek között. A Katolikus Egyház a következõ arányban részesült ebbõl a lehetõségbõl.
1. táblázat19
A közvetített katolikus szentmisék számának alakulása Budapest–vidék felosztásban, 1992–1999.
Év Budapest Vidék Össz
1992 16 2 18
1994 8 15 23 + 1*
1995 9 15 24
1996 12 12 24
1997 9 14 23 + R**
1998 12 12 24
1999 6 16 22
Össz 72 86 158 + 2
% 46 54 100
* Nem azonosítható, hogy hol volt a mise, de valószínû, hogy vidéken
** Rómából közvetített szentmise
A táblázatból kiderül, hogy a katolikus egyház az év 52 vasárnapjából csak 24-szer „jut szóhoz”. Ez jóval kevesebb, mint amennyi a lakosság – legalább névlegesen – katolikus hányada alapján elvárható lenne. Az aránytalan eloszlás oka valószínûleg az, hogy ha az ún. nem történelmi kisegyházak is csak létszámuk arányában kapnának lehetõséget istentiszteletük közvetítésére, akkor mindannyiuknak összesen csak egy vasárnap állna rendelkezésére.20 Azt tehát biztosan lehet állítani, hogy a rádió által közvetített szertartásokban nincs aránytalan katolikus dominancia.
Érdemes a Budapestrõl, illetve vidékrõl közvetített szentmisék arányára is felfigyelni. Bár az ország katolikusainak többsége vidéken él, a közvetített prédikációkból a fõvárosi templomok viszonylagosan nagyobb arányban veszik ki részüket.21 Végezetül megemlítendõ, hogy egyes papok többször is prédikáltak.22
Mintavételünket e két szempont – tehát a fõvárosban és vidéken elhangzó prédikációk aránya, valamint a többször prédikáló papoktól származó szentbeszédek mintában való biztosítása – határozta meg. A szisztematikus mintavétellel23 kiválasztott mintában szereplõ arányok gyakorlatilag tökéletesen biztosították e két szempontot. Az így mintába került 40 szentbeszéd közül 19 volt budapesti, és 11-et mondott olyan személy, aki legalább háromszor prédikált a vizsgált idõszakban.24
Felvetõdött annak a kérdése is, hogy a mintából kizárjuk-e az olyan prédikációkat, amelyek valamely nemzeti ünnepre esnek. Mivel ezek szerves részét képezik a magyar katolicizmusnak, ezért úgy döntöttünk, hogy ezeknek is a mintában a helyük.
Az elemzéshez a fentebb már ismertetett hét tartalmi és két normatív szempontra dolgoztuk ki a kódutasításokat25, melyeket néhány szakértõnek is megküldtünk.26 Az általuk javasolt módosítások27 után tanítottunk be két kódolót28, akik elõször egymástól teljesen függetlenül végezték el az elemzést, majd az eltéréseket – a velünk való újabb megbeszélés után – közösen korrigálták. A statisztikai feldolgozáshoz az így egységesített adatokat használtuk. A kódolók néhány tematikus egység konkrét információiról, kifejezéseirõl listát is készítettek.29
A tartalomelemzés eredményei
Az elemzéskor az egyes témaköröket – isten-, ember-, egyházkép stb. – részekre bontva azt vizsgáltuk, hogy az így kialakított tematikus egységekre történik-e utalás az egyes prédikációban, s ha igen, hányszor.
Istenkép
Az adatok azt mutatják, hogy a hallgatókban a prédikációk alapján kialakulható istenképben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szeretõ és gondoskodó Isten, mint a teremtés ura, vagy az irányító és büntetõ Isten (2. táblázat). De ez csak az „érem egyik oldala”, s nem egészen „következetes”. Mert bár a szeretõ és gondviselõ Istenrõl sok szó esik, ennek a tulajdonságnak a „másik oldala”, az irgalmas, bûnbocsátó, megváltó Isten kevésbé jön elõ a vizsgált szentbeszédekben. Úgyszintén kevésbé kap hangsúlyt az, hogy Isten tanítani, nevelni próbálna bennünket.
2. táblázat
A rádiós prédikációk istenképe a tematikus egységekre
való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma*
nincs egy kettõ több össz
Szeretõ, gondviselõ Isten 7 3 10 20 40
Uraló, irányító, büntetõ, teremtõ Isten 31 5 3 1 40
Tanító, nevelõ Isten 25 9 4 2 40
Irgalmas, bûnbocsátó, megváltó Isten 26 10 2 2 40
*Az „Említések száma” az egyes prédikációkra értendõ: vagyis az itt szereplõ szám azt mutatja, hogy hány olyan prédikáció volt, amelyben egyszer, kétszer stb. fordult elõ az adott tematikus egység.
Emberkép
Az emberrõl a rádiós prédikációk inkább negatív képet festenek (3. táblázat), hisz sokkal nagyobb a kedvezõtlen tulajdonságok említésének a száma. Ennek „ellensúlyozásaként” viszont a prédikálók felvonultatják a krisztusibb ember jellemzõit, egyrészt leírásként, másrészt felszólításként, hogy milyennek kell(lene) lennünk.
A negatív emberi tulajdonságok listájáról érdemes megemlíteni a többször (legalább háromszor) elõfordulókat: önzõ (11), gonosz (4), gyûlölködõ, hitetlen, bûnre hajló, valamint nincs ideje, s emiatt „meglazulnak, kiüresednek a legszentebb emberi kapcsolatok” is (3-3).
A többször említett krisztusi „új ember” tulajdonságaira jellemzõ az aktivitás, az embertárs felé való fordulás. Ezek szerint az ilyen ember segíti embertársait, türelmes, megértõ, szolgálatkész irányukba (15), közösséget vállal velük (11), Krisztus tanítását nemcsak befogadja, hanem azt elmondja másoknak is (11), elkötelezett Krisztus iránt (6), s ezt tetteivel igazolja (4).
3. táblázat
A rádiós prédikációk emberképe a tematikus egységekre
való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz
Negatív emberi tulajdonságok 13 4 10 13 40
Pozitív, meglévõ emberi tulajdonságok 28 6 2 4 40
Krisztusi, „új” ember tulajdonságai 8 4 8 20 40
Közösségi kapcsolatok, szolidaritás
4. táblázat
A rádiós prédikációk közösségi kapcsolatokról kialakított
képe a tematikus
egységekre való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz
Családi kapcsolatok 21 9 3 7 40
Baráti kör, kisközösség, kat. közösség 27 11 - 2 40
Lokális-regionális közösség 33 4 2 1 40
Nemzeti érzés, nemzethez kötõdés 32 4 - 4 40
Dicsérõ utalás nemzeti tulaj-ra 37 2 1 - 40
Kritikus utalás nemzeti tulaj-ra 38 2 - - 40
Európai kötõdés, szolidaritás 39 1 - - 40
Emberiséghez kötõdés, szolidaritás 35 5 - - 40
A közösségi kapcsolatok vizsgálatánál a kisebb közösségek felõl haladtunk a nagyobbak felé. Említettségi gyakoriságuk szinte szabályosan fordított arányban csökken a közösség nagyságával (4. táblázat). Míg a család fontosságát, a baráti köröket és a kisközösségeket viszonylag több prédikáció is említi, addig a lokális és regionális közösségek jelentõsége már jóval kevesebb említést kap, az Európához való tartozás fontosságát pedig csak egy szentbeszéd említi. Az egész emberiséggel való szolidaritásról viszont ismét többen szólnak.
A nemzethez való kötõdés, a nemzeti érzés mint érték a prédikációk ötödében került említésre, tizedükben többször is. Elfogult nacionalista beállítottságról tehát egyáltalán nem beszélhetünk, inkább a nemzeti identitástudat ápolásáról. A nemzetet magát a prédikációk szinte alig minõsítették: három prédikáció pozitívan, kettõ pedig negatívan szólt nemzeti tulajdonságainkról. Ezek szerint nehéz lenne a rádiós prédikációkat akár a papi, akár a prófétai civil vallás hordozójának nevezni.
Társadalmi problémák
Kutatásunk talán legmeghökkentõbb eredménye az, hogy a vizsgált szentbeszédek kevéssé foglalkoznak a társadalmi problémákkal (5. táblázat).
5. táblázat
A rádiós prédikációk társadalmi problémákról alkotott képe a tematikus egységekre való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz.
Éhezés, nyomor 36 3 - 1 40
Környezeti ártalmak 39 1 - - 40
Kizsákmányolás, bankok uralma 38 1 1 - 40
Drogfüggõség, alkoholizmus 37 2 1 - 40
Bûnözés, terrorizmus, háború 34 4 - 2 40
Korrupció 40 - - - 40
Szegénység, szegények 31 8 1 - 40
Hátrányos helyzetû nyugdíjasok 38 2 - - 40
Betegek, fogyatékosok 28 8 1 3 40
Hátrányos helyzetû gyermekek 39 - 1 - 40
Cigányság 40 - - - 40
Válás negatív következményei 37 3 - - 40
Alacsony gyermekszám problémái 39 1 - - 40
Házasságon kívüli szexualitás 39 1 - - 40
Szexuális másság 40 - - - 40
Globalizáció: falanszterizáló jelenség 38 2 - - 40
Globalizáció: vallási szinkretizmus 40 - - - 40
Globalizáció: vallási fundamentalizmus 40 - - - 40
Új vallási mozgalmak 40 - - - 40
Új vallási mozgalmak istenképe 40 - - - 40
Ateizmus mint ideológiai irányzat 36 4 - - 40
Ateizmus mint politikai irányzat 36 3 - 1 40
Ateizmus mint életvitel 35 4 - 1 40
A legtöbbször említést kapott problémák (szegénység, betegek, fogyatékosok) a nagy általánosság szintjén kerülnek felszínre, a bajok specifikusabb megnevezésére elvétve van csak példa. Elgondolkodtató, hogy a vizsgált idõszak egyetlen rádiós prédikációja sem foglalkozott olyan kérdésekkel, mint a korrupció, a cigányság helyzete, az új vallási mozgalmak, vagy a globalizációnak különféle megnyilvánulási formái. Meghökkentõ az is, hogy olyan problémák is, mint pl. a környezeti ártalmak, a hátrányos helyzetû gyermekek, az alacsony gyermekszám, valamint a házasságon kívüli szexualitás, csak egy-egy prédikációban kerültek említésre.
Amennyiben foglalkoznak a különféle bajokkal, akkor a problémák felvetésének szintje leginkább az egyén (11 eset), illetve az egész világ (12), és csak igen ritkán a magyar társadalom (3). A lokális, helyi közösségek problémáit senki sem említette, ami valószínûleg azzal magyarázható, hogy azt nem akarták az „éter hullámain szellõztetni”. Érdekes tény, hogy a problémák okát az a kevés prédikáló, aki ezzel foglalkozik, vagy a személyes bûn következményének tartja (5 eset), vagy részben a személyes bûn és részben a társadalmi struktúrák eredményének (5), de senki sem tulajdonítja azokat kizárólag a társadalmi struktúráknak.
A 6. táblázatban a problémák megoldásának felelõsségét szemléltetjük. A rádióban elhangzó prédikációk szerint tehát a problémák megoldása leginkább a keresztények feladata, aztán körülbelül azonos arányban mindannyiunké és az egyéné. Az egyház sokkal kisebb mértékben felelõs a megoldásért, és (talán a politikától való tartózkodás miatt) egyetlen prédikáló sem említette az államot mint olyan intézményt, amelynek felelõssége, feladata lenne a bajok orvoslása.
6. táblázat
A rádiós prédikációk elképzelése a problémák megoldásáról a tematikus egységekre való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz
Az egyén feladata 30 8 1 1 40
A keresztények feladata 22 14 2 2 40
Az egyház feladata 36 4 - - 40
Az állam feladata 40 - - - 40
Mindannyiunk feladata 31 6 1 2 40
Egyházkép
A rádióhallgatóban a prédikációk alapján az egyházról a következõ elképzelés alakulhat ki – ha jól odafigyel, mert alapjában véve nem sokat foglalkoznak vele a prédikálók (7. táblázat). Az egyház leginkább szentségkiszolgáltató, lelki életben irányító, vezetõ intézmény, amelyben a pápának különleges szerepe van. (Meglepõ, hogy az egyházkép milyen nagy mértékben egyezik a Kerkai Jenõ Egyházszociológiai Intézet egy másik kutatásának mélyinterjúiból kibontakozó, az átlagosnál iskolázottabb és vallásosabb civil lakosságban honos egyházkép fõbb vonásaival.30) Elvétve szó esik még arról, hogy az egyház keres és tanul, bár körülbelül ugyanolyan mértékben említik azt is, hogy tanít, eligazít és tanácsot ad, valamint hogy kívánatos lenne az ökumenizmus. A tényleges ökumenikus tevékenységrõl, a II. vatikáni zsinat határozatainak végrehajtására való buzdításról, a világiakról, szerepük fontosságáról, és – furcsa módon – az egyház karitatív tevékenységérõl szinte alig esik szó. Még ha az elõbbiekrõl úgy gondolhatják is a prédikálók, hogy az nem tartozik a „nagyvilágra”, a rádió nyilvánosságára, a karitatív tevékenység esetében ez a vélekedés megkérdõjelezhetõ, fõleg annak ismeretében, hogy a magyar társadalom is jelentõs mértékben várja ezt az egyháztól.31
Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mirõl nem hallanak semmit sem a rádióhallgatók a közvetített prédikációkban. Nem esik szó arról, hogy az egyház lenne az üdvösség egyedüli letéteményese, vagy hogy a pártpolitikában eligazítást nyújtana, de arról sem, hogy bûnbánó lenne. Nincs szó a Vatikánról sem a prédikációkban, bár adott esetben a Vatikán és a pápaság intézménye összemosódhat. Az, hogy a prédikálók viszonylag visszafogottan foglalkoznak az egyházzal, lehet „erény” is, amennyiben az a cél vezeti õket, hogy inkább Istenrõl és az emberrõl s az embernek adott Örömhírrõl akarnak beszélni.
7. táblázat
A rádiós prédikációk egyházképe a tematikus egységekre
való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz
Vezetõ, irányító egyház 33 7 - - 40
Lelki-tanító, eligazító, tanácsadó e. 36 3 1 - 40
Pártpolitikában irányt adó egyház 40 - - - 40
Szentségkiszolgáltató, feloldozó 31 6 - 3 40
Segítõ, karitatív egyház 38 1 1 - 40
Keresõ, tanuló egyház 36 4 - - 40
Bûnbánó egyház 40 - - - 40
Egyedül üdvözítõ 40 - - - 40
Kívánatos az ökuménia 36 3 1 - 40
Tényleges ökumenikus tevékenység 38 2 - - 40
Világiak szerepe az egyházban 39 - - 1 40
Világiak aktivizálása kívánatos 39 - 1 - 40
Buzdítás a II. vatikáni zsinat megvalósítására 38 2 - - 40
Pápa szerepe az egyházban 31 3 4 2 40
Vatikán szerepe az egyházban 40 - - - 40
Kultúra
A prédikációk kultúra- és tudományközvetítõ szerepe nyilvánvaló. A 8. táblázatban összesítjük, hogy mely forrásokból hányszor utalnak az egyes kulturális, illetve tudományos alkotásokra, illetve az ezeket közvetítõ médiumokra.
8. táblázat
A kultúra és a tudomány a rádiós prédikációk tematikus egységeire való utalások számában
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz
Mûvelõdés, tudománytörténeti példák 37 2 1 - 40
Szépirodalmi hivatkozások, idézetek 26 7 6 1 40
Mûvészeti alkotások 34 5 - 1 40
Filozófiai mûvek 37 2 1 - 40
Újságok 38 1 1 - 40
Rádió 39 1 - - 40
Televízió 39 - 1 - 40
Szokások, közmondások, hagyományok 28 9 2 1 40
Történelem, események, személyek 28 4 2 6 40
Személyes élmény 36 4 - - 40
Nem meglepõ, hogy viszonylag sokan hivatkoznak szépirodalmi mûvekre32 és a hagyományok különbözõ formáira, legyenek azok néphagyományok, közmondások vagy történelmi események és személyiségek33. Meglepõ viszont, hogy miért van viszonylag kevés utalás más mûvészeti alkotásokra, filozófiai mûvekre, mûvelõdés- és tudománytörténeti példákra és fõleg személyes élményekre. Az pedig egyenesen elgondolkodtató, hogy a tömegtájékoztatási eszközökre, amelyekkel pedig a legtöbb ember kapcsolatban van, miért van oly kevés utalás.
Teológia
A prédikációk egyik legfontosabb tartalmi része teológiai természetû, s mint ilyen igen változatos témákat érint. Az alábbi összefoglalásban azt vizsgáljuk, hogy e témák – korántsem teljes – listája szerint milyen teológiai ismeretekhez juthatnak a hallgatók (9. táblázat).
9. táblázat
A prédikációk teológiai megfontolásai a tematikus egységek tükrében
Tematikus egységek Említések száma
nincs egy kettõ több össz
Teológusok, lelki írók 26 13 1 - 40
Ószövetség történetei, szerzõi 20 8 4 8 40
Evangéliumok 1 5 7 27 40
Más újszövetségi írások 25 9 5 1 40
Mária élete, példája 27 7 1 5 40
Szentek élete, példája 12 13 6 9 40
Angyalok 37 2 1 - 40
Mennyország mint hely 39 1 - - 40
Mennyország mint állapot 32 6 2 - 40
Ördög 40 - - - 40
Pokol mint hely 40 - - - 40
Pokol mint állapot 40 - - - 40
II. vatikáni zsinat 38 2 - - 40
Egyértelmû, hogy a prédikációk alapját az evangéliumok képezik, de mégis van olyan prédikáció, amelyben semmilyen utalás sincs az Örömhírre. Érdekes arra is felfigyelni, hogy a szentek életét és példáját többet említik34, mint az ószövetségi és (az evangéliumokon kívüli) újszövetségi írásokat. Mária életére és példájára, valamint teológusokra és lelki írókra35 körülbelül egyforma arányban hivatkoznak. Nagyon keveset foglalkoznak viszont az angyalokkal és a II. vatikáni zsinattal.
A prédikációkban még leginkább a mennyország mint állapot fordul elõ, de az is viszonylag kevésszer. Éppen hogy csak megemlítik a mennyországot mint helyet, az ördöggel és pokollal pedig semmilyen formában sem foglalkoznak. (Lásd 15. sz. jegyzetünket!)
Ezek után megvizsgálhatjuk, hogy a magyar prédikációk Beyer globalizációs szempontjait tekintve milyen „típusnak” felelnek meg. Az ördög említésének abszolút hiánya szempontjából a magyar rádiós prédikációk „liberális” képet mutatnak. Más szempontokból viszont nem ilyen egyértelmû a kép. Amint láttuk az egyházkép elemzésébõl, a katolikus rádiós prédikációk az ökumenia kívánatosságával és tényleges tevékenységével alig foglalkoznak. Beyer kategorizálása szerint az ökumenia iránti érdektelenség inkább „konzervatív” jellemvonás. Ugyanakkor a közösségekrõl mondottak vizsgálatakor megállapítottuk azt is, hogy nacionalista beállítottságról a rádiós prédikációk esetében nem lehet beszélni, és a prédikátorok a vallást sem a prófétai, sem a papi civil valláshoz nem adják eszközül. Ez pedig ha nem is kifejezetten „liberális” jellemzõ (a beyeri katogorizálásban), de az is világos, hogy nem is „konzervatív”. Mindent összevetve, a magyar rádiós prédikációk Beyer modelljében valahol a „liberális” és „konzervatív” pólusok közt foglalnának helyet.
A Yule-Kendall asszociációs együttható (Q)
A tartalmi elemek empirikus számbavétele lehetõvé tette az úgynevezett Yule-Kendall-féle asszociációs együttható (röviden Q) kiszámítását. A Q értéke – 1 és + 1 közötti értéket vehet fel. Az elõbbi azt jelenti, hogy a prédikációkban elõforduló két elem kizárja egymást, az utóbbi pedig azt, hogy két elem teljesen egybeesik. A nulla körüli értékek közömbösséget jeleznek.
Itt csak a pozitív értékeket vizsgáljuk, tehát azt, hogy mely elemek vonzzák egymást. Tekintettel a sok pozitív értékre, ezen belül is csak azokat elemeztük, ahol a Q értéke elérte vagy meghaladta a 0,7-et. Még ilyen szigorú megkötések mellett is igen sok olyan tematikus egységet kaptunk, amelyek vonzották egymást. Itt most csak azokat fogjuk bemutatni, amelyek legalább 8 vagy annál több elemet vonzottak ilyen magas Q értékkel. Más szóval tehát csak a nagyon központi szerepet játszó elemekrõl lesz szó.
Nem meglepõ módon a legnagyobb számú elemet az evangéliumokra való utalás vonzza. Az így vonzott elemek száma 34, ezért ezek felsorolásától itt eltekintünk. Az evangéliumokra való hivatkozás szerepel szinte az összes alább említett „erõsen vonzó” elemeknél is. Szintén nem meglepõ, hogy a gondviselõ, szeretõ Istent leíró elemek sok más elemet vonzanak, fõleg az egyházat bemutató elemek közül. Érdekes viszont, hogy az evangéliumokra való utalás ennél egyáltalán nem szerepelt.
Bár nem szerepelt sokszor a lokális, regionális közösség a prédikációkban, ha azonban megemlítették, akkor az erõsen együtt járt az éhezés, nyomor említésével, az ateizmus mint politikai irányzat említésével, és azzal, hogy a problémák megoldása az egyház feladata. Ugyanakkor kiemelik az ökumenizmus kívánatos voltát. Megjegyzendõ, hogy ez sem vonzotta az evangéliumok tárgyalását.
A nemzeti tulajdonságokat dicsérõ elemek mellett természetesen megtaláljuk a nemzethez kötõdés fontosságát, a Máriára való utalást, a népszokásokra és történelmi eseményekre, személyekre való hivatkozást. A pozitív nemzeti tulajdonságokat – érthetõen – gyakran állítják szembe a negatív emberi tulajdonságokkal36 és az ateizmussal mint ideológiával és mint politikai gyakorlattal. Felbukkan azonban a családok fontossága is e téma kapcsán.
Bár a társadalmi problémák meglehetõsen ritkán kerültek említésre a prédikációkban, közülük két témaegység – az éhezés, nyomor, valamint a drogfüggõség és alkoholizmus – igen erõsen vonzott más témákat, melyek bizonyos átfedést is mutatnak. Érdekes módon itt elõjönnek a válással kapcsolatos káros hatások és az, hogy a problémák megoldása az egyén feladata. E problémákkal foglalkozó prédikációkban kerülnek említésre az õrzõangyalok is.
Amint korábban láttuk, más problémák megoldásában az egyháznak komoly szerepet szántak a prédikálók. Ez a téma szorosan vonzza a kisközösségek, baráti körök említését, az egyháznak a tanító, eligazító, tanácsadó és a lelki életben betöltött vezetõ szerepét. De megemlítik ennek kapcsán az irgalmas, szeretõ Istent és Máriát is, valamint utalnak az evangéliumokra.
A prédikációkban nemcsak az egyház problémamegoldó feladata vonz több más elemet, hanem a lelki életben betöltött vezetõ, irányító szerepe is. Ehhez – egyáltalán nem meglepõ módon – olyan témák társulnak, mint például az ó- és újszövetségi írások, valamint az evangéliumok említése, és az irgalmas, bûnbocsátó és megváltó Isten.
A mûvelõdés- és tudománytörténeti példák igen érdekes témákat vonzottak: a krisztusi „új ember” tulajdonságai szembeállítva a drogfüggés és alkoholizmus, a válás és az ateizmus problémáival, melyeket a személyes bûn következményeinek tartanak, de amelyekre a megoldást mindannyiunknak kell keresni. Talán ajánlásként utalnak az evangéliumokra és az õrzõangyalokra? Mintha a tudománytörténeti példák csupa negatívummal párosulnának, abban az individualizmus forrásait látnák.
Végezetül, ahogy láttuk, a személyes élmények is viszonylag kevésszer fordultak elõ, de azok is igen erõsen vonzanak bizonyos témákat. Ezek többnyire istenélményhez kapcsolódhatnak, bár nem kizárólagosan a szeretõ, gondviselõ Istenhez, hanem a történelmet irányító, uraló, büntetõ, teremtõ Istenhez is, valamint az ó- és újszövetségi írásokhoz, Mária életéhez, a lelki életben irányító, vezetõ egyházhoz. De kapcsolódnak ezek az élmények még a lokális, regionális közösséghez, filozófiához és a fogyatékosokhoz is.
Normatív szempontok
Az általunk vizsgált normatív szempontokból a rádiós prédikációk meglehetõsen jó értékelést kaptak.37 A kerülendõ elemek, mint az archaikus (és ezért nagy valószínûséggel érthetetlen) kifejezések és a paternalisztikus mozzanatok gyakorlatilag nem fordultak elõ,38 a lényeges elemek pedig jelentõs számban szerepeltek.39 Kódolóink a hagyományos iskolai ötfokú skála alapján értékelték a prédikációkat három további szempont szerint. Ezek alapján csak hét prédikáció tartotta „közepesen érettnek” a hallgatóságot, de majd harmada teljesen felnõttként kezelte õket. A közérthetõség szempontjából a 18 ötpontossal szemben csak egyetlen prédikáció kapott „közepes”, a többi „jó” értékelést érdemelt ki. (Az átlagpontszám: 4,35.) Stiláris, formai szempontból pedig négyet találtak kódolóink közepesnek, 25-öt jónak, 11-et pedig ötpontosnak értékeltek. (Átlagpontszám: 4,17.)
Összegzés
Tanulmányunkban a vasárnap elhangzó rádiós prédikációkat elemeztük tartalmi és normatív szempontok szerint, hogy megállapítsuk, milyen témaegységek szerepelnek a szentbeszédekben. Még a mintavétel során megállapítottuk, hogy nem lehet a rádiós prédikációkat katolikus dominanciával vádolni, mert a Katolikus Egyház prédikációs lehetõségeinek száma alatta marad a katolikus népesség lakosságon belüli arányának.
Míg a normatív szempontok szerint a rádióban elhangzó prédikációk igen jó „osztályzatot” kaptak arra nézve, hogy mennyire közérthetõ a szentbeszéd, s hogy mennyire tartják felnõttnek a hallgatóságot, tartalmi szempontból több érdekességet és néhány kívánnivalót is feltárt elemzésünk. Ezeket az alábbiakban lehet összefoglalni.
1. A vizsgált szentbeszédekben elénk táruló istenkép a szeretõ és gondoskodó Istent mutatja be, de ez nem párosul kellõ arányban az irgalmas, bûnbocsátó és megváltó Isten képével.
2. Az emberrõl meglehetõsen negatív képet festenek a prédikálók, és a krisztusi „új ember” tulajdonságainak közösséget szolgáló, a másik ember felé forduló jellegével igyekeznek azt feloldani. A prédikációk tehát olyan magatartásokra buzdítanak, amelyek az individualista beállítottsággal szemben a közösséget építik.
3. A közösségi kapcsolatokról megállapítottuk, hogy a szentbeszédek hangsúlyozzák a kisebb közösségek, elsõsorban a családok fontosságát. Megjelenik a prédikációkban a nemzethez való kötõdés, a nemzeti érzés is mint érték, de nacionalista beállítottságról nem beszélhetünk, hanem a kultúrnemzeti értelemben vett összetartástudat ápolásáról. Nem tekinthetjük továbbá a prédikációkat sem az úgynevezett papi, sem a prófétai civil vallás hordozójának.
4. A rádiós prédikációk – meglepõ módon – minimális mértékben foglalkoznak a társadalmi problémákkal, mintha nem akarnának beavatkozni a közéletbe. Pedig a nemzetközi szociológiai szakirodalom már a kilencvenes évek közepén felhívta a figyelmet arra, hogy a vallások igenis részt vehetnek a közéletben, mi több, részvételük legalább három szempontból kívánatos is.40 Mintha a magyar egyház papjai és fõpapjai még nem mernének vagy akarnának élni ezzel a lehetõséggel a rádió által közvetített prédikációkban. Ezt részben magyarázza az, hogy a prédikációk szerint az egyház kevésbé felelõs a problémák megoldásáért. Ugyanakkor ezt az érvelést látszik keresztülhúzni az, hogy maguk a szentbeszédek tartják úgy, hogy a feladatok megoldása elsõsorban a keresztények feladata.
5. Az egyház az elemzett prédikációkban leginkább szentségkiszolgáltató, lelkiéletben irányító, vezetõ intézményként jelenik meg, amelyben a pápának különleges szerepe van. Kívánatos lenne még, hogy az ökuménérõl és a világiak szerepérõl is több szó essék a szentbeszédekben.
6. A rádiós prédikációkban több utalás történik szépirodalmi mûvekre, néphagyományokra, szólásokra, történelmi eseményekre és személyiségekre. Kevés szó esik viszont más mûvészeti alkotásokról, mûvelõdés- és tudománytörténeti példákról, és fõleg a személyes élményekrõl. Kívánatos lenne, hogy a magyar társadalomban oly nagy jelentõséggel bíró tömegtájékoztatási eszközökre is történjék reflektálás a szentbeszédekben.
7. A teológiai elemek vizsgálata kapcsán megállapítottuk, hogy a beyeri globalizációs modell szempontjából a magyar rádiós prédikációkat nem lehet sem egyértelmûen liberálisnak, sem egyértelmûen konzervatívnak nevezni.
1 Tanulmányunk a JTMR Kerkai Jenõ Egyházszociológiai Intézet „Vallásosság és kultúra” c. projektjének részét képezõ kutatás eredménye. Projektvezetõ: Dr. Gereben Ferenc. A projektet támogatta: RENOVABIS. Solidaritätsaktion der deutschen Katholiken (Freising).
2 Vö. Tomka, Miklós Magyar katolicizmus. 1991, Budapest: OLI-KATTA; Tomka M. Csak katolikusoknak. 1995, Budapest: Corvinus Kiadó.
3 Lásd Tomka Miklós „Vélemények, igények a prédikációról” in Teológia 1982/2: 108–115, 3. jegyzetét.
4 Magyarország és a többi volt szocialista ország esetében ez inkább érthetõ, de azon érdemes elgondolkodni, hogy nemzetközi viszonylatban sem „jobb” a helyzet. Vö. Langham, J. és Chrichley, J. összeállításában: Radio Research: An Annotated Bibliography 1975–1988. A project commissioned by the Radio Academy and funded by the IBA. 1989, (2nd edition), Avebury. A magyarázat talán az, hogy a tömegtájékoztatókat jobban érdekli a hallgatók kutatása, mintsem a hallottak vizsgálata.
5 Az ún. normatív szempontokhoz Morel Gyula: A jövõ biztosabb, mint a múlt (1995, Egyházfórum) c. könyve szolgáltatta az alapot. Morel szempontjai, mint ahogy az a vele folytatott konzultációból még inkább kiderült, igen összetettek, hosszabb átgondolást igényelnek, s igen nehezen tehetõk mérhetõvé.
6 Kerülendõnek véltük azt, ha a prédikációban paternalisztikus és túlságosan archaikus elemek találhatók.
7 Lényeges elemek például a jelenkorra való alkalmazás, az írások magyarázata, a hitben kevésbé jártasak, vagy éppen a nem hívõk szempontjainak figyelembe vétele.
8 Bellah, Robert N.: „Civil Religion in America.” Daedalus, 96 (1967): 1–21.
9 Hammond, Philip E. „The Sociology of American Civil Religion: A Bibliographical Essay” Sociological Analysis 37 (1976), 2:169–182.
10 Érdekes példa erre nemzetünk Himnusza, melynek elsõ része kifejezetten „papi”, amennyiben a magyar nemzet dicsõségét, nagyságát veszi számba, de a „Hajh, de bûneink miatt . . .” felkiáltástól kezdve már inkább a prófétai civil vallás jegyeit mutatja.
11 McGuire, B. Meredith (Religon: The Social Context. 4th ed. 1997, Wadsworth, p. 193) rámutat, hogy a hatvanas és hetvenes években az Egyesült Államok vietnami politikájának mind az ellenzõi, mind pedig a támogatói az amerikai civil valláshoz fordultak érveik alátámasztására.
12 Beyer, Peter: Religion and Globalization. 1994, London: SAGE Publications.
13 Peter Bergert követve, Beyer elemzése szerint a Sátán szerepe régen nélkülözhetetlen volt egy társadalom kohéziójához. Ma viszont, a globalizáció következtében, a „Sátán”, akit sokáig a „kívülálló, az idegen, az ellenség” személyesített meg, a „szomszédunk” lett. Nietzsche ismert mondását ma úgy kellene módosítanunk, hogy a „Sátán halott”, Isten viszont nagyon is „él”. A probléma csak az, hogy így – a Sátán hiányában – nehéz félni Istentõl.
14 Beyer „konzervatív-liberális kategorizálása” egyáltalán nem azonos a magyar társadalmi-politikai életben használatos – elõítéletekkel terhelt – fogalmakkal.
15 Ebertz, M. N. (Die Zivilisierung Gottes und die Institutionalisierung
der „Gnadenanstalt”. Befunde einer Analyse von eschatologischen Predigten.
In: Religion und Kultur, Sonderheft der Kölner Zeitschrift für Soziologie
und Sozialpsychologie, 1993.) elemzése rámutat, hogy a német prédikációkban
a pokol említésének gyakorisága az 1860–1990-es idõszakban milyen jelentõs
mértékben lecsökkent. Idézi Varga Károly: Vallásosság szindróma és polgári
társadalom. Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Piliscsaba 1999.
p. 58–59.
16 Tomka: Vélemények, igények … p. 114.
17 Tomka, Miklós: Vallás és nemzettudat. Budapest, 2000, (kézirat). p. 12.
18 Révay Edit „Szentbeszéd-e a szentbeszéd? avagy: Politizál-e az Egyház a szószékrõl?” in Egyházfórum, 11 (1996) 2:142–155. Az idézett mondat a 154. oldalon található.
19 Forrás: Dr. Papp Tamásnak, a rádiós szentmisék egyházi szerkesztõjének nyilvántartása, amely idõrendi sorrendben tartalmazza a prédikáció dátumán kivül a prédikáló pap nevét és a mise helyét. A táblázat összeállításakor az 1993-as prédikációk nem álltak rendelkezésünkre, de idõközben meglettek azok is. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani dr. Papp Tamásnak és édesanyjának, Klári néninek, akik rendelkezésünkre bocsátották a listát és a prédikációk legépelt szövegét.
20 Vö. Török Péter: „A magyarországi bejegyzett kisegyházak tagságának alakulása 1990 és 1997 között.” Távlatok 48 (2000. július): 290–300. Bár a számadatok értékelésétõl, összehasonlításától a szerzõ ódzkodik, annyit meg lehet kockáztatni, hogy a legjobb szándékú becslés szerint sem haladja meg a kisegyházak össztagsága az ország lakosságának két százalékát.
21 Ennek legalább két oka van. Az egyik, hogy a közvetítõ stábnak nem kell akkora távra utaznia, a másik pedig az, hogy nem minden vidéki templom alkalmas a rádiós közvetítésre.
22 A legalább háromszor vagy annál többször prédikálók neve és prédikációik száma 1999-et bezárólag a következõ: Spányi Antal 6, Nagy József 5, Paskai László 5, Kerényi Lajos 4, Korzenszky Richárd 4, Bábel Balázs 4, Várszegi Asztrik 3, Beran Ferenc 3, Takács Nándor 3, Dankó László 3. Összesen tehát 40 olyan prédikáció volt 1992 és 1999 között, melyet a „többször prédikáló” tíz fõpap, illetve pap mondott.
23 A kronológiai sorrendbe szedett listáról minden negyediket választottuk ki. Ha valahol nem állt rendelkezésünkre az így kijelölt szentbeszéd, azt az idõközben megtalált 1993-as prédikációkból pótoltuk ugyanannak a személynek a prédikációjával. Erre öt esetben volt szükség.
24 A mintában lévõ, Budapesten elhangzott prédikációk aránya így 47 százalék lett – „szemben” az univerzum 46 százalékával. A többször prédikálók által mondott szentbeszédek aránya a mintában 27 százalék – „szemben” az univerzum 26 százalékával.
25 Felmerült, hogy ha tartalmi regisztert akartunk összeállítani, akkor az elõre megadott szempontok helyett miért nem a „szövegbõl” indultunk ki, s az ott valóban elõforduló elemeket „leltároztuk” csak. Amellett, hogy e módszertani szempont jogosságát bizonyos mértékig elismerjük, egy fontos gyakorlati szempontra is fel kell hívnunk a figyelmet. Elõre megadott szempontok nélkül lehetetlen lett volna pontosan „leltározni”, fõleg az olyan témaegységeket, amelyeket két vagy több szempont szerint is figyelembe kellett volna venni. Vegyünk például egy utalást Jézus valamelyik példabeszédére, amely – elõzetes szempontrendszer nélkül – esetleg csak „evangéliumi említésként” került volna leltárba, holott ez a „tanító Istenre” is éppúgy példa. A kódutasítások kidolgozásával és az elõtesztelésekkel éppen az volt a célunk, hogy elérjük a szentbeszédek témaegységeinek legteljesebb lefedettségét.
26 Ezúton szeretnénk megköszönni András Imre S.J., Szabó Ferenc S.J. és Nagy József atya észrevételeit.
27 Az érdeklõdök mind a kódlapot, mind a késõbbiekben említésre kerülõ listákat megtalálhatják a Függelékben. (Ezt itt nem közöljük.)
28 Hálás köszönettel tartozunk Asztalos Bernadettnek és Horváth Csillának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológia szakos végzett hallgatóinak a lelkiismeretes munkáért. Kettejük közül az egyikük gyakorlatias szempontjait s a másikuk teológiai képzettségébõl fakadó meglátásait is beépítettük az elemzésbe.
29 Ezek a következõk voltak: a megszólítás formái, s hogy kiket köszönt a pap, a hétköznapi ember „bûn”-katalógusa, vagyis a negatív emberi tulajdonságok; a „krisztusi” (új) ember tulajdonságainak listája, a mûvelõdés- és tudománytörténeti példák listája, a szépirodalmi hivatkozások, idézetek listája, az említett más mûvészeti alkotások listája, az említett filozófiai mûvek, újságok, történeti események, személyiségek listája, a megemlített teológusok, lelki írók és szentek listája.
30 Lásd Gereben Ferenc: „Vélemények az egyházról” In: Idõ a mûvészetben. A 70 éves Szabó Ferenc köszöntése. Agapé K. Szeged, 2001. p. 38–62.
31 Tomka Miklós: „Katolikusok a magyar társadalomban” Pp. 115–148 in Horányi Özséb (szerk.) Az egyház mozgástereirõl a mai Magyarországon. 1997, Budapest: Vigilia. A karitatív tevékenységekre való utalások hiánya a szentbeszédekben valószínûleg azzal magyarázható, hogy az ilyen jellegû tevékenységekre való felszólításról, bejelentésrõl a mise más részeiben (pl. hirdetések) is szó kerülhet.
32 Kétszer idéznek Ady Endrétõl (Szeretném, ha szeretnének és az Imádság háború után), valamint Babits Mihálytól (Eucharistia), továbbá egyszer-egyszer Aranytól, Berzsenyitõl, Heinrich Bölltõl, Gárdonyitól, Goethétõl, Kölcseytõl (Himnusz), Mórától, Rilkétõl, Sík Sándortól, Weöres Sándortól stb.
33 A történelmi személyiségek közül messze legtöbbször említik Szent Istvánt és tevékenységét (12). A második leggyakrabban említett személy Imre herceg. Történelmi korszakra (mint pl. a reformkor, Rákóczi szabadságharc) is többször utalnak.
34 A szentek közül legnépszerûbbek az apostolok (Szent Pál 14, Szent Péter 11, Szent János 10), bár az õ idézettségük minden bizonnyal összefüggésben van az általuk idézett Szentírás-részletekkel. Szent István királyt hétszer említik, õt követi Keresztelõ Szent János (5), Szent Ágoston (4).
35 Teológusok, lelki írók közül Szent Ágostonra hivatkoznak legtöbbször (4), majd Aquinói Szent Tamásra és Teréz anyára (2-2).
36 Meg kell említeni, hogy a már meglévõ pozitív emberi tulajdonságok eleme is igen közel járt a mostani elemzésben megkívánt 0,7-es Q-értékhez.
37 Vizsgálatunknak kétségkívül ez volt a legszubjektívebb része. De azt sem szabad elfelejteni, hogy itt rádiós prédikációkról volt szó, amelyekre feltehetõleg jobban felkészülnek a prédikálók, s amelyekre a szerkesztõ eleve „jobbakat” kér fel.
38 Ezt jelzi az a tény is, hogy a régebben szokásos „híveim” megszólítás teljesen visszaszorult, és fõleg a „testvéreim” megszólítás különbözõ változatainak adta át a helyét.
39 Többségük kapcsolatba hozza a szentbeszédben említett szent életét a mai korral, és megmagyarázza a régi körülményeket (mindkét esetben 18 az érintett 30-ból). A vallásilag kevésbé képzettek, a nem vallásosak és a más vallásúak szempontjait figyelembe vevõ kérdéseinket a kódolók nem tudták alkalmazni a prédikációk elemzésénél.
40 Casanova, José: Public Religions in the Modern World. 1994. Chicago and London: The University of Chicago Press. Az elsõ eset az, amikor a vallások nemcsak a vallásszabadságért, hanem minden más emberi jogért emelik fel szavukat. A második esetben a szekuláris szférák autonómiáját kérdõjelezik meg, a bennük felmerülõ problémákra keresik a választ, illetve adnak vallási-morális alapon megoldást. A harmadik esetben a hagyományos életvitelt (life world) védik az állam adminisztratív vagy jogi beavatkozásaitól. Nemcsak erkölcsi értékeket visznek ezáltal a közvélemény elé, de elõsegítik ezáltal a közösség, a társadalom önmagára való reflektálását is.
VASMISÉS VISSZAEMLÉKEZÉS
Lénárd Ödön piarista atya szeptember 11-én ünnepelte 90. születésnapját, június 10-én pedig a piaristák budapesti, Váci utcai kápolnájában vasmiséjét. E szentmise végsõ áldása elõtt ezeket mondotta:
Jób könyvében a csapásokat mindig az egyedül megmaradt szolga jelenti be. Így tartott meg engem is az Úristen hírmondónak, jelnek, aki a nagy csapásokról számol be. Elég, ha becsukom a szememet, és látom végtelen sorban vonulni a keresztényeket: a papokból több mint kétszázan vannak, akiket kivégeztek, a kitelepítettek, internáltak, hazájukból, iskolájukból kiûzöttek. . . A megkínzottak, elítéltek, éhen haltak, a kivégzettek tömege. . . A Gyûjtõ „Vatikánnak” csúfolt szárnya, Vác, Nosztra, Szeged, Újhely, Recsk, Kistarcsa, Kalocsa. . . Élve vagy halva õk is bennem vannak ezen a hálaadó szentmisén.
Ami engem illet: Elõször megköszönöm a jó Istennek, hogy tizenöt évesen meghívott, hatvanöt éve papja lehetek, és így hetvenöt éven keresztül szolgálhattam az õ országát; hogy kegyelmével erõt adott, hogy mindmáig hûségben éljek, hogy ebben, az egész életemet meghatározó kápolnában mondhattam ma el ezt a hálaadó szentmisét. A piarista rendnek, hogy felnevelt. Az élõ és holt útitársaknak, hogy hûségükkel mellettem álltak.
A sokszor feltett kérdésre: Hogyan lehet tizennyolc és fél év börtön után ép ésszel tovább élni, ezt felelem: A börtön nem a börtönkapunál kezdõdik. Mindenütt és minden percben Isten gyermekei vagyunk. Ember nem ítélkezhet ember felett. Az objektív bûn biztos, de az már történelem, akár a mohácsi vész ügyei. Az elkövetõk, a szubjektív lelkek személyét csak az Isten látja, ítéli. Az evangélium legkevésbé megtartott parancsa ez: Ne ítéljetek!
Jövõt építeni csak igaz, becsületes alapokra lehet. Országunkban nem történt meg a múlt tisztázása. Nem keresem az okát, csak a jövõt szeretném építeni.
Éppen múltamnál fogva jogot érzek arra, hogy mindenkinek megbocsássak, és mindenkitõl bocsánatot kérjek. Bízom benne, hogy ez megindítja a végsõ kiengesztelõdés folyamatát az „üldözött” és az „intézményes” egyház között. Senki számára sem merek kevesebb irgalmat kérni az Úristentõl, mint amennyit a magam számára remélek.
Ezzel a szeretetteljes öleléssel adom mindnyájatoknak vasmisés áldásomat.
PAPSZENTELÉSEK 2000-BEN ÉS 2001-BEN
2000. március 4-én Budapesten a kármelita templomban: Tóth Zoltán Fülöp kármelita (Erdõ Péter) – helyesbítés
December 17-én: Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei (Erdõ Péter)
2001. június 9-én Pozsonyban a társszékesegyházban: Diós László pozsony-nagyszombati fõegyházmegyés (Vladimír Filo)
Június 14-én Szombathelyen a székesegyházban: Bodorkás Imre, Kiss György, Németh Norbert, Perger Gyula, Várhelyi Tamás szombathelyi egyházmegyések (Konkoly István)
Június 14-én Rozsnyón a székesegyházban: Vojta Richárd rozsnyói egyházmegyés
Június 16-án Esztergomban a bazilikában: Bakos Zsolt és Szalay Zoltán esztergomi fõegyházmegyések (Paskai László)
Június 16-án Egerben a fõszékesegyházban: Garics Gábor, Szûcs Zoltán, Varga József egri fõegyházmegyések és Galambos Rudolf rozsnyói egyházmegyés (Seregély István)
Június 16-án Nyitrán a székesegyházban: Rácz István nyitrai egyházmegyés (Frantisek Rábek)
Június 16-án Szegeden: Czingulszki Zsolt és Liszkai Tamás szeged-csanádi egyházmegyések (Gyulay Endre)
Június 16-án Nyíregyházán a társszékesegyházban: Kerekes László, Lengyel József, Németh János és Ranyhóczki János debrecen-nyíregyházi egyházmegyések (Bosák Nándor)
Június 16-án Munkácson: Pogány István, a kárpátaljai kormányzóság papja (Majnek Antal)
Június 23-án Gyulafehérváron a székesegyházban: Czikó László, Faragó István, Hatos Mihály és Lõrincz Károly Béla gyulafehérvári fõegyházmegyések (Jakubinyi György)
Június 23-án Vácott a székesegyházban: Balogh Tamás, Balogh Zoltán, Dóbiás Zalán, Gyönyör László, Kovács Attila és Tanczik Balázs váci egyházmegyések (Keszthelyi Ferenc)
Június 29-én Padén a plébániatemplomban: Szemerédi Pál nagybecskereki egyházmegyés (Huzsvár László)
Július 28-án Budapesten az Egyetemi (volt pálos) templomban: Barna Zoltán András és Csóka Péter pálosok (Mayer Mihály)
Szeptember 8-án Nyíregyházán a társszékesegyházban: Lupsa Tamás debrecen-nyíregyházi egyházmegyés (Bosák Nándor)
HALOTTAINK 2000-BEN ÉS 2001-BEN
Dr. Amann Rajmund (1922, 1947, kalocsai, linzi, kölni; német püspökkari nemzetiségi megbízott) okt. 27-én.
Koller József (77, 53, pozsony-nagyszombati; ny. plébános) jan. 21-én; tem. Csallóközkürtön jan. 25-én.
Dr. Szõcs Béla (89, 67, pozsony-nagyszombati; ny. ógyallai plébános, esperes) jan. 25-én; tem. Felbáron jan. 30-án.
Cserháti Ferenc Kálmán (1930, 1953, ferences; berni magyar lelkész) márc. 8-án Bernben; tem. ugyanott márc. 16-án.
Dr. Molnár Lajos (51, 26, gyulafehérvári; teol. tanár) márc. 17-én; tem. Kapnikbányán márc. 20-án.
Fias István (1919, 1948, szalézi, egri, ny. plébános) márc. 28-án Szombathelyen; tem. ugyanott ápr. 5-én.
Abelovszky István (1918, 1943, egri; ny. plébános) ápr. 1-én Nyíregyházán; tem. ugyanott ápr. 9-én.
Dusik Péter (1923, 1953, szeged-csanádi; kanonok, ny. fõesperes, plébános) ápr. 4-én Gyulán; tem. Battonyán ápr. 9-én.
Várnagy Antal (1923, 1947, pécsi; pécs-szigeti külvárosi plébános) ápr. 7-én.
Jarábik János (1933, 1961, váci; romhányi plébános) ápr. 8-án; tem. Romhányban ápr. 18-án.
Deményi József Özséb (1923, 1949, premontrei, esztergom-budapesti; rákospalotai káplán) ápr. 14-én; tem. Gödöllõn ápr. 27-én.
Dr. Albrecht Vilmos Veremund (1931, ciszterci; okl. pszichológus és gyógypedagógus, pedagógiai doktor, tanár és nevelõotthoni nevelõ) ápr. 14-én; tem. Zircen ápr. 26-án.
Dénes Dávid (77, 50, gyulafehérvári; ny. ebedi plébános) ápr. 16-án; tem. Gyergyóújfaluban ápr. 18-án.
Dr. Gál István (1913, 1938, piarista; ny. tanár) ápr. 25-én; tem. Rákoskeresztúron máj. 9-én.
Himfy Ferenc (1914, 1940, váci; ny. szolnoki plébános) máj. 4-én; tem. Szolnokon máj. 14-én.
Vincze Zoltán (1928, 1951, esztergom-budapesti; ny. plébános) máj. 14-én; tem. Esztergomban máj. 22-én.
Havass Géza (1913, 1938, szeged-csanádi; ny. plébános) máj. 21-én Szegeden; tem. ugyanott máj. 25-én.
Polgár László (1920, 1949, jezsuita; rendtörténész) máj. 25-én Rómában; tem. ugyanott máj. 28-án.
Tóth József (1930, 1963, székesfehérvári; budajenõi plébános) jún. 8-án; tem. Piliscséven jún. 20-án.
Geiger Jakab (1919, 1943, esztergom-budapesti; ny. plébános) jún. 30-án; tem. Pilisvörösváron júl. 6-án.
Mészáros László Alajos (1931, 1957, gyõri, domonkos; ny. templomigazgató) júl. 7-én Sopronban; tem. ugyanott júl. 12-én.
Gálos József (1918, 1941, gyõri; ny. plébános) júl. 13-án Gyõrött; tem. Lövõn júl. 25-én.
Bourdeaux Ottó (1922, 1969, jezsuita; ny. szombathely-herényi plébános) júl. 13-án Szombathelyen; tem. a Kerepesi temetõben júl. 25-én.
Szigeti Imre József (1907, 1931, domonkos; a Keresztény Front egyik börtönviselt alapítója és vezetõje) júl. 22-én Székesfehérváron; tem. a budapesti Újköztemetõben júl. 31-én.
Bors László (1926, 1949, pécsi; komlói plébános) júl. 26-án; tem. Pécsett aug. 3-án.
Furiákovics Miklós (1910, 1934, váci; ny. plébános) július 27-én; tem. Alsógödön aug. 7-én.
Forenszki József (1924, 1949, egri; ny. plébános) júl. 29-én Horton; tem. Gyöngyösön aug. 6-án.
László Sándor (82, 57, gyulafehérvári; ny. tekerõpataki plébános) júl. 30-án; tem. Csíkszentkirályon aug. 1-én.
Pauer Antal (1923, 1948, veszprémi; ny. nagyvázsonyi plébános) aug. 1-én Veszprémben; tem. Kolontáron aug. 9-én.
Vörös Gyula (1913, 1939, veszprémi, kaposvári; ny. plébános) aug. 7-én; tem. Kaposfüreden aug. 23-án.
Fazekas József (1911, 1937, piarista; ny. tanár) aug. 11-én Kecskeméten; tem. ugyanott aug. 22-én.
Dr. Szabó Imre Elek (1913, 1936, ferences, szombathelyi; volt teológiatanár és lelkipásztor) aug. 14-én Szombathelyen; tem. ugyanott aug. 21-én.
Krichenbaum József (1936, 1959, esztergom-budapesti; a budapesti Szent Gellért plébánosa) aug. 20-án Budapesten; tem. ugyanott aug. 31-én.
Dr. Ács Antal Kajetán (1919, 1944, ciszterci; házfõnök, ny. plébános) aug. 28-án Zircen; tem. ugyanott szept. 3-án.
Nyugodjanak Krisztus békéjében!