E  SZÁMUNK  ELÉ

A harmadik évezred közeledtével kezdet� apostoli levelében II. János Pál pápa – a 2000. év jubileumának el�készítésér�l írva – 1998-at a Szentlélek éveként jel�lte meg: az � megszentel� jelenléte Krisztus tanítványai közösségében biztosíthatja a Jubileum els�dleges céljának elérését. Ez pedig „nem más, mint a hit és a keresztények tanúságtételének meger�sítése és megszilárdítása. Ezért minden hív�ben föl kell ébreszteni az életszentség er�s vágyát, mely megtérésre és személyes megújulásra sarkall az egyre elmélyültebb imádság és a felebarátok, különösen a leginkább rászorulók iránti szeretet légkörében.” (Tertio millennio adveniente, 42).

A pápai levél aztán röviden jelzi a Szentlélek-év legf�bb teend�it (45–48):

– A Szentlélek jelenlétének és tevékenységének újrafölfedezése: „� m�ködik az Egyházban szentségileg, els�sorban a bérmálás által és a sokféle karizma, feladat és szolgálat által, melyeket � támaszt az Egyház javára. . .”

– A Szentlélek az új evangelizáció f� szerz�je; ezért újra fel kell fedezni a Szentlelket, mint aki Isten országát építi a történelem folyamán, bels�leg átalakítva az embereket, kicsíráztatja a v�gs� üdvösség magvait.

– Az eszkatológikus távlatban a hív�k a Lélek m�ködése folytán újra felfedezik a remény isteni erényét: a keresztények a nagy Jubileumra készülve megújítják Isten országa v�gs� eljövetelébe vetett reményüket (vö. Róm 8, 22–24).

– Ismernünk és értékelnünk kell a remény jeleit korunkban, a polgári életben és az egyházban. „Az Egyház életében a Szentlélek szavának figyelmesebb hallgatása a karizmák elfogadása és a laikusok megbecsülése révén; a keresztények egységének odaadó szolgálata; a többi vallással és a mai kultúrával folytatandó dialógus.”

– A Szentlélek évében különösen is figyelnünk kell az Egyházon belüli egységre: Krisztus Testének egysége a Szentlélek m�ködésén alapszik (LG 37).

– Mária a példaképe azoknak, akik ráhagyatkoztak a Lélek szavára, és a „remény ellenére is reménykedve” (Róm 4,18) teljesítik Isten akaratát.

Mostani számunkban e lelki el�készület feladatait szeretnénk jobban megvilágítani, néhány szempontot nyújtani az eszmél�déshez, tudatosítani életünkben a Szentlélek tevékenységét,  illetve jobban megérteni az id�k jeleit: mit mond a Lélek itt és most a magyarországi egyháznak, a zsinati korszer�södést keres� katolikusoknak, az egységet keres� keresztényeknek, a nagy egyházak híveinek, akiknek szembe kell nézniük a szaporodó új vallások, szekták kihívásaival. Ha igaz az, hogy a Szentlélek az Egyház tavaszi megújulását hozhatja, ha hittel, tanulékonyan kitárulunk m�ködésének, ha ki-ki sajátos karizmái szerint keresi és szolgálja Krisztus Testének kiépülését, igaz az is, hogy a történelmi egyházaktól elszakadó hív�k, csoportok, vagy ezeket az egyházakat támadó, hitbeli tévedéseket és egységet megbontó, z�rzavart okozó szekták – bármennyire is a Szentlélekre hivatkoznak – Krisztus Testét megtépázzák; az ateista világ szemében pedig a keresztények megoszlása: ellen-tanúságtétel.  

1993-ban a Baptista Kiadónál jelent meg John F. MacArthur, jr. Karizmatikus káosz c�m� könyve (az eredeti 1978-ban angolul látott napvilágot), amely bibliai alapon igyekszik megkülönböztetni a karizmatikus mozgalomban az igazit és a hamisat. Sok ponton egyetérthetünk kritikájával. De pl. a katolicizmusról mondottak teljesen egyoldalúak. Sajnos, egyedül a Szentírásra támaszkodva nem lehetséges a helyes írásértelmezés: bizonyítéka ennek éppen a szekták sajátos (sokszor bet� szerinti és egyoldalú) értelmezése. Tanítói tekintély nélkül sokszor szubjektivizmusba sodródnak egyesek is, csoportok is. Viszont igaza van Y. Congar domonkos teológusnak (La Parole et le Souffle, 1983, 85kk): Az egyháztörténelem során jelentkez� spirituális, „karizmatikus”, sokszor hierarchiaellenes, antiklerikális mozgalmakat is felhasználhatta a Lélek, hogy figyelmeztessen: az egyház vetk�zze le a hatalmi berendezkedést, és – akár klerikális közvetítés nélkül is – merítsen evangéliumi életet a forrásokból. Mindig is létezett Isten Lelkének jelenlegi és vertikális (közvetlen) közbelépése az emberek életében. De szükség van a szellemek megkülönböztetésére. Az új mozgalmak, „sarjadások” közös vonása/magyarázata: reakció a túlságosan racionális vallásosság ellen,  illetve az átélés, a Lélek-tapasztalat keresése. Congar megvilágítja az intézmény és a karizma helyes viszonyát is (elemezve 1Kor 12–14-et és Róm 12,1–11-et), majd Pállal (1Kor 13) a legf�bb karizmát, a szeretetet és az egységet, a Test építését állítja elénk legf�bb kritériumaként. Egyedül a szeretet marad meg odaát is. Gyümölcseir�l ismerjük meg a fát.