VITATOTT MÁRIA-JELENÉSEK – MEDJUGORJE

1981 óta a „medjugorjei történet” megosztja a vallási közösségeket; folyik a vita a világ katolikusai körében arról, hogy vajon Mária állítólagos „megjelenései”, a hat ”látnokkal” állandóan közölt „üzenetei” hitelesek-e. A háttérben zajló vitákról, botrányos esetekről, a „csodák” manipulálásáról keveset tudnak a zarándokok, akik jóhiszeműen felkeresik Medjugorjét: a kíváncsiság, a „csodaéhség” is vezérli őket, de főleg imádkozni mennek a „kegyhelyként” még el nem ismert bosznia-hercegovinai helységbe. Az egyházi hatóságok, főleg a mostari püspök gyakran figyelmeztetett a csalásokra, visszaélésekre. Annakidején, 1991-ben a jugoszláv püspöki konferencia közzétett egy nyilatkozatot: „nem állapítható meg, hogy természetfeletti jelenésekről van szó”. Mostar-Duvno püspöke, Ratko Peric többszörös megnyilatkozása szerint „megállapítható, hogy nincs szó természetfeletti jelenésekről”: számos abszurd üzenet, hazugságok, hamisságok, engedetlenségek társulnak kezdettől fogva a medjugorjei eseményekhez, minden ellene mond a hitelességnek. A Szentszék újabban Nemzetközi Bizottságot hozott létre a medjugorjei történések kivizsgálására, amely 2010. márc. 26-án megtartotta első ülését.

Várjuk a Vatikáni Bizottság vizsgálatának eredményeit, illetve a Hittani Kongregáció végleges határozatát. Addig is összeállításunk tájékoztat a történtekről, az 1981 óta zajlott fejleményekről: részben a Vatikáni Rádióban elhangzott és a Távlatokban közölt írásokat teszünk közzé, részben más megbízható forrásokat, pl. a mostari püspökség honlapját használjuk fel háttér-információként. (Szabó Ferenc S.J.)

MEDJUGORJE – HÚSZ ÉVE (1981–2001)

A vitatott Mária-jelenések Hercegovinában

 Írásunk Alberto Bobbio cikke nyomán készült, amely megjelent a Szent Pál Társaság Jesus című folyóiratának 2001. júliusi számában. Az összefoglalás elhangzott a Vatikáni Rádió magyar adásában 2001. július 18-án.

Éppen 20 évvel ezelőtt kezdődött a „medjugorjei történet”, amely azóta is szenvedélyes vita tárgya, és amely megosztotta a vallási közösséget. Időközben az állítólagos jelenések mérhetetlenül megsokasodtak, a szűnni nem akaró zarándoksereg pedig anyagilag felvirágoztatta a környéket. A helyzet veszélyesen zűrzavarossá vált, ezért elengedhetetlen volt az egyházi hatóságok egyértelmű nyilatkozata, amelyet alább ismertetünk.

A „jelenések” története

1981. május 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén kezdődtek el az állítólagos Mária-jelenések egy Mostartól 20 kilométerre, nyugatra fekvő faluban, Biakoviciben. A 10–16 év közötti látnokok összesen hatan vannak: Mirjana, Ivanka, Vicka, Ivan, Marija és Jakov. Az eldugott, ismeretlen hercegovinai falu szürke egén hirtelen kigyulladt egy fénysugár: elsőként Ivanka „látja” a jelenést: „Nézd, ott a Goszpa” (Úrnő [horvát]) – mondja Mirjanának. Kevéssel később csatlakozik hozzájuk a 12 éves Milka. Ivankának rövidesen másodszor is megjelenik a Szűzanya. Erről később így vall: „Egy felhőben pillantottam meg, gyermeket tartott karjában.” Még aznap délután Vickának és Ivánnak is megjelenik a Szűzanya. A következő nap délutánján visszatérnek a dombra. „Talán újból megjelenik” – mondja Vicka, aki a látnokok csoportjának mai napig vezéralakja. És a Szűzanya valóban újból jelentkezik. Ivanka két hónapja elhunyt édesanyjáról kérdezi: „Velem van a paradicsomban” – hangzik a válasz. „Máskor is visszajössz?” – kérdezik a gyerekek. „Igen, kicsinyeim” – mondja a Szűzanya. Kezdetben mindannyian látják a Szűzanyát, de ma már csak hármuknak – Marijának, Vickának és Ivánnak – jelenik meg mindennap, és nemcsak Medjugorjéban, hanem mindenütt, bárhol legyenek is a világon. Mirjanának 1982 karácsonyától évente csak egyszer, születésnapján, március 8-án, Ivankának szintén évente egyszer, június 25-én van látomása; Jakovnak 1998. szeptember 12-e óta nem jelenik meg mindennap, hanem csak karácsonykor.

20 év telt el az első jelenés óta, és a medjugorjei eset ellentmondások, üzenetek, szuggesztiók, zsarolások, csodák, jelek, titkok és a pénz kibogozhatatlannak tűnő kuszaságává vált. A hercegovinai jelenést hitelesnek tartók között van az egyik legnagyobb élő mariológus, René Laurentin francia teológus; az ellenpárt élén pedig a mostari helyi egyház és az egykori jugoszláviai, ma már boszniai püspöki kar áll. De Medjugorje hátterében a vallási szempont mellett túl sok egyéb érdek is húzódik: mint pl. a horvát nacionalizmus, amely Hercegovinát a muzulmánoktól és szerbektől független államnak képzeli el, valamint a helyi ferences tartomány és az egyházmegyés papság közötti évszázados harc a hercegovinai plébániák tulajdonjogáért. Az elmúlt 20 évben 15 millió zarándok érkezett Medjugorjéba, akik mit sem sejtenek ezekről az egyházat belülről megosztó ellentétekről.

Vinco Puljic bíborosnak, Szarajevó érsekének a véleménye a következő: „Amíg az állítólagos látomások/jelenések nem zárulnak le, addig nem lesz semmiféle hivatalos egyházi állásfoglalás. De én nem hiszem azt, hogy a Szűzanya az egyház és a Szentírás ellen szólna.” Ratko Peric mostari püspök álláspontja sziklaszilárd: „Egyértelműen kijelentem: nem hiszem, hogy az úgynevezett jelenés és az úgynevezett üzenet valóban természetfölötti jelenség lenne.”

A helyi püspököket aggasztja a Medjugorjéban hirdetett apokaliptikus vízió, a Mária által közölt állítólagos titkokra épülő hitbuzgalom, a csodák és a jelenség hátterében meghúzódó nacionalizmus. A látnok Vicka, aki foglalkozásszerűen a zarándokok fogadására szenteli életét, három évvel ezelőtt ezt mondta: „A Szent Szűz elmondta egész életét születésétől mennybevételéig. De most még nem mondhatok semmit, mert nem kaptam rá engedélyt. Három kis füzetben feljegyeztem mindent, amit Mária mondott.” A titkok története is meglehetősen furcsa. A Szűzanya tíz titkot bízott azokra a látnokokra, akiknek évente csak egyszer, és kilencet azokra, akiknek naponta van látomásuk. De nem tudni, hogy a titkok azonosak-e mind a hat látnok esetében, vagy hogy személyenként különböző titkokat bízott rájuk a Szűzanya, és így a titkok száma meghaladja az ötvenet.

20 évvel ezelőtt itt a dombon csupán a magányosan emelkedő kéttornyú templom létezett, mivel Medjugorje a hegy alján fekvő falvak egyedüli, közös plébániáját alkotta. A plébános akkor Jozo Zovko, egy rendkívül erélyes ferences atya volt, akit – a jelenések miatt – felforgató tevékenység vádjával 1981-ben letartóztattak, és aki azt állította, hogy a börtönben neki is megjelent a Szűzanya. Az első napokban a jelenések a Podbrdo dombon történtek, ahová mindjárt hívek sokasága kezdett járni. Jozo atya ekkor a látnokokat átköltöztette a templomba. Utána Tomislav Vlasic lett a plébános, aki a katolikus karizmatikus mozgalom tagja, és a gyógyító Emiliano Tardiff domonkos barátja.

1984-ig a jelenések a sekrestyében, a templomban, a látnokok otthonaiban és a szabadban történtek. Pavao Zanic mostari püspök megtiltotta a sekrestye használatát, ezért a plébániaépület egy termét jelölték ki, amelybe összesen csak körülbelül 20 személy tehette be a lábát. Valamennyiük felett személyesen az új plébános, a szintén ferences Slavko Barbaric († 2000-ben) őrködött. Így tehát éveken keresztül az említett három ferences tartotta kézben a látnokokkal kapcsolatos ügyeket.

A ferencesek és a zarándokok

Ma már a helyzet megváltozott. A Szent Jakab-templomban és plébánián nincsenek már jelenések, a templom a hívek rendelkezésére áll. Minden órában szentmise van a világ szinte minden nyelvén, de a legtöbben az esti 6 órakor celebrált horvát misén vannak. A plébánián 8 ferences, egy diakónus és a ferences iskolanővérek szolgálnak. A templom mellett, mint minden zarándokhelyen, meglehetősen hatékony sajtóiroda működik, egy üzletben pedig emléktárgyakat és Medjugorjéról szóló könyveket árulnak. A könyvek között szerepel egy legalább részben kritikus mű is, Ivan Kordic zágrábi teológus tollából, melynek főként az a célja, hogy a jelenések körül keletkezett üzleteléstől óvja a zarándokokat. A sajtóirodának honlapja és e-mail címe is van, az interneten 49 600 címszó szerepel.

A medjugorjei emléktárgyboltokban gyakorlatilag minden kapható, még a látnokok autogramja is. A 32 éves Ljubo atyának, aki egy éve szolgál Medjugorjében, Marija minden hónap 25-én lediktálja a Szűzanya üzenetét, melyet kinyomtatnak és terjesztenek az egész világon. A medjugorjei ferencesek kivétel nélkül azt mondják, hogy nincs kapcsolatuk a látnokokkal, hanem egyedül a zarándokok lelkipásztori ellátásával foglalkoznak. Érdekes módon azonban Ljubo atya közvetítése nélkül lehetetlen kapcsolatot teremteni a látnokokkal. A ferences atya látszólag készséges a párbeszédre. „Ön azt kérdezi: hogyan lehetséges, hogy a Szűzanya mást mond, mint amit az Evangélium? Szerintem nem akarja a Szentírást kiigazítani, egyszerűen csak újabb részleteket közöl. Tudom, hogy nagyon sok dolog van, amit nem könnyű megérteni. Higgye el: az én szívemben is ezer kérdés merül fel” – mondja Ljubo atya a Jesus folyóirat munkatársának.

Kilenc hónap óta P. Ivan Sesar a medjugorjei plébános. A Jesus újságírójának elmondja, hogy a falu az elmúlt 20 évben gyökeresen megváltozott, és a könnyű pénzkeresés kísértése nagyon vonzó sokak számára. „Elkerülhetetlen, hogy az itt élők ne használják ki a helyzetet – mondja a jelenlegi plébános. – Én tiszteletben tartom mindenki szabadságát, hogy higgyen a jelenésekben vagy ne higgyen. . . Nem érdekelnek a gyógyulások, engem egyedül a megtérések érdekelnek. Sajnálom azonban, hogy a zarándokcsoportok, főként Olaszországból, pap nélkül jönnek. Ezáltal minden sokkal bonyolultabb lesz, és valóban sor kerülhet babonás jelenségekre.” Sesar atya elődje, Ivan Landeka minden hónapban részletes jelentést küldött a Szentszéknek és a helyi püspöknek. Ugyanezt folytatja most Sesar atya is. A plébániai irattárban 350 gyógyulási esetet tartanak nyilván, továbbá tanúságtételeket azokról, akik azt állítják, hogy megjelent nekik a Szűzanya, vagy természetfölötti jelenségekben volt részük: pl. látták forogni a Napot, valamint furcsa csillagkoronákat és az égen piros betűkkel írva a mir (béke) szót észlelték. Ma a csodás gyógyuláshoz szükséges tanácsokat az internetről is le lehet olvasni. Az állítólagos gyógyulások többsége szklerózis multiplex esetekről szól. A Horvátország-szerte jól ismert Ljudevit Rupic, 81 éves ferences teológus, Medjugorje egyik legmeggyőződöttebb támogatója, művek sorát jelentette meg a kérdésről. „Én közelről ismerem a medjugorjei látnokokat – mondotta. – De a látomások szempontjából a megtéréseket tartom a legfontosabbnak. Miért nem történnek hasonló dolgok más helyeken, vagy a zarándoklatok normális úti céljain, a székesegyházakban? Azok, akik ellenzik, ami itt történik, olyanok, mint a júdeaiak, akik Belzebubnak, nem pedig Jézusnak tulajdonították a rossz szellemek kiűzését.”

Fatimával ellentétben, ahol a Szűzanya a látnok gyermekeknek megmutatta a poklot, a medjugorjei Szűz – állítólag – fizikailag is elvitt három látnokot – Vickát, Mariját és Jakovot – a paradicsomba, a purgatóriumba és a pokolba. A látnokok leírása szerint a paradicsom tündöklően fényes hely, a purgatórium a sűrű köd helye, míg a pokol hatalmas térség, középen lobogó tűzzel, mely elnyeli az embereket.

A Szentszék állásfoglalása

Az állítólagos jelenések óta eltelt 20 évben a Hittani Kongregáció álláspontja mindig ugyanaz: további elmélyült és összehasonlító vizsgálatokra van szükség három területen, amelyek fontossági sorrendben a következők: a „ferencesek szerepe”, a „Szűzanyának tulajdonított üzenetek mennyisége és tartalma”, az „úgynevezett látnokok személyisége és viselkedése”.

A Hittani Kongregáció szerint a ferencesek és a mostari püspök közötti kibékíthetetlen ellentét a jelenésekkel függ össze. Medjugorjében ugyan sokan azt állítják, hogy a plébániák átadása körüli vitának nincs semmi köze a jelenésekhez. A kongregáció viszont azt mondja, hogy az állítólagos jelenésekre éppen akkor került sor, amikor két ferencest felfüggesztettek, miután visszautasították, hogy a VI. Pál által kiadott Romanis Pontificibus előírása szerint néhány mostari plébániát át kellett volna adniuk az egyházmegyés papságnak. Az elmúlt 20 évben a konfliktus még jobban kiéleződött. A kongregáció és a mostari püspök is szeretné végre tisztán látni a helyzetet. De nem áll rendelkezésükre a dokumentumok egy jó része, köztük pl. Vicka, a látnokok vezetőjének a naplója. René Laurentin, a neves mariológus, aki 17 kötetet írt Medjugorjéról, azok között van, akik szerint ez a napló létezik. Vicka szerint a Szűzanya védelmébe vette a püspök által felfüggesztett ferenceseket. A Hittani Kongregációnál attól tartanak, hogy újabb nyilatkozatok kerülnek napvilágra a mostari püspök ellen, főként azután, hogy a hercegovinai ferences plébániákon egy még pappá sem szentelt személy, Srecko Novak megbérmált közel 1000 gyermeket. Róma ezt „szakadásként”, skizmaként értékeli. Kemény kánonjogi szankciók vannak kilátásban az álpüspököt meghívó ferencesek és a vizsgálat alatt álló másik negyven ferences barát ellen, akiktől megvonták a gyóntatási engedélyt. Maga a ferences rend is alaposabban meg akarja vizsgálni Medjugorje kérdését. Közben azonban senki sem ismeri, sem a Vatikán, sem a ferences rend az ügy körül zajló pénzügyeket. A Hittani Kongregációhoz évente érkezik jelentés Medjugorjéból, de sajátos módon a dolog üzleti részét mindig homályban hagyják.

René Laurentin szerepe a medjugorjei jelenések értelmezésében meglehetősen sajátos. A neves mariológus, aki korábban a lourdes-i jelenéseket tárgyilagosan feldolgozta, az utóbbi időben történt jelenések, így Medjugorje kérdésében is elveszítette korábban elismert szavahihetőségét. 1983-ban az akkori mostari püspök, Žanic, kihallgatáson fogadta őt, és kérte, hogy legyen tárgyilagosabb a kérdésben, tanúsítson nagyobb kritikai szellemet. A teológus nem fogadta meg a tanácsot. 1985-ben megtiltották neki, hogy Medjugorjéba menjen, amelyről – mint említettük – 17 kötetben egyfajta krónikát adott ki, melyekben kommentálja a Szűzanya üzeneteit, és hitelt ad mindannak, amit a látnokok mondanak. 1998-ban a jelenlegi mostari püspök, Peric felszólította Laurentint, hogy ne írjon többé Medjugorjéról. Az utolsó könyv, amelynek a címe Tanúságtétel, a teológusnak a püspök iránti engedelmességi nyilatkozatát tartalmazza. René Laurentintől, aki több alkalommal sürgős kihallgatást kért Ratzinger bíborostól, újabban megtagadják ezt a lehetőséget. A Hittani Kongregáció számára gondot jelent továbbá még a látnokok körül kialakult „udvaroncok” serege. Az üzenetek csak akkor válnak hozzáférhetővé, ha azokat előbb a ferences barátok ellenőrizték. Sok, túlságosan sok az üzenet – mondják a Vatikánban –, olyannyira, hogy szinte már számon sem lehet tartani, hány jelenés volt, és mekkora tömegű üzenet érkezett a Szűzanyától. Olykor az üzenetek ellentétben állnak a Szentírással, mint pl. Mária életének „igaz” története esetében, melyet a Szűzanya állítólag egyedül Vickával közölt. A kongregáció szeretné tudni az üzenetek mennyiségét, mert ez a kérdés sem tisztázott. Vannak naponta, havonta, évente ismétlődő látomások, és vannak üzenetek látomások nélkül. Mindezt igen nehéz összhangba hozni a kinyilatkoztatással és Isten szavával – mondják Rómában.

A látnokok személyisége és magatartása is elmélyült vizsgálatot igényelne. Miért járnak oly gyakran külföldre, és miért vesznek részt olyan összejöveteleken, ahol hatalmas összegeket gyűjtenek a medjugorjei plébánia számára? Ez ideig négy alkalommal végeztek orvosi, pszichológiai vizsgálatot a látnokokon, továbbá elemezték az állítólagos látomások során készült videofelvételeket. 1984-ben francia orvosok, 85-ben olaszok, 86-ban három pszichiáter, 1998-ban pedig ugyanaz az olasz orvoscsoport ismételte meg a vizsgálatot, amely már 1985-ben is közreműködött. A team egyik tagja, Giorgio Gagliardi milánói pszichofiziológus orvos ezt nyilatkozta: „A látnokok nem hazudnak, de extázisos transz állapotában vannak. Annak megállapítása, hogy ez a Szűzanya jelenéseitől függ-e, nem az én feladatom. Az extázisos transz állapota 98-ban kisebb volt, mint 85-ben. De néhány látnok, köztük Vicka nem volt hajlandó alávetni magát a tesztnek, és arra hivatkozott, hogy a teszt napjain a Szűzanya nem jelent volna meg neki. Azt is hozzátette, hogy ezt maga a Szűzanya közölte vele.” Pier Angelo Gramaglia, torinói pap, a spiritizmus jelenségeinek szakértője, teológiatanár hosszú ideig tanulmányozta a kérdést. A „Medjugorje-félreértés” c. könyvében meglehetősen erős szavakkal nyilatkozik az ügyről. Ilyen kifejezéseket használ a látnokokkal kapcsolatban: „a hallucináció elképesztő vására”, „csoportos egymásra hatás jelensége”, „elváltozott tudat termelte paranormális képességek” és „manipulálás” a ferences barátok részéről. Az egyik látnok, Mirjana még II. János Pált is belekeverte a dologba: állítása szerint magánbeszélgetés során a pápa azt mondta neki: ha nem lenne pápa, már elment volna Medjugorjéba. A Hittani Kongregáció azonban cáfolta, hogy II. János Pál és Mirjana hivatalosan találkozott volna.

Az elmúlt években vatikáni részről hivatalos minőségben egyedül Tarcisio Bertone érsek, a Hittani Kongregáció titkára írt levelet néhány püspöknek, aki az iránt érdeklődött, hogy milyen álláspontot képviseljenek a medjugorjei zarándoklatokkal kapcsolatban. Gilbert Aubry francia püspöknek (La Réunion) Bertone érsek ezt írta 1998. május 28-án kelt levelében: „A kongregáció megengedi a zarándoklatokat, azzal a feltétellel azonban, hogy ezek nem tekinthetők a látomások igazolásának.”*** Mindemellett a Hittani Kongregáció nem nézi jó szemmel, hogy néhány püspök Medjugorjéba zarándokol, és rosszallását fejezi ki amiatt, hogy a papok ezrei csoportokat kísérnek oda. A Szentszék azt kérte a boszniai és horvát püspöki kartól, hogy létesítsen bizottságot az utóbbi tíz év állítólagos látomásainak bizonyítására. Az első tíz évet illetően az 1991. április 11-én kelt „Zárai Nyilatkozat” a mérvadó, amelyben a helyi püspökök leszögezik: „Az eddig végzett vizsgálatok alapján nem lehet azt állítani, hogy természetfölötti látomásokról vagy kinyilatkoztatásokról van szó.”

Ratko Peric püspök többször aláhúzta: Az állítólagos jelenések folytán ez ideig senki sem nyilvánította a medjugorjei templomot Mária-szentéllyé, amely tehát Szent Jakabnak dedikált egyszerű plébániatemplom. Ezért tehát hivatalos zarándoklatok nem megengedettek.

Ipacs Katalin (VR) cikkismertetése

 (Távlatok 54 (2001/4, 652–658)

MAGÁNKINYILATKOZTATÁSOK ÉS LÁTOMÁSOK

 Szabó Ferenc

Napjainkban egyre többet hallunk magán-kinyilatkoztatásokról, Mária-jelenésekről és üzenetekről. Újabb és újabb zarándokhelyek létesülnek, tömegek látogatják a hiteles vagy állítólagos jelenések helyeit. A zarándoklatok mindig a népi vallásosság megnyilatkozásai voltak: Máriát dicsérni, lélekben megújulni, közösen imádkozni dicséretes, az egyház ezt mindig támogatta, bár mindig óvott a túlzásoktól, alaposan kivizsgálta a látomásokat, állítólagos csodajeleket, üzeneteket. Az igazi hitet mindig meg kell különböztetnünk a sokszor babonás, mágikus hiszékenységtől. A régi népi vallásosság – a túlzások vagy babonás elemek keveredése ellenére is – igazi keresztény értékeket őrzött, és a hívő népet segítette Jézus misztériumainak megélésében vagy a Fiával együtt szenvedő Mária mély tiszteletében. (Erdélyi Zsuzsanna pár évtizeddel ezelőtt megjelent „Hegyet hágék, lőtőt lépék” c. archaikus imádsággyűjteménye az utolsó pillanatban mentette meg ezt feledésbe merülő imavilágot.)

De amikor így kiemeljük a helyes népi vallásosság, ezen belül is a katolikus Mária-tisztelet értékét, nem hallgathatjuk el a számtalan torzulást, babonás és mágikus szokásokat, a hamis jelenések és üzenetek burjánzását, nem is szólva a csalásokról, a népi hiszékenységet üzérkedésre felhasználók tevékenységéről. VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű dokumentumában figyelmeztetett a katolikus Mária-tiszteletben tapasztalt torzulásokra. És ezt nem csupán ökumenikus megfontolásokból tette, hanem hitünk tisztaságának védelmében is. A természetfeletti hitet nem szabad összekeverni a babonás hiszékenységgel.

Most az egyház tanítását és nagy misztikusok, továbbá modern teológusok véleményét követve néhány irányelvet ismertetünk a magán-kinyilatkoztatások és látomások megítéléséhez. Ezeket a kritériumokat a hivatalos egyház és lelki vezetők alkalmazzák. (Vö. Giandomenico Mucci S.J., a La Civiltà Cattolica c. jezsuita folyóirat szerkesztője: Rivelazioni private e apparizioni, 2000.)

Mindenekelőtt le kell szögeznünk a katolikus egyház biztos tanítását: a nyilvános kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával befejeződött. Isten az Ő Igéjében mindent kimondott. Jézus Krisztus az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége. Ezt a hagyományos tanítást, amelyet annyira hangsúlyozott a XVI. századi nagy misztikus, Keresztes Szent János, a II. vatikáni zsinat Dei verbum k. konstitúciója (2. és 4. pontjában) újra kimondta: „A krisztusi üdvrend, mivel új és végleges szövetség, nem múlik el soha. Így a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig már nem kell várnunk semmiféle új, nyilvános kinyilatkoztatásra.” Miután így a zsinatot idézte, A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK, 65–66) a 66. pontban hozzáfűzi: „A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, melyeket ’magán-kinyilatkoztatásoknak’ nevezünk. Némelyiküket az egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezeknek a szerepe ugyanis nem az, hogy ’javítsák’ vagy akár ’kiegészítsék’ Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy mélyebben éljük meg egy adott történelmi korszakban. A helyes hitérzék az egyházi tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.”

A Katolikus Katekizmus e tömör irányadó pontjához fűzünk most kiegészítő megjegyzéseket.

1) Lehetségesek magán-kinyilatkoztatások a lezárult nyilvános kinyilatkoztatások mellett, amint ezt az egyház történelme tanúsítja. A domonkos teológus, P. Congar írja: „Ki tagadhatná, hogy a két Teréz (Avilai és Lisieux-i Szent Teréz), vagy Alacocque Szent Margit nem járultak jelentősen hozzá az egyházban Isten megismeréséhez? De hozzájárulásuknak, bármilyen volt is a visszhangjuk és termékenységük, csak úgy volt értéke, hogy megegyeztek a tanítás apostoli szabályával, és még ha azt felülmúlták is mélységükben, igazodtak a hierarchia tanításához. Ezért, a Szentlélektől meglátogatott hívek hozzájárulása megerősíti a hierarchia tanítását… De ez a hozzájárulás nem képvisel önmagában nyilvános tekintélyt, amely társadalmi kritériumot alkotna Isten népe életében az igazság egységében.” Tehát még egyházi jóváhagyással sincs olyan tekintélyük, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnak. Karl Rahner is azt állítja, hogy az ilyen magán-kinyilatkoztatások – látomásokkal egybekapcsolódva – lehetnek az egyház prófétai jellegének jelei, természetesen úgy, hogy az egyházi tanítóhivatal megkülönböztette a természetes jelenségeket a természetfölöttiektől.

2) Az egyházi tanítóhivatal jóváhagyása tehát elengedhetetlen, és az egyház óvatossága, tartózkodása közismert. A boldoggá és szentté avatások eljárásai alkalmával XIII. Benedek pápa óta a hierarchia gyakorlata különbséget tesz erények és karizmák között. Isten szolgája szentté avatásánál az ítélet az erények hősies gyakorlására vonatkozik, pozitívan kizárva a jelölttel kapcsolatos látomásokat, jelenéseket és üzeneteket. Néha az egyház elismert magán-kinyilatkoztatásokat (Pl. Jézus szavai Alacocque Szent Margitnak vagy Szűz Mária üzenete Soubirous Bernadette-nek). E szentek liturgiáját jóváhagyva mintegy nihil obstatot adott az egyház. A hívőknek ilyen esetekben is engedelmeskedniük kell az egyházi tekintélynek, jóllehet (a teológusok nagy többsége szerint) ezekben az esetekben nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett tévedhetetlenségről. (Vö. LG 25) A magán-kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban tehát a tanítóhivatalnak kettős szerepe van. Egyrészt negatív: megállapítja, hogy egy adott magán-kinyilatkoztatás tartalma nem ellenkezik a nyilvános Kinyilatkoztatással, illetve az egyházi tanítással. Másrészt pozitív: elismeri a kinyilatkoztatás hitelességét és azt, hogy annak közlése az egyház javát szolgálja.

3) A magán-kinyilatkoztatások hitelességének megkülönböztetésénél az egyház illetékes megbízottjai, erre kijelölt különleges bizottság szakemberei, először is a személy, a „látnok” pszichikai állapotát vizsgálják meg: milyen a lelki egyensúlya, milyenek az erényei stb. A lelki vezető is ítéletet mondhat erről pszichiáter bevonása nélkül. Bonyolultabb esetekben alaposabb vizsgálatra van szükség, hiszen illúzió, hallucináció, tévedés könnyen előfordulhat. Egy jeles teológus (A. Poulain) kimutatta, hogy még a szentek körében is lehetséges illúzió, tévedés. Poulain összeállított egy listát: harminckét szent, boldog, illetve Isten szolgája esetében megmutatta, hogy magán-kinyilatkoztatásaikba világosan tévedések csúsztak be. (Vö. Mucci SJ i. m. 22.) A nagy misztikus, Keresztes Szent János írta: „Nem lehetünk biztosak, hogy az isteni szót helyesen értjük, mert nem mindig lehetséges Isten üzenetei rejtett és többféleképpen értelmezhető igazságát pontosan érteni. Isten a mennyben van, az örökkévalóságból szól, mi pedig – vakok – a földön vagyunk, és csak a test meg az idő útjait értjük.”

A megkülönböztetés során másodszor a tartalomra kell figyelni. A lelki vezető megállapítja, hogy a „látnok” által közölt üzenetek összhangban vannak-e hitünk tanításával. Milyen a vizsgált alany teológiai műveltsége? Valóban nem lehet megmagyarázni természetes ismeretekkel a „kinyilatkoztatás” tartalmát? Alázatos-e, engedelmes-e az illető személy, ha már előzőleg kizárt a beteges hallucináció?

Mindig megmarad a természetfeletti üzenet lehetősége, hiszen Isten különleges kegyelmeket, prófétai karizmákat adhat választottainak, ahogy a zsinat (LG 12,b) tanítja. Ezek hasznosak az egyházban, de „nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után, és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás eredményességét”. Az egyházi vezetőknek tehát meg kell megvizsgálniuk mindent, hogy az Istentől avagy a gonosz szellemtől jön-e az üzenet. Szent János írja első levelében (1Jn 4,1): „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra.” Meg kell vizsgálni, hogy a Lélek adományairól van-e szó, avagy a gonosz sugallatáról, és a jót meg kell tartani (vö. 1Tessz 5,12 és 19–21).

Szükséges tehát a megkülönböztetés, hiszen még a nagy misztikusok lelki vezetőinél is előfordulnak tévedések, magyarázza Keresztes Szent János, amikor túlságosan vezetettjeik látomásaihoz tapadnak, és nem a tiszta (csupasz) hitben való épülésüket segítik. Egyes látomások pl. Jézus életének valamelyik mozzanatára, pl. szenvedésére vonatkoznak: a látnok Jézust piros köpenyben szemléli vagy három szöggel a keresztre feszítve. A másik kék köpenyt és négy szeget lát. Ezek vagy hasonló részletek, amelyek nem szerepelnek az evangéliumokban, járulékosak, a lényeget nem érintik, hiszen az Úr nem történeti vagy archeológiai részleteket akart közölni a látnokkal. A részletek függnek a kortól, a látnok ismereteitől és műveltségétől, fantáziájától. Ezeket a természetes adottságokat Isten a természetfeletti közléseknél felhasználhatja, vagy valamiféle lényeges üzenet közlésekor, segítve a hit, remény és szeretet elmélyítését, Jézus misztériumának jobb átélését.

 (Elhangzott a Vatikáni Rádióban)

Laicizálták a medjugorjei „látnokok” volt ferences lelki vezetőjét

Július 29-én a Dnevni Avaz boszniai napilap közzétette a hírt, amelyet nemzetközi hírügynökségek és az olasz napilapok bőven kommentáltak: XVI. Benedek visszahelyezte a laikus állapotba és felmentette szerzetesi fogadalmai alól P. Tomislav Vlasic ferencest, a medjugorjei „látnokok” volt lelki vezetőjét. A ferences rend legfőbb elöljárója, José Rodriguez Carballo már 2009. március 10-i levelében közölte Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Olaszország ferences tartományfőnökeivel: A pápa meghallgatta Tomislav Vlasic kérését, felmentve őt az előzetes cenzúra terheitől, fogadalmai és papságával járó kötelezettségei, így a cölibátus alól is. A szerzetes ugyanis nem volt hajlandó engedelmeskedni a Szentszék (Hittani Kongregáció) tavalyi tilalmának. Hogy elkerülje az automatikus kiközösítést, maga kérte laicizálását és fogadalmai alóli felmentését. A ferences rendfőnök megismételte a következő tilalmakat: a) Abszolút tilos a ferences rendből elbocsátott Tomislav Vlasicnak bármiféle apostoli tevékenységet folytatni b) Abszolút tilos vallási kérdésekben nyilatkoznia, különösen is a medjugorjei jelenésekről. c) Abszolút tilos neki a ferencesek bármelyik házában lakni.

Emlékeztetünk arra, hogy a Hittani Kongregáció 2008. január 25-én tilalommal sújtotta a ferencest, aki a 80-as évek elején, a medjugorjei „látomások” kezdetétől a hat látnok lelki vezetője volt. Az indokok: kétes tanok hirdetése, a lelkiismeretek manipulálása, gyanús miszticizmus, engedetlenség az egyházi tekintéllyel szemben és a hatodik parancs elleni bűnök. Tavaly augusztus végén Mostar püspöke közölte a Szentszékkel, hogy Vlasic páter nem tartja magát a dekrétumban előírtakhoz. P. Vlasic 1992. óta az olasz l’Aquilában élt, és egy általa alapított közösséget vezetett. – Megjegyezzük még: a Szentszék felállított egy bizottságot annak a megvizsgálására, hogy az 1981. óta tartó medjugorjei Mária-jelenések hitelesek-e. Ezzel kapcsolatban végleges egyházi döntés még nem született.

A Mostari püspökség Medjugorjéről

A Távlatok 2009/3. számában (84. old.) közölt hír: Tomislav Vlasic ferences, a megjugorjei „látnokok” volt lelki vezetője márciusi laicizálása előzményeihez a következő tényeket soroljuk fel.

 Források: A Mostar-Duvno-i püspökség honlapja, hírei, Ratko Peric mostari püspök nyilatkozatai, a toszkán püspökök és az USA püspökkari konferenciájának nyilatkozata stb. Bővebben a következő linkeken:

http://www.cbismo.com/index.php?mod=vijest&vijest=226

http://209.85.129.132/search?q=cache:cs0XBI_L0PYJ:www.cbismo.com/index.php%3Fmod%3Dvijest%26vijest%3D89+mostar+duvno&cd=2&hl=it&ct=clnk&gl=it

http://www.marcocorvaglia.typepad.com/

1998. május 27-én a német televízió vatikanistája, L. A. Dorn elküldött a Hittani Kongregáció prefektusának, J. Ratzinger bíborosnak egy nyolclapnyi dokumentumot, amelyben Claus Peter Clausen, a Schwarze Brief c. katolikus bulletin szerzője összegyűjtött különböző kedvező nyilatkozatokat Medjugorjéről: a „jelenések” védői, köztük R. Laurentin francia mariológus bizonyos nyilatkozatokat II. János Pálnak és Ratzinger bíborosnak tulajdonítottak. Július 22-én Ratzinger bíboros német válasza ez volt: „Nagyon köszönöm, hogy elküldte nekem Peter Clausen memorandumát, akit jól ismerek mint a Schwarze Brief szerzőjét. Csak azt mondhatom, hogy a Szentatyának és a nekem tulajdonított Medjugorjével kapcsolatos kijelentések egyszerűen kitalálások. Aug. l0-én Clausen elküldte az eredeti szöveget Ratko Peric mostari püspöknek, aki 2005. ápr. 24-i homíliájában, kevéssel Ratzinger bíboros pápává választása után, hivatkozott rá.

2006. február 24-én a mostari püspök az ad limina látogatás alkalmával XVI: Benedekkel beszélgetve érintették Medjugorjét is. Beszélgetésüket Mons. Peric közzétette a Crkva na kamenu (Egyház a sziklán) c. egyházmegyei közlönyben (2006/4, 22–24. old.).

„A Szentatya ezt kérdezte tőlem: (A jelenések) még most is megtörténnek naponta? – Ezt válaszoltam: „Minden nap, Szentatya, közülük egyik Bostonban, egy másik Milánó közelében és ismét másik a hercegovinai Krehin Gradac-ban, mindegyik a „Medjugorjei jelenések” címke alatt. Eddig /25 év alatt/ körülbelül 35.000 „jelenés” történt, és még nem látjuk a végét. – A pápa így folytatta: „Az ex-Jugoszlávia püspöki konferenciája közzétett egy nyilatkozatot, amely szerint „non constat de supernaturalitate.” (Mons. Peric közbevetése: A Konferencia nem pontosan ezt a sajátos formulát használta, hanem ezt: az eddigi vizsgálatok szerint nem állítható, hogy természetfeletti jelenésekről vagy kinyilatkoztatásokról van szó.) Bosznia-Hercegovina vagy Horvátország jelenlegi püspökeinek konferenciája megerősítette az előző nyilatkozatot? – Ezt válaszoltam: Nem volt egyhangú megerősítés, de minden egyes püspök, amikor e témáról beszél, hivatkozik arra a nyilatkozatra.” Hozzátettem: 1992-ben neveztek ki mostari püspöknek, és azóta követem az eseményeket. A püspökök 1991-es nyilatkozatától mostanáig semmi jelentős nem változott semmi új nem történt, és nincsenek új elemek, amelyek módosíthatnák az események jelentését. Ami engem illet: számos tény alapján világos, hogy ezeket az eseményeket nemcsak így definiálhatjuk: „non constat de supernaturalitate” (nem állapítható meg, hogy természetfeletti jelenésekről van szó), hanem így: „constat de non supernaturalitate”, megállapítható, hogy nincs szó természetfeletti jelenésekről. Számos abszurd üzenet, hazugságok, hamisságok, engedetlenségek társulnak kezdettől fogva a medjugorjei eseményekhez és „jelenésekhez”, minden ellene mond a hitelesség állításának. Sok nyomást gyakoroltak, hogy elnyerjék az elismerést ezekhez a magán-kinyilatkoztatásokhoz, nem meggyőző és valós érvelésekkel, hanem megtérésekben tetszelegve és „jól vagyok” érzésekre hivatkozva. Hogyan lehetne mindezt a jelenések hitelessége bizonyítékának tekinteni.”

2009. június 6-án, Mons. Peric a medjugorjei Szent Jakab templomban mondott homíliájában (bérmálás alkalmával) ismét csak kifejezte álláspontját Medjugorjéról. Elmondta, hogy jan. 17–24 között Rómában járt. Találkozott a Szentagyával, ellátogatott a Hittani Kittani ongregációhoz. Megköszönte az akkori titkárnak, Amato érseknek, hogy a toszkánai (olasz) püspököknek, akik 2007-es „ad limina” látogatásukkor az iránt érdeklődtek, hogy mi legyen álláspontjuk Medjugorjéval kapcsolatban, azt ajánlotta: közöljék papjaikkal és híveikkel az ő (Mons. Peric) 2006-os úrnapi homíliáját. (Ezt meg is tették hivatalos közlönyükben.) „William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció jelenlegi prefektusa, akkor azt mondta nekem: „Ez közölni fogjuk mindazokkal, akik érdeklődnek Medjugorje felől.”

Tomislav Vlasic OFM esete

A Hittani Kongregáció 2008. május 30-i levelében (prot. 144/1985-27164) megbízta Mostar-Duvno püspökét, Ratko Pericet, hogy tájékoztassa az egyházmegyei közösséget P. Tomislav Vlasic, a „Kraljice Mira – po Mariji k Isusu” csoportosulás alapítója kánoni helyzetéről. A Kongregáció levelét Angelo Amato érsek, titkár írta alá. A levélben ez áll: „Medjugorjei jelenség összefüggésében ez a dikasztérium tárgyal P. Tomislav Vlasic OFM esetéről, aki arról a vidékről való és alapítója a Kraljice Mira (Béke Királynője) csoportosulásnak. A 2008. január 25-i dekrétummal ez a Dikasztérium szigorú óvatossági és fegyelmi intézkedéseket írt elő Ft. Vlasicnak. Nem megalapozatlan hírek jutottak el ehhez a Kongregációhoz, amelyek feltárják, hogy ez a szerzetes nem engedelmeskedett szavaiban, még részben sem, az egyházi hatóság előírásainak nagyon kényes helyzetében, miközben serény tevékenységet fejt ki a Mostar-Duvno-i egyházmegyében és a hozzá tartozó térségekben, vallási műveket és épületeket létesítve. Minthogy Ft. Vlasic e Dikasztériumnak fenntartott latae sententiae cenzúra /kiközösítés/ alá esett, kérem Főtisztelendőségedet, hogy a hívek java érdekében tájékoztatta a közösséget P. Vlasic kánoni helyzetéről, és ugyanakkor az ezzel kapcsolatos helyzetről…”

A 2008. jan. 25-i dekrétumban a Hittani Kongregáció egyházi szankciókat szabott ki Tomislav Vlasic OFM-re, amelyet a Ferences Generális, José R. Carballo tudomására hozott P. Vlasicnak 2008. febr. 16-án. A dekrétumban az áll, hogy P. T. Vlasic OFM, a Kraljice Mira…alapítója, belekeveredett a „Medjugorje jelenség”-be, amint a Kongregációnak jelentették, „kétes tanok terjesztése, a lelkiismeretek manipulálása, gyanús miszticizmus, engedetlenség a törvényes rendelkezésekkel szemben és visszaélések kontra sextum /szexuális kihágások/” szerepeltek a vádak között. Tanulmányozva az esetet, a Kongregáció szankciókat rendelt el Vlasic OFM ellen. (Öt pontban foglalta össze e tilalmakat.) Amennyiben Ft. Vlasic nem engedelmeskedik, peres eljárás indul és még keményebb szankciókat rendelnek el, nem zárva ki az elbocsátást sem, tekintve, hogy eretnekséggel és szkizmával gyanúsított és botrányos szexuális kihágásait misztikus magyarázattal súlyosbítja. Ft. Vlasic a Ferences Generális joghatósága alá tartozik

Mindezeket Mons. Ratko Peric Mostar-Duvno és Trebinje-Mrkan egyházmegyék papjai, szerzetesei és hívei tudomására hozta. P. Vlasic nem engedelmeskedett a szankcióknak, ezért került sor laicizálására és a ferences rendből való kizárására.

René Laurentin változó álláspontja: 1984 és 1999

A 2001-es Jesus-tanulmányban (összeállításunk elején) már szó esett a neves francia mariológus, René Laurentin szerepéről. Álláspontja változásának illusztrálására most idézünk 1984-ben megjelent könyvéből és egy 1999-es nyilatkozatából. Renée Laurentin – Ljudevit Rupcic: La Vergine appare a Medjugorje, Queriniana, Brescia, 1984 (RL); WEB PETRUS, 2009. dec. 29, Gianluca interjúja (Petrus).

 Az 1981. jún. 24-én kezdődött medjugorjei „jelenések” után jó két évre Laurentin már megírja könyvért, amely vázolja az eseményeket, és beszámol személyes tapasztalatairól is. Minket most a 4. fejezet érdekel, amely pró és kontra érvek felsorolásával igyekszik megközelíteni az igazságot, ti., hogy a „jelenések” hitelesek-e, természetfeletti eredetűek-e. A mariológus, aki több kötetben feldolgozta Bernadette és a Lourdes-i jelenések történetét, hangsúlyozza: Nem akarja elővételezni az egyház hivatalos ítéletét, hanem csak segíteni a jelenések hitelességének vizsgálatát. „Az egyházi hagyomány szerint ugyanis a látható rendkívüli természetfeletti jelenségek kivételt képeznek a hit normális helyzetéhez képest, amint Jézus is mondja: ’Boldogok, akik nem láttak, és hittek’ (Jn 20,29). A hit meggyőződés arról, amit nem látunk (Zsid 11,1). Amikor a láthatatlan valóságok láthatók lesznek, nincs szó Isten boldog színelátásáról, sem abszolút ismeretről, hanem korlátozott kommunikációról jelek révén, az időkhöz, helyekhez, egyénekhez alkalmazkodva. (…)”

 „Az egyház mindig kettős óvatosságot követ és ajánl: 1. Kritikus bizalmatlanság e rendkívüli jelenségekkel szemben: az egyházi tekintély megvizsgálja a pro és a kontra érveket; nem keveri az isteni és emberi összetevőket, mérlegeli ezeknek az egyedi közléseknek kétértelműségét és viszonylagosságát. – 2. Amikor már a helyi püspök kedvező véleményt mond, az Egyház sohasem kötelez arra, hogy e véleménynek hittel engedelmeskedjünk. Az egyházi tanítóhivatal a hit dogmáihoz való feltétlen csatlakozást követeli meg, mert ezeket Isten tekintélye garantálja, de a jelenések kérdésében csak a valószínűséget garantálja. (…) Egyetlen keresztény sincs kötelezve arra, hogy higgyen a Lourdes-i vagy a fatimai jelenésekben, jóllehet már püspökök és pápák elismerték és garantálták azokat. Csupán vakmerőség és kockázatos elutasítani e tekintélyek ítéletét.” (RL 109–110)

 A jeles mariológus így, az egyház hivatalos álláspontját szem előtt tartva, vizsgálja meg a kontra és a pro érveket, mindig hangsúlyozva, hogy nem akar elébe vágni az egyház hivatalos ítéletének.(RL112kk). Itt csak a felsorolásra szorítkozhatunk.

 I. kontra érvek:

– Túlságos sok a jelenés. Amikor Laurentin a könyvét írta, már ezerre rúgott számuk. (2010-ben már 35 000-re becsülik’). Bernadette Lourdes-ban csak 18 rövid jelenést látott.

– A Szent Szűz nagyon sokat beszél Medjugorjéban. Ezzel szemben pl. Lourdes-ban Bernadette csupán mintegy 12 rövid mondatot hallott a Szeplőtelen Fogantatástól. Laurentin megállapította, hogy a medjugorjei „látnokok”üzenete különböző az egyes személyek szerint. Pl. Mirjana üzenetei sajátosan apokaliptikusak.

– Ellentmondások? Alaposan meg kell vizsgálni, hogy csak változatosságról, különbözőségekről van-e szó, vagy igazi ellentmondásokról. Laurentin világos ellentmondásokat is megállapított (világvégi büntetés, ill. annak mérséklése ima révén).

– Kozmikus jelenségek. Fényes jelek az égen és a napban. Kritikusan meg kell vizsgálni ezeket. Jézus visszautasította a farizeusoknak az „égi jeleket”. Medjugorjéban kezdetben ezek a jelek vonzották a tömegeket a jelenések helyére. Túl sok a csodás jel(enség), amire általában a tömegek áhítoznak. Szaporítják a csodás gyógyulásokat…

 – A társadalmi rendet felforgató mozgalom (ez a kommunista hatóságok vádja volt). A kommunista sajtó rágalmakat terjesztett az usztasához tartozó ferencesekről. Kettő közülük még börtönben volt 1984-ben, mivel cikkeket írtak a jelenések védelmében.)

– Túlzások. – Imában, böjtölésben? Laurentin inkább az „üzenetek” tartalmában lát kifogásolni valót. A következő példákat hozza fel: A Szűz egymást követő napokon ezeket kéri: – „Azok, akik nem látnak, higgyenek úgy, mint akik látnak.” –„A ferencesek higgyenek erősen.” – „Higgyenek, mintha láttak volna.” – A kis Dániel szülei „higgyenek erősen, és meggyógyul”. Főleg pedig a papoknak szóló üzenet. „Higgyetek erősen, és őrködjetek népetek hite felett.” Laurentin szerint meg lehet kérdőjelezni ezt a hitet a jelenésekben és gyógyulásokban, amely a püspök figyelmeztetése ellenére a hiszékenység és túlbuzgóság jele.

– Engedetlenség az egyházi hatóságokkal (helyi püspökkel) szemben. – Ez a legsúlyosabb ellenvetés: „A Medjugorjei Szűz a püspök ellen van, és ellenfeleit támogatja, akiket kánoni szankciókkal sújtott az egyház. Az a jelenés, amely a püspök ellen beszél és fenyegeti az általa garantált rendet, nem származhat a Szűztől.” – Laurentin ezzel hosszabban foglalkozik. Vázolja a horvát ferencesek történetét a török üldözéstől kezdve, főleg pedig a ferencesek és Pavao Zanic (1918–2000) mostari püspök közötti viszálykodást. Két fiatal ferences, Ivica Vego és Ivan Prusina szembeszállt a püspökkel, aki felfüggesztette őket a divinis, és kérésére a ferences rendfőnök kizárta őket a rendből. A két ferences Mostarban-Medjugorjében maradt. Tanácsot kértek a fő látnoktól, Vickától, és vigasztalást kaptak. Ezután nyolc szöveget terjesztettek, amelyeket Vicka 1981-es „naplójából” másoltak ki. Lényegük a következő: ’a két ferences nem bűnös, a püspök nem szereti őket, és nagyon szigorú velük szemben. Maradhatnak Mostarban (ahonnan távozniuk kellett volna). Imádkozni kell értük.’ Mindez bonyolult, gubancos história, állapítja meg Laurentin. A püspökellenes üzenetek kételyeket támasztanak valódiságuk felől; különben is csak egy látnoktól, Vickától származtatják őket, mintha az ő „naplójából” másolták volna ki őket. Vicka tagadta ezt, és nem mutat ellenséges érzületet a püspök iránt, imádkozik és böjtöl érte, mint a többi látnok. Laurentin nem tudta kibogozni gubancos ügyet. Mindenesetre megállapítja, hogy ártalmas mindez az „üzenete” hitelességére nézve, kívánatos, hogy keresztény megoldást találjanak.

MEGJEGYZÉS: – Pavao Zanic püspök (1918–2000) La veritá su Medjugorje c. nyilatkozatában(1) a következőket írja Ivica Vego ex-ferences további sorsáról. Nem engedelmeskedett az egyházi rendelkezésnek, továbbra is misézett és kiszolgáltatta a szentségeket, és együtt élt szeretőjével, Leopolda nővérrel. Amikor a nővér teherbe esett, mindketten elhagyták Medjugorjét és a szerzetesi életet, és Medjugorje közelében éltek. Két gyermekük lett. Ivica Vego imakönyvét most is árusítják Medjugorjében, több mint százezer példányban jelent meg. – Egyébként Zanic püspök elmondja, hogy R. Laurentin is látogatást tett nála 1983 karácsonya körül. Mikor a teológus azt kérdezte tőle, miért nem hisz a jelenésekben, ezt válaszolta: Vicka „naplója” és a többi látnok szerint a Gospa (Úrnő) a püspök ellen beszélt. Mire Laurentin: „Ne mondja ezt nyilvánosan, mert sok a zarándok és a megtérő.” „Megbotránkoztatott a híres mariológusnak ez a kijelentése. Sajnos, Laurentin álláspontja ez maradt: elrejteni az igazságot és védeni a hamisságot.”

Megjegyezzük: láttuk, hogy valójában Laurentin álláspontja árnyaltabb, és később még visszafogottabb lesz.

(1) Pavao Zanic 1990-es nyilatkozata megjelent a következő angol könyvben: Michael Davies, Medjugorje after Twenty-One Years – 1981–2002. Olasz fordítása:  – Zanic püspök17 oldalas nyilatkozatában leírja a „látnokokkal” szerzett tapasztalatait, többek között Tomislav Vlasic, a látnokok lelki vezetője, majd Olaszországban egy német nővel közösséget alapított, aztán – mint hírül adtuk – laicizált és a rendből kizárt ex-ferences kanyargós útját. Vlasic manipulálta a látnokokat. Pl. egy német fényképész, Walter Fuerhoff tanúsítja: látta, amint Marija Pavlovic Vlasic társaságában írta az üzeneteket, amelyeket a ferences diktált neki. A püspök számos hamisságot, hazugságot, ellentmondást fedezett fel a látnokok vallomásaiban.

 II. Pro érvek:

 R. Laurentin szerint a következő érvek szólhatnak a Medjugorje igazsága mellett. (ismét csak felsorolásra szorítkozunk.)

– Az üzenetekben nincsenek teológiai tévedések. (Erről Mons. Pericnek más a véleménye.)

– A stílus zsinat utáni, nyitottság, időszerűség.

– Az elragadtatások normálisak. Stopar doktor szerint nem is igazi extázisok. A látnokok reflexei ugyan csökkentek, de megmaradnak (szempillák rezgése). Milyen természetű a vízió (látomás): belső hallásról van szó vagy Mária-jelenésről? Hosszas elemzés, különböző értelmezések lehetségesek. Laurentin összehasonlításokat tesz Bernadette és Labouré Katalin látomásaival, amelyeket sokat tanulmányozott. Meg kell különböztetni a jelenéseket, látomásokat, kép nélküli üzeneteket (belső hangokat).

– A látnokok normálisak. –Az elragadtatások elemzését ki kell egészíteni a látnokok mindennapi életével. Végtelen egyszerűség, de naivság nélkül. (Ezt is megkérdőjelezik szakemberek.)

– A plébánia lelkipásztori élete példás. (Persze nem mindenki ért egyet Laurentin véleményével, főleg a későbbi fejlemények során előállt visszásságok után.)

– A gyümölcsök. –„Gyümölcseikről ismeritek meg a jó fát” (Mt 7, 16; Lk 6, 44). Jézus szava a legjobb kritérium. Laurentin tapasztalata szerint ezek meggyőzőek. (Újabban a Medjugorjéba látogatott Schönborn bécsi érsek is ezzel érvelt.)

– Kedvező vélemények. A szerző felsorol véleményeket a tudomány világából, lelkiségi szakemberektől, főpásztoroktól. (Pl. Frane Franic, Split érseke.) (Ugyanígy felsorolhatnánk ellentétes véleményeket.)

WEB PETRUS, 2009. 12. 29.

Lássunk ezután néhány részletet abból az interjúból, amelyet Gianluca Barile készített René Laurentin mariológussal. Úgy tűnik, az évek és az események folyamán szerzett tapasztalatai alapján „visszakozott”: nem olyan határozott álláspontja Medjugorje mellett, mint a jelenések kezdetén. Laurentin érdekes, hasznos mariológiai megfontolások után, amelyek teljesen a II. vatikáni zsinat mariológiáját tükrözik, többek között ezeket válaszolta: „Én csak szakértő vagyok, és nem vagyok semmiféle Tanítóhivatal. Sohasem mondok (végleges) ítéletet a jelenésekről, amelyeket tanulmányozok. Csupán megvizsgálom a tényeket, a pró és kontra érveket. Megkülönböztetem és megmagyarázom őket a lehető legvilágosabban, de nem mondok ítéletet…” Kérdés: „P. Laurentin, úgy tűnik, hogy most visszakozik. Könyveket írt, amelyekben védte a medjugorjei jelenések hitelességét…” – RL: „Hangsúlyozom azt, amit már mondtam: sohasem fejeztem ki (végleges) ítéletet a jelenések hitelessége vagy valótlansága mellett. Tanulmányaim csak kis segítségek az Egyháznak és a híveknek…”

Az osztrák püspöki konferencia elnöke, bécsi érsek, a bosznia-hercegovinai helységben ünnepelte az újévet, ahol 1981 óta állítólag megjelenik a Szűzanya. A hírt a Vatikáni Információs Iroda tájékoztatása alapján előzetesen közzétette a Vatikáni Rádió német nyelvű adása (2009. december 31). Bár a Vatikán részéről nem kívánatos hivatalos katolikus zarándoklatok szervezése Medjugorjébe, hogy ezáltal ne befolyásolják a rendkívül vitatott „jelenések” valódiságára vonatkozó vatikáni döntést, Schönborn bíboros, a fenti forrás által idézett szavai szerint „nem tagadhatja”, hogy „ezen a fán jó gyümölcsök teremnek”. A bíboros környezete hangsúlyozza, hogy magánjellegű látogatásról van szó. Cristoph Schönborn bíboros tagja a Hittani Kongregációnak, amely felelős az ún. „Medjugorje-jelenség” megítéléséért – olvassuk a Vatikáni Rádió német nyelvű honlapján.

Hírforrások szerint Schönborn bíboros december 31-én, a medjugorjei Szent Jakab plébánián bemutatott éjféli misén homíliájában többek között ezeket mondta: „Azért jöttünk mindnyájan Medjugorjébe, hogy különösen közel legyünk az Úr édesanyjához. Pontosabban azt kell mondanunk, hogy azért jöttünk ide, mert tudjuk, hogy az Úr édesanyja közel akar lenni hozzánk”.

A betlehemi jászolra mutatva a bíboros hangsúlyozta: Krisztus születése helyén nem voltak angyalok. A domboldalon voltak a pásztorokkal. Mária és József nem látták őket, csak a pásztoroktól hallottak róluk. „Ti sem láttátok a Gospát, de vannak itt olyan személyek, akik beszéltek róla. És mi bízunk benne, hogy Isten Anyja valóban közel van hozzánk” – fejtette ki Christoph Schönborn bíboros, a Hittani Kongregáció tagja, medjugorjei magánlátogatása során mondott homíliájában.

Itt emlékeztetünk rá, hogy az egyház hivatalos álláspontja továbbra is az egykori jugoszláv püspöki kar által 1991-ben hozott zárai határozat, amelynek értelmében „nem megállapítható, hogy természetfeletti jelenségekről lenne szó”.

A mostari püspök nyilatkozata a látogatásról
Vatikáni Rádió 2010. január 4.

Ratko Peric mostar-duvnoi főpásztor január 2-án a következő nyilatkozatot tette közzé a bécsi bíboros érsek látogatásáról, amelyről mi is tájékoztattuk hallgatóinkat:

„Mivel a tömegtájékoztatási eszközök bejelentették és végigkísérték Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek nyilvános medjugorjei tartózkodását és nyilvános megjelenését, és ez azt a téves benyomást keltette, hogy a bíboros jelenlétével elismerte volna a medjugorjei (úgymond) „jelenések” hitelességét, kötelességemnek érzem, mint az egyházmegye püspöke, hogy tájékoztassam néhány dologról a híveket. Megjegyzéseimet már személyes, hasonló tartalmú levélben elküldtem a bíborosnak.

1. Mindenekelőtt egyes tömegtájékoztatási eszközök közzétették a hírt, hogy 2009. szeptember 15-én a bécsi Stefansdomban, Schönborn bíboros jelenlétében találkozóra került sor, amelyen részt vett Marija-Pavlovic Lunetti, (állítólagos) „minden napi látnok”, aki a szokásos „jelenéssel” tanúságot tett arról, hogy az 1981 júniusa óta tartó, mindennapos „jelenések” hogyan változtatták meg életét. Akkor a bíboros beszédében leszögezte: „Nagy ajándék, hogy Isten Anyja ennyire közel kíván lenni gyermekeihez! Ezt megmutatta a világ számos helyén. És már évek hosszú sora óta teljesen különleges módon megmutatja Medjugorje közelében”.

2. Azután a bécsi Kath.net (katolikus weblap) 2009. november 13-án bejelentette: „A bécsi érsek az év végén meglátogatja az ismert Mária kegyhelyet – felkeresi a plébániát és a Cenákulum közösséget. Tervbe van véve egy találkozó a helyi püspökkel és Medjugorje bírálóival” is. A mostari egyházmegyei Kúria azonban nem kapott tájékoztatást erről sem a (bécsi) érsekségtől, sem a medjugorjei plébániahivataltól.

3. A „Catholic News Agency” (az USA katolikus püspöki konferenciájának hírügynöksége) november 16-án közzétette a hírt: Christoph Schönborn bíboros meglátogatja Medjugorjét, egy bosznia-hercegovinai kis helységet, ahol hat fiatal tanúja volt Szűz Mária állítólagos jelenéseinek. A bécsi érsek szerint azonban a látogatás „teljes egészében magánjellegű” és nem foglalja magába azt, hogy a bíboros nyilatkozzon a jelenések valódiságáról. Az volt a szándék, hogy ez a látogatás teljesen magánjellegű legyen, nem tételeztük fel, hogy „internetre” kerül – magyarázta P. Johannes Fürnkranz, a bíboros titkára.

4. December 29-én Schönborn bíboros megérkezett Medjugorjébe. A tömegtájékoztatási eszközök elkísérték őt, az azt követő néhány napon át. A hírek szerint a bíboros beszédet mondott a Szent Jakab apostol templomban és rámutatva az Atya irgalmasságára, feltette a kérdést: „Ki kezdeményezhetné ezeket a dolgokat? Ki tudná ezt kitalálni? Egy ember? Nem, ez nem az ember műve”.

Az újságírók december 31-én így tájékoztattak: „Miközben néhányan azt hitték, hogy a bíboros medjugorjei látogatása magán jellegű lesz, a bíboros meglepetést okozott a helyszínen, mivel nagyon is látható volt jelenléte. Szentmisét mutatott be a Szent Jakab templomban, felment a jelenések dombjára Marija Lunetti látnokkal együtt, csöndben imádkozott az Oltáriszentség előtt, és főleg, ami a legjelentőségteljesebb: beszédet mondott a plébániatemplomban, a ferencesek kíséretében”.

5. El kell ismernem, hogy mint a Mostar-Duvno egyházmegye püspöke, én magam is eléggé meglepődtem. Megértem, hogy a Római Anyaszentegyház bíborosa rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy az egész katolikus egyházban gyóntasson és hirdesse az evangéliumot. De számunkra, püspökök számára is létezik egy egyházi szokásjog, ami a saját egyházmegyénken kívüli nyilvános megjelenéseket illeti: a püspök, vagy a bíboros, aki egy másik egyházmegyében nyilvánosan meg kíván jelenni, mindenekelőtt a helyi püspöknél jelentkezik be. Ezt a tényt sugallja az egyházi óvatosság is. Úgy gondolom, hogy ennek az egyházi óvatosságnak és ennek a szabálynak az alkalmazása ebben az esetben különösen ajánlatos lett volna.

6. Meg vagyok lepve, mert Schönborn bíboros hivatalából ennek a nyilatkozatnak a közzétételéig senki sem jelentkezett és feltételezem, hogy a bíboros ismeri az egyház magatartását Medjugorjével szemben. Ez a magatartás a bizottságok vizsgálataira és azokra a következtetéseire épül, miszerint nem lehet megállapítani, hogy „természetfeletti jelenésekről vagy kinyilatkoztatásokról” lenne szó. A bíboros látogatását a Cenákulumban, vagyis Elvira nővérnél, akinek obiter dicendo, egyébként, mint szerzetesnőnek, nincs engedélye arra, hogy ebben az egyházmegyében éljen és működjön, úgy lehetne értelmezni, mint a bíboros támogatását a nővér számára. És (támogatásként lehetne felfogni) nemcsak a nővér, hanem új közösségek és engedetlen hívek társulatainak jelentős száma részére, akik Medjugorjében laknak, és akik a bíboros látogatásából bátorítást olvashatnak ki egyházi engedetlenségük számára.

7. Mint egyházmegyés püspök megállapítok és megismétlek néhány fájdalmas tényt:

– Mindenekelőtt rámutatok arra a sajnálatos „hercegovinai esetre”, amely a „medjugorjei jelenséghez” kapcsolódik: a kezdetektől fogva a medjugorjei „jelenés” üzenetei határozottan pártját fogta néhány, akkor engedetlen ferencesnek. Egy közülük később elhagyta a rendet és a papságot is. Az egyik üzenet az akkori egyházmegyés püspököt vádolta a kialakult zűrzavarért.

– Az egyházmegye területén jelenleg kilenc volt ferences él, akiket a ferences elöljárók elbocsátottak a rendből, és a Szentszék megerősítette elbocsátásukat. Bár fel vannak függesztve „a divinis”, továbbra is törvényes papként viselkednek az általuk bitorolt plébániákon. Miközben az állítólagos medjugorjei „jelenés” válaszokat ad a kíváncsiak legbanálisabb kérdéseire, soha egyetlen szó sem hangzik el azok ellen a súlyos visszaélések ellen, amelyek ennek a helyi egyháznak az egységét sújtják.

– 2001-ben tragikus tapasztalatban volt részünk: egyes ferencesek, közöttük olyanok, akiket már elbocsátottak a rendből, mások még a rend tagjai voltak, meghívtak egy ókatolikus diakónust, aki „érsekként” mutatkozott be és a jogtalanul bitorolt plébániákon több mint 700 fiatalt „megbérmált”. Mindez érvénytelen volt és szentségtörésnek minősült. Mint diakónus, érvénytelen szentmiséket mutatott be néhány plébánián. A medjugorjei „jelenés” nem tesz egyáltalán említést a Szentlélek és az Eucharisztia szentségeivel való visszaélésről!

– Volt egy másik szomorú eset is: az említett papok közül ketten elmentek Svájcba egy ókatolikus püspökhöz és kérték, hogy szentelje őket püspökké. Így akartak különválni Mostartól és Rómától, hogy formális egyházszakadás jöjjön létre. Az ókatolikus püspök azonban visszautasította kérésüket.

– Két különleges karizmatikus előmozdítója és kigondolója volt a „medjugorjei jelenségnek”, mindketten az engedetlenek kimagasló képviselői: az egyik Tomislav Vlasic, akit tavaly elbocsátottak a ferences rendből és a Szentszék, saját kérésére felmentette minden papi hivatala és kötelezettsége alól. A másik Jozo Zovko ferences, akinek 2004-től kezdve nincs semmilyen joghatósága arra, hogy papi tevékenységet folytasson ebben az egyházmegyében. Az újságok tájékoztatása szerint rendi felettesei eltávolították Hercegovina területéről és megtiltottak számára bármiféle kapcsolatot Medjugorjével.

8. A bíborost nagy lelkesedéssel töltötte el, hogy olyan sokan gyónnak Medjugorjében, ahol megnyilvánul az Atya irgalmassága. Mi hisszük, hogy a mennyei Atya irgalma egyformán megnyilvánul Medjugorjében és ennek az egyházmegyének minden plébániáján, ez így volt a medjugorjei jelenség előtt és után is. Elég, ha a hívek gyóntatószékek előtti hosszú sorára tekintünk minden plébánián, különösen karácsonykor, húsvétkor, egyéb ünnepeken vagy bérmálkozáskor. Sokan azt mondják, hogy ezek a gyónások Medjugorjében erőteljesen bizonyítják, hogy a Gospa „megjelenik”.

E nagyszámú gyónásokból levont következtetések szerint a Gospa minden plébániánkon megjelenne és nemcsak annak a három személynek, akiknek évente egyszer megjelenik Medjugorjében és a másik háromnak mindennap, egyébként a legtöbbször Medjugorjén kívül és, amint mondják a bécsi Dómban is. Idáig állítólag összesen mintegy 40 ezer volt a „jelenések” száma! Sőt, az az érzésünk, hogy egyes ún. „látnokok” saját maguk határozzák meg, hogy a Gospa hol és mikor „jelenjen” meg, mivel ott és akkor jelenik meg, amikor ők akarják. Vajon nem a Szűzanya és általában véve a „sacrum” megengedhetetlen manipulációjáról van szó?


Mint egyházmegyés püspök ezzel a nyilatkozatommal tájékoztatni kívánom a híveket arról, hogy Christoph Schönborn bíboros látogatása nem jelenti egyáltalán a Medjugorjéhez kapcsolódó „jelenések” hitelességének elismerését. Sajnálom, hogy a bíboros, látogatásával, megjelenésével és nyilatkozataival még csak tetézte a helyi egyház szenvedéseit. Ezek az újabb szenvedések nem járulnak hozzá békéjéhez és egységéhez, amelyre olyan nagy szüksége lenne – írja 2010. január 2-án közzétett nyilatkozatában Ratko Peric mostar-duvnoi püspök.

A nyilatkozat olasz nyelven is olvasható az egyházmegye honlapján, amelynek címe: http://www.cbismo.com/index.php?mod=vijest&vijest=483

Megtartotta első ülését a Medjugorjét vizsgáló

Nemzetközi Bizottság (Vatikáni Rádió, 2010. ápr. 13.)

Április 13-án, kedden a Szentszék sajtóterme közzétette a hírt: március 26-án megtartotta első ülését a bosznia-hercegovinai helységgel kapcsolatos jelenségeket vizsgáló szakértők bizottsága. A bizottság elnöke Camillo Ruini bíboros, a pápa nyugalmazott római helynöke.

Tagjai a következő személyek: Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangelizálása Kongregáció nyugalmazott prefektusa, Vinko Puljic bíboros, vrhbosnai (felső-boszniai) érsek, Bosznia-Hercegovina püspöki konferenciájának elnöke, Josip Bozanic bíboros, zágrábi érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökhelyettese, Julián Herranz bíboros, a Törvényszövegek Értelmezésével foglalkozó Pápai Bizottság nyugalmazott elnöke, Angelo Amato szalézi érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa, Tony Anatrella prelátus, pszichoanalitikus, a közösségi pszichiátria szakértője, Pierangelo Sequeri, az Észak-Itáliai Teológiai Fakultás fundamentális teológiatanára, P. A. Maria David Jaeger ferences, a Törvényszövegek Értelmezésével foglalkozó Pápai Tanács konzultora, P. Zdzislaw Józef Kijas minorita, a Szentté avatási Kongregáció relátora, P. Salvatore M. Perrella szervita, a „Marianum” Pápai Teológiai Fakultás tanára. A bizottságban Achim Schütz atya, a Pápai Lateráni Egyetem teológiai antropológia tanára titkárként vesz részt. Segédtitkár: Krzysztof Nykiel prelátus, a Hittani Kongregáció munkatársa.

A bizottság munkájában néhány szakértő is részt vett Franjo Topic atya, szarajevói fundamentális teológiatanár, Mijo Nikic jezsuita, a jezsuiták zágrábi Filozófiai és Teológiai Intézetének pszichológia és valláspszichológia tanára, P. Szentmártoni Mihály jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem Lelkiségi Intézetének elnöke és Veronica Nela Gaspar szerzetesnő, rijekai teológiatanár.

Mint ahogy azt már előzetesen bejelentették, a bizottság munkája szigorúan titkos. A vizsgálat végeredményeit a Hittani Kongregáció illetékeseinek nyújtják majd át.