SZEMLE Szabó Ferenc „SZELLEMI HONVÉDELEM” Széljegyzetek a HITEL 2008. februári számához Még a március 9-i népszavazás el�tt jelent meg a Csoóri Sándor és Görömbei András által szerkesztett irodalmi, m�vészeti és társadalmi folyóirat, amelyben mintegy harminc nemzeti �rzelm� író, szociológus és politológus elemzi a magyarországi gazdasági, társadalmi, kulturális helyzetet. Figyelemre méltó e magyar értelmiségiek, „írástudók” aggódása, kiútkeresése a mai szellemi-erkölcsi válságból. Másfél éve (Távlatok, 2006/4, 480) az „írástudók árulásáról” írtam jegyzetet; most örömmel olvastam a Hitel írásait, mert magyar értelmiségiek, f�leg írók, felel�sségtudatáról, a válság megoldásának lehet�ségeir�l töprengenek, mintegy a „szellemi honvédelem” megszervezésére serkentenek. (Vasy Géza, 89–90)
A cikkírók jó része (Fekete Gyula, Alföldy Jen�, Bertha Zoltán, Bogár László, Bábel Balázs. . .) aggodalommal említi a demográfiai problémát, azt, hogy hogyan „vénül és pusztul a magyarság”, mert egyre terjed a „halál kultúrája”, amelyet II. János Pál több ízben megbélyegzett világviszonylatban tekintve a súlyos helyzetet. A szociális viszonyok, a „családbarát” politika hiánya mellett, vagy amögött a „morális és pszichikai lumpesedés, a páriatömeggé, puszta ‘plaza-zombi’-masszává züllés irama eddig elképzelhetetlen sebességre váltott; a kulturális nemzeteszmét�l az ‘emelked� nemzet’ Németh László-i és 56-os eszményeit�l való távolodás ugyancsak természetes napi valósággá fajult” – állapítja meg Bertha Zoltán (59). Ezután írókat és m�vészeket idéz, akik érezték a drámai sorshelyzet súlyosságát, és valami megoldást kerestek (pl. Adyra is hivatkozva Németh László, Illyés Gyula), akik „mégis-hitre és reményre” buzdítottak. A pesszimistákkal szemben „a megmaradásakarat érvényesítésének a stratégiája a magyarság régi és mai legjobbjainak a tanítása szerint dönt�en a keresztény gy�ker� kulturális, szellemi, erkölcsi nemzetfogalomra és nemzetszervezési eszmékre �p�thet�” (60). „A magyarság ma sem térhet ki a kollektív erkölcsi-szellemi és létigazságok együttesével hitelesített önvédelmi élethalálharc el�l – és a sz�mvet� önvizsgálat el�l sem.” (Bertha, 61) „’Szociálliberális’ szólamok hangoztatása mögött nemhogy a szociális, de még az úgynevezett liberális elveknek is a meghazudtolásáról” van szó. Az érték helyett az értéktelenség és az érdek a d�nt�. „Az állam és a nyer�szked� nagyt�ke, globalista monopolt�ke, nemzetközi pénzhatalmasságok összeolvadása nemcsak a biztonságot ig�nyl�, védelemre szoruló társadalmat, hanem a valódi szabad piacot is megfojtja. Az oktatás, az iskolakultúra, a humánszféra és általában az erkölcsi-szellemi min�ség lesüllyesztése, az állam kivonulása kötelességei köréb�l, elzárkózása egészségügy, iskolák, egyházak megfelel� támogatásától: ez zajlik egyrészt. (. . .) Másrészt pedig folyik a szövetséges magánt�ke állami pártolása.” (Bertha, 63) Az el�bbi helyzetleírás meger�sítése több szerz�nél visszatér: pl. Alföldy (53), T�kéczki (147) és Bogár (221). A bajok gyökere Duray Miklós szerint a rendszerváltozásig megy vissza: nem a népnemzeti ellenzék, a nemzeti baloldal, hanem a hivatalos hatalom által támogatott „demokratikus ellenzék” került hatalomra: „A magyarországi rendszerváltozás és az utána eltelt tizenhét év nagy tragédiája, „hogy nem a nemzeti baloldal hajtott végre reformot a ‘baloldalon’, hanem a kádárista nómenklatúra”. (154–155) Az államelnök és sokan mások joggal beszéltek morális válságról. Közben az áruló írástudók [lásd Szakolczay Lajos: „Bárdok cukormázzal” (91–96)] magasztalják a hazugságokat halmozó uralkodó csoportot. „Az elhíresült �szödi hazugságbeszédb�l így lett ‘retorikai csúcsteljesítmény’ és igazságbeszéd. Az ország gazdasági cs�djéb�l eredményes konvergenciaprogram, az egészségügy kiárusítása pedig versengés a betegek kegyeiért. A megszüntetett iskolákból ésszer�sített összevonás a min�ségi oktatás érdekében. Az imperialista háborúban való részvétel a terrorizmus elleni küzdelem okán hazánk védelme. És sorolhatnánk tovább.” (Bábel Balázs, 226). Utat tévesztettünk, helyzetünk tragikus, ezt hangsúlyozza minden írás. De van-e kivezet� út a válságból? Március 9-én a nép döntött: elege van a demokráciát megcsúfoló oligarchia országromboló uralmából. De mi a teend� addig is, míg nem lesz parlamenti választás? Most is érvényes az a néhány jelzés, amelyet a Hitel kérdéses számában olvashatunk. „A legfontosabb az, hogy Magyarországon a kommunizmus és a neoliberalizmus – minden különböz�sége ellenére materialista-ateista ikerpár ez! – szinte minden erkölcsi elemet kiölt a politikából, éspedig azért, mivel mai uralmuk alapja még mindig a történelmi er�szak, amely évtizedeken át félelmet, közönyt, tájékozatlanságot, belenyugvást, erkölcsi deficitet, reménytelenséget stb. keltve lehet�vé tette a gátlástalan hazugság immár közvetlen er�szak nélküli hatalomra kerülését és ott maradását.” „A bajok szellemi-lelki-erkölcsi természet�ek, s pusztán a remélt jövend� anyagi emelkedéssel nem is orvosolhatók. Egy jövend� magyar nemzeti érdekképviseleti politikának és kormánynak ezért a leghatározottabb harcot kell folytatnia a szellemi és lelki rombolás lokalizálható er�i ellen. Ha nem teszi, akkor a magyarság – európai társaival együtt persze – elvész. Csak magunk menthetjük meg e közösség jöv�jét, egy többségileg más, régi, történelmi közszellemmel.” (T�kéczki László, 149) „Mit tegyünk? Mit tehetünk? Miként lehetne jobb Magyarországnak” – kérdezi Vasy Géza. Válasza: „Ma is szellemi honvédelemre van szükség a különböz� nemzeti, szociális, szakmai érdekek érvényesítéséért. �rizni kell határon belül és túl a magyarságot mind lélekszámban, mind nyelvben és kultúrájában. Ehhez nem kapkodó, hanem józan, nemzeti érdekeket érvényesít� reformpolitika szükséges, amelyet a szellemi élet segíthet megformálni, de végrehajtani csak kormány képes. Jó tendencia a civil szervezetek, a szakszervezetek, a kis közösségek meger�södése, érdekérvényesítési szándéka. A polgári társadalomnak ez a lényegéhez tartozik.” (. . .) Lényeges az anyanyelv ápolása. „Egészséges és jól képzett, m�velt nemzedékek majd boldogabb országban élhetnek. Az ország lakosságának nagy része szegény. Nagy er� lehet a szegénység szolidaritása, abból támadó cselekv�készsége. A bölcsek kövét egyikünk sem birtokolja. A jó szellemi élet eredménye éppen a sok kis bölcsesség összegz�dése lehetne.” (Vasy, 89–90) És ehhez kapcsolódóan a már emlegetett erkölcsi megújulás, amelyet a lap vége felé (227) Bábel Balázs kalocsai érsek ismét hangsúlyoz: „Az igazi változás mindig belülr�l jöhet. A Biblia szavával, a megtéréssel, a metanoiával az értelem, az érzelem, az akarat jó útra terelésével. Abban látom a kivezet� utat, ha a spirituális változás transzcendentális indíttatású lesz, és a kevés megmaradt igaz só és kovász módjára hat a többiekre.” * * * Egy jó évtizede tette közzé a magyar püspöki kar „Igazságosabb és testvériesebb világot! cím� körlevelét. Ennek szakszer� helyzetelemzése ma is érvényes, s�t – sajnos – az elmúlt években csak súlyosbodott az ország gazdasági-társadalmi-kulturális helyzete. A körlevél befejezéséb�l idézek jegyzetem végén.
„Jelenünk fájdalmas problémái és a mélyreható változások cselekvésre s
országos összefogásra szólítanak mindnyájunkat. Nemcsak jogrendünk, politikai
rendszerünk, gazdasági életünk helyes m�ködése forog kockán, hanem erkölcsi-kulturális-emberi
életünk is. A mindnyájunkat sújtó terhek, a válságjelenségek, a feladatok
nagysága sokakat elbátortalanít, vagy éppen türelmetlenné tesz. A katolikus
egyház – sem vezet�iben, sem híveiben – nem vonhatja s nem is vonja ki
magát e terhek alól, s a társadalom tagjaival és szervezeteivel kapcsolatot
keresve vállalja a reá es� feladatokat is. Jelen körlevelünkkel is ennek
kívántunk hangot adni. Bármilyen áttekinthetetlennek látszik is a kibontakozás
útja, bizalmunkat nem adjuk fel. Jézus Krisztustól tudjuk, mire teremtette
és hívta meg Isten az embert, hogyan tudja kibontakoztatni önmagát, jobbítani
életkörülményeit, békét és boldogságot teremteni a társadalomban. A reményre
hívott meg minket Krisztus, s bízunk benne, hogy a boldogabb jöv�be vetett
reménység elszánást és er�t ad mindnyájunknak, hogy közös összefogással
és felel�sségvállalással építsük az ország jöv�jét.”
Henri de Lubac: Carnets du Concile I–II. Cerf, Párizs, 2007, 566 és 567 o. (39 és 26 euró.) Bevezette és jegyzetekkel ellátta: Loïc Figoureux. Henri de Lubac jezsuita teológus (1896–1991), az ún. „új teológia” vezéralakja, akinek a XX. század derekán a római cenzúrával nehézségei voltak (XII. Pius 1950-es Humani generis kezdet� körlevele jórészt az � m�veit célozta), a II. vatikáni zsinatot megel�z�en és alatta is, jelent�sen hozzájárult a zsinati teológia megfogalmazásához. „Megdöbbent� hír”: ez volt els� megjegyzése, amikor 1960 júliusában megtudta, hogy kinevezték a zsinat el�készít� bizottságába konzultornak. Amikor el�ször olvasta a hírt a La Croix újságban, nem akarta elhinni a korábbi zaklatások és gyanúsítások miatt. De pár nappal utána megkapta a hivatalos kinevezést D. Tardini államtitkártól. A naplójegyzetek bevezet�jében L. Figoureux röviden (XVI–XXIV) felidézi az említett gyanúsításokat és H. de Lubac félreállítását, akinek végleges „rehabilitálása” akkor történt meg, amikor Wojtyla pápa, akivel együtt dolgozott a zsinat alatt, 1983-ban kinevezte bíborosnak. A naplójegyzetek 1960. július 26-ával kezd�dnek, amikor H. de Lubac megérkezett Rómába, hogy teológus konzultorként részt vegyen a zsinati el�készületeken; ez 1962 márciusáig tart (I, 7–59); majd 1962–1965 között mint teológus szakért� (peritus) vesz részt a zsinat munkáiban, H. de Lubac „helyszíni” feljegyzései sokszor csak címszószer� emlékeztet�kb�l állnak, pár odavetett szóval rögzíti benyomásait, a szerepl� személyek nevét, vagy a találkozások (leggyakrabban rendtársakkal), események fontosabb mozzanatait. Kés�bb letisztázta, kissé b�vebben leírta a rögzítésre méltó történteket. Valójában Lubac nem szánta közlésre ezeket a naplójegyzeteket. De hosszas konzultációk után a francia tartományf�nök mégis beleegyezett, hogy H. de Lubac 50 kötetre tervezett Összes m�vei sorozatában a Cerf kiadó közzétegye a két kötetet b�séges jegyzetekkel. Loïc Figoureux Bevezet�je hosszan ismerteti a Carnets genezisét, a keletkezéstörténetet és a nyomdai el�készítést (XXVI–XXX). A jegyzetek igen értékes források a zsinat történetéhez, a jelenkori egyház legfontosabb eseményéhez. B� információkat kapunk arról, hogy a római kúria és a konzervatív római teológusok milyen légkört teremtettek az el�készületi évek során, és miként hagyták el – hosszú küzdelmek után – a túlságosan jogi tervezetet, hogy aztán – f�leg a második ülésszaktól, VI. Pál vezetésével az egyház misztériumára, illetve annak Fejére, Krisztusra irányítsák a figyelmet. Rögtön megjegyezhetjük, hogy a III. ülésszaktól kezdve Lubac aggodalommal kezdi figyelni a haladó irányzat sokszor merész kijelentéseit, miként majd a zsinat utáni egyházi válságot is bírálja. Ezzel már azt is jeleztük, hogy a Carnets révén jobban megismerjük magát H. de Lubacot is. H. de Lubacot tehát peritusnak, teológus-szakért�nek nevezték ki a zsinatra. 1962 októberében érkezett Rómába, hogy részt vegyen az els� ülésszakon, amelyr�l a legtöbb jegyzetet készítette: 90–522. oldalak. Az I. kötet végén olvasható néhány jegyzet az els� és a második ülésszak közötti id�szakról (1963. január–szeptember). A páter egészsége meggyöngült, kórházból figyelte a zsinati eseményeket. Közben a jezsuita generális kérésére megírta (1962) rendtársa és barátja, Pierre Teilhard de Chardin eszmevilágáról szóló monográfiáját, amelynek fontos szerepe volt abban, hogy Teilhard-ról (akkor még részben kiadatlan írásait is figyelembe véve) teljesebb és hitelesebb képet kaphassanak támadói és rajongói. A Carnets II. jegyzetei a második ülésszakkal kezd�dnek (1963 �sz). H. de Lubac csak 1963. október végén hagyhatja el a kórházat, és ekkor utazhat Rómába, tehát egy hónappal a második ülésszak megnyitása után. Gyengélkedése miatt ekkoriban kevésbé aktívan vesz részt a zsinati munkákban. Sokkal kevesebb jegyzet maradt ránk a második ülésszakról, mint az el�z�r�l (az els�r�l 270 lap, e másodikról csak 35!). A II. és III. ülésszak közötti id�ben részt vesz a XIII. szkéma, vagyis a Gaudium et spes konstitúció tervezete átdolgozásában, majd pedig újra intenzíven a harmadik ülésszakon (170 oldal jegyzet). A páternek jelent�s szerepe volt az Egyházról (püspöki kollégialitásról) és a kinyilatkoztatásról szóló, valamint az egyház és a világ kapcsolatával (f�leg az ateizmussal) foglalkozó dokumentum el�készítésében. Tevékeny szerepe folytatódik 1965-ben a negyedik ülésszak során. Naplójegyzeteib�l kiderül, hogy a páter „két integrizmus” közé került: egyrészt az Ottaviani bíboros köré csoportosult római integristák, másrészt a szekularizált gondolkodás képvisel�i közé; ez utóbbiak helytelenül értették az egyház és a világ párbeszédét. H. de Lubac itt az emberr�l alkotott dualista felfogással került szembe, amely teljesen szétválasztotta a természetet és a természetfelettit. E kérdéssel b�ven foglalkozott korábbi, vitatott Surnaturel cím� könyvében, amelyet átdolgozott az 1965-ben kiadott Le Mystère du surnaturel = A természetfeletti Misztériuma cím� m�vében. H. de Lubac szerényen nyilatkozott mindig (naplója „mérlegében” is) zsinati szereplésér�l. Kétségtelen, hogy nemigen lehetne összeállítani egy listát, (ahogy Y. Congar tette a saját közrem�ködését összegezve) azokról a dokumentumokról, amelyek megfogalmazásába befolyt, sokszor csak közvetve, 1930 óta megjelent egyháztani és exegétikai munkái révén (De Ecclesia, De Revelatione). 1965. szeptember 14-én ünnepélyesen megnyitották a zsinat negyedik ülésszakát. Ett�l kezdve (II, 400) egészen dec. 8-ig (II, 483) H. de Lubac csodálatos intenzitással vesz részt a zsinati munkákban: f�leg a XIII. szkéma (= Gaudium et spes konstitúció, az egyház és a modern világ viszonyáról), valamint a kinyilatkoztatásról szóló konstitúció (= Dei verbum) hosszú megvitatásában a hivatalos összejöveteleken és számos kisebb csoportban, jeles zsinati teológusokkal tárgyalva. Közben számtalanszor szóba kerül Teilhard de Chardin neve – pozitív és negatív említésekkel. Lubac magánbeszélgetések során és el�adásaiban, írásaiban sokszor megvédi, tisztázza Teilhard teológiáját, lelkiségét, imaéletét. Ez azért jelent�s, mert Teilhard Krisztus-központú víziójából, a földi valóságok és az emberi er�feszítés új megvilágításából sok gondolat beleszöv�dött a GS zsinati konstitúció szövegébe. (Lásd még fentebbi ismertetésemet Teilhard és Szent Pál kapcsolatáról, illetve az Oeuvres XXIV. kötetében közölt több kisebb írást Teilhard-ról, amelyek részben a zsinat utolsó ülésszaka idején születtek.) A Carnets II. kötete végén listákat találunk a zsinati bizottságok tagjairól, valamint azoknak a dokumentumtervezeteknek tartalmáról, amelyeket H. de Lubac naplójegyzeteiben említ, illetve amelyekhez hozzászólt. Ezenkívül a kötet átvette Y. Congar zsinati naplójából az események kronológiáját: az egyes dokumentumok megszületésének genezisét a pápa közbelépéseit. Pl. 1965. november 18: Nyilvános ülés. VI. Pál koncelebrált szentmisét mutat be 11 teológussal, köztük P. de Lubac-kal, és közzéteszi az isteni Kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúciót, valamint a világiak apostolságáról szóló határozatot. Bejelenti XII. Pius és XXIII. János boldoggáavatási eljárásának megnyitását. – December 8-án VI. Pál ünnepélyesen bezárja a zsinatot a Szent Péter téren; felolvassák a zsinat üzenetét minden emberhez. Végül jegyezzük meg a Carnets bevezet�jének szerz�jével, (XLVII), hogy mindjárt a zsinat befejezése után, H. de Lubac, bizonyos aggodalmai ellenére, der�vel és megelégedéssel értelmezi a szövegeket. De kés�bb egyre nagyobb nyugtalansággal éli meg a válságot, és a zsinat hamis értelmezéseit igyekszik helyreigazítani nyilatkozataiban, beszédeiben, írásaiban. (Lásd err�l 1969-es megnyilatkozását: „Az egyház jelenlegi válsága” in Szabó Ferenc Henri de Lubac az egyházról, Róma, 1972, 246–263.) * * * A következ�kben kis ízelít�t adok a zsinati feljegyzésekb�l, kiválasztva néhány fontosabb vagy jellegzetesebb eseményt, mozzanatot. 1963. november 8, péntek. – „Történelmi délel�tt. Frings bíboros udvarias, világos, sajátságos hangon – mindig nyugodt és mérsékelt kifejezéseiben – kertelés nélkül elkezd beszélni a Szent Officium reformjáról. Ottaviani bíboros heves, villámló, sért� válasza: ‘Altissime protestor. . .’ (Tiltakozom a leghangosabban. . .) Az összejövetel döbbenete. Ottavianit megtapsolják párthívei. A kett� között Lercaro bíboros felszólalása, amelyet feltehet�leg VI. Pál sugallt: felvázol egy tervet, amely szerint létre kellene hozni egy különleges bizottságot, a lényeges pont tanulmányozására. Így elhárítanák az Ottaviani Bizottság akadályát. – P. Martelet befejezi konferenciája (‘A halál botránya’) el�készítését a Párizsban megtartandó Katolikus Értelmiségiek Hetére. – Este Moeller kanonokkal, P. Congarral és Hans Künggel vacsora Mgr Emmanuele Clarizio nunciusnál (olasz, Dominikai Köztársaság), aki meghívta Mgr X-et [A. Travia] is, az olaszországi nunciatúra attaséját, valamint Mgr Lambruschinit, aki a morálteológia professzora a Lateráni Egyetemen. Küng és Moeller a zsinat nehézségeir�l beszél, a doktrinális bizottság elnöke által szervezett obstrukcióról, a Szent Officium szükséges reformjáról stb. Congar és én hozzászólunk. A három olasz nagyon békülékeny. Az � néz�pontjuk különböz�. Egyikük szerint a Kúria baja az ügyintézés lassúsága, több munkatárs kellene. Clarizio intelligens, egyenes és meggondolt. Lambruschini élénk szellem� és hajlékony, meglehet�sen liberális beállítottságú. Amikor Moeller azt mondja, hogy neki úgy t�nik: néhány kúriai meg akarja hiúsítani a zsinatot, Lambruschini mosolyogva válaszolja: ‘feltéve, hogy ezt nem az önök moderátorai teszik’. � maga örül, hogy nem hasonlít Mgr Piolantihoz. Azt mondja nekem, hogy egy ideig a Szent Officiumnál volt, és igyekezett, sikertelenül, megvédeni ügyemet.” (II, 15–16) 1965. ápr. 28–30. – „Újra Rómában a Nem keresztények Titkársága összejövetelén, Marella bíborossal (elnök) és P. HumbertClaude-dal (titkár). Az üléseket az államtitkárság egy termében tartottuk. A nem keresztények üdvösségér�l beszéltünk, a vallás tényér�l, a különféle vallások megértésér�l stb. A pápa azt kérte, hogy komolyan tanulmányozzák ezeket a problémákat; nyugtalankodik egyes teológusok által bevetett teóriák miatt: pl. a kereszténység csak az üdvösség rendkívüli útja lenne stb. – Minden direkt vitát kerülni kell.” (394–395) A fenti dátum alatt olvasható H. de Lubac Karl Rahnerhez írt levele (1965. május 24.) a Concilium c. folyóirattal kapcsolatban. Lubac aggodalommal figyelte az új folyóirat egyes szerz�inek merész nézeteit, ezért lemondott a szerkeszt�bizottságban való részvételér�l, amelyre Rahner kérte. Íme a levél lényeges mondatai: „...Múlt �sszel már kifejeztem Önnek aggodalmaimat. Az els� öt szám nem tudta megszüntetni aggályaimat. Valójában jól látom, hogy Ön nagyon elfoglalt mással, és így Concilium szerkesztésében nem az Ön befolyása, hanem másoké érvényesül. Eddig a cikkek értéke általában gyenge (van néhány kivétel); de nem ez a f� kifogásom. Szerintem árulás az, hogy ezt a teológiai er�feszítést úgy mutatják be, mintha a zsinat szellemében menne, valójában a folyóirat propagandaeszköz egy széls�séges iskola szolgálatában. Nos ez a jelleg még határozottabb a most megkapott 5. számban. Szándékom tehát az, hogy visszavonulok a szerkeszt�ségi bizottságból. Nem akarok felt�nést. Ezért intézem Önhöz ezt a privát testvéri levelet. Megmagyarázhatja, hogy – és ez az igazság – nagyon öreg és fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt a megbízatást, bármilyen csekély is, teljesítsem. . .” (II, 395–396) A fent idézett naplójegyzeteket csak ízelít�nek szántam. A Carnets, sok hasznos magyarázó és kiegészít� jegyzettel valóságos kincsesbánya a II. vatikáni zsinat eseménye, genezise, tanítása megismeréséhez, természetesen úgy, ahogy a nagy teológus H. de Lubac megélte és látta. Szabó Ferenc Kránitz Mihály (szerk.): Istenkeres� tudósok. Magyar katolikus teológusportrék a XX. század második feléb�l. Új Ember, Bp. 2007, 306 o. Jó ötlet volt Kránitz Mihály professzortól, hogy többedmagával megszerkesztette és kiadta ezt a kötetet, 23 már elhunyt teológus portréját (közülük hat külföldi magyar). Az egyes portrék ABC-rendben következnek. Ezért is, meg m�ve jelent�sége szempontjából is els� helyen szerepel Alszeghy Zoltán S.J., a római Gergely egyetem jeles teológusa (1915–1991). Portréját Seszták István vázolta fel, aki már egy könyvet is megjelentetett: B�n és kiengesztel�dés Alszeghy Zoltán teológiájában, Nyíregyháza, 2005. (Vö. Távlatok 2005/386) Seszták megjegyzi (25), hogy Alszeghy Zoltán irányításával 1975-t�l Rómában megjelent a TKK (=Teológiai Kiskönyvtár) sorozat 34 füzete külföldön m�köd� magyar teológusok közrem�ködésével, ebb�l Alszeghy maga írt öt füzetet. A TKK szerkeszt�bizottságához tartozott Nagy Ferenc és e sorok írója, valamint a kötet végén szerepl� Weissmahr Béla (1929–2005), akir�l rendtársa, Patsch Ferenc írt életrajzot és méltatást. Ugyancsak szerepeltek a TKK-sorozatban Békés Gellért OSB (1915–1999), akir�l most Somorjai Ádám OSB írt, valamint Mehrle Tamás O.P. (1912–2002), �t Fejérdy Áron matatja be. A zsinat utáni magyar teológia kibontakozásában jelent�s szerep jutott Gál Ferencnek (1915–1998), akir�l Puskás Attila tájékoztat, továbbá Cserháti József püspöknek (1914–1994), akinek munkásságát Kránitz Mihály méltatja. Szerepel a kötetben Nyíri Tamás (1920–1994): Janka Ferenc vázolta portréját. Nyírit inkább filozófusként ismertük meg, de teológiai jelleg� írásaira is felfigyeltünk. � volt a hazai gondolkodók közül a legmerészebb, a II. vatikáni zsinat haladó gondolkodóit követte. Egyik érdeme, hogy Karl Rahner gondolatait segített magyarul tolmácsolni Endreffy Zoltánnal együttm�ködve (pl. A hit alapjai, 1982.) Két jeles biblikusról is megemlékeznek, Mócsy Imre S.J.-r�l (1907–1980) Székely János, Szörényi Andorról (1908–1969) pedig Tarjányi Béla. A patrisztika magyarországi megismertetésében els�rend� munkát végzett Vanyó László (1942–2003), akir�l Orosz Atanáz írt méltatást. Szerepel még a gy�jt�kötetben – Békés Gellérten kívül – öt bencés (Radó Polikárp, Rezek Román, Sólymos Szilveszter, Söveges Dávid, Tarnay Brúnó), egy piarista (El�d István), egy ferences (Szántó Konrád). A többi portrét is csak felsorolom: Csanád Béla, Félegyházy József, Ivánka Endre, Kecskés Pál, Kosztolányi István; végül Boros László (1927–1981) volt jezsuita, aki a svájci Orientierungnál dolgozott, és német nyelven írta nagysiker� teológiai és lelkiségi m�veit, hazánkban is megismerték, mert több m�vét magyarra fordították. Kránitz Mihály a Bevezet�ben megjegyzi, hogy az 1960-as évek „nem tették lehet�vé a magyar katolikus egyház számára, hogy közvetlenül bekapcsolódjon a zsinati munkába”; a zsinati, megújult teológia csak lassan érkezett el Magyarországra, részben a külföldi magyar gondolkodók/teológustanárok (TKK), részben a már említettek: Cserháti József, Gál Ferenc, Nyíri Tamás, Vanyó László írásai, könyvei, valamint a kötetben nem szerepl� Szennay András OSB könyvei és az általa irányított Teológia c. folyóirat tanulmányai révén. Szabó Ferenc Kamarás István: Jézus-projektum. (Kutatási jelentés.) Pécs, Pannonia Kiadó, 2007. 173 o. Este belépve a szobámba, egy érzés futott át rajtam: Kivel is beszélgettem itt utoljára olyan jót? Aztán bevillant: Persze, Kamarás Pista könyvét olvastam. Finom (ön)iróniával átsz�tt gyermeki hit sugárzik át egy élet összegy�jtött tapasztalatából, barátságaiból, tudományából, öröméb�l és szenvedéséb�l ezeken az oldalakon. Az összegy�jt latin szava cumulare. Innen a „gyülevész” gomolyfelh� neve: cumulus, s a könyvecske alapeszméjének rejtett szimbóluma: sötét gomolyfelh� résein átsugárzó napfény, s az arcát a fény felé fordító f�h�s neve: Cumulus. Dichtung und Wahrheit, költészet és valóság elemei szöv�dnek egybe ebben a Máté evangéliumának szövegére, a csodálatos kenyérszaporítás modern parafrázisára írt hatrészes „kantátában”: konkrét helyszínek, személyek, szakirodalmi hivatkozások tömegébe ágyazott meditáció Istenr�l, aki az igazság és a szeretet, Jézusról, akiben megtestesült, s az emberr�l, aki Jézus nyomán keresi az igazságot és a szeretetet, de csak akkor keresheti, ha már megtalálta a „meg nem ismerés felh�jében”. A szépség biceg – mondja Plotinus és Aquinói Szent Tamás nyomán Jacques Maritain – és biceg az elmélkedés is, a meditáció, ahogy Jákob is bicegett az angyallal való küzdelem után, mert megtapasztalva Isten édességét, gyönge maradt azon a felén, amellyel a világra támaszkodik. És biceg a tudomány is – tanítja Kamarás tanár úr – a fizika és a teológia, a pszichológia, s�t maga az (olvasás)szociológia is, mert a keres� Embert a csíp�jén megérintette a Valóság, az Igazság, a Jóság, a Szépség és a Szentség angyala. Brahms Akadémiai ünnepi nyitányát a Gaudeamus igitur diákdallal zárja. Kamarás kantátájának vezérmotívuma a János bácsi a csatában, feldíszítve Wolfné trilláival, közben-közben felcsendül� Bach- orgonamuzsikával. Lin Yu Tang könyvének a címe jut eszünkbe: Bölcs mosoly, s egy fekete szemüveg mögül ránk kacsintó szempár. És ez elég, „hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant”. Kuklay Antal Knapp Éva: Libellus. Válogatott könyv- és könyvtártörténeti tanulmányok. Budapest 2007 Balassi Kiadó. 311 lap A kötetben megjelent tizenhárom tanulmány bepillantást enged az irodalomtörténet m�vel�dés- és oktatástörténeti szempontból is jelent�s, közel százötven éve folyamatosan vizsgált területére, XVI–XIX. századi könyv- és könyvtárkultúra világába. Eredeti funkciójuk szerint van közöttük tanulmány, konferencia el�adás, fakszimile-kiadáshoz készült kísér�tanulmány. A kötetté szerkesztés során a szerz� id�rendbe rendezte a tanulmányokat, ennek ellenére az értekezések sorozata tematikus monográfiaként is olvasható. Az els� megjelenés bibliográfiai adatait a kötet végén található jegyzék tartalmazza. A könyvek és a könyvtárak történetének kutatása kedvelt irányzattá vált az elmúlt évtizedekben, s az adatfeltárást és -feldolgozást napjainkban váltják fel a tematikus monográfiákban megfogalmazható eredmények. A kiadott könyvtárkatalógusok, könyvkultúrával érintkez� források és a tudományos feldolgozások egyaránt tanúsítják, hogy a m�vel�déstörténeti és szociológiai szempontokat érvényesít� vizsgálatok alapvet�en segítik az irodalomtörténet megoldatlan kérdéseinek tisztázását. A kötet szorosan kapcsolódik az 1980-as évek elejét�l egyre intenzívebbé váló könyv- és könyvtártörténeti kutatásokhoz. A tanulmányok jelent�s részben a szerzetesrendekhez (jezsuita és pálos) és az egyházi könyvkultúrához köt�dnek, s eddig ismeretlen nyomtatványokat, m�veket, könyvtípusokat és m�vel�déstörténeti szempontból jelent�s folyamatokat mutatnak be. A szövegek és szövegkörnyezetek kérdésköre, valamint a nyomtatványok jellegzetességei mellett a kötet foglalkozik a kevésbé kutatott irodalom- és m�vel�déselméleti vonatkozásokkal is. A ma már jól hozzáférhet�, gazdag és rendezett forrásbázis vizsgálata mellett sor kerül újabb, eddig ismeretlen kéziratos és nyomtatott szövegek bemutatására. A következetesen érvényesített filológiai módszert minden esetben a feldolgozott források irodalomelméleti és -történeti értékelése egészíti ki. A kötet eredményei közé tartozik, hogy ráirányítja a figyelmet a könyvek, könyvtárak és használóik összetett kapcsolatrendszerére. További eredmény a kora újkor két népszer� kiadványtípusa, mirákulumos- és a társulati könyvek jellegzetességeinek és széles kör� társadalmi hatásának kimutatása. A kötet használatát terjedelmes névmutató segíti. (R) SOMMAIRE L’universalité paulinienne à l’époque de la planétisation HORISONS P. Nemeshegyi: Saint Paul et Saint Pierre L. Gyürki: Saint Paul, l’apôtre des nations I. Kocsis: L’Esprit Saint dans la théologie de Saint Paul F. Szabó: Teilhard disciple de Saint Paul (selon H. de Lubac)
Card. P. Erd�: Sur le bien commun
F. Szabó: Révolte – avenir – espérence Ch. Albini: Vers la „société de connaissance” (Aggiornamenti Sociali)
M. Gyorgyovich: Interview à l’évêque L. Bíró CULTURE ET VIE Benoît XVI aux États Unis F. Szabó: Sur les poêtes-prêtres hongrois Sz. Sasvári: Valeurs chrétiennes dans la presse en Hongrie J. Németh: R. Schneider (†1958) SPIRITUALITÉ Mons. B. Bábel: „Cherchez d’abord le Règne de Dieu” Gy. Szokoly–F. Szabó: In memoriam Ch. Lubich A. Smohay: Évangélisation par les musées et les expositions
COMPTE-RENDU DES LIVRES
Albini, Ch., Az Aggiornamenti Sociali munkatársa (Milánó) – Bábel Balázs, érsek (Kalocsa) – Bárdosy Éva, A Szív f�munkatárs (Budapest) – Csaba László, közgazdász, a CEU professzora (Budapest) – Erd� Péter, bíboros, prímás, eszergom-budapesti érsek (Budapest) – Gyorgyovich Miklós, publicista, t�rsszerkeszt� (Budapest) – Gyürki László, ny. plébános (Körmend) – Kocsis Imre, f�iskolai tanár (Vác) – Kuklay Antal, plébános (Köröm) – Nemeshegyi Péter SJ, teológus. ny. egy. tanár (Budapest) – Németh József SJ, ny. egy.tanár (Innsbruck) – Sasvári Szilárd, politikus (Budapest) – Smohay András, m�vészettörténész (Székesfehérvár) – Szabó Ferenc SJ, teológus, író, f�szerkeszt� (Budapest) – Szokoly György, ny. grafikus (Róma–Sümeg)
|