KULTÚRA ÉS ÉLET Vatikáni Rádió
XVI. BENEDEK (2008. április 15–20.) XVI. Benedek észak-amerikai látogatása a reménység üzenetének távlatában zajlott, minthogy az apostoli út mottója ez volt: „Reménységünk Krisztus” A pápa tulajdonképpen aprópénzre váltotta a szeretetr�l és a reménységr�l szóló két enciklikája tanítását k�l�nb�z� megnyilatkozásaiban. Washingtonban ünnepelte 81. születésnapját, és a látogatás idején emlékezett meg a katolikus világ pápává választásának harmadik évfordulójáról. A nemzetközi médiumok részletesen beszámoltak Ratzinger pápa washingtoni és New York-i programjairól, bár leginkább a pápának azokra a kijelentéseire irányították a figyelmet, amelyekben, több ízben – kezdve az Amerikába tartó repül�úton az újságíróknak nyilatkozva – elítélte az amerikai pedofil papok gyermekeken elkövetett szexuális visszaéléseit. A washingtoni stadionban bemutatott szentmise során, amikor azt hangsúlyozta, hogy az amerikai társadalom morális válaszút el�tt áll, és mindenekel�tt az amerikai egyháznak van szüksége a megújulásra, ezeket mondotta: „Nincs szó, ami kifejezhetné, mekkora fájdalmat és mekkora kárt okoztak ezek a bántalmazások. Nagyon fontos, hogy az áldozatokat szeretetteljes lelkipásztori figyelem kísérje. Arra bátorítalak mindnyájatokat, hogy minden lehetséges eszközzel segítsétek el� a gyógyulást és a kiengesztel�dést, és álljatok azok mellett, akiknek sérelmére ezeket a dolgokat elkövették. Arra is kérlek benneteket, hogy szeressétek papjaitokat, és er�sítsétek meg �ket abban a kiváló munkában, amit végeznek.” Látogatás az ENSZ New York-i székházában A pápa amerikai látogatásának csúcspontja április 18-án az ENSZ közgy�lése el�tt mondott beszéde volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata közzétételének a 60. évfordulója alkalmából. A szentatya visszautalva a II. János Pál 1995-ös hasonló látogatására, amely a világszervezet alapításának 50. évfordulóján történt, idézte el�dje szavait: „az Egyesült Nemzetek Szervezete morális központ, ahol a világ valamennyi nemzete otthon érzi magát, kifejlesztve annak közös tudatát, hogy mintegy a nemzetek egyetlen családját alkotják.” XVI. Benedek el�dei, VI. Pál és II. János Pál szociális enciklikái szellemében azt hangsúlyozta, hogy a szervezetnek a szolidaritás elve szerint kell szabályoznia a nemzetközi életet, megoldania a konfliktusokat, éspedig a minél teljesebb többoldali konszenzus alapján, mert a jelenlegi válság oka az, hogy a nemzetközi problémákat egy kisebbség döntésével akarják rendezni. Az alapvet� emberi jogok 60 évvel ezel�tti deklarációja alkalmával a pápa emlékeztetett arra, hogy a Szentszék mindig is támogatta a szervezet m�ködését, amelynek célja, hogy közösen biztosítsák a népek mindennapi életének harmonikus lefolyását. De mivel a szervezet állandóan válságban van, szükség lenne reformjára, a Biztonsági Tanács átalakítására, hogy ténylegesen segíthesse a világ sürget� problémái: a biztonság, a fejl�dés, az egyenl�tlenségek csökkentése, a környezet, a természeti er�források és a klíma védelme közös cselekvést igényl� kérdéseinek megoldását. A szabadság és a közjó védelmét célozzák a szabályok és a struktúrák; „a szabadság nevében szükséges a jogok és a kötelességek megfelelése”. A tudományos vívmányok alkalmazásakor tiszteletben kell tartani a természet rendjét, az ember méltóságát, az élet és a család szentségét. Nem a tudomány és az etika között kell választani, hanem inkább „olyan tudományos módszert kell alkalmazni, ami ténylegesen tiszteletben tartja az etikai imperatívuszokat”. Az ENSZ feladata, hogy el�segítse a nemzetközi közösségben az egyetemes emberi jogok gyakorlati megvalósítását. A pápa magáévá teszi az ún. ius gentium által cselekvési normának tekintett „védelmi felel�sség” alapelvét, amely a kormányok hatalomgyakorlásának erkölcsi alapja kezd lenni, mióta az ENSZ közgy�lése 2005-ben határozatként elfogadta: minden állam tartozik megvédeni saját lakosságát az emberi jogok súlyos és ismételt megsértését�l (háborús b�ncselekmények, etnikai tisztogatás, emberiség elleni b�ncselekmények). Ha erre nem képes, akkor a nemzetközi közösség felel�ssége az ENSZ Alkotmányában foglalt, illetve más nemzetközi egyezmények által el�irányzott jogi eszközök alkalmazásával közbelépni. XVI. Benedek a következ�kben rávilágított arra, hogy az emberi jogok alapja a természetjog, tehát az Isten által az emberek szívébe írt természettörvényben gyökereznek. Tudatosítani kell, hogy az emberi jogok a személy transzcendens természetében (Isten képére teremtett és Istenhez rendelt lény!) gyökereznek. Így válik biztosíthatóvá az emberiség jobb jöv�je, a béke, a fejl�dés és a jöv� nemzedékek jogai.
A MAGYAR F�PÁSZTOROK (2008. május 5–10.) A hazai katolikus médiumok tájékoztattak a magyar f�pásztorok ad limina látogatásáról, püspökeink római programjairól. A megyéspüspökök külön-külön találkoztak a pápával, ellátogattak az illetékes vatikáni kongregációhoz, hogy beszámoljanak egyházmegyéik helyzetér�l. Végül XVI. Benedek együtt fogadta a testületet. Erd� Péter bíboros köszönt�jére válaszolva a Szentatya beszédében érintette a magyarországi egyház f�bb problémáit és feladatait. Most majd részleteket idézünk a pápa beszédéb�l. Megjegyezzük: a rendszerváltozás után két alkalommal történt ilyen ad limina látogatás; 1993-ban és 2000-ben. A kett� között, 1996-ban II. János Pál másodszor látogatott el hazánkba; akkor rendezték az egyházmegyei határokat; sor került a Nagy Jubileumra és a Magyar Millennium ünnepségeire, ezek kapcsán egy nagy nemzeti zarándoklatra Rómába. Részletek XVI. Benedek beszédéb�l [. . .] A kommunista rendszer hosszú id�szaka rendkívül nyomasztó örökséget hagyott a magyarság számára. Ennek még mindig érezzük következményeit: különösképpen azt, hogy sokak számára nehézséget okoz a mások iránti bizalom. Ez jellemz� mindazokra, akik oly hosszú ideig a gyanakvás légkörében éltek. A bizonytalanság is hangsúlyozottan megtapasztalható a nehéz gazdasági helyzetben, s a fogyasztói társadalom felfokozott igényei közepette nem látunk jobbulást. Az emberek általában tudatában vannak annak, hogy korunk nem jeleskedik sem a gondolkodás, sem az akarater�sség területén. Amint azt ti is megjegyeztétek, manapság gyakorta nehézséget okoz a teológiai és lelki érdekl�dés elmélyítése, mert nem ritka jelenség az a hiányosság, amely egyrészt a szellemi igényesség, másrészt a hitigazságok objektív megtapasztalásának területén jelentkezik. Ebben az összefüggésben az Egyház továbbra is tanítómesterünk, de mindig és els�sorban édesanyánk marad, hogy táplálja bennünk a kölcsönös bizalmat és a reményt. A szekularizáció terjedése els�sorban a családokat sújtja. A család Magyarországon is súlyos válságban van. Err�l tanúskodik a házasságkötések számának jelent�s csökkenése és a válások, gyakran a túl korai válások számának felt�n� növekedése. Egyre gyakoribb jelenség a házasságkötés nélküli együttélés. Jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is. Ez a helyzet, amelyet súlyosbít a nagycsaládok támogatási rendszerének hiányossága, a születések számának drasztikus csökkenéséhez vezetett, s ezt még drámaibbá teszi az abortusz elterjedt gyakorlata. A család válsága ugyanakkor nagy kihívás az Egyház számára is. Megkérd�jelez�dik a házassági h�ség és még inkább mindazok az értékek, amelyek a társadalom alapját képezik. Világos, hogy e nehézséget nem csupán a családok érzik meg, hanem még inkább a fiatalok. A városokban a szórakozás új formái várnak rájuk, a falvakban pedig sokszor magukra vannak hagyatva. Ezért nagyra értékelem a számos kezdeményezést, amelyet az Egyház támogat, a rendelkezésre álló kevés eszközök sz�kössége közepette: továbbképzésekkel és az irántuk érzett barátság kifejezésével neveli �ket a felel�sségvállalás fontosságának felismerésére. Gondolok például az egyházi kórusokra, amelyek dicséretes módon ápolják és terjesztik a szent zenét. Az új nemzedékek kapcsán továbbá igen pozitív a katolikus iskolák ügyének támogatása, különösen a Katolikus Egyetemé, amelynek azt kívánom, hogy �rizze meg és fejlessze tovább eredeti önazonosságát. Bátorítlak Benneteket abban, hogy folytassátok törekvéseiteket az iskolai és egyetemi lelkipásztorkodásban, s általában a kultúra világának evangelizálása területén. Manapság élünk a tömegkommunikáció eszközeivel is. Ezen a területen Egyházatok újabban jelent�s el�relépést mutathat fel. [. . .] A XX. század folyamán nem hiányoztak Nálatok sem a hit h�si tanúi: �rizzétek meg emléküket, hogy az általuk keresztény lélekkel viselt szenvedések továbbra is növeljék a hívek és minden igazság és igazságosság után vágyó ember bátorságát és h�ségét. Van egy másik gond, amelyben osztozom veletek: a papok hiánya és ennek következtében az Egyház fölszentelt szolgáinak lelkipásztori munkával való túlterheltsége. Ez a probléma Európa számos országában tapasztalható. Mindenesetre arra kell odafigyelni, hogy a papok megfelel�en alakítsák saját lelki életüket, hogy a nehézségek és a sürget� munka ellenére, ne veszítsék el életük és szolgálatuk középpontját. Ebb�l következ�en meg tudják különböztetni a lényegest a kevésbé lényegest�l, és megtalálják a mindennapi munka helyes értékrendjét. Újra hangsúlyoznunk kell, hogy éppen a Krisztushoz való örömteli tartozás, amelynek a papok a tanúi híveik körében, hathatós ösztönzés arra, hogy a fiatalok nyitottak legyenek Isten hívásának felismerésére. Különösképpen fontos, hogy az Eucharisztia és a b�nbánat szentségével els�sorban maguk a papok éljenek, h�ségben, kitartással, továbbá, hogy legyenek készségesek híveiknek e szentségekkel való ellátásában is. Az elmagányosodás veszélyét kerülend� elengedhetetlen továbbá a papi testvériség ápolása. Ugyancsak fontos a papok és a laikus hívek közti pozitív és tiszteletteljes kapcsolatokra való bátorítás, a Presbyterorum ordinis zsinati dekrétum tanítása szerint. A papok és a szerzetesek együttm�ködése is még tovább b�vülhet. Ilyen szempontból felhívnám figyelmeteket a n�i szerzetesközösségekhez intézett bátorításomra. Arra, hogy továbbra is alázatosan folytassák értékes tevékenységüket a legszegényebbek szolgálatában. [. . .] Szabó Ferenc ÚJRAOLVASÓ: „PAPKÖLT�K” Kritika és vallomás Közismert Illyés Gyula és Babits Mihály 1933-as Mécs-kritikája a Nyugatban és a körülötte kialakult vita a „papkölt�kr�l”. Az elmúlt másfél évtized során, különböz� alkalmakkor már elmondtam véleményemet1, nem akarom megismételni az elmondottakat, mégis emlékeztetni szeretnék arra, hogy miben értek egyet és mit tartok túlzásnak két nagy írónk kritikáiban. Puszta Sándor halálának 25. évfordulója, valamint Ányos Pál és Kocsis László verseinek új kiadásai2 alkalmul szolgáltak arra, hogy újraolvassam néhány papkölt� verseit és méltatásait. Ma talán szigorúbb vagyok a költ�társakkal szemben, mint az elmúlt évtizedekben. Huszonöt éve halt meg Puszta Sándor Jelen olvasónaplóm id�szer�ségéhez tartozik, hogy most emlékeztünk Katona Puszta Sándor (1911–1983) halálának 25. évfordulójára. A mai napig talán legjobb tanulmány e papkölt� költészetér�l Tüskés Tiboré: „Csak belül aranylunk”, Puszta Sándor költ�i útja.3 Én ma kritikusabb vagyok Puszta költészetével szemben. Igaz, pályája második korszakában leegyszer�södött, kevésbé volt „papos” és prédikáló, de most meg a végletekig fokozta a tömörséget; képei néha keresettek voltak, nem hiányzott a képzavar sem. Több képe valóságos telitalálat: a gondolati-érzelmi szemléletes elemek szuggesztív egysége és a látomás-életérzés remek kifejezése. Aztán hirtelen – talán a keresett modernségnek engedve – túlírja a verset, és képzavarok keletkeznek. Legyen példa az Eddig kerülgetett cím� vers.
Eddig kerülgetett
tudom lesz még pacsirtaének [. . .] Puszta Sándor A fények rézsút esnek cím� válogatás (Ecclesia 1976) elején így vallott világnézetér�l: „Lábam alatt a föld van, fejem fölött az ég, mindkett�vel szemben tudom kötelességemet! Ez egyúttal a kitárt szív, a kitárt kéz mozdulata: az ember felé, hogy boldogabb, – a világ felé, hogy szebb – a föld felé, hogy otthonibb legyen!” Igazában ezt a humanizmust hirdették modern papkölt�ink. Puszta, ahogy említett el�szavában írta, a „tiszta költészet”-r�l értekez� Henri Bremond-nal vallotta, hogy minden költészet valamiképp ima. És azt is hangoztatta, hogy a költ�, a m�vész, aki mindig valami szakrálist fejez ki, aki �szintén feltárja bels� világát, küzd a kifejezésért, miként az idézett Ady: „Ezért minden önkínzás, ének – szeretném magam megmutatni.” Puszta Sándor prózájában is, verseiben is mindig maradt valami patetikus, teátrális, még akkor is, amikor – talán Pilinszky-hatás volt ez? – pár soros maximaszer� verseket írt:
egyéni Vagy Poverello cím� háromsorosa:
két száraz ág Befejezésül álljon itt az Emberfia-ciklusból e csodaszép fohász:
Vissza kell adnom ím vissza is adok
nincs már semmim
Te zúgsz bennem „Katolikus költészet” – „papkölt�k” Illyés Gyula híres Mécs-kritikájában joggal emelte ki bevezetésképpen, hogy a XX. század elején csodálatos módon felvirágzott Franciaországban a katolikus irodalom, f�leg a számos konvertita író, költ� és m�vész alkotásai miatt. (Megjegyzem: a század elején még a Párizsban tartózkodó Ady is felfigyelt a megtérések „tornádójára”, és sorra írta istenes verseit; Illyés is személyesen ismert néhányat a konvertiták közül.) Illyés szerint nálunk er�sen „felekezeties”, pártos volt a katolikus irodalom. Ennek egyik oka, hogy a katolikusoknak nem volt szellemi vezére; Prohászka Ottokár, minden olvasottsága ellenére amat�r, középszer�, türelmetlen, demagóg, „nem az a varázsló, aki vizet fakaszt a sziklából” (336). Meglep Illyés felületes ítélete. Nem tudom, mit olvasott Prohászkától, akinek híre kétségkívül eljutott hozzá. (Még Ady is a „diadalmas világnézet” hirdet�je hatására kezdett foglalkozni az akkor – a századel�n – divatos Nietzschével.) És azok a papkölt�k, akiket Illyés cikkében emleget: Sík Sándor, Mécs László, Harsányi Lajos, Kocsis László – valamennyien Prohászka sugárzó egyéniségének hatása alatt alkottak, f�leg a fehérvári püspökt�l vették az ihletet szociális érzékenységükhöz. Ezt az említett költ�k maguk is világosan vallották.4 Harsányi–Mécs–Sík Illyés Gyula említett tanulmányában f�leg Mécs Lászlót bírálja modorossága, papos pózolása, b�beszéd�sége miatt. „Mécs ima-patakjai, csókturbinái, álom-malterja, csend-lova és sors-küll�i olvastán Ady egész sereg sorától is viszolyogni kezdtem.” (341–342) Itt csak utalok arra, hogy a század elején a fiatal Babits és Kosztolányi a pályakezd� Ady verseir�l is vitriolos kritikát írt levelezésében.5 Igaz, Babits kés�bb változtatott – pozitív irányban – Ady-értékelésén, de Kosztolányi mindvégig kemény bírálattal illette az id�sebb költ�társat. Illyés jellemzése a papkölt�kr�l többször találó, máskor melléfog. „Harsányi is, Sík is inkább irodalmi hit�, mint katolikus. Harsányi Babits-hatású szonetteket ír, és eszmevilágától, versei hangjától bátran elfért volna a Nyugat els� csoportjában. Témáit kezdetben Heredia módjára dolgozza fel, küls�ségesen; ez noha pompázó, dísszel és arannyal teli, csak a sznobok szemében jelent katolicizmust. �reá is, Síkra is a korabeli költ�i áramlatok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint az egyháziak.” (334) Újraolvasva Harsárnyi verseit, igazat kell adnunk Illyésnek, hogy „még egyházi tárgyú költeményeib�l is hiányzik a bels� élmény s ezzel együtt a meggy�zés ereje.” Valahogyan üresen konganak a formailag tökéletes versek. Emlékszem, 1950-ben, amikor Pécsr�l elküldtük (V. K. barátommal) zsengéinket Harsányi Lajosnak, nálam mindig a hiányzó formát bírálta; forma dat esse rei, hangoztatta, amikor pedig egyes verseimet nagyon dicsérte. Sík Sándorral szemben igazságtalan Illyés. Nemcsak a már említett Prohászka-befolyást (f�leg a szociális érzékenységet) ismerte félre, hanem Síknak a katolikus költészetr�l vallott kiegyensúlyozott véleményét is, amelyet saját költészetében is igyekezett megvalósítani, bár igaz, hogy kezdetben Sík is „prédikált”, a „diadalmas világnézet”-et hirdette, de �szintén. „A katolikus irodalom problémájához” c. 1935-ös tanulmánya (bár nem nevezi meg �ket) válasz Illyés és Babits 1913-as kritikáira.6 Legyen a katolikus író/költ� az irodalom/m�vészet, a min�ség elkötelezettje; „legföljebb abban különbözik másoktól, hogy a maga élte hite és megalkuvást nem t�r� világnézete következtében még tisztábban és természetfölötti szankcióktól megszentelten kell látnia ezt a hivatást.” A katolikus írónak a t�le telhet� legjobb m�vésznek kell lennie. Természetesen legyen katolikus, vagyis egyetemes, úgy, ahogy azt Babits vallotta a Sziget és tenger el�szavában. Illyés ronkonszenvvel szólt Kocsis László papkölt�r�l, akinek versein néha érezni, hogy igazi élmény érinti, és nem szédül a szavak örvényébe, „mondatai építésében rajta lehet kapni, hogy mikor szól bel�le az ember, s ez a jobbik rész, és mikor a pap, aki szintén érdekelne.” (340–341) Persze Illyés is látja, hogy a költ� még pályája kezdetén van. Most Kocsis László (1891–1973) teljes életm�ve ismeretében Tüskés Tibor szép versválogatást tett közzé Aranyámplona címmel, ért� bevezetéssel. Tüskés is említi, hogy Illyés Gyula 1933-ban Sík, Harsányi és Mécs mellett többször hivatkozik Kocsis költészetére. Azt is joggal kiemeli, hogy Prohászka Ottokár szociális szemlélete Kocsisra is dönt� hatással volt. „A Mindennapi kenyerünk szociális ihletés� verseiben a népi írókra emlékeztet� hang mellett észre kell venni azt a felszabadító hatást is, amelyet Prohászka írásai gyakoroltak erre a lírára: a keresztény gondolatot a modern világban, a mai ember számára kell közvetíteni!” (Tüskés, 16) Modern költ�k hite és istenkeresése Van még egy szempont, ami Illyésnél is, Babitsnál is kiemelten szerepel a katolikus költészet, ill. papkölt�k bírálatánál. Ez a megélt, küzdelmes hit hangsúlyozása a „felekezeties”, akár „egyházias” hittel, „programmal” szemben. Illyés a francia katolikus szellemr�l, a francia irodalom katolikus vonásairól szólva – lelkendezve! (336–337) – Pascalt, valamint a „katolikus” Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t emlegeti, majd Jammes, Claudel és Mauriac katolicizmusát hozza fel a modern küzdelmes hit példájául. Majd már említett Mécs-kritikája elején Mécs László mellett említi még Kocsis Lászlót. „Mindkett� pap, egyel�re az egyetlen jelleg, ami közös bennük. Katolikussá mindkett�t láthatólag a hivatás teszi; papok, mint ahogy más hivatalnok, és verselnek – vajon így verselnének-e, ha nem volnának papok? Egyikben sem érezzük a hit olyan szükségletét vagy elemi bugyogását, mint némely franciánál láthatjuk. Nincsenek kételyeik, nincsenek problémáik, nem látom hitvallásuk eredetét, amit követhetnék. Kész világszemlélettel lépnek fel, költészetükben a vallás inkább mint versszerkezeti tényez� szerepel, rendszerint azzal zárják le a verset. Kettejük közül Kocsis természete áll közelebb a katolicizmus világához.” (340) Amit Illyés Mécs „keresztényszocializmusáról” mondott, azt már visszautasítottuk. De amit most Mécs és Kocsis hitér�l (verseikben kifejez�d� hitélményükr�l) állít, találónak t�nik. Ide vehetnénk Sík Sándort is, akinek hitélményér�l Jelenits István Illyés Gyula tanulmányára hivatkozva hasonlókat állított, idézve J. Ratzingert is, aki a modern katolikus „megkísértett hitér�l” írt.7 Ez a hit – írta Jelenits – kevésbé harsány a ‘diadalmas világnézet’ Prohászkás-Sík Sándoros hiténél, hitelesebb annál. [. . .] Ma a hív� hitetlenségnek, a nem hív� a hitnek kísértésében él.” Én nem mondanám, hogy Prohászka és Sík hite nem volt hiteles, hanem azt, hogy »tizenkilencedik századi örökség«, és a mai olvasó számára idegenszer�, idegen a mai ember hit-élményét�l. Én osztom ezt a nézetet: Babits vagy József Attila, Szabó L�rinc vagy Pilinszky »küzdelmes hitét« közelebbinek érzem magamhoz. Évtizedeken át modern írók, f�leg magyarok és franciák istenkeresését tanulmányoztam. Legtöbbször velük együtt kerestem, vívódtam, abban a meggy�z�désben, hogy írók, m�vészek sokszor mélyebben átélik a létezés drámáját, a hit gyötrelmeit és ugyanakkor örömét a Feltámadott Lelke erejében, mint a szobateológusok. Költészetem kritikusai is észrevették ezt. Amint Babits írta, »más a lírai vallomás, és más az egyházi hitvallás: (. . .) A mi hitünk nem olcsó és nyugodt, még maga Krisztus is elcsüggedt a keresztfán. Az egyház – oktató, nevel� szempontból – jónak láthatja titkolni kételyeit s csupán a hit boldog óráiról állít emléket. A költ�nek mindent ki kell vallania: ez az � létjoga és kálváriája.”8 Papkölt�k a szerelemr�l Irodalomtörténészek megkérd�jelezhetik Illyés következ� állítását: „A század elején fellép� katolikus, illetve papkölt�k, Harsányi Lajos és Sík Sándor, ha visszanéztek, gyönyör� pusztaságon jártathatták szemüket, le egészen Faludiig. A múltból nincs mit meríteni. Harsányi is, Sík Sándor is inkább irodalmi hit�, mint katolikus.” (334) A „pusztaság” valójában nem volt olyan „gyönyör�”, mint Illyés állítja. Itt most csupán Ányos Pál (1756–1784) költészetét említem, minthogy most jelent meg „Higgy, remélj, szeress!” Ányos Pál versei, szépprózai írásai és levelei.9 A kutató Jankovics József utószavában megvilágítja a fiatalon elhunyt pálos szerzetes gazdag életm�vét, hagyomány�rzésében és váratlan újításaiban, magyar nyelvi programjában, szép magyarságú költészetét. Ányos barátságot kötött a kor neves íróival, akik nagyra értékelték írásait. Munkáit el�ször Batsányi adta ki. Az irodalomtörténetb�l f�leg szentimentális verseit ismertük. Kevésbé emlegették a n�i bájakról, a szerelem örömeir�l szóló versciklusait (Érzékeny gondolatok, Érzékeny levelek). Jankovics írja: „Szerelmi életér�l a vágyakozáson, bizonyos tematikai vonatkozásokon és költ�i képeken túl nem sok konkrétumot tudunk. A kor költészetéhez hozzátartozott a klasszikus irodalmi vagy mitológiai utalásokkal – költ�i játék, szellemi vetélkedés is volt ez –, antik n�i nevekkel való fikciós játszadozás. Úgy t�nik, Ányos költészetének jelent�s része is ilyen célzatú, még akkor is, ha van az életrajzból kiolvasható vagy abba beleolvasható valós szerelmi kapcsolatra és annak a papi vagy szerzetesi léthelyzettel való összeférhetetlenségére, illetve az ebb�l fakadó bels� és küls� konfliktusra történ� utalás.” Kés�bb még Jankovics hozzáf�zi: „A korabeli szakirodalomban célzásokat találunk az érzékiségnek túlfokozott jelenlétére Ányosnál.” „A Batsányi által cenzurális okokból átírt vagy kiadásából kihagyott versszakokról – az Érzékeny gondolatok egyes darabjai –, melyeket még Kazinczy is ‘mocskosságnak’ ítélt, kiderült, hogy erotikájuk, ha szokatlan s a cenzor szerint állítólag papkölt�höz méltatlan is, ártatlannak t�nhet, különösen a korabeli költészet szerelmi képeihez, kifejezéseihez képest.” (Jankovics, 277–278) Ányos Pál költészetéb�l csak egy szempontot (a földi szerelem motívumát) említettem. A korszellem miatt történhetett, hogy még a XX. század derekán is kéziratban maradtak a ciszterci szerzetes, Ágoston Julián szerelmi költeményei, amelyek egy részét Kilián István 2005-ben tette közzé.10 Tény az, hogy az ismert trió, Sík Sándor, Mécs László, Harsányi Lajos költészetében is alig van nyoma a szerelemnek, legfeljebb csak áttételesen utalnak az erotikus élményre. A hagyományt aztán merészen T�z Tamás töri meg, akinek utolsó korszakában fellobog a szerelem, hangot kap a be nem teljesül� szereleméhség; a testi szerelem gyötr� „keresztútját” járja az öreged� papkölt�: Amoris via dolorosa.11 Szakolczay Lajos írja „T�z Tamás költészete” cím� tanulmányában (i. m. 13): „A magánuniverzumnak nincs többé szüksége rejtélyes elhallgatásokra, szemérmes célzásokra: a ‘fölserdült angyalének’ is, mely mintha ama klasszikus Énekek énekéb�l szakadt volna ki, lassan átfordul hús-vér gyötrelemmé. (. . .) A szemünkt�l kék az égbolt (1982) cím� verseskötet szerelmi ciklust záró szonettkoszorúja, az Amoris via dolorosa már valódi férfi-n� viszonyról, az egymás húsába tépés állati birtoklásvágyától s nemkülönben a b�nbe esett emberpár maga akarta-szerezte gyönyörér�l ad hírt. Ez is kereszthalál, még ha a stációk nincsenek is annyira pontosan kidolgozva, mint a Keresztút magánhasználatra cím� költeményben.” T�z Tamás (1916–1992) halálára írt megemlékezésemben hangsúlyoztam: Eljött az id�, hogy a hazai irodalomtörténet figyelembe vegye az „emigráns”, elhallgatott vagy félremagyarázott magyar írókat, köztük legmodernebb papkölt�nket, T�z Tamást is, mert alkotásaik a magyar kultúra egészéhez tartoznak. Hála Szakolczay Lajosnak és a Magvet� kiadónak, Makó Lajos = T�z Tamás versei is „hazatértek”, még miel�tt hamvait szül�városába, Gy�rbe hazahozták volna. Jegyzetek 1 Illyés Gyula: „Katolikus költészet”, 1933, in: Irányt�vel I, Bp. 1975, 329–347; A szövegben csak a lapszámra utalok. – Babits Mihály: „Papkölt�k”, 1933, in Könyvr�l könyvre, Bp. 1973 151–152; „Esztétikai katolicizmus”, uo. 172–175. – Szabó F.: „Kiadatlan Mécs-levelek”. Adalékok egy régi polémiához, in Távlatok, 2001/1, 107–115. 2 Ányos Pál: „Higgy, remélj, szeress!”. Ányos Pál versei, szépprózai írásai és levelei. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket összeállította Jankovics József és Schiller Erzsébet, az utószót írta Jankovics József. Vár Ucca M�hely Könyvek 16, Veszprém, 2008. – Kocsis László: Aranyámpolna. Válogatott versek. Szerkesztette, válogatta és a bevezet� tanulmányt írta Tüskés Tibor. Pro Pannonia Kiadó Alapítvány 2., b�vített kiadás, 2008. 3 Tüskés Tibor: „Csak belül aranylunk”. Puszta Sándor költ�i útja. Vigilia, 1976. augusztus, 543–547. Lásd még Szabó F.: „A papkölt�k és Puszta Sándor”, in Távlatok 1999/2, 326–328.). 4 Err�l b�vebben Szabó F.: Prohászka Ottokár és m�ve, SZIT, Bp. 2007, 300–302. 5 Babits–Juhász–Kosztolányi levelezése. Szerk. Belia György. Akadémiai Kiadó, 1959, 111–115 és a hozzá kapcsolódó jegyzetek. 6 Sík Sándor: „A katolikus irodalom problémájához”, in Kereszténység és irodalom Válogatott írások. Vigilia, Bp. 1989, 205–238. 7 Jelenits István: Utószó Sík Sándor Összegy�jtött verseihez (SZIT, 1976), 927–931. 8 Babits M.: Könyvr�l könyvre, 173–174. 9 Lásd az 1. jegyzetet fent. 10 Vö. Távlatok, 2006/2, 227–228. 11 Lásd méltatásaimat in Távlatok, 1992/2, 250–252 és 1994/3–4, 460–462. – Szakolczay Lajos: „T�z Tamás költészete”, T�z Tamás: Hét sóhaj a hegyen c. versválogatás bevezet� tanulmánya, Magvet�, Bp. 1987.
Sasvári Szilárd
KERESZTÉNY ÉRTÉKEK MEGJELENÉSÉNEK Az Egyház által hordozott értékek közül a mai kor emberének és egyházának a következ� kihívásokkal kell szembenéznie: A szentség iránti érzék elvesztésével; azon alapelv elutasításával, hogy az emberi személy méltósága sérthetetlen; a házasság és család elleni támadásokkal; a szabadság fogalmának hamis értelmezésével; az erkölcs relativizálásával és hagyomány elvetésével. Az elemzés alapvet�en az írott sajtó területét érinti. Ezen belül is a legnagyobb példányszámú országos napilapoknak a katolikus egyházat érint� témáira. Ebb�l a körb�l – bár rendkívül szükséges volna a „teljességhez” – hiányzik a megyei lapok értékelése. Egyházi tanítás a hírvilágról, a kommunikációról Az egyház tanítása szerint a társadalomnak joga van a megbízható tájékoztatáshoz, mely a közjót szolgálja és segíti a társadalmat a helyes ítélet kialakításában. A tájékoztatás legyen erkölcsileg helytálló, tartsa tiszteletben az ember jogait, de az emberi méltóságot is, mert nem minden tudás hasznos, hanem csak a szeretet az, ami épít. Krisztus az egyházat arra alapította, hogy hirdesse minden embernek az üdvösséget, ami elválaszthatatlan az evangélium terjesztését�l. Ezért az egyház joga, hogy a tömegtájékoztatási eszközöket használja, és hogy ezeknek a helyes használatáról alapvet� tanítást adjon. „Sitz im Leben” – reflektált közösségi értelmezés A médiabeli üzenetekhez személyes és tudatos értékválasztással kell viszonyulnunk. A magam és társaim „Sitz im Leben”-jében, tehát a „közösségi életbe ágyazottság”-ában kell reflektáltan értelmezni a médián keresztüli üzenetet. Korlátok és/vagy lehet�ségek Az els� ilyen korlát és/vagy lehet�ség a befogadóvilág. Nemcsak egy-egy médiafogyasztó befogadóvilágát, hanem az egész magyar társadalom befogadóvilágát is ismerni kell. Ezt a magyar valóságot dolgozta föl a 90-es években a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, az Igazságosabb és testvériesebb világot c. dokumentumban. E feldolgozásból következtetni lehet arra, hogy milyen az a magyar „Sitz im Leben”, melyben elhangzik itt és most, magyar nyelven Krisztus üzenete. Szükségesnek látszik tíz-tizenöt évenként ezt a munkát elvégezni. A második ilyen korlát és/vagy lehet�ség a média tulajdonosainak az érdeke (akik pénzt akarnak keresni, eladni a termékeiket), személye és értékvilága. A reklámvezérelt médiatartalom feladata, hogy megfelel� nagyságú és összetétel� célközönséget bírjon rá a fogyasztásra. A média tehát olyan gazdaság szolgálatában áll, amely a fogyasztás köré szervezi a társadalmat. Olyan szemléletet jelent, amelyben a fogyasztás az életmód, az életforma. Irányát, módját pedig a média által formált divat szabályozza. Ezzel az attit�ddel jelen lenni a világban nyilván egészen más, mint az evangélium boldogságstratégiájával. A harmadik ilyen korlát és/vagy lehet�ség: maguk az újságírók. Nincsenek olyan speciális találkozók, ahol megtörténne azon ismeretek, szempontok ismertetése és érvényesítése, amelynek során elhangzik (személyesen) számukra Krisztus tanítása. Külön összehasonlító elemzést igényel, hogy a magyar fels�oktatási rendszerben, illetve azon kívüli helyeken zajló médiaképzés folyamán kapnak-e a diákok olyan információt, mely vallási alapismeretet, egyházi ismeretet közvetít, mutat be. A negyedik korlát és/vagy lehet�ség: a politika. Annak beavatkozó vagy támogató mivolta. A közösség jelenéhez és jöv�jéhez kapcsolódik a múltja. A történelem, mint érettségi tantárgy eltörölésének kísérlete példája annak a törekvésnek, amely radikálisan azt állítja: nincs szükség a történelemhez való kapcsolódásra, nincs szerepe a hagyománynak, nem fontos a családi, illetve a közösségi múlt. Elveti a „valahonnan jöttünk, és valahová tartunk” eszmeiséget, és elvezet a „csak a mával tör�dj, az örökké tartó jelennel” gondolathoz. Példák Sajtófigyel�k elemzése alapján öt csoportkép, állítás körvonala rajzolódik ki, amelyek az alábbi üzeneteket hordozzák:
1. „A Vatikán heves támadást intézett a homoszexuálisok ellen”, összeállítás készült arról, hogy különböz� magas kultúrájú, régi demokráciával rendelkez� országok mennyire toleránsak, haladók, s�t még állami kedvezményeket is adnak a »kisebbségnek«, pozitív diszkriminációban részesítik �ket.” (N 2003. aug. 4.) – „XXIII. János utasítása: eltussolni a papok szexuális ügyeit.” (N 2003. aug. 1.) – „Terjedelmi okok miatt meg se kíséreljük listát a papokról, akik pedofilok voltak.” (Magyar Narancs. 2003. dec. 4.) – „Orgia papneveldében, St. Pölten.” (Hvg 2004. júl. 31.)
2. „Az Egyház alapítójáról, Krisztusról, a tudomány hiteles cáfolata alapján bizton állítható, hogy nem az, akinek mondják, egyébként is történetileg sem biztos, hogy létezett, vagy ha mégis, egyike a sok tanítónak, (Buddha, Lao-Ce stb.), de leginkább, ha már volt is, semmiképpen sem úgy, ahogy err�l az egyház beszél.” – Hír: „Jézus testvérének csonttartó ládája (tehát testvére volt, tehát Mária házaséletet élt, tehát József akár vér szerinti apa is lehetne).” – Tanulságos a másik cím: A hír igaz: hamis a Jézus-relikvia (a hír valós tartalma: bebizonyosodott, hogy a Jézus „fivére” csonttartóláda hamis. (origo 2003. júl. 30.) – „Jézus, aki fattyú” – írja Eörsi István (a szerz� ma már halott). (ÉS 2004. jan. 15.)
3. „Az egyház mindig is kacérkodott az antiszemitizmussal.” – „Azt mondja a Vatikán, hogy a házasság célja a gyermeknemzés, ez az egyházi megnyilatkozás ráadásul (sic!) a magyar Soá idején történik.” (Manar 2004. aug. 14.) – „A Passio film antiszemita” (Spectator 2004. aug. 27.) – Vásárhelyi Mária „tudományos felmérést” végzett a Katolikus Egyetemen, amib�l egyértelm�en kiderült számára, hogy a diákság antiszemita és cigányellenes. (Hvg 2004. febr.27.) – Március 19-én zajlik a Tomka-Vásárhelyi vita a katolikus diákság és az antiszemitizmus témáról, (mely nap 1944-ben egyúttal Magyarország német megszállásának id�pontja volt, ekkor kezd�dik a magyar zsidók elhurcolása [konnotációs sz�r�]). – Eörsi István szerint, ha az Európai Unió alkotmányában szerepelne a kereszténységre való utalás, azzal tulajdonképpen kirekesztik az ateistákat, zsidókat (tehát aki ezt akarja: antiszemita). (ÉS 2004. júl. 9.)
4. „Az Egyház tanítása nem más, mint »ellene«-tanítás, életidegen, a mindennapi életet nem ismer�, épp ezért nem beleérz�, nem megért�, ebb�l következik életellenessége, családellenessége, a n� szabadságának semmibevétele és általános szabadságellenessége.” – „Az »abortusz jogáért« küzd� egyesület képvisel�inek holland hajójának kikötését éltes férfiak megakadályozták.” (ÉS 2003. aug. 8.) – „A Vatikán a lombikbébik ellen” (a hír igaz valósága: a Vatikán tömeggyilkosságnak nevezi a megtermékenyített peték elpusztítását). (MH 2004. márc. 18.)
– (Egy eklatáns példa a teremtéstörténet új elnevezésére) a következ� olvasói
levélb�l: „kreacionista propaganda”. (N 2004. nov. 15.)
5. „Az Egyházat, mint ahogy a múltban is, a történelem folyamán igazán csak a hatalom, pénz érdekelte, érdekeli, tehát ebben kell �t korlátozni és egyébként is ne jelenjen meg mindenféle üzenetével a nyilvánosságban, vonuljon »be a templomba«.” – Olvasói levél (mint a köz véleménye): „hatalom, pénz, kiváltság = szentegyház” (ÉS 2003. júl.4.) – „Több mint 50 milliárd a katolikus bevétel” (N 2003. okt. 9.) – Kósáné megvádolja a Vatikánt, hogy hatalmilag le akarja nyúlni egész Európát. (MN 2004. márc. 31.) – „A pápa hatalmat, az MSZP önrendelkezést akar” (sic!) (N 2004. ápr. 8.) – „Mennyei mani, a szent ember természetesen tagadja” (Hvg 2004. okt. 9.) Összegezve: Az Egyház, mint kulturális jelenség, a múltnak része: örökség, poros, tehát semmiképpen sem korszer�. Ha erkölcsi tanítását fejti ki (szexualitás, házasság,) azt b�nösök (sokszor pedofilok) mondják el, azaz hiteltelen, tehát semmiképpen sem szent, b�n nélkül való. Ha erkölcsileg »ítél«, akkor az embert ítéli el, tehát nem a cselekedetet, azaz semmiképpen sem szeretethordozó. Ha szeretetet hirdet, akkor miért antiszemita, azaz semmiképpen sem szent. Ha szolgálatról beszél, akkor valójában a hatalom és a pénz érdekli, semmiképpen sem áldozatkész.” Az elemzés rövid ismertetése után láthatóvá válik s�rített voltában az az „egyházkép”, melyet a magyarországi politikai napi- és hetilapok felrajzolnak az olvasók számára. Ha ismerjük az Egyházról itt készített teljesen torz portrét, talán a saját arcot fölmutató lehet�ségünk (és korlátunk) mozgástere is láthatóvá válik. Javaslatok Válaszlehet�ségünk az, hogy ébren tartjuk a m�veltségünket, a hagyományokhoz való kapcsolódásainkat; az, hogy a szórakoztatás és a szórakozás hagyományos közösségi formáit megtartsuk, megvédjük és támogassuk, ilyenek a szüreti bál, a farsangi bál, a színiel�adások stb. A magyar valóságban érdemes tematizálni és differenciálni a mondanivalót, azaz másképp szólni a nyugdíjashoz, mint az egyetemistához. Meg kell el�re tervezni, hogy mi az üzenet a városi munkásnak, és mi a vidéki gazdálkodónak. Kommunikációs szempontból tehát: komolyan venni a címzett „Sitz im Leben”-jét. A válaszlehet�ségünk az, hogy alávetjük magunkat a kínálatnak, vagy szembeszállunk a kínálattal, de lehet�ségünk az is, hogy szintetizáljuk a kínálatot a saját magunk értelmezésével, és természetesen közösségi értelmezéssel. Speciális tervezésének és közérthet� megfogalmazásának kell lennie a nyilvánosságnak szánt üzenetnek, kérdésnek éppúgy, mint válasznak. Azokat is megszólítva, akiket csak a nagy és szekuláris nyilvánosságban lehet elérni, azokat, akiket nem lehet a templomban elérni, mert nincsenek ott. Az evangéliumot nehéz egy evangéliumtól, egyháztól távol lév� közönséghez elvinni. Következtetés: azokon a helyeken kell differenciáltan megfogalmazni az evangéliumi üzenetet, ahol a célzott közönség jelen van, s használni kell a médiát, mint felületet. Értékhordozók és tanúságtev�k kilépésére van szükség a bels� nyilvánosságból a küls� nyilvánosságra. Jézus és az apostolok ismerték azt a közeget, ahol beszélniük kell. Az apostolok azt is megtanulták Mesterükt�l, hogy a példa, a példázat gyakran nagyobb hatású, mint a kinyilatkoztatás. Fel kell mutatni a „mindenféle élet sztárjai” – és a Krisztus szerinti élet „sztárjai” közti világ értelmes választhatóságát. A hit tere is a nyilvánosság tere – értelmezési technikák Ahol a hitünket nyilvánosan gyakoroljuk, az a hely, az a helyzet létrejötte okán alkalmas a körülöttünk lév� valóság értelmezésére. Ugyanakkor a világ történéseinek sokrét�ségében való eligazodáshoz értelmezési technikák elsajátítására van szükség. Ki kell alakítani a „média kritikai terét”, rámutatva a manipuláció technikáira, rávilágítva a mögötte meghúzódó érdekekre, irányított vagy szabadjára engedett folyamatokra. Beszélni a szavak jelentésének, értelmének, eredetének fosztogatásáról, az új Bábelr�l. De arról is, hogy az is a szabad akarathoz köthet� és felel�s emberi magatartás, ha valaki engedelmes, ha �rizni akarja, új fényben megvilágítva, a hagyományt. A fogyasztói világ, a globalizmus, az Unió alkotmánya tárgyában tematikus konferencia szervezésére van szükség. Saját fórum A bels� kommunikáció különlegesen fontos értékeink védelmében, az összetartozás megtapasztalásához. A kommunikációnak (közössé tétel) az is feltétele, hogy az Egyház minden szervezete, plébániai, szerzetesi közössége és intézménye érezze, hogy szüksége van a másikra. Az, hogy felel�sséggel tartozunk egymásnak, összetartozunk, csak úgy képzelhet� el, hogy az Egyház minden kicsi része érzi azt a felel�sséget, hogy a másikat informálja mindarról, ami nála történik (egy plébánián, egy gyülekezetben, egy eldugott falusi parókián, lelkészi hivatalban). Ha engem bántanak, minket bántanak, ha baj ér téged, segítünk neked. A kor technikáját alkalmas eszköznek tekintve létrejöhet a „Mintha Isten létezne” netes fórum, amely meghívó a világhálóra, hogy az ott chat-el�knek a névtelenség „biztonságán” át el lehessen juttatni az Igét. Perszonalitás – személyhez szólni; az emberiesség szigetei – közösséghez szólni A házasság a férfi és a n� állandó kapcsolata, és a család alkotja az emberiesség els� kicsiny szigetét. Minden egyes közösség, melyben elkötelezett emberi viszonyrendszer van jelen, újabb szigetet alkot, mely lépésr�l lépésre, embert�l emberig, megértést�l megértésig, apránként, szívós munkával hozható létre. „Mintha lenne Isten”– új játékszabályt! A felvilágosodás azt mondta, hogy az emberi kapcsolatok hátterében közmegegyezéses normák vannak, melyeket mindenki elfogad: „etsi Deus non daretur”. Ha nem létezik Isten, attól még a lényeges erkölcsi normák érvényesek. Ratzinger azt írja, mi lenne, ha megfordítanók a gondolatot:– „veluti si Deus daretur”, követni úgy a normákat, mintha Isten létezne. Új közmegállapodás lehet�sége ez a szekularizált világgal, amelyb�l már kibontató egymás tényleges tiszteletben tartása, s lehetne beszélni végre az emberi méltóság sérthetetlenségének forrásáról, a szentség iránti elveszett érzék újbóli megtalálásáról, az erkölcs és hagyomány rehabilitációjáról. 1 A jelen cikk egy 2005-ben készített hosszabb tanulmány jelent�sen rövidített változata. A teljes tanulmány olvasható a Távlatok honlapján.
SZABÓ FERENC KITÜNTETÉSE A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana díjat adományozott dr. Szabó Ferenc jezsuita teológusnak és írónak. A kitüntetéssel a konferencia nagyrabecsülését kívánja kifejezni azért a több évtizedes elkötelezett munkáért, amelyet a katolikus teológia, az irodalom és a rádiózás területén az üdvösség jó hírének továbbadásáért tett. Az elismerést Erd� Péter bíboros, a testület elnöke, március 5-én adta át. Különlegesen is bens�séges ünneplésnek lehettek tanúi, akik a díjátadáson jelen voltak. Merthogy nem egyforma fontosságúak a különféle elismerések, és különfélék azok a körülmények is, melyek között az ünneplések folynak. Mindkét szempont szerint megkapó volt az, amelyen Szabó Ferenc, hetvenhét éves jezsuita szerzetes – keresztény életm�véért kapott elismerést. Ez több mint egy m�fordításokért járó figyelmesség, több mint egy költ�, teológus, újságíró munkájának járó kitüntetés. Az életm�ért adott jutalom összegz� elismerése mindazoknak a teljesítményeknek, melyek évtizedek lankadatlan er�feszítésével keletkeztek, érlel�dtek m�vekké: mintegy negyven könyvvé, megszámlálhatatlanul sok tanulmánnyá, verseskötetekké. És még ennél is nagyobb m�nek szól az elismerés. A huszonöt év alatt elmondott beszédeknek, szerkeszt�i munkának, egyetemi, f�iskolai tanítással megvalósított apostolkodásnak. Szól még arról is, hogy Szabó Ferenc több irányú kutatást szervezett és szervez mind a mai napig. Aki korábban Pázmány-kutató volt, az utóbbi évtizedekben Prohászka életm�vét kutatja, és segíti, irányítja a kutatócsoport munkáját. Köszönt�jében Erd� Péter bíboros érsek kiemelte: „A konferencia nagyrabecsülését kívánja kifejezni azért a több évtizedes elkötelezett munkáért, amelyet Szabó Ferenc a katolikus teológia, az irodalom és a rádiózás területén az üdvösség jó hírének továbbadásáért tett.” A püspökkari testület elnöke laudációját a jelenlév�k kitör� tapssal nyugtázták. Szabó Ferenc keresetlen szavakkal válaszolva többek között azt mondta: Igen megörült a kitüntetés hírének. Éspedig azért, mert a világi kitüntetések után most a püspöki kar méltatta elismerésre. Hozzáf�zte: az ötvenes években szerzetesi elöljárói kérésére távozott Nyugatra, mert a rend úgy látta, hogy onnan szolgálhatja teljesebben az egyházat. Amikor lehet�vé vált, sokan hazajöttek, hogy bekapcsolódjanak a magyar rendtartomány életébe. Szabó Ferenc még 1992-es hazatérését megel�z�en f�szerkeszt�je lett a Bécsben elindított Távlatok cím� folyóiratnak, mely Budapestre költözött, és mind a mai napig megjelenik – immár a 79. száma. Az ünnepelt így summázta válaszbeszédét: „Szolgák vagyunk, én szolgáltam, és folytatom szolgálatomat Krisztusért, az egyházért továbbra is”. Az elismer� oklevél és emlékplakett átadásakor a püspökökön kívül jelen voltak a magyarországi jezsuiták részér�l Nemes Ödön házf�nök, rendtársak és több, Szabó Ferenc munkásságát tisztel� világi: korábbi és jelenlegi munkatársai. (Elhangzott a Vatikáni Rádióban március 9-én)
Gyorgyovich Miklós
XVI. Benedek a jezsuitákhoz 2008. február 21-én XVI. Benedek kihallgatáson fogadta a 35. Általános Rendgy�lés tagjait. Az új rendf�nök, Adolfo Nicolás készönt�jére válaszolva többek között ezeket mondotta: „Rendgy�léstek nagy társadalmi, gazdasági és politikai változások, súlyos erkölcsi, kulturális és környezeti problémák és mindenfelé jelentkez� ellentétek idején zajlik, ugyanakkor a népek közötti intenzívebb kommunikáció, a kölcsönös megismerés és párbeszéd új lehet�ségei, a békére való �szinte törekvés idején is. E jelenségek a katolikus egyházat is mélyen érintik, amikor kortársainknak hirdetni akarja a remény és az üdvösség igéjét. Kívánom, hogy Rendgy�léstek eredményeinek köszönhet�en az egész Jézus Társasága megújult lendülettel és buzgalommal teljesítse küldetését, amelyre több mint négy évszázada a Lélek sugallta az egyházban, és e Lélek meg is �rizte termékeny apostolságában. . .” „Az egyháznak sürg�s szüksége van a szilárd és mély hit, az elmélyült kultúra, valamint az emberség és a társadalom iránti igazi fogékonyság embereire, szerzetesekre és papokra, akik életüket arra szentelik, hogy éppen e határterületeken tanúságot tegyenek, és megértessék azt, hogy a hit és az értelem, az evangéliumi lelkület, az igazságosság utáni szomj és a békéért való munkálkodás között igenis van összhang. Csak így válik lehet�vé az Úr igazi arcának magismertetése sokakkal, akik számára � manapság rejtett és felismerhetetlen marad. Jézus Társaságának ennek kell szentelnie magát legjobb hagyományához h�en, gondosan kiképezve tagjait a tudományra és az erényes életre, túlhaladva a középszer�ségen. . .” Németh József
ÖTVEN ÉVE HALT MEG REINHOLD SCHNEIDER Reinhold Schneider (1903–1958) el�kel� Baden-Baden-i hoteltulajdonosok gondosan nevelt és szeretett gyermeke volt. Anyja katolikus, apja protestáns: hagyományosan katolikus nevelésben részesítették, de csak 35 éves korától lett gyakorló katolikus. Apja 1922-ben halt meg összetörve a vesztett háború, a boldogtalan házasélet, valamint az infláció miatt, amelynek következtében elveszítette vagyonát. Reinhold t�le örökölhette búskomorságát. Könyvkereskedésben, nyomdai irodában dolgozik, írni kezd, sokat utazik Európában. A legtöbb európai nyelvet beszéli. Európa történelmi eseményeit, nagyságait, gondolkodóit és szentjeit mutatja be könyveiben, tanulmányaiban. R. Schneider elkötelezte magát a nemzetiszocializmus elleni küzdelemben. Amikor 1934-ben megtudja, hogy Dachauban internáló tábort létesítettek, és a nácik embertelenül bánnak az internáltakkal, többé nem tudja felejteni a borzalmakat. Egyik könyve, II. Fülöp nagy sikert arat, de 1935-t�l kezdve írásait titokban terjeszti, mert a cenzúrától nem kapna engedélyt kiadásukra. 1938-ban jelenik meg Las Casas V. Károly el�tt cím� könyve, amelyet maga így jellemez: „Ezzel a témával lehet�ségem nyílt arra, hogy tiltakozzam a zsidóüldözés és az emberi értékek lebecsülése ellen.” A nemzetiszocialista rendszer cenzora felismerte az áttételes, de világos tiltakozást, ám a Csehszlovákia szudétanémet területeire való német bevonulás megakadályozta a szerz� elleni megtorló intézkedéseket. Schneider 1940-t�l nem kap engedélyt könyvei közzétételére. 1943-ban nemzetbomlasztással vádolják, 1945-ben pedig hazaárulás miatt beperelik. Betegsége és a háború vége menti meg a biztos haláltól. A háborús id�kben állandóan imádkozik. Híres szonettje els� versszakát idézem:
Csupán az imádkozóknak sikerülhet Kés�bb Dachaura és Auschwitzra célozva ezt írta: „az imádkozóknak sem fog többé sikerülni.” Életének utolsó szakaszában betegsége fokozta pesszimizmusát. Mégis az 1949 és 1953 közötti évek hihetetlenül termékenyek. Ezekben az években születtek meg drámái, amelyekben a tragikus, de a kereszt jegyében igazolható keresztény egzisztenciát ábrázolja. („Ince és Ferenc”, „A nagy lemondás”) Tanulmányokat írt jeles európai gondolkodókról (Pascal, Schopenhauer, Fichte) és költ�kr�l, valamint Jézusról, Máriáról és a nagy szentekr�l. 1953 és 1958 között egymásután kapta a kitüntetéseket. 1955-ban neki ítélték oda a német könyvkiadás békedíját. Utolsó életéveiben súlyos hitbeli kételyek gyötörték, de nem hagyott fel az imádsággal. Világnézet szempontjából hasonlított a „spanyol Kierkegaardhoz”, Miguel de Unamunóhoz, akinek küzdelmes hitét jelzik könyvcímei: „Tragikus életérzés” és „A kereszténység agóniája”. A szenvedés és a halál megjelölte R. Schneider egész életm�vét. Írói, költ�i m�ködését a keresztény világnézet sugallta. Két jellegzetes témája volt: a tragédia és a kereszt. „A tragédia nem zárt kör, hanem az örök �rv�ny� rendbe való halálos áttérés. Az embernek meg kell halnia, le kell buknia, énjét oda kell adnia, ki kell szolgáltatnia, miel�tt találkozik a kegyelemmel. A tragikus író m�vészete abban áll, hogy minden földi dolgot megkérd�jelez, és szemlélhet�vé teszi az id� hiábavalóságát. Abban a pillanatban lesz tudatossá el�tte örök hazája, halhatatlansága, és emelkedik fel minden fölé, amikor minden összeomlik. A földi élettel ellentmondásban l�v�, örök, túlvilági jog hordozza a tragédiát.” A sötét korszakban megéli azt is, hogy a tragédia meghátrál az imádkozó kezek el�tt. Aki „azért imádkozik, hogy Isten akarata teljesüljön, annak számára többé semmi sem tragikus; az ilyen elfogadja azt a keresztet, amelyet az Úr készít neki.” Schneidert a német nép lelkiismeretének tartották. Elkötelezte magát a békéért, a keresztények egységéért. Lutherr�l elismer�en írt. A párbeszéd embere volt, a nem hív�kkel is meg�rt� dialógust folytatott. A szentek példája er�sítette hitét. A katolikus egyház h� fia maradt, bár sokszor nagyon kritikus volt a látható egyházzal szemben, amelynek nagyon is emberi vonásait, hibáit kipellengérezte. 1958 húsvétvasárnapján (április 6-án) egy szerencsétlenség (elesés) következtében halt meg. Halála után a freiburgi Münsterben ravatalozták fel; a hivatalos egyház saját halottjának tekintette. Szenvedést�l meggyötört, beesett arcán „az �rt� ember mosolygó boldogsága, a látó bizonyossága, a megkoronázott nemes nagysága játszott”.
|