E SZÁMUNK ELÉ


A PÁLI EGYETEMESSÉG
A PLANETIZÁCIÓ KORÁBAN

Ebben az évben több eseményre, évfordulóra emlékezünk. Húsvéti számunkban – főleg a Biblia évére való tekintettel – több írásunk foglalkozott a Bibliával, annak értelmezésével. Most a pápa által meghirdetett Szent Pál-év kapcsán főleg a népek apostola leveleiről, a páli teológiáról, illetve Szent Pál mának szóló üzenetéről olvashatnak cikkeket, – ezek is a Biblia éve keretébe illeszkednek.

A Saulból lett Pálnak fontos szerepe volt abban, hogy a születő kereszténységet megnyitotta a nemzetek felé, hogy a zsidó diaszpórában, a Földközi-tenger vidékén megalapított egyházakkal a keresztény egyetemesség apostola lett. Manapság, amikor a katolikus vagyis egyetemes egyház minden népnek, minden kultúra embereinek hirdeti az evangéliumot, a globalizáció világában a páli üzenet rendkívül időszerű.

Ezt már közel egy évszázaddal ezelőtt hirdette a tudós gondolkodó, Pierre Teilhard de Chardin, az egyetemes és kozmikus Krisztus víziójával. Rendtársa és barátja Henri de Lubac  méltán nevezte őt Szent Pál tanítványának. Teilhard már meglátta a nooszféra (a szellem szférája) új korszakát: planétizációról beszélt. Szerinte a világfejlődés – az összpontosulás és a tudat növekedése törvénye szerint – az egységesülés fázisába lépett: a technika, a tömegkommunikáció és az informatika révén sűrűsödnek az emberi tömeg „idegszálai”, a Föld népei együttgondolkodnak, és – sok kínon át ugyan, de – egyetlen  „hálótársadalmat” kezdenek alkotni. De Teilhard víziója szerint a planétizáció nem azonos a globalizációval: ez utóbbi technikai, gazdasági, kulturális előnyeivel káros következményekkel is jár. Ha a totalitárius rendszerek kollektivizmusán túljutunk is, szükség van az emberi „monádok” közti válaszfalak leomlására, szükség van az önzés és az állatias ösztönök fékezésére, egyszóval: csakis a szeretet révén valósulhat meg az egységesülés. Ehhez pedig szükség van egy transzcendens „pólusra”, az Ómega-pont vonzására, „amorizációjára”, szeretetenergiára. A feltámadt Krisztus ez az Ómega-pont, aki Szentlelke által az Egyházban, misztikus Testében működik, és a neki megnyíló szívekbe kiárasztja a szeretetet.

Az információk és kommunikációk hálózata révén kialakulnak a tudásalapú társadalmak (erről Ch. Albini tanulmánya szól). De ez a fajta új társadalom, a globalizációnak új fázisa csak úgy lehet sikeres, termékeny, tehát az új nemzedéket értékekre nevelő, a nagyobb igazságosságot megvalósító, ha a planétizáció külső oldala mellett kibontakozik a személyesedés és a szabadság.

* * *

XVI. Benedek amerikai látogatása (ápr. 15–20) a keresztény reménység távlatait nyitotta meg az amerikai népnek, a 200 éves észak-amerikai egyháznak. Elismerte a globalizálódó és pluralista világ pozitívumait, ugyanakkor hangsúlyozta a szükséges erkölcsi alapokat, az alapvető emberi szabadságjogok gyakorlati megvalósítását. Látogatása mottójára utalva („Reménységünk Krisztus”) utazása előtti videoüzenetében ezeket mondotta: „Elviszem a keresztény reménység üzenetét az ENSZ közgyűlésébe is a világ népei képviselőinek. Mert a világnak ma nagyobb szüksége van a reményre, mint valaha: a béke, az igazságosság a szabadság reményére, de ezt a reménységet nem tudja megvalósítani az Isten törvényének való engedelmesség nélkül; ezt a törvényt Krisztus teljesítette be a felebaráti szeretet parancsának kihirdetésével.”

Április 16-án, a washingtoni Fehér Házban mondott beszédében hangsúlyozta: Emberibb és szabadabb társadalmat csak úgy lehet építeni, ha minden nemzedék újra meg újra felelősséggel válaszol a szabadság kihívásaira, mert a szabadság nem csupán ajándék, hanem személyes felelősség; a demokratikus rendben a társadalmat kormányzó elvek szorosan összefüggenek az erkölcsi renddel, amely a teremtő Isten mindenek feletti uralmán alapul. XVI. Benedek utalt II. János Pál körlevele, a Centesimus annus 46. pontjára: Lengyelország és Kelet-Európa totalitárius rendszerei összeomlottak, mert az abszolút igazság nélküli világban a szabadság elveszíti alapját; az alapvető értékek nélküli demokrácia elveszítheti saját lelkét, és totalitarizmusba fordul. A vallás és az erkölcs a politikai jólét nélkülözhetetlen támaszai. Április 18-án, emlékezve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 60. évforulójára, az ENSZ közgyűlésén 192 nemzet képviselője révén az egész világhoz is szólt, amikor az igazságosság, a testvériség, az alapvető emberi jogok tisztelete, a törvényekkel szembeni erkölcsi felelősség követelményeit hangoztatta.

Üzenete rendkívül időszerű a mai magyar társadalomban is, a súlyos gazdasági, társadalmi és erkölcsi válság közepette, amelyet már egy évtizeddel ezelőtt jelzett a magyar püspöki kar „Igazságosabb és testvériesebb világot!” című körlevele. Tragikus helyzetünket elemzik és a kiutat keresik a magyar írók és értelmiségiek a Hitel című folyóirat februári különszámában, amelyet Szemle rovatunkban mutatunk be.