SZEMLE




Sajgó Szabolcs

A SÖTÉTSÉG SZENTJE

„Ha valaha szent leszek, akkor biztosan a ’sötétség’ szentje leszek. Folyamatosan távol a mennyországtól – világosságul azoknak, akik sötétségben vannak a földön.”

2007. szeptember 5-e Boldog Teréz halálának 10. évfordulója volt. Az alkalomhoz fűződő sokféle esemény közül kimagaslik egy könyv, egy különleges „csemege” megjelenése. A fenti megdöbbentő idézet a Boldogtól származik és a könyvnek a borítójára került. Kalkuttai Teréz anya eddig jobbára ismeretlen leveleit, írásait, lelki (ön)életrajzát tartalmazza a kötet. Címe: Teréz anya * Jöjj, légy a világosságom * „Kalkutta szentjének” privát írásai. (Mother Theresa
Come Be My Light.The Private Writings of the „Saint of Cacutta”. Edited and with Commentary by Brian Kolodiejchuk, M. C. Doubleday – New York, London, Toronto, Sydney, Auckland – 2007.)

Egyszerre angol, német és olasz nyelven jelent meg szeptember 4-én a világ több kontinensének könyvesboltjaiban. A spanyol és a francia fordítás is elkészült azóta. A Szentatyának az évforduló napján, a szerdai általános kihallgatáson adta át a lelkiségi irodalomnak ezt az új gyöngyszemét a könyv kiadója és a benne lévő szövegek gondozója, Brian Kolodiejchuk atya, aki a Szeretet Misszionáriusai férfiágának 1984-től, az alapítástól tagja. Egyben ő Boldog Teréz szenttéavatási ügyének a megbízott felelőse (posztulátora), valamint a Teréz Anya Központ igazgatója. Ez a központ új, azután hozták létre három irodával három kontinensen (Amerikában San Ysidro; Ázsiában Kalkutta; Európában Róma), hogy II. János Pál pápa 2003. október 19-én boldoggá avatta Teréz anyát. A központ elsőrendű célja Teréz anya hiteles írásainak terjesztése, életéről, tevékenységéről és lelkiségéről pontos információk biztosítása. Ez a kiadvány a központ első könyve.

A könyv fogadtatása figyelemre méltó. A Time magazin szeptember 3-i számának egész oldalas címlapképe Teréz anyának egy szívfacsaró fotója lett hatalmas fölirattal: Teréz anya titkos élete – újonnan publikált levelek föltárják egy szeretett ikon 50 évig tartó hitkrízisét. És nyolcoldalas, kiegyensúlyozott cikket közöl a könyvről. Az Amerikában igen népszerű Stephen Colbert televíziós show foglalkozott a könyvvel, meghívva a stúdióba beszélgetőtársul James Martint, egy New England-i jezsuitát, a népszerű „Életem a szentekkel” c. könyv szerzőjét. Más jelentős és mérvadó, írott és elektronikus nem egyházi sajtó is foglalkozott a kiadvánnyal. De nyilatkoztak a könyvvel kapcsolatban ateista egyesületek, pszichiáterek. . . Nyugodtan elmondható, hogy egy lelki könyv ilyen fogadtatása eléggé rendhagyó, sőt, egyedülálló.

2007. augusztus 25-én, az előzetes sajtótájékoztatón Kolodiejchuk atya szavai csigázhatták a média kíváncsiságát: „Ez a történelmi jelentőségű könyv föltárja Teréz anya eddig ismeretlen belső életét a lelki vezetőivel és elöljáróival történt, mintegy ötven évet átfogó levelezésén keresztül.” És a könyv elő is sorjáz olyan leveleket, írásokat, melyek Teréz anya legtitkosabb benső világát tárják elénk, melyekről írójuk joggal azt hihette, hogy titkok maradnak az utolsó ítélet napjáig. De a nagyság, különösen a lelki nagyság titkainak sorsában hamarabb beteljesednek Jézus szavai: nincs titok, ami ki ne tudódnék. . . A boldoggá és szentté avatás során az ördög ügyvédjének kötelessége felkutatni minden olyan adatot, tényt, ami lehetséges akadálya az oltárra emelésnek.

Mi is tudódik ki ebből a könyvből? Hogy egy örökké mindenkire mosolygó, hősies munkát végző és hősies életet élő ember, akiből áradt mindig a szeretet, a szeretet ereje és békéje, aki körül szinte fizikailag fogható volt Isten jelenléte – évtizedeken át lelki sötétségben, Istentől elhagyatottságban, lelki vigasztalanságban élt. Hogyan lehetséges ilyen ellentmondás? Nem képmutatás volt-e tulajdonképpen Teréz anya egész élete? Nem csalta-e magát is, hogy élni tudjon ezzel a rettenetes titkos belső terhével? Mi is akkor az életszentség tulajdonképpen?

A könyv vezet bennünket a dokumentumok segítségével Teréz anya öt évtizedes nehéz belső lelki útján. Látjuk a misztikus élményekkel eltelt, Isten kiváltságosan erős jelenlétében élő szerzetest, amint új hivatását kapja: alapítson egy új kongregációt a szegények legszegényebbjeinek szolgálatára. Látjuk, miként borul rá a lelki sötétség szinte abban a pillanatban, mikor elkezdi világokat mozgató munkáját Kalkutta utcáin. Látjuk, hogy az ebben a hivatásban való kitartás miként egyesíti őt mélységesen a kereszten szenvedő, elhagyatott Jézussal és azokkal a szegényekkel, akiket szolgál. Látjuk, milyen szakadatlan sötétségben él kínlódva hosszú éveken át az Istentől elvetettség érzésével, önvádakkal, a „mit rontottam el, mit teszek rosszul” kérdések kínjával, és ugyanakkor teljes elszántságban arra, hogy „szeresse Őt (Jézust), ahogy eddig még soha nem szerették”. Vele érthetjük meg, Isten mennyire komolyan veszi kéréseinket, hiszen a még fiatal Teréz nővér misztikus tapasztalatai között fogalmazza meg: őt már igazán csak a kereszten szenvedő, embertől, Istentől „elhagyott” Jézus érdekli, vele szeretne közösségben lenni, ha kell, akár egész életében, amíg csak szenvedi Mestere a világ sötétségét. Megkapta. És ha lassan is, de megértette, elfogadta, örömmel hordozta keresztjét, mélységes közösségben Urával. Megérthetjük, miért is volt tiszta, őszinte, legyőzhetetlen a mosolya mindenki felé, nem szűnő szörnyű belső terhe ellenére.

Keresztes Szent János vagy Avilai Szent Teréz katolikus miszticizmusa segít jobban érteni Teréz anyát. Keresztes Szent Jánoshoz, Chantal Szent Franciskához – akik több, mint negyven éven át szenvedték Isten jelenlétének hiányát – hasonló nagy misztikusnak mutatja a könyv Teréz anyát. Páli Szent Vince, Vianney Szent János vagy Lisieux-i Szent Teréz is Teréz anyához hasonlókat tapasztalt.

A könyv föltárja a szegények legszegényebbjeinek szolgálatát lelki síkon is. Azáltal, hogy Teréz anya azonosította magát velük, kezdte megérteni és hordozni a sötétségüket, osztozott velük abban az érzésben, hogy nem szeretik őket, nem akarják őket, nem törődnek velük. Ezt írta le úgy, mint a mai világ legnagyobb szegénységét. Az ebben való osztozás munkájának a lelki síkja.

Isten örömre, életre álmodott minket teremtő szeretetében, nem szenvedésre, halálra. A boldog ember a boldog Isten képmása. A világ mégis tele van szenvedéssel. A teremtményei sorsát szívén viselő boldog Isten végtelen személyes gazdagságában magára vállalta a tőle eltávolodottak valamennyi terhét, osztozik sorsukban, hogy együtt érző és irgalmas, el nem fogyó szeretetével véglegesen föloldja a szenvedés és halál bilincsét. Hívja azokat, akiknek füle van rá, hogy kövessék: vegyék föl keresztjüket. Az evangélium örömhír, Isten örömhíre, aki nem eltagadja a világban lévő rosszat, nem félrenéz a rossz láttán, hanem szeretete otthonmelegével átragyogja, megtisztítja, és a tisztulás fájdalmaiban belsőleg osztozik a tisztulókkal, szenvedi a tékozló fiak és lányok nyomorát, az új világ szülésének kínjait magára veszi. A megváltás folyamata tart az idők végéig. A Föltámadott az Atya jobbján ül, de a történelemben még járja a Golgotát. Teréz anya írásai feltárják, milyen mély egységbe kerülhet az ember ezzel a kétarcú, misztikus (mert titok) isteni szeretettel.

A belső ajánlás a könyvet különösen a szegények azon legszegényebbjeinek ajánlja, akik a sötétség bármilyen formájában tapasztalják magukat, hogy Teréz anya tapasztalatában és hitében vigasztalásra és bátorításra leljenek.

Úgy tűnik, Teréz anya ezzel a könyvvel életének egy új, nem kevésbé fontos szolgálatát kezdte meg az egész föld, az egész „kulturált” emberiség szellemi és lelki nyomortanyáin. Nyugodtan leírható, hogy ez a könyv a világ lelki könyvtermésének a csúcsa a 2007-es esztendőben, hogy prófétai kiadvány a lelkileg talajt vesztett, összezavarodott és elkulturálatlanodó korunk számára, hisz a lelki tisztánlátás minden megtartó és maradandó kultúra alapja.

A Távlatokban, ebben a jezsuita folyóiratban meg kell említeni, hogy milyen fontos szerepet játszottak a jezsuiták Boldog Teréz anya lelki életében. A könyv hűen tükrözi ezt az idézett levelek, szövegek címzettjei révén. A kötet végén Kolodielchuk atya külön köszönetet is mond név szerint többeknek, például George Patterynek, a kalkuttai jezsuita provinciálisnak, akivel éppen együtt vagyunk a 35. általános rendgyűlésen, vagy a horvát jezsuitáknak, hogy előrelátóan megőrizték a leveleket, és nagylelkűen rendelkezésre bocsátották őket.

Reméljük, a könyv hamarosan olvasható lesz magyarul is.

Befejezésként pár adat emlékeztetőül: Agnes Gonxha Bojaxhiu (1910. aug. 26, Skopje – †1997. szeptember 5., Kalkutta) tizenkét évesen kapta szerzeteshivatását, tizennyolc évesen belépett a Loreto Nővérek közé, új nevét Lisieux-i Szent Terézről választotta. Hivatásán belül az újabb hivatását 1946. szeptember 10-én kapta, alapítását, a Szeretet Misszionáriusai rendjét 1950-ben hagyta jóvá Róma. A férfiág 1984-ben indult. A sok elismerés között a Béke Nobel-díjat 1979-ben ítélték Teréz anyának. 1997-ben, a halálakor több mint 4000 nővér volt a rendjében (ma 5000-en vannak), több mint 300 fő volt a rend férfiágának tagja (ma 450-en), több mint 100 000 önkéntes segítette a szegények szolgálatát 610 missziós állomáson 123 országban. Munkájuk menhelyeken, HIV/AIDS-betegek, leprások, tüdőbajosok otthonaiban, népkonyhákon, árvaházakban, iskolákban, valamint gyermekeknek és családoknak tanácsadó programokkal történik, többek között.
Magyarországon 1989-ben telepedett meg a rend. Ma összesen 15 nővér dolgozik három városban: Érden 5, Budapesten 6 és Miskolcon 4. A nővérek sokfelől vannak nálunk: Indiából, Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából. . . Magyar hivatások is vannak a rendben, körülbelül 15-en, ők más országokban dolgoznak.

Alain Vircondelet: Jésus. Flammarion, Paris, 2007. 313 o. (19.90 euró)

A francia író, irodalomtörténész, számos író és misztikus életrajzának szerzője, költői stílusban megeleveníti Jézus történetét. Igazában nem regényes életrajz ez, mint amilyen volt pl. Papini, Mauriac, Kazantzakis vagy Kodolányi Jézusról szóló műve. A szerző lényegében az evangéliumokat követi, bár kevés alkalommal idézi őket szó szerint, de a száraz elbeszélés helyett – átélve a fontos epizódokat – dramatizál, párbeszédeket szerkeszt (főleg Jézus és anyja, Mária párbeszédei érdekesek), de mindig hűséges az evangéliumok elbeszéléseihez. Minthogy kb. 60 életrajz és irodalomkritikai mű szerzője (M. Duras, Saint-Exupéry, Camus, Huysmans, Rimbaud, Pascal, Charles de Foucauld, K. Wojtyla. . .), az egyes epizódoknál idéz kedvenc íróitól vallomásokat Jézusról, ugyanígy sokszor hivatkozik festőkre (Rembrandt, Giotto, van Gogh. . .) és zeneszerzőkre (Bach, Mozart).

Az angyali üdvözlettől a feltámadásig végigkísérjük Jézus történetét, a nagy epizódok költői megjelenítése révén. A Jézus-korabeli Palesztina élete is megelevenedik néhány vonással, ugyanakkor a jézusi üzenet aktualizálása a legváltozatosabb formákban történik. Jézus megvilágítja emberi létünket, a történelmet: ma is eleven és örömet adó üzenete. Túl a hívőknek adott üdvösség ajándékán, a szabadság és az igazságosság és a reménység üzenetét hozza a mai emberiségnek, amely sok szempontból kilátástalannak látja a jövőt. „Jézusról azt mondhatnánk, hogy mindig az úton van, utunkon jár, hogy vigasztaljon, megszólítson bennünket, gyógyítson. A századokon át ezer arcot ölt: ő Bach, aki megnyitja szívünket az Országnak, van Gogh, aki megvilágítja Arles vidékét csillagok miriádjával, a Tibhirine magányában (1996-ban) meggyilkolt szerzeteseket, a zsidókat Auschwitz poklában. Ő mindaz, aki lehetővé teszi az út megnyitását, ledönteni a válaszfalakat, szeretetre késztetni.”

Hatalmas költemény ez a könyv, egyszerre epikus és realista; nem regény, hangsúlyozom, hiszen nem fikció, hanem a kétezer évvel ezelőtti drámát jeleníti meg: hívőknek és keresőknek egyaránt, lenyűgöző olvasmány. Manapság, amikor annyi tudományos vagy áltudományos mű – így vagy úgy – viviszekciónak veti alá az evangéliumokat, vagy meghamisítja azok értelmét, az ember fellélegzik, amikor ezt a poémát olvassa, amelyet szinte egy lendülettel írt meg Alain Vircondelet. Jó lenne, ha a franciául nem tudók magyarul olvashatnák.

(Szabó Ferenc)     


Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történelmi fogalomtára. Budapest, 2006, Kairosz Kiadó. 848 o., 6500 forint.

    Hatalmas és alapos munka, bőséges és szerteágazó ismeretanyaggal, gazdag magyar és idegen irodalomjegyzékekkel. A szócikkek száma 625 körül van (hozzájönnek utalások szócikkekre, mintegy 185), a színes vagy fekete-fehér illusztrációké majdnem 400.

    A mű kapcsolódik két régebbi nagy összefoglaláshoz. 1995–96-ban a Bencés Kiadónál jelent meg a Keresztény szerzetesség című történelmi kalauz két kötete, 1998-ban pedig ugyanez újabb, jelentősen bővített kiadásban (Kétezer év szerzetessége címen) a budapesti Dinasztia Kiadónál. 2004-ben pedig a Kairosz Kiadó publikálta A keresztény Európa szellemi gyökerei című munkát; több mint 1700 szentről, boldogról szól ez a 800 oldalas könyv. A most említett két mű (három kiadás) már elkelt, nem kapható.

    Az új munkában a címszavak jelentős része, a dolog természetéből adódóan, latin vagy görög szó. Személyek kevesen szerepelnek – néhányan olyanok, akik a történelmi kialakulásban, főleg az első évezredben, döntő szerepet játszottak. (Sok személy ismertetését a tíz évvel ezelőtti összeállításban lehet megtalálni.) Szó van viszont lelkiségről (lelkiségi tényezőkről), történelemről, alapításokról, tevékenységekről, jogi struktúrákról, építészetről, művészetekről, a mindennapi élet ezernyi eleméről.

    Külön alapos cikkeket találunk olyan témákról, mint pl. térképészet, gyógynövények, szerzetesi orvoslás (17 oldal), balgatag szentek, csend, devotio moderna, egyetem, engedelmesség, özvegyek, pusztaság, életállapotok, fürdő, halál, kórház, munka, nevelés. . . Függelékben hozza a könyv (24 oldalon) a szerző fordításában Szent Pachom „Angyali reguláját”, amely a IV. század első feléből való, a legrégibb fennmaradt szabályrendszer – meglepően különös és kedves olvasmány most, a III. évezred elején.

    Meglehetősen egyéninek találom az „Evangéliumi boldogságok a szerzetességben” című, háromoldalasnál hosszabb elmélkedést. A csokorba gyűjtött kiváló gondolatok értékét és hatását növelné a boldogmondásnak egy rövid és jó evangéliumkritikai megalapozása.

    A szócikkek jelentős részéhez az irodalomjegyzéken kívül idézetgyűjtemény is kapcsolódik: a vonatkozó szerzetesi szabályokból és lelkiségi irodalomból összeállított florilegium – nagyon tanulságos és léleképítő szövegek.

    Kiegészítésül két rövid megjegyzést teszek. (1) A kötet német és francia címében (846. oldal) a kulcsszó Mönchtum, illetve monachisme. A magyar cím is jobb lenne így, pontosabban tükrözné a tartalmat: „A keresztény szerzetesség, főként a monachizmus történeti fogalomtára.” (2) A görög (szír, arab, etióp) nevek és szavak magyar helyesírása a kötetben elég következetlen. Lássunk néhány példát: Órigenész, Synklétiké, Pachom, népsis,  Basileios. A magyar helyesírási szabálykönyv 218–221. pontjai világosak, és elősegítik a szavak pontos olvasását is. Az imént felsorolt példák szerintem helyesen így festenek: Órigenész, Szünklétiké, Pakhóm, népszisz, Baszileiosz. Két egyszerű példán összefoglalva: a) görögül müsztérion, latinul mysterium, magyarul misztérium; b) görögül Khrüszosztomosz, latinul Chrysostomus, magyarul Krizosztom.

    Puskely Mária legalább három évtizede tanulmányozza és írásaiban bemutatja, hosszú ideje főiskolai-egyetemi szinten tanítja is jelen könyvének (és a régebbi, az elmúlt 10-12 évben megjelenteknek) anyagát. Nemcsak a kereszténységnek, hanem Európa és hazánk művelődésének és művelődéstörténetének is igen jelentős elemeit, a szerző lelkiségtörténészi és írói életművét ismerhetjük meg belőlük.

Nagy Ferenc


Az éppen száz éve született jezsuita biblikusról és lelkipásztorról megemlékezve az elmúlt év végén két kötet született a rend és a Jeromos Bibliatársulat együttműködésének köszönhetően.  1. Mócsy Imre SJ, Hagytam magam szerettetni. (Biblikus írások sorozat 6.) Szerk. Tarjányi Béla.  JTMR és Szent Jeromos Kat. Bibliatársulat. Budapest 2007. 380 o, ebből 12 oldal képekkel. Az a kötet igazából két könyvet tartalmaz. Az első végigvezeti az olvasót P. Mócsy életén. Majd bemutatja a lelki vezetőt, közli azt az anyagot, melyet Mócsy Imre állított össze saját élete összefoglalójaként. Utóbb pedig azok visszaemlékezéseit gyűjti csokorba, akik a páter élete egyes szakaszaiban közel kerültek hozzá: a megemlékezések püspököktől, szerzetes társaitól, papoktól, tanítványaitól, barátaitól, kollégáitól származnak. A második könyv (Beadványom, a szöveget gondozta e sorok írója) pedig azt a kéziratot tartalmazza, amelyet P. Mócsy Kádár Jánosnak címezve készített el, és amelyet sose küldött el a címzettnek rendi elöljárója kérésére, de amely világosan körvonalazza, hogy ártatlanul töltött börtönben kilenc évet, s ártatlanul szenvedte el azokat a méltánytalanságokat, melyeknek élete során részese volt.

2. Mócsy Imre: Isten közelében. Lelkigyakorlatos elmélkedések. (Szerk. Szabó Ferenc). Szent István Társulat Budapest, 2007. 1400 Ft, 216 o. A kötet megmutatja, hogy P. Mócsyban mennyire élt és buzgott a rendalapító, Loyolai Szent Ignác szelleme, és mennyire mai módon volt képes megfogalmazni a rendalapító által összeszerkesztett lelkigyakorlatos anyagot részleteiben. Nemcsak lenyűgöző, ahogyan el-elmélyed az egyes részekben, hanem olyannyira vonzó mindaz, amit mond, hogy alapos a hitem benne: aki figyelmesen végigolvassa ezt az elmélkedésekkel és gyakorlati tanácsokkal teli könyvet, szemléletmódja egészen átalakul, más szemmel fog a világra tekinteni, és egészen biztos, hogy ösztönzést fog érezni arra, hogy bensőbb kapcsolatba lépjen a mindnyájunkat egyként szerető Teremtővel.

Gyorgyovich Miklós


Teres Ágoston S.J.: Biblia és asztronómia. Mágusok és a csillag Máté evangéliumában. 3. javított kiadás. Springer, 1999. A 2007. dec. 21-én Norvégiában elhunyt magyar jezsuita, teológus és csillagász nagysikerű monográfiáját melegen ajánljuk a Biblia évében. Különösen is érdekesek a természettudomány és a Biblia (írásértelmezés) határkérdéseit, pl., a Galilei esetet) tárgyaló kiegészítő magyarázatok. Teres(csényi) Ágoston (1931–2007) 1984-től a castelgandolfói Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársa volt. Említett fő műve 2000-ben angol nyelven is megjelent.

Joachim Gnilka: Biblia és Korán. Ami összeköti és ami elválasztja őket. Szent István Társulat, Budapest, 2007. – J. Gnilka az újszövetségi Szentírás neves szakembere (néhány könyve már magyarul is olvasható) az első két fejezetben a történeti hátteret, a két szent könyv keletkezésének történetét, illetve Jézus és Mohamed alakjait mutatja be. Utána a harmadik fejezetben teológiai témákat tárgyal: isten- és emberkép, Isten közvetítői, Jézus, Jézus-mondások a Koránban, közös hivatkozás Ábrahámra, erkölcsi kérdések. A két vallás tanításának hasonlóságai ellenére igen sok a különbség is. Gnilka természetesen a „nyugati” keresztény teológus szemével mérlegeli a két hitet. Szerencsére kiemeli (127, 205): a két hit közötti lényeges választóvonal a Jézus Krisztusra, Isten Fiára vonatkozó keresztény tanítás. „Mohamed nem volt hajlandó ezt az általa megismert hitet elfogadni.” (205) Gnilka hozzáfűzött megjegyzése „taktikai” ajánlat, de azért nem szabad e hitünket végleg zárójelbe tenni: „Muszlimokkal folytatott beszélgetéseink alkalmával nem ezt kellene előtérbe állítanunk, hanem gondoljunk arra, hogy a Korán Jézust nagyra értékeli, prófétaként tiszteli, és anyját is becsüli.” Manapság Európában is sok millió iszlám hívő él, ezért is fontos, hogy jobban megismerjük a Korán vallását, és esetleg párbeszédet folytathassunk a hasonlóságokról és a különbségekről.

H. Hoping–J. H. Tück (szerk.): A hit megütköztető igazsága. Joseph Ratzinger teológiájának körvonalai. L’Harmattan, 2007. Fordította Görföl Tibor. Ez a szövegválogatás és kommentár a pápává választott J. Ratzinger teológiájának főbb vonásait mutatja be néhány alapvető tanulmányán keresztül. Az elmúlt évtized tanulmányaiból válogatott a két német szerző, akik a szövegeket kommentárjaikkal látták el. J. Ratzinger – XVI. Benedek legutóbb magyarul is megjelent könyve, A Názáreti Jézus világsikernek örvend. Hasznos, hogy a „teológuspápa” gondolkodását jól megismerjük, így új megnyilatkozásait, enciklikáit is teljesebben megérthetjük.

Itt említjük meg, hogy a könyv bevezetése utal arra, hogy J. Ratzinger bíboros 2004. január 19-én a Bajor Katolikus Akadémián párbeszédet folytatott a jogállam erkölcsi alapjairól a neves filozófussal, Jürgen Habermasszal. Ez az érdekes dialógus 2007 végén egy kis füzetben magyarul is megjelent a Barankovics Alapítvány és a Gondolat kiadásában: A szabadelvű állam morális alapjai. A szekularizálódás dialektikája az észről és a vallásról.

Karl Rahner: A Szentháromság. Az üdvtörténet eredendő, transzcendens alapja. L’Harmattan, 2007. Fordítás és az utószó Görföl Tibor munkája. A könyv K. Rahnernek a Mysterium salutis II. kötetében (1967) megjelent értekezését közli magyar fordításban. (Annak idején a J. Feiner–M. Löhrer által szerkesztett teológiai összegezésből Gál Ferenc több részt áttett magyarra a zsinat után megjelent könyveiben.) A német jezsuitától már több könyvet és tanulmányt olvashattunk magyarul (Nyíri Tamás és Endreffy Zoltán igyekeztek „megmagyarítani” a nehéz német nyelvezetet.) Úgy tűnik, Görföl Tibor egyre inkább behatol K. Rahner teológiai világába (B. J. Hilberath Karl Rahner című könyvét is ő fordította: vö. Távlatok, 2006/3.) A Szentháromság titkára vonatkozó újabb reflexiók, amelyekről Görföl az utószóban ír, továbbra is a színvonalas teológiai reflexiók homlokterében állnak, amint ezt bizonyítja Joseph Moingt S.J. hatalmas monográfiájának újabb két kötete: Dieu qui vient à l’homme. De l’apparition à la naissance de Dieu. Cerf, Paris, 2005 és 2007. Az előző kötetekről lásd szemléimet a Mérleg 1994/4 és 2003/4. számaiban.

(Szabó Ferenc)