KULTÚRA ÉS ÉLET




Merkl Hilda

IDEALIZMUS ÉS REALIZMUS
PÁROSULT ÉLETREVALÓSÁGA

Prohászka nevelésrõl vallott nézetei

A címbe foglalt szavakkal jellemezte Prohászka Ottokár Pázmány Pétert, a XVI. század szellemóriását. Ha Prohászka püspök nevelésrõl, tanításról vallott nézeteit vizsgáljuk, az idealizmus és a realizmus együttes jelenléte, ugyanakkor hatékony dinamikája szembetûnõ. Élet és gyakorlat harmóniájának megteremtése belsõ igény volt számára, amelynek megvalósítására törekedett, és amelyet másoknak átadni kívánt.

Az elsõ világháború elõttrõl, 1912-bõl való következõ helyzetelemzése. „Mikor egyre több gond gyötör szülõt s nevelõt a gyermekek sikeres nevelése körül, s gyakrabban hangzik föl a panasz, hogy az ifjúság romlik, s erkölcsi érzülete gyengül; mikor a világ kísértései s csábjai közt, melyek ifjúságunkat mételyezik, a kislelkûség veszedelme környékez, s kételkedünk, hogy képesek leszünk-e távoltartani gyermekeinktõl az erkölcsi romlást, s megbírkózunk-e a nehézségekkel, melyek egy tiszta, erõteljes nemzedék nagyranevelésének útjában állnak: mindannyiszor oly sokatmondóan hangzik lelkünkben Krisztus szava: »hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni, s ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Isten országa.«” (Mk 10,14)1 A gyermekek lelkéért, szellemi fejlõdéséért, boldogulásáért folytatott harc „Magyarország tanítója” szerint szeretetbõl és gondoskodásból fakadó kötelesség, melyet a nevelésért felelõs felnõtteknek és intézményeknek kell vállalniuk.

Krisztusi ember . . .

Prohászka Ottokár élete állandó küzdelemben, több fronton párhuzamosan vívott harcban telt. A legváltozatosabb témakörökben megfogalmazott írásainak azonban van néhány állandóan visszatérõ pontja. Életmûvének visszatérõ fogalmai között a krisztusi ember és a keresztény kultúra központi helyet foglalnak el.

A kultúra tágas gyûjtõfogalom, melybe a nevelés, az oktatás szervesül. A Prohászka-életmû legértékesebb vonása a következetes rendszerszemlélet, mely rendszer középpontjában az Isten és az ember áll, akire az oktatás, nevelés mint tevékenység irányul, akiért a kultúra létezik, fejlõdik. Mert az ember „a végesség és a végtelenség polgára”, aki az Isten országát hordozza magában.

Az embert azonban ki kell alakítani. Fejleszteni, csiszolni kell a nevelés és oktatás által. Alakulnia kell, hogy nyitott lehessen az értékek és az újdonságok felé, tanulnia kell, hogy értse és szeresse az õt körülvevõ világot, és élete végéig nevelnie kell önmagát is, hogy krisztusi emberré váljon. A tanulás, a képzés, bár nem a mai szóhasználattal, de magában foglalja az élethosszig tartó tanulást a legtágabb értelemben.

A modell, a minta az istenember, Jézus Krisztus. „Krisztus maga nemcsak üdvözítõ, hanem példakép, melyet utánozni, melyért küzdeni és lemondani kell, s a kereszténység is nemcsak vigasz és megváltás, nemcsak felszabadítás és gyõzelem, melyet Krisztus eszközöl és vív ki, hanem közremûködés, fegyelem, önmegtagadás, küzdelem, melyet az embernek kell Isten kegyelmével folytatnia – folytatnia, míg él.”2

A krisztusi példa követésére a családi nevelés, a katekizmus és az iskolai hitoktatás mellett a Collegium Germanico-Hungaricumban töltött évek döntõ hatással voltak. „Prohászka lelki fejlõdése azt mutatja, hogy a római évektõl kezdve, ahol túlságosan a bûnökre irányult figyelme, az aszketika és a morális is nagyon negatív volt, egyre inkább a pozitívum felé fordult saját életében, nevelésében és lelkipásztorkodásában.”3

A szigorúság, a kissé egyoldalúan aszkétikus nevelés és életgyakorlat negatív volt, és elsõsorban a bûn elkerülésére irányult. Errõl az idõsödõ Prohászka kritikával, önkritikával ír, miközben hangsúlyozza háláját a Germanicumban kapott alapos és igényes nevelésért. Ahogy fokozódik benne a szépség, „a szép jelleg”, „a szép egyéniség”, „a szép élet” felismerésének és kialakításának igénye, úgy erõsödik a bírálatának hangja és ezzel párhuzamosan a pozitívum felé fordulás élete minden területén, fõképpen pedig a maga és a rábízottak lelkiéletének irányításában.

„Az ember a bûn elkerülésére van beállítva – hál’ Istennek fölségesen, világot legyõzõen, de az ethikai életet, a karakterességet, a sapienciát egy gazdagon tagozandó s minden irányban kiépítendõ életbe nem vittem be. (. . .) Ez nem helyes, és innen eredeztetem jellemem hiányosságát, melyet – sajnos – nagyon késõn, csak jóformán most látok meg. Az aszkétaság szemüvegén ezekben láttam erényt s bûnt! Ezt a hiányt feltünteti többé-kevésbé minden nevelés, mely intézetben, legyen az akár a Collegium Germanicum, folyik. Istenem, csak ne vegye ezt senki vádnak, támadásnak, panasznak tõlem; hiszen oly hálás vagyok mindazért, amit kaptam, s annyira becsülöm a nagy javakat, miket ott is, másutt is vettem; ezek nélkül semmi, céltalan, zavaros, kapkodó karikatúra volnék.”4

Prohászka nevelés és önnevelés terén alakuló pozitív szemléletének megszületésében fontos indítást és erõsítést jelentett a pedagógus, Friedrich Wilhelm Foerster munkássága, aki a két világháború közti idõben igen népszerû volt.5 Prohászka – részben Foerster hatására – megelõlegezi a morálteológia megújulását, mely már a II. vatikáni zsinat felé mutat. A pozitívumra, a szeretetre kerül a fõ hangsúly. Ennek a szemléletnek újszerûsége, bátorsága –  pl. Tóth Tihamér Tiszta férfiúság címû mûvével való összehasonlításban – forradalmi. Szabó Ferenc egyik, a közelmúltban fogalmazott kéziratában hangsúlyozza: „Prohászka, részben Foerstert követve, már elõremutat a megújuló morálteológia felé, amely a pozitívumot, a szeretetet helyezte elõtérbe, és amely lelkiség a zsinati szellemmel jórészt teret nyert. (Még nem teljesen!) Remélhetõleg XVI. Benedek pápával, aki Deus caritas est címû enciklikájával az említett pozitív irányt képviseli, a katolikus szexuális erkölcs is pozitív irányban fejlõdik. Mielõtt a bûnökrõl, tiltásokról beszélnénk (sõt fenyegetnénk, mint Tóth Tihamér tette!), meg kell mutatnunk keresztény hitünk szépségét, az evangéliumi élet örömét, Jézus vonzó személyének kisugárzó erejét; a törvény, a törvényszegés, a bûn felismerése és az ellene való küzdelem utána következik.”

. . . és keresztény kultúra

Az ember fejlõdésére az õt körülvevõ világ döntõ hatással van, ezért szerepel olyan nagy hangsúllyal Prohászka gondolatrendszerében a kultúra. A kultúrának számtalan lényegi, szép definícióját olvashatjuk mûveiben.

  A kultúra:

az isteni gondolatok megvalósítása

„történelmi korok néma zenéje”

„a kultúrának a sajátos emberi jellegeket, tehát az értelmi, etikai, szellemi értékeket kell kiemelnie és azokat gyarapítania és kinevelnie”

„az igazi kultúrideál: jólét körülöttünk, s mûveltség s mennyország bennünk

A társadalmi, politikai és intellektuális fejlõdés célja és mércéje: „magas fokú szabadság, magas fokú kultúra”. Ennek alapozása és fejlesztése zajlik az oktatás-nevelés folyamatában.

„A jó népiskola az alapja minden nemzeti kultúrának.

Prohászka Ottokár életmûvének tehát központi kérdése a kultúra, a keresztény kultúra kialakítása és szolgálata. Azonban fel kell tennie a kérdést: „Lehet-e a keresztény világnézetet beállítani a mai kultúrvilágba? Ez az én problémám.6 A hit, a tudomány és a gyakorlati élet, tehát az elmélet és a gyakorlat, a teológia, a szciencia és a pedagógia összefüggõ, egymásba kapcsolódó, egymást feltételezõ fogalmak, melyek több szempontból újraértelmezésre szorulnak.7 Ezen tudattartalmak megvilágítását, magyarázatát Prohászka elkötelezetten vállalta és végezte minden lehetséges eszközzel és alkalommal.

Prohászka Ottokár, aki minden bizonnyal a XX. századi magyar katolicizmus legjelentõsebb alakja, kora ifjúságától kezdve nemzetnevelõi feladatra készült.”8 Elsõ fõpásztori beszédében magát napszámosnak titulálja, aki a „züllésnek indult magyar nép megmentéséért” dolgozik, „a beteg lelkek meggyógyításáért, a bûnösök megtéréséért. Mindezt Jézus nevében. Jézus erejével.”9

Közoktatás-politika

Mivel Prohászka egységes rendszerben gondolkodott, és így szemlélte korát, a társadalom jóléte, általános boldogulása és fõképp erkölcsisége adta az oktatásról-nevelésrõl alkotott nézeteinek kontextusát. A közoktatás-politika szemszögébõl vizsgálta a kérdéseket. A válaszait a konkrét történelmi helyzet tette egyértelmûvé.

Az I. világháború, az 1917-es oroszországi forradalom, a kommunizmus térhódítása, a Tanácsköztársaság, majd a trianoni békediktátum páratlan történelmi helyzet kialakulásához vezetett Magyarországon. Prohászka megfogalmazása szerint rosszabb volt a helyzet, mint Mohács után. Az ország- és nemzetvesztés réme lebegett hazánk felett. A hasonló krízishelyzetekben a jövõkép iránti igény megnõ, és az oktatás-nevelés központi kérdéssé válik. Mészáros István, aki a korszak iskolapolitikáját kutatta, állítja: „(. . .) olyan sajátos politikai-társadalmi helyzetben, mint amilyen a Trianon utáni idõszak volt, de minden más esetben is, oktatási reformot csak »szilárd elvi-elméleti« alapon lehet kidolgozni, a korszak társadalmi, gazdasági, politikai realitásainak alapos ismeretében.10 Az ilyen értelemben kialakított oktatáspolitikának mindenekelõtt perspektívát kellett mutatnia, a változás reményét és lehetõségét hangsúlyoznia.

Az akkori kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Klebelsberg Kunó 1920-as években kidolgozott iskolareformjának és kultúrpolitikájának elvi alapja a neonacionalizmus vagy más néven a kultúrnacionalizmus volt. Ezzel Trianon után csaknem az egész ország népe azonosult, a nemzeti érzés újraéledt. Klebelsberg nacionalizmusa reális nemzeti önismeretre és a józan nemzeti önértékelésen alapuló önbecsülésre épült.

Prohászka, mivel nemzetben, nemzeti kultúrában gondolkodott, hasonló következtetésekre jutott. Ennek bizonyítására az említett korszakban született három írásának elemzésére szorítkozom, melyek a következõ címmel jelentek meg: A gyermekek erkölcsi nevelésérõl (1911. nov. 9-10-én a püspöki konferencián elhangzott beszéde), A nemzetnevelõ föladatok a háború után (1917-ben született írása), valamint A vallásoktatás és modern szabadság címû, 1919-ben megjelent cikke. Az említett szövegek üzenete nemcsak megjelenésükkor volt konkrét és idõszerû, hanem ma is az.

A felsorolt írásokban az oktató-, nevelõmunka két felelõs oldalának, a tanári és a szülõi oldalnak szerepét és feladatait elemzi. A legfontosabbat, az elsõ oldalt, azaz a diákokat, a növendékeket direkt módon nem szólítja meg ezekben az írásokban, de értük ragad tollat, az õ isteni és emberi értelemben vett valódi érdekeik lebegnek szeme elõtt.

 A nevelés céljának megfogalmazása Klebelsberg elgondolásaira rímel: „A népiskolának s az ifjúság emberi, nemzeti, a hitvallásosan eszményi kultúrára való nevelésének kell sorompóba lépnie, hogy egy erõs Magyarországot állíthassunk a haladás s a fejlõdés útjaira, s ezt elsõsorban a tanítóságtól várjuk.”11

A tanári és nevelõi oldal szerepe

A tanítók feladata nemcsak a betûvetés, a tantárgyak tanítása, hanem a szociális érzékenység, a közteherviselés elsajátítása is. A szociális kérdéseket Prohászka mélyrõl fakadó együttérzéssel, nemegyszer õszinte indignációval és a legkeresztényibb értelemben vett emberi egyenjogúság talaján állva hangsúlyozza. „Szociális érzék tekintetében a magyar népben s a magyar társadalomban az iskolának sok dolga akad majd.”12

A kapitalista fejlõdés célja a pénz, a profit, természetes velejárója a gazdagság, a termelés fokozása, a „szerzés”, a „mammontisztelet”. Ebben a helyzetben ismét csak az ifjúság nevelése eredményezhet a társadalom széles rétegeit érintõ igazságosabb változást.

Az iskolák színvonalát a tanítóság társadalmi presztízse és szociális életkörülményei határozzák meg. „Erõs magyarság, ez lesz az iskola elve, de azzal a kulturális megértéssel, hogy amit magunk számára követelünk, azt másoktól meg ne tagadjuk, (. . .) a nemzeteket fönntartani és összekapcsolni akarjuk.”13 A szándék egységesítõ, az Európai Unió víziójáig mutat elõre.

Az új nemzedék jellemzõi legyenek: „dolgos, fegyelmezett, takarékos, igazán emberi”, mely minden képességével „erõs Magyarországot teremt”. Olyan nemzedék legyen, amely jó hazafi, és magában hordozza a mennyországot! Munkájának gyümölcse mind a tanítókra, mind az ifjúságra érvényesen a társadalom nagyrabecsülése és a gazdasági boldogulás lesz.14

Prohászka Ottokár gyakran hangoztatott meggyõzõdése volt, hogy a gyakorlat, az élet fontosabb, mint az elmélet, a tettek hatékonyabbak, mint a szó. A szülõi és a tanári példa az õ fölfogásában tehát tettnek minõsül.

A növendékeknek – legyenek kispapok, tanulók vagy egyetemi hallgatók – példákra van szükségük. Esztergomi spirituálisként és teológiai tanárként egyaránt erre törekedett. A mai oktatásügy egyik központi problémájára világít rá, amikor kijelenti, hogy „az evangélium nem rokonszenvez a tanítókkal, akik nem nevelõk”. A csak tanítókat nem tekinti teljes embernek, nekik csak fogalmaik vannak, csak beszélnek Istenrõl, csak elvezetik a gyermeket a templomba, míg a nevelõkben a fogalmak eleven erõk, õk átélik Istent, istenfélõ emberek, az erkölcsi egyéniség közvetlenségével szemléltetik a tant, imádásra ösztönzik a gyermeket, csak õk a hivatottak és választottak. „Ezek kezébõl kerülhet ki egész ember.” Az ilyen, csakis az ilyen habitusú tanítók hozhatnak létre és mûködtethetnek olyan iskolát, mely megvalósítja a keresztény eszmét.

„Telítse az iskola a gyermeket s az ifjúságot eleven idealizmussal, nagy hittel s tiszta erkölcsiséggel, de melyet nemcsak ismernie, hanem gyakorolnia kell. Legyen a tanulás szemlélet s gyakorlat, a tanítás pedig szintén élet és gyakorlat. Így lesz a tanításból nevelés. A tanítás intellektuális kategória; épp ezért az a léleknek csak egy oldalát nézi, nézi a tananyagot, a közlendõ fogalomtömeget, az eszméknek s kapcsolódásaiknak személytelen rendszereit; ez mind mechanika, ez mind logikai technika, ez mind intellektuális leltári készlet; de épp azért ez mind nem érinti a lélek sajátos, intim egyéniségét, ez mind nem ingerli az élet plasztikáját, szóval ez mind nem segít a képbõl, a számból, az adatokból az élet meleg és szeretõ megtapasztalására s önmagunkban való nemesítésére s kialakítására.” Az oktató-nevelõ tevékenység lényege, belsõ összefüggései, emberközpontúsága aligha fogalmazhatók meg határozottabb, egyszersmind költõibb formában.

 A vallásoktatás kérdésében rendíthetetlen  álláspontot képvisel. „Ha valahol van értelme a gondolat- és lelkiismeret-szabadságnak, akkor mindenekelõtt a nevelésben kell annak érvényesülnie. Ha a világnézeteknek szabadságuk van, s azt semmiféle államhatalom nem korlátozhatja, s azt nem is akarhatja, hiszen ezt hirdeti az egész modern állami berendezkedés: akkor elsõsorban szabadsága lesz a világnézetnek a nevelésben s a népoktatásban.”15

A közhatalom és a szülõi oldal szerepe

Meggyõzõdése, hogy ha az államberendezkedés megfelelõ, akkor van és lesz helye a világnézeti és lelkiismereti szabadságnak a társadalmi élet minden területén, tehát a népoktatásban is. Ebben a vonatkozásban Prohászka elveti az állami beavatkozást és bárminemû korlátozást, és tiltakozik az állam ideológiai „monopóliumai” ellen.

Felteszi a kérdést: hivatott-e az állam bármilyen világnézet elõírására? Dönthet-e központilag arról, mi igaz, és mi hamis? Irányítható-e a társadalom az állami, az úgynevezett laikus morállal, melyet a keresztény erkölccsel hasonlít össze? Megítélése szerint ez lehetséges, akkor azonban állami erkölcsrõl van szó, amely nem kényszeríthetõ senkire. Ebbõl következõen a közoktatásra sem lehet törvényi úton rákényszeríteni a materializmust. Ha az állam mégis erre vetemedne, akkor „mondják ki inkább, hogy a népet vallástalanná akarják nevelni”;16 ha pedig ennek megvallását nem vállalja, akkor képmutató állammal állunk szemben. Az állam ily módon túllépi hatáskörét, tehát a szabadság, melynek jegyében cselekszik, nem más, mint diktatúra.

Prohászka foglalkozik az alkotmányos alapon szervezõdött állam hatáskörével abban az értelemben, hogy bevezethet-e, „patentírozhat-e”, azaz szabadalmaztathat-e az állam egy meghatározott világnézetet. Válasza határozott tagadás; „ezen se síp, se dob, se harsona, se trombita, sem a sok gerinctelen, hajlott derék és hát nem változtat.17

Az oktató-nevelõ munkából részt vállaló legnagyobb csoportot a tanítóság mellett a szülõk alkotják. A szülõket Prohászka szerint is megilleti a szabad iskola és vallásválasztás, vagy akár a nem választás joga, természetesen az ehhez párosuló felelõsséggel együtt. „. . . A vallás állítólag magánügy, s így az iskolából kizárandó: mert kérdem, hát a vallástalanság talán közügy, s azért az iskolába behozandó? Pedig errõl van szó: vallás helyett vallástalanságra neveljen az iskola. A laikus morál ugyanis nem ignorálása, hanem tagadása az Istennek. . . Lelkekrõl a hatalom ne intézkedjék, világnézetek felett ne rendelkezzék.”18 Véleménye világos válasz a közelmúltban oly sokat hangoztatott ideológiai semlegesség kérdésére és egyben az e mögött meghúzódó reklámozott „vallás”, a relativizmus mibenlétére is. Napjainkban ugyanez a probléma és zûrzavar az etikaoktatás léte vagy nem léte körül zajlik.

A felnövekvõ fiatalok szolgálata

Prohászka a lelki és esztétikai környezetszennyezés veszélyei ellen radikális határozottsággal tiltakozott, mert tudta, hogy a legvédtelenebbek – célpontok és egyben áldozatok – a fiatalok. „Óvjuk meg gyermekeinket s a serdülõ ifjúságot, hogy rossz olvasmány ne kerüljön kezébe, s ahogy vigyázunk egészségére, hogy meg ne fertõztessék, s ruháira, hogy be ne sárosodjanak, s össze ne piszkolódjanak, úgy legyen gondunk arra is, hogy a ponyvairodalom, a rossz könyvek, újságok s iratok meg ne fertõzzék, s a szennyirodalom be ne piszkítsa lelkét. Az erkölcsrontó irodalom valóságos méreg, mert romlásba dönti a fiatal nemzedéket, mert bûnre hív föl.”19 A szexualitást hangsúlyozó, erkölcsromboló, a szerelmet, párkapcsolatokat veszélyeztetõ „médiumokra” külön kitér.

Azonban nemcsak a rossz olvasmányoktól kell ifjainkat megóvnunk, hanem szülõknek s nevelõknek állást kell foglalniuk a szemérmet sértõ falragaszok, az érzékiség felgerjesztésére szolgáló képek, a hirdetési cédulák ellen. Hisz az ifjúságot ingerli s izgatja az, amit a könyvesboltok s trafikok kirakataiban annyira hirdetnek, s szeretné megismerni azt, ami ily behízelgõen és sokat ígérõen lép eléje. „Ez az inger kedves, ez a méreg édes; ha keserû volna, nem volna veszélyes.”

Az ifjúságot ismerõ pedagógus hangján szól a módszerekrõl is, mikor kijelenti: „E sóvár vágyat a merõ tiltás vagy büntetés nem töri le, sõt esetleg még fokozza a kíváncsiságot.”20

 Mi tehát a teendõ? Elsõször is neveljünk a krisztusi példa alapján, pozitív irányultságú, szereteten, szépségen, melegségen alapuló, azaz isteni rendszerben. „. . . hozzuk a gyermekvilágot s az ifjúságot Krisztus Urunknak közvetlen közelébe; állítsuk õt gyermekeink szemei elé, s hozzuk erkölcsiségüket, jellemüket, kísértéseiket s küzdelmeiket eleven, szoros kapcsolatba Jézussal, hogy a bûn ellen Jézusért küzdjenek, hogy az erényt Jézusért gyakorolják, hogy a jót iránta való szeretetbõl tegyék, s erkölcsi életüknek vonzó és ragyogó indítóoka Jézus legyen. Tehát meleg, eleven gyakorlati vallásosságra kell õket nevelnünk; ez mozdítja elõ bennük hathatósan a jót, ez töri le gyõzelmesen a rosszat.”

Imára kell tanítani – ösztönöz Prohászka –, de amellett meg kell láttatni a szépet, a hatalmasat, a fönségeset a teremtett világban. Az érzelmi nevelés gazdagságával segítsük az ifjúságot az imádás, a hála „megtanulására”. Prohászka figyelmezteti a felelõs felnõtt társadalmat, hogy legyen türelmes, adjon idõt és mutasson jó példát az ifjúságnak, tétlenül azonban nem szemlélheti a lélekrombolást, de „ne legyünk türelmesek az oly boltosok iránt, kik erkölcsrontó könyveket vagy levélképeket tartanak kirakatukban, s árusítanak gyermekeknek vagy fiatalkorúaknak, hanem forduljunk közbelépésért a bírói vagy közigazgatási hatósághoz is”.22

Társadalmi összefogás

Természetesen a szülõk és a pedagógus helyzetét is felméri, és a politikus Prohászka észérvei után megszólalnak a lelkipásztor vigasztaló szívhangjai is. Az ember, a gyermek iránti tisztelet vezérli, amikor társadalmi összefogást sürget.

„Mindebbõl megérthetitek, kedves szülõk és nevelõk, hogy a nevelés sok gondot, kitartó szorgosságot s nagy munkát igényel, amelyben össze kell fognunk mindnyájunknak: szülõknek, tanítóknak, lelkészeknek, akiket telítsen egyrészt nagy tisztelet a gyermek iránt, másrészt lelkesítsen a vágy, hogy a gyermekeket jókká kell fegyelmezni, lelküket meg kell menteni, Isten gyermekeivé kell õket nevelni. . . Ez lesz a mi nevelõ munkánknak is legnagyobb dicsérete.

A fentiekben vizsgált három íráson kívül 25 kötetes életmûvében, naplóiban, leveleiben megszámlálhatatlan alkalommal foglalkozik a kultúra, a keresztény életvitel, az ifjúság és a nép nevelésének, „növelésének” kérdéseivel. Apostoli küldetéstudattal, elmélkedéssel, imával, hittel erõsített elszántsággal küzdött a krisztusi ember, a „szép egyéniség” kialakításán.

Magyarország apostola és tanítómestere, „Prohászka Ottokár pontosan azt a roppant kultúrateremtõ hivatást vállalta, mint amelyet annak idején a pogány világban, zsidó elõdök és riválisok mellett, szerteágazó szekták és antik dekadencia közegében mûködõ egyházatyák. Más szóval a hit komolysága és a keresztény kultúra bevitele a társadalomba: ez a minta, amely Prohászka életmûvében végighúzódik és érvényesül.”24


1 Prohászka Ottokár: A gyermekek erkölcsi nevelésérõl. In: Modern pünkösd. Szerk. Frenyó Zoltán.

  Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2005. 415.

2 Prohászka Ottokár: A keresztény erkölcs a kultúrában. ÖM 13, 228.

3 Szabó Ferenc: kézirat.

4 Prohászka 1919. július 17-i naplójegyzetébõl. In: Távlatok. 2005/4. 3. o.

5 Prohászka a Soliloquiában 1914. június 18-i bejegyzésében említi, hogy 1911-ben a városházán hallotta T. W. Foerstert. Prohászka beszámol arról, hogy az elõadáson gr. Apponyi is jelen volt, „és azóta sokan tiszteljük és ajánljuk mûveit”.

6 Prohászka Ottokár: Diadalmas világnézet. ÖM 5,1

7 „Talán nem merész feltételezés, hogy 1903 után szemléletében a természettudomány fogalma tágul a kultúra általánosabb, ám hasonlóan immanens valóságot jelentõ fogalma irányába, a teológia kategóriája pedig a világnézet részének, elemének bizonyul. Talán, ha nem jön közbe az index-ügy, a fõpásztori és közéleti teendõk sokasága, a harmónia és autonómia mozzanataira összpontosító gondolatmenet ebbe az irányba épült volna tovább, az 1910-es évektõl kibontakozó – bár nem elõzmény nélküli – közéleti-szociális katolicizmusa meg úgy is felfogható, mint egy ilyen elméleti program gyakorlati megvalósításának kísérlete” – írja Horváth Pál Modern katolicizmus c. tanulmányában. In: Prohászka Ottokár. Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról. Agapé. Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft. Szeged, 2002. 63–64.

8 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Osiris Kiadó, 2001, 295. o.

9 A szöveget idézi Gyurgyák János uo.

10 Mészáros István: Klebelsberg iskolareformja. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. Szerk. Klebelsberg Éva. Gróf Klebelsberg Kunó Alapítvány füzetei 1. száma 1994. 41.

11 Prohászka Ottokár: Nemzetnevelõ föladatok a háború után. In: Kultúra és terror. Második bõvített kiadás. Szenci Molnár Társaság Budapest 2000. 92.

12 Uo. 90.  – 13 Uo. 93.  –  14 Uo. 95.

15 Prohászka Ottokár: Vallásoktatás és magyar szabadság: Alkotmány 1919. március 6.; ÖM 20, 78- 81. In: Modern Pünkösd  396.

16 Uo. 397. – 17 Uo. 398.  – 18 Uo. 399.

19 Prohászka Ottokár: A gyermekek erkölcsi nevelésérõl. In: Modern Pünkösd 419. o.

20 Uo. 420. – 21 Uo. 421. – 22 Uo. 421. – 23 Uo. 421.

24 Frenyó Zoltán: Kortársunk, Prohászka Ottokár, uo. 20.



Szabó Ferenc

A 75 ÉVES CZIGÁNY GYÖRGY KÖSZÖNTÉSE

Czigány György barátom, a Távlatok szerkesztõségi munkatársa augusztus 12-én ünnepli 75. születésnapját. A tavaszi-nyári két könyvhétre összesen három kötet jelent meg tõle, illetve róla: Az „Arcképek, Vallomások” sorozat 2. darabjaként egy portrékötet (az elsõ e sorok írójáé volt) a Jel kiadónál; Hála címmel versválogatás (101 vers) a Szent István Társulatnál; végül „Kalitkám is madár” címmel egy kötet Czigány György költészetérõl Németh István Pétertõl a Hungarovox Kiadónál.

Gyuri barátom írói, rádiós és tévés munkásságát régóta figyelem. Elõször akkor találkoztunk személyesen, amikor Gyuri Baranyi Ferenc költõvel a Vatikáni Rádiónál felkeresett – talán kit évtizeddel ezelõtt. A „három költõ” fényképe benne van az Idõ a mûvészetben c. kötetben, amellyel 70. születésnapomon kedves munkatársaim köszöntöttek a Távlatoknál rendezett kis ünnepségen. Ugyanott szerepel Gyuri Gyõri Tedeum c. verse, melyet utólag nekem ajánlott: „Mert Gyõrött már mindég nyár van. . .”, így kezdõdik a vers. Erre utal a portrékötet címe: Ahol mindörökre nyár van. Az interjúkötetet készítette és szerkesztette Elmer István író. Ugyancsak õ volt a „házigazda” a Fészekben, amikor Czigány Györgyöt egy színvonalas mûsorral köszöntötték. Sok mindent megtudtam a régóta ismert médiaszakember és költõ életébõl az említett köteteket forgatva, a fényképeket nézegetve. De talán leginkább a Hála gyûjteményben elõször olvasott nagy versek tették rám a legnagyobb benyomást.

Most nem gondolva arra, amit mások írtak/mondtak Czigány költészetérõl, saját benyomásaimat, véleményemet mondom el. Nyilván fejlõdést látok a régebbi és az újabb verseket összevetve. Mindenekelõtt az tetszik, hogy a nagy létkérdésekkel vívódik: idõ és öröklét, lét és semmi, elmúlás és halál – ezek az egzisztenciális problémák feszítik a legtöbbször képszerû, a látványból a látomásba lendülõ költeményeket. Nyilván az is meghatározó lett Gyuri költészetében, hogy a televíziónál, a képek világában dolgozott. Nemegyszer világosan követhetõ a kamera mozgása, ahogy a látványt, az érzékletes világot leírja, majd megállítja a filmkockát, amely még õrzi a mozdulatot/mozgást, és a belsõ, lelki valóság szimbólumává avatja a látottat. Külsõ és belsõ, anyagi és szellemi így egyszerre jelen van, egymást áthatja; így mondhatnám: reális és szürreális egyszerre.

Az elõbb mondottakra kiváló példa a Hála-kötet borítóján is szereplõ

 

Te Deum töredék

Lehetne akár nevetés is.

Útmenti gyom hirtelen kékje.

Egymásba nyíló pillantások
színén megvillant végtelen.

Lépteink mennyei realitása
kopog a világ kapuján,

s míg átsuhan a képtelen lét
lélegzete a poklokon,

angyali szárny takar, árnyéka
megvilágít. Gyermekien
természetes a hála. Hála
termõ romlás, porunk felett.

 

A gyötrelmes, pusztuló lét poklából Istenhez kiáltoz a De profundisban:

Mindegy neked, hogy koporsóban
heverünk-e, vagy napozó-ágyon?

Autónk reflektorai halott szemekben
izzanak fel: elhullt állatokéban –
ilyenek mennyboltod csillagai is?

. . .

Ahová alászálltál: a pokol ez, s milyen szép
a szív eleven dobogása itt is; mennyi kincse
a bölcsességnek, hol a te fényedbõl való
tagadás lámpái világítanak: ellened fordult
égitestek, napok?!

. . .

. . . és itt a pokol kapujában is csak a szüntelen
imádság, csak a képtelen természetes, csak a csoda
ésszerû, – csak a mit sem remélõ s mégis
fölágaskodó könyörgés szava számít,

hogy létezésünk halotti leplén
megláttassuk árnyékodat.

Czigány György áttételesen verseiben is vallott küzdelmes hitérõl (melyikünk hite nem küzdelmes?), de Pósa Zoltánnak adott interjújában (Magyar Nemzet, 2006. augusztus 12.) egészen közvetlenül, áttételek nélkül: „A hit az ember számára a legnagyobb feszültséget, izgalmat, reményt, kétségbeesést és mégiscsak valami örömet is jelent. Valljuk be: adomány, amit senki sem tarthat személyes sikernek. (. . .) A magam szerény módján meg tudtam õrizni a hitemet. Számomra ez az egyik legszükségesebb dolog a világon, majdnem olyan természetes és egyszerû, mint a levegõ. Lélegzem is vele.”

Kedves Gyuri Barátom! Veled együtt hálát adunk Istennek a 75 évért, az életért, a nehézségek között és után is újra meg újra megélt örömért, a létezés és a hit öröméért! Ad multos annos!


Nándorfehérvár

A nándorfehérvári gyõzelem 550. évfordulója alkalmából ünnepi szentmisét mutatott be Erdõ Péter bíboros Juliusz Janusz apostoli nuncius, a püspöki konferencia, valamint a határon túlról érkezett püspökök jelenlétében Kalocsán.

Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Fõegyházmegye érseke a szentmise elõtt köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett arra, hogy III. Callixtus pápa, amikor augusztus 6-án, az Úr színeváltozásának napján értesült a július 22-i nándorfehérvári gyõzelemrõl, elrendelte, hogy e napot az egész kereszténység ünnepként ülje meg. A mostani szentmisét, amely az MKPK által meghirdetett engesztelõ nemzeti imaév egyik kiemelkedõ eseménye, azért tartják Kalocsán, mert Nándorfehérvár az egykori kalocsai érsekséghez tartozott.

Hálát adni, példát venni, a magyarságért imádkozni akarunk ebben a szentmisében. Nem pusztán a török feletti gyõzelmet ünnepeljük, hanem a hitbõl fakadó önfeláldozás tettét – kezdte szentbeszédét Pénzes János szabadkai megyéspüspök. Megemlékezett a nándorfehérvári diadal, a törökök felett aratott gyõzelem nagy személyiségeirõl: III. Callixtus pápáról, Kapisztrán Szent Jánosról, Hunyadi Jánosról és Dugovics Tituszról.

A Szentatya apostoli áldását a szentmise végén Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius közvetítette. Rövid beszédében a nuncius megemlékezett arról, hogy Magyarország évszázadokon keresztül a kereszténység egyik védõbástyája volt. Ez nem utolsósorban azért volt lehetséges, mert hûséges volt a Szentatyához. Újítsuk meg most is a Szentatyához való hûségünket – kérte Juliusz Janusz. Magyarországnak és Európának ma is szembe kell néznie a hit elvesztésével, és sokszor a keresztény értékek iránti nyílt támadásokkal.



Szabó Ferenc

A DA VINCI-KÓD ÜGYE

Dan Brown regényét mintegy negyvenmillió személy olvasta, most pedig szerte Európában a belõle készült – nagyon gyenge – filmet nézik sok ezren a mozikban. Én magam júliusban Rómában láttam. Nagyon kiábrándító egyveleg. Most nem is azért foglalkozunk vele, mert valami rendkívüli alkotásról van szó, hanem mivel a naiv olvasó vagy nézõ ezt mondhatja: hátha mégis van benne igazság; és bedõl a szerzõ Jézust, a kereszténységet és az egyházat besározó, légbõl kapott, hazug állításainak. Most tehát nem mint mûalkotásokat elemezzük a könyvet és a filmet, hanem a Jézusra és az egyházra vonatkozó fõbb állításokat vesszük sorra, éspedig egy francia jezsuita folyóiratban, az Etudes júliusi–augusztusi számában megjelent cikk alapján. Szerzõje Bernard Sesboüé francia jezsuita teológus, akinek neve Magyarországon is ismert, mert krisztológiája magyarul is megjelent.

B. Sesboüé szerint a média hírverése biztosan hozzájárult a könyv és a film sikeréhez. De errõl majd késõbb. Katolikusok botránkoztak, tiltakoztak, egyes helyeken tüntettek is, ami érthetõ, hiszen Jézus személyét is beárnyékolja, sõt besározza a szerzõ. De el kell ismerni, hogy a keresztény hagyomány toleránsabb, mint pl. a muzulmán – gondoljunk csak a Mohamed-karikatúrák által kiváltott viharra. Anélkül, hogy tüntetnénk vagy akár tiltakoznánk, helyre kell igazítanunk Dan Brown hazug fikcióit, tehát megvédeni a történeti igazságot Jézus személyére és Mária Magdolnára vonatkozóan; nevezetesen azt a hazug állítást kell helyreigazítanunk, hogy az egyház istenítette az ember Jézust, és ez az emberi történelem legnagyobb félreinformálása volt.

Sesboüé atya már egy kis könyvet is közzétett a Da Vinci-kódról1; amit most a cikkben elmond, azt ott bõvebben kifejtette. Elõször is szakemberek tudják, hogy az evangéliumokban három nõ szerepel, pontosabban a keresztény hagyomány három nõbõl alkotta meg Mária Magdolna alakját. Elsõ a Magdalai Mária, a második Lázár és Márta nõvére, aki a „jobbik részt választotta”, és a harmadik a bûnös nõ, aki Jézus lábát megkente illatos olajjal. Jézus és Mária Magdolna meghitt kapcsolatára van egy utalás Fülöp apokrif evangéliumában, de ez nem történelmi tanúság, minthogy az apokrif evangélium III. századi gnosztikus irat. A gnosztikusok ezoterikus, titkos ismeretet hirdettek, többek között elítélték a testet, a szexualitást.

Nem igaz Dan Brownnak az az állítása, hogy a Szentírás kánonját Nagy Konstantin állította össze, hiszen ez a kánon lényegében már kész volt a II. század végén. Jézus istenségét nem a 325-ben megtartott niceai zsinat találta ki, hanem ez a zsinat az ariánusokkal szemben dogmaként hirdette ki az egyház három század során kikristályosodott hitét, ti. hogy a Fiú egylényegû az Atyával. (Ezt valljuk ma is a vasárnapi krédóban.)

A hívõ keresztényeknek nem kell félniük, hogy a Da Vinci-kód megcáfolja a keresztény igazságot, és megkérdõjelezi az egyház jövõjét.

Miután így helyreigazított, megcáfolt néhány légbõl kapott állítást, B. Sesboüé felteszi a kérdést: Miért ez a támadás a kereszténység ellen? Igaz, már a francia forradalom idején, majd a XIX. században is voltak antiklerikális, Egyház- és Vatikán-ellenes támadások, de – nem számítva most a marxista ideológiát – általában az egyház ellenségei nem nyúltak Krisztus személyéhez. Még a forradalmárok is tisztelték, csodálták Jézust, azok is, akik nem hittek istenségében. Most már a helyzet súlyosabb. Egy francia szellemtörténész (René Rémond) antikereszténységnek nevezte ezt a jelenséget: támadják Jézust, akit emberi szintre alacsonyítanak le, túlhangsúlyozva igaz emberségét, és ezért azt hangoztatják, hogy a szexuális élet is hozzátartozik teljes emberségéhez. Az egyház mindig vallotta, hogy Krisztus valóságos ember, mindenben hasonló hozzánk a bûnt kivéve; de ugyanakkor (az V. századi) kalkedoni zsinattal azt is vallotta, hogy valóságos Isten, Isten egyszülött Fia. A Da Vinci-kód szerzõje az elõbbi szemléletet követve állította, természetesen minden alap nélkül, hogy a valóságos ember Jézus házasságot kötött Mária Magdolnával, és hogy utódokat nemzett. Persze nevetséges az a „reveláció” a film végén, hogy a híres benne szereplõ színésznõ Jézus leszármazottja.

Végül B. Sesboüé felteszi a kérdést: Mivel magyarázzuk a Da Vinci-kód sikerét? Egyrészt tény az, hogy bizonyos kérdések a levegõben vannak: a nõk szerepe az egyházban, elnyomásuk a történelem folyamán (pl. a boszorkányüldözés), a feministák törekvései, a feminista teológia tanítása Isten anyai mivoltáról stb. A regény és a film ezeket a nézeteket is magáévá teszi. Továbbá a közvélemény könnyen hisz, ha elrejtett, eltitkolt dolgokat revelálnak, fednek fel. Persze a szenzációs „kinyilatkoztatások” legtöbbször keveset vagy semmit sem tárnak fel. Egyébként napjainkban – egy bizonyos racionalizmus ellenhatásaként – sokan buknak az ezoterikus, okkult, mágikus jelenségekre; gondoljunk bizonyos szektákra. Dan Brown megérezte mindezt, és vállalkozása sikerrel járt, amikor azt állította, hogy az egyház kétezer évig eltitkolta a Jézusra vonatkozó igazságot. Sõt, hogy megõrizze a hazugságot, kész volt sorozatos gyilkosságokra is. A sötét színekben feltüntetett Opus Dei-t kétségtelenül egy bizonyos titokzatosság veszi körül, így szinte kézenfekvõ volt embereinek szerepeltetése: [Mellesleg megjegyezzük: a XIX. században a jezsuitákról is azt terjesztették, hogy titkos utasításokat (monita secreta) követnek.]

Bernard Sesboüé tanulmánya utolsó részében fõleg azt hangsúlyozza, hogy sürgetõ szükség van a felnõtt hitre nevelõ, kritikus katekézisre, hitünk korszerû bemutatására és egyháztörténeti ismeretekre is, mert a hitben járatlan, a kereszténységet nem ismerõ olvasók vagy nézõk könnyen „bedõlnek” a Da Vinci-kód jellegû fikcióknak. Mindenekelõtt a történeti Jézust és a hit Krisztusát kell igaz, teljes fénybe állítani. Mert a keresztények számára Õ az egyetlen üdvözítõ, az Istenember, Isten Fia és Mária Fia.


1 Bernard Sesboüé, Le da Vinci code expliqué à ses lecteurs. Paris, Ed. du Seuil, 2006.

 



A KEK KOMPENDIUMA

A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) II. János Pál adta át 1992-ben az egyháznak. Ennek címzettjei elsõsorban a püspökök, illetve püspöki konferenciák voltak, hogy a katolikus hit tanításában, a hittankönyvek és a katekizmusok kidolgozásában támpontként, iránymutatóként használhassák. 2002 októberében a Nemzetközi Katekétikai Kongresszuson merült fel az ötlet/kérés, hogy egy hagyományos kérdés-felelet formájában megfogalmazott katekizmust, összefoglalást (kompendiumot) készítsenek. Ez a KEK jobb megismerését, könnyebb használatát segítené elõ.

A kompendiumot egy, még Ratzinger bíboros által vezetett bizottság állította össze, és 2005. július 28-án ugyanõ mint XVI. Benedek pápa adta át az egyháznak e szavakkal: „A kompendium, amelyet most átadok az egyetemes Egyháznak, a Katolikus Egyház katekizmusának hûséges és megbízható szintézise. Tömören tartalmazza az Egyház hitének minden lényeges és alapvetõ elemét, s így, elõdöm akaratának megfelelõen, egyfajta vademecum, mely lehetõvé teszi az olvasónak, hívõnek és nem hívõnek egyaránt, hogy egy tekintettel átfogja a katolikus hit egész panorámáját.” – A kompendiumot olasz eredetibõl dr. Diós István fordította. A Szent István Társulat szép kiadványa idén nyáron jelent meg puha és kemény kötésû kivitelben. Utóbbi ára 1300 Ft. (245 oldal)



Szabó Ferenc

AZ EURÓPAI JEZSUITA
KULTURÁLIS FOLYÓIRATOK

    Közel másfél évtizede az európai jezsuita kulturális folyóiratok felelõsei évente más-más országban jönnek össze. 2006-ban pünkösd elõtt Rómában a jezsuiták központi székházában találkoztak: június 1. és 4. között 15 folyóirat fõszerkesztõje tárgyalt a kiadványok idõszerû, jórészt közös problémáiról. A Távlatokat Szabó Ferenc fõszerkesztõ képviselte.

    Ebben az évben a találkozót az olasz jezsuiták kéthetente megjelenõ folyóirata, a La Civiltà Cattolica szervezte, az összejöveteleket pedig a jezsuiták központi székházában tartották. Egy alkalommal Peter-Hans Kolvenbach általános rendfõnök is részt vett a megbeszélésen. Szerepelt a programban, mint általában mindig, egy tájékoztató a vendégfogadó ország, most tehát Olaszország politikai és gazdasági helyzetérõl; a Corriere della Sera címû rangos napilap politológusa, Massimo Franco tartotta. Egy másik alkalommal Achille Silvestrini bíboros beszélt a Vatikán külpolitikájáról, diplomáciai tevékenységérõl, illetve a Szentszék ökumenikus törekvéseirõl. Silvestrini bíboros mint a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa sok ügyben személyesen érdekelve volt.

    Természetesen a megbeszélések fõleg a 15 folyóirat helyzetérõl, nehézségeirõl, jövõjérõl szóltak. Mindegyik lap felelõse beszámolt az illetõ ország politikai-kulturális-vallási helyzetérõl, hiszen ezek összefüggésében kellett megtárgyalni a problémákat, feladatokat. A következõ konvergens (összehajló) tendenciákról, kialakuló helyzetekrõl szóltak a beszámolók.

    – Egész Európában – a volt kommunista országokban is – folytatódik, erõsödik a szekularizálódás, az elvallástalanodás, növekszik a vallási közöny, sõt több helyen az Egyházzal szembeni ellenséges („laicista”) álláspont a politikában és a médiában.

    – Folyóiratainkat általában az idõsebb korosztály olvassa, a fiatalok más irányban tájékozódnak. Ebbõl következõen, amint az idõsebbek kihalnak, csökken a rendes elõfizetõk száma.

    – Ezt a problémát különbözõképpen igyekeznek megoldani: egyrészt felméréseket végeznek, hogy pontosabban megismerjék a helyzetet, illetve leveleket küldenek szét új címekre, és különbözõ internetes hirdetéseket tesznek közzé új elõfizetõk toborzására. Az eredmény általában csekély.

    – Ezért is most már csaknem mindegyik jezsuita folyóirat internetes honlapot létesít: az új számok vezércikke és a többi cikk összefoglalása kerül rá a honlapra; de már olyan kísérlet is van, hogy interneten keresztül fizethetnek elõ az érdeklõdõk (egy bizonyos összeg fejében kódot kapnak, hogy a teljes tanulmányokat olvashassák). A neves francia folyóirat, az Études az UNESCO párizsi székházában ezen a nyáron ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. Az a kellemes meglepetés érte a jezsuitákat, hogy a párizsi Nemzeti Könyvtár az összes évfolyamot ingyen internetre viszi. Miként más lapok, a Távlatok is tervezi az 1991 óta megjelent számok (tehát valamennyi) archiválását.

    – A jezsuita folyóiratok közös problémája a jezsuita szerkesztõk kiöregedése. A svájci Choisir fõszerkesztõje bemutatta kiváló fiatal utódát, aki többek között jártas az arab világ problémáiban. Egy másik folyóirat, a flamand Streven jezsuita fõszerkesztõje három éve tartományfõnök lett, ezért átadta a lap felelõsségét egy hozzáértõ világi férfinak. Általában egyre több világi nõ és férfi vesz részt a szerkesztõbizottságokban.

    Most elsõ ízben volt jelen a megbeszéléseken két nem európai fiatal jezsuita, egy brazil és egy chilei, akik közösen egy Mirada Global nevû internethálózatot indítottak spanyol, brazil és angol nyelven a latin-amerikai jezsuita folyóiratok összekapcsolásával. A képernyõn megjelenik az egyes számok cikkeinek bõ ismertetése. Ez minta lehetne az európaiak számára is, csakhogy itt a nyelvek változatossága egyelõre megakadályozza az ilyen kezdeményezést.

    Az egyes folyóiratok rendszeresen tájékoztatják a többieket terveikrõl, fontosabb cikkeikrõl, amelyeket bármelyikük átvehet, hiszen nem könnyû minden idõszerû témára megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ hazai szerzõt találni. A Távlatok is rendszeresen él ezzel a lehetõséggel, ha már maga – a magyar nyelv elszigeteltsége miatt – nehezen tud írásokat felkínálni a többieknek.

    Szabó Ferenc megemlítette a megbeszélésen, hogy az idén, a hármas jezsuita jubileum alkalmával, mindegyik magyar jezsuita folyóirat egy vagy több cikket szentel Szent Ignácnak, aki 450 éve halt meg, valamint Xavéri Szent Ferencnek és Boldog Faber Péternek, akik 500 évvel ezelõtt születtek. A Távlatok idei húsvéti száma emlékezett meg a hármas jubileumról.