SZEMLE
Walter Brugger: Filozófiai lexikon. Szent István Társulat, Budapest 2005. (612 oldal, 3600 Ft.) A magyar fordításhoz az 1976-ban a Herdernél megjelent, 14. átdolgozott kiadást vették alapul; a magyar kötetet szerkesztette és gondozta Mezei Balázs, aki a nyolc fordító eltérõ kifejezéseit igyekezett egységesíteni. Lektorálta Weissmahr Béla és Bolberitz Pál. Mezei Balázs elõszava végén a kötetet Weissmahr Béla SJ, a német eredeti és a magyar kiadás munkatársa emlékének ajánlotta.
Walter Brugger német jezsuita filozófiai lexikona elõször 1947-ben látott napvilágot, azóta többször bõvítették, átdolgozták, és egy tucatnyi új kiadást ért meg. Brugger mellett – a 45 munkatárs között – a fontosabb szócikkek írói: Johannes B. Lotz, Oswald von Nell-Breuning és Josef de Vries jezsuiták. A magyarra fordítók közül kiemelném Székely Lászlót.
E filozófiai fogalmi szótár magyarra fordítását már az ötvenes évek végén tervbe vette és elkezdte Boros László jezsuita, de a munka félbemaradt. Örvendetes tény, hogy a magyar szakemberek szorgalmazására most megjelenhetett ez a hiánypótló lexikon. Amint ugyanis Mezei Balázs az Elõszóban megjegyzi: „Eredeti, átfogó magyar filozófiai lexikon mind ez idáig nem készült. Fordításunk az 1989 elõtti idõszakból kettõ is van, ám mindkettõt használhatatlanná teszi elfogultsága és ötletszerûen összeválogatott tartalma.” Az említett kötetek az angolszász filozófiai gondolkodás fölfogását tartalmazzák, a jelen kötet beállítottsága pedig a XX. század „azon katolikus eredetû filozófiai megújulásában gyökerezik, amely a skolasztika gondolatvilágát, rendszerességét és fogalmi szigorát kísérelte meg egyesíteni a klasszikus és újabb kori német filozófia ismeretelméleti és módszertani hagyományával. Ezek között e lexikon szerzõi számára meghatározó, de nem kizárólagos jelentõségû a kanti transzcendentális filozófia és a neotomista bölcseletteológia összekapcsolásából eredõ transzcendentális tomizmus.”
Mezei e jellemzéssel máris jelezte a munka bizonyos korlátait is. Õ maga megemlíti, hogy a természettudományokkal érintkezõ címszavakat ma már másképpen kellene megfogalmazni. E recenzió szerzõje továbbá hiányolja a francia nyelvû filozófia bõvebb felhasználását (bár az irodalomjegyzékben szerepelnek franciák is). Továbbá a transzcendentális módszer kellõ kidolgozását is hiányolom. Jobban ki kellett volna bontani a Maréchal-féle transzcendentális filozófiát, amely pl. Karl Rahner teológiáját is meghatározta. Olyasmire gondolok, mint Weissmahr Béla „Istentapasztalat” c. szócikke, amely már alkalmazza az említett módszert. (Weissmahr Béla e módszert bõvebben bemutatta a TKK-sorozatban megjelent ismeretelméleti és teodíceai könyvében; én magam pedig ugyanebben a sorozatban közzétett Karl Rahner c. könyvemben.) A „Transzcendentális” szócikk bõvebben ismerteti Kant felfogását, de a rá válaszoló J. Maréchalról éppen csak említést tesz. Az „Újskolasztika” szócikk is lehetett volna bõvebb. Az újkor és a jelenkor gondolkodóival való találkozásról írva ennyit mond J. de Vries: „Gondoljunk csak J. Maréchal úttörõ kísérletére, hogy Kant transzcendentális módszerét Aquinói Szent Tamás megismerésmetafizikájával összekapcsolja. . .” Szúrópróbáim során különösnek találtam azt is, hogy Neumann „Teremtés” szócikkében még csak utalás sincs az „Evolúció”-ra, nemhogy magában a cikkben kitérne a teremtés–evolúció problémájára. Haas „Evolúció” cikkében már szerepel az utalás a „teremtés”-re, és a szerzõ kitér Teilhard de Chardin evolucionizmusára is. Bár itt is hiányolom egyrészt a complexité/conscience (bonyolódás/tudatnövekedés) paraméterének említését, valamint a K. Rahner–P. Overhage által továbbgondolt teilhard-i vízió rövid ismertetését a hominizációról és az önfelülmúlásról. (Rahner–Overhage tanulmánya szerepel a cikk bibliográfiájában.)
Dicséretes, hogy a szócikkek bibliográfiájában általában olvashatók a magyarra fordított mûvek hivatkozásai is, illetve némi kiegészítés. Így „A filozófiatörténet alapvonalai” címû rész végén a „Magyarország” címszó is sokkal bõvebb, mint az eredeti német. Továbbá hasznos a „Kiegészítõ könyvészeti áttekintés”, amely közli a fontosabb címeket az elmúlt évek során kiadott, magyar nyelvû fordítás- és monográfiairodalomból. (Összeállította Mezei Christoph.)
A Brugger-lexikon tehát elsõsorban a magyar filozófiai szókészlet kidolgozásában jelentõs kísérlet. Persze még sok a tennivaló a szókészlet egységesítése terén, mivel a magyar filozófiai kultúra nagyon elmaradott (többek között a marxista filozófia közel fél évszázados egyeduralma miatt). Szerencsére az utolsó másfél évtized alatt számos filozófiai munka magyar fordítása megjelent. Kívánatos, hogy szakemberek egy csoportja kidolgozza a német nyelvû lexikon készülõ bõvített és átdolgozott magyar változatát is.
Az egyetemi oktatásban és a filozófia iránt érdeklõdõk körében nagy szolgálatot tesz a Filozófiai lexikon. Elismerés illeti a magyar fordítókat, a kiadást gondozó Mezei Balázst és a Szent István Társulatot a kiadásért.
Szabó Ferenc
Prohászka Ottokár: Modern pünkösd. Vál., szerk. és jegyz.: Frenyó Zoltán, Tinta, Bp. 2005. 571 oldal
Prohászka Ottokár püspökké szentelésének 100. évfordulójára jelent meg Frenyó Zoltán, a filozófiai tudományok kandidátusa, történész Prohászka-kötete Modern pünkösd címen. A szerzõ részt vesz az immáron tíz évvel ezelõtt elindított Prohászka-kutatás csoportjában, elõadásaival szerepelt szimpóziumokon, a háromkötetes Naplójegyzetek kritikai kiadásában (1997) is közremûködött Szabó Ferenccel és Barlay Ö. Szabolccsal, kiadta Prohászka indexre tett három írását Élõ kereszténység címen (1998).
Prohászka Ottokár Schütz Antal által szerkesztett 25 kötetes Összegyûjtött munkáinak (POÖM, Szent István Társulat, Bp. 1927–1929) köteteibõl válogatott Frenyó Zoltán a jelen kötetbe több írást és beszédet. Az egyes írások három fõ téma köré vannak elrendezve, a kötet negyedik része Prohászka eddig publikálatlan levelezésébõl ad közre néhány érdekes darabot. A kötet bevezetõjét és a levelezés elõszavát Frenyó Zoltán írta, akárcsak a terjedelmes és pontos jegyzetanyagot. A kötet írásainak eredeti megjelenése zárja a vaskos könyvet.
Frenyó Zoltán Bevezetésében – amely a Valóság 2004. 12. számában megjelent írásának bõvített változata – leginkább Prohászka idõszerûségére, írásai klasszikus vonásaiból fakadó örök kortársmivoltára mutat rá (címe: Kortársunk, Prohászka Ottokár. 1858–1927): „Prohászka Ottokárnak e kötetbe foglalt (. . .) írásai, amelyek látnivalóan semmit sem vesztettek idõszerûségükbõl” – írja Frenyó Zoltán a 10. oldalon. A bevezetõben bõ magyarázatot kapunk az egyes fejezetek témáját és idõszerûségét illetõen, külön alátámasztva azzal a fontos eszmei hasonlósággal, amely XIII. Leót (1878–1903), II. János Pált (1978–2005) és Prohászkát összeköti. Értve ezen a szakralitás és a szociális érzékenység iránti egyforma elkötelezettséget. Ahogyan Frenyó Zoltán fogalmaz: „Már maga a szembenézés, tudatosítás és célkitûzés rokonítja alakjaikat. Mindkettejük (ti. a pápák, de ide érthetõ a magyar püspök is – B. M.) törekvéseire az elkereszténytelenedett világ, az elvilágiasodott társadalom újbóli kereszténnyé tétele, evangelizálása, a kereszténység közéleti szerepvállalása (. . .) jellemzõ.” A bevezetõ külön erénye, hogy kimerítõ szakirodalmi jegyzetapparátussal ellátva közli Prohászka életpályavázlatát, belevéve a püspök egyéniségének, teológusi és mûvészi elkötelezettségének, illetve küldetéses, apostoli szellemiségének elemzését. A bevezetõ Prohászka utóélete és ébresztése c. fejezete külön kiemelendõ, ugyanis bibliográfiai igénnyel közli a püspök halála óta megjelent irodalmakat és méltatásokat.
A II. fejezettel kezdõdõ Prohászka-írások elsõ része az 1900-as szentév köré szervezõdik: itt található a püspök számos gondolata a Magyar Katolikus Egyház 900 éves állapotáról, a világkereszténység helyzetérõl vagy a magyar szentekrõl. Két fontos, a mai világban feltétlenül értékes filozófiai és gyakorlati mondanivalóval rendelkezõ írást emelnénk ki ebbõl: a Keresztény szocializmus, illetve az Egyház és pápa c. munkákat (1900). A II. fejezet összesen négy írást tartalmaz, amelybõl a negyedik 13 alfejezetre oszlik, közöttük az elõbbiekben kiemelt két írás.
A III. fejezet katolikus nagygyûléseken elhangzott 13 beszédet tartalmaz. Köztük olyan témák szerepelnek, mint a katolicizmus és tudomány viszonya a neotomizmus fényében, a kereszténység kultúrmissziója és erkölcsi feladatai, a katolicizmus világháború utáni feladatai, a katolicizmus nemzeti programja. A következõ mondat jól rávilágít a püspök vélekedésére: „mi a vallást egybekötjük a tudománnyal, sõt mi a modern ideálokat is az egyházban szeretnõk idealizálni, s a katolikus hitvallást egybekötni a modern mûveltségnek minden elemével. Szemeink elõtt lebeg a tudománynak, a katholikumnak és a modern mûveltségnek szintézise.” (Idõszerû katolikus konstrukciók. 1926. 341–342. o.)
A IV. fejezet tartalmazza Gyakorlati kereszténység cím alatt Prohászka 15 nemzetépítõ, bíráló-ösztönzõ írását. Többek között A liberálizmus utópia (1896), a Mi az a szociális kérdés? (1894), a fejezetcímadó Gyakorlati kereszténység (1919) és a gróf Zichy Nándorról (1912) szóló írások kiválóan bemutatják Prohászka elképzelését arról a modern és egyszerre õsi, szilárd, egyszersmind idõszerû kereszténységrõl, amely az ideálja volt. „Lehet-e a keresztény világnézetet beleállítani a mai kultúrvilágba? Ez az én problémám” – írta 1903-ban. (Pro domo. 1903. In: POÖM, V. A diadalmas világnézet. 1. oldal)
Az utolsó, V. fejezet levelei közül bõvebben egyet emelünk ki, amelyet Reményik Sándor erdélyi evangélikus költõ intézett hozzá 1926-ban. A levélben Reményik így ír az idõs püspökhöz: „végre alkalmam nyílik megmondani Nagyméltóságodnak azt (. . .), hogy kora ifjúságomtól kezdve milyen mély és döntõ hatást gyakoroltak Nagyméltóságod beszédei és írásai lelkületem és költészetem kialakulására. (. . .) Az én szemléletemben valahogy, valahol egészen összeolvad katholicizmus és protestantizmus, és minden jót, szépet és igazat szolgáló irányzat.” (536–537. o.) A levelek között megtalálható többek között Prohászka és Concha Gyõzõ, Hegedûs Lóránt, Brisits Frigyes, Czettler Jenõ, Vass József levélváltásának dokumentációja. A fejezetet Frenyó Zoltán Prohászka Ottokár, a levélíró c. írása vezeti be, és a jegyzetei zárják.
A kötetbe szerkesztett munkák valóban esszenciáját adják a hatalmas Prohászka-corpusnak: a keresztény kultúra felsõbbrendûségét, a szociális igazságosságot, a katolikus világnézet, egyszersmind az egyetemes keresztény intellektus szellemi rekonkvisztáját, a rekrisztianizáció evangéliumi munkájának szükségességét és a keresztény Magyarországot hirdetik.
A gyûjteményes kötet nemcsak azért érdemel elismerést, mert Frenyó Zoltán jóvoltából igen komoly tudományos színvonalon bocsátja közre Prohászka írásainak velejét, illetve azon darabjait, amelyek a legjobban jellemzik a püspök eszméit és szellemiségét; hanem azért is értékes, mert a lassan 80 éve kiadott 25 kötetes Összegyûjtött munkák széles körben nehezen hozzáférhetõ anyagából válogatva a nagyközönség számára kiváló összesítést ad Prohászka írásaiból. [A szerkesztõség megjegyzése: A Prohászka-emlékév megnyitójára elkészült Prohászka Összegyûjtött munkái-nak (a Schütz-féle 25 kötetes sorozatnak, a Prohászka életmûvével foglalkozó újabb irodalomnak és a püspök életére vonatkozó fényképeknek DVD-kiadása. Lévai László, Corona Sacra Könyvkiadó, 1462, Pf. 796.]
Békés Márton
Manréza szimpózium 2004 – Vallás és tudomány. Magyar Jezsuita Rendtartomány – ELTE TTK Csillagászati Tanszéke, 2005, 198 oldal.
Ez az ízléses, sokszínû fedõlappal ellátott, az átlagosnál nagyobb méretû (18x23,5 cm) könyv tartalmazza – Hetesi Zsolt és Teres Ágoston SJ szerkesztésében – azoknak az elõadásoknak szövegét, melyek elhangzottak 2004 novemberében a Manrézában, Dobogókõn rendezett konferencián a vallás és tudomány tárgykörében. Itt mindjárt meg kell említeni, hogy a konferencia igen sikeresnek minõsíthetõ. Bár a szervezõk 25-30 résztvevõre számítottak, a valóságban az elõadásokat több mint 50 résztvevõ hallgatta, akiknek többsége fiatal volt.
A könyv az elõadások szövegeit a szerzõik neveinek ábécésorrendjében közli:
Bagyinszky Ágoston: Az üdvtörténet – a végjáték felõl nézve
Balázs Béla: Finomhangolás, antropikus elv és az univerzumok „családfája”
Bejczy Antal: Modern Perspectives of Space Research
George V. Coyne: The Dance of the Fertile Universe
Hetesi Zsolt: Multiversum és antropikus elvek. Elmélet vagy valóság?
Jáki Szaniszló: Egy megkésett ébredés: Gödel a fizikában
Nemesszeghy Ervin: A kulturális tényezõk fontossága a tudomány és vallás közötti dialógusban
Petrovay Kristóf: A Teremtés mint metafizikai esemény: A Russel-paradoxontól az Igéig
Székely László: Kozmosz és Teremtõ: Stephen Hawking teológiai koncepciójának bírálata
Teres Ágoston: A világegyetem kezdete és vége a fizika, a filozófia és a teológia szerint
Végh László: Akarom a jót, teszem a rosszat
Az elõadók közül ki kell emelni a magyar származású Bejczy Antal nyugalmazott robotológus professzort, aki hosszú évekig a NASA munkakörében dolgozott, és tagja volt annak a csapatnak, mely tervezte azt a robotjárgányt, melyet 1997-ben küldtek a Marsra. Manrézai elõadásában Bejczy professzor inkább azt az újabb missziót ismertette, mely sikeresen küldött 2 új robotgépet a Mars felszínére, és ezek még jelenleg is a tudományos adatok ezreit küldik vissza a Földre. Ezt a két „iker” robotgépet „Spirit”-nek és „Opportunity”-nek nevezték el. A Mars geológiai kutatása még jelenleg is folyik. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy valamikor a múltban volt víz a Marson, tehát nincs kizárva, hogy volt élet is. Bejczy Antal jó minõségû képekkel illusztrálta elõadását. Ezek közül több bekerült a most ismertetett könyvbe.
Ugyancsak kiemelendõ George V. Coyne elõadása, melyet angolul tartott: The Dance of the Fertile Universe (A termékeny univerzum tánca). Elõadásának lényege az volt, hogy amikor megvizsgáljuk, hogyan fejlõdött ki az univerzum, akkor nemcsak a szükségszerû és véletlen folyamatokat kell vizsgálnunk, hanem tekintetbe kell vennünk az univerzum termékenységét, vagyis azt a tulajdonságát, hogy az univerzum annyira termékeny mind a véletlen, mind a szükségszerû folyamatokra, hogy alkalmat teremt a fejlõdés sikerére. Képletesen azt mondhatjuk, hogy a termékeny univerzum balett-táncát figyelhetjük meg három táncosnõvel: a „véletlen”-nel, a „szükségszerû”-vel és a „termékenység”-gel. Ezután felvetette és röviden megválaszolta azt a kérdést, hogy mond-e valamit a modern tudományos ismeret arról az Istenrõl, aki szeret minket, és aki a világmindenséget megteremtette. Megjegyzendõ, hogy George Coyne hosszú évek óta a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója, és nemzetközi hírnevû csillagász. Elõadását gyönyörû színes csillagképekkel illusztrálta. Kár, hogy ezekbõl a képekbõl egy sem került be a jelen könyvbe.
Végül dicséret illeti Hetesi Zsolt és Teres Ágoston csillagászokat, akik nemcsak ezt a könyvet szerkesztették, hanem a Manréza Szimpóziumot megszervezték.
Nemesszeghy Ervin
PAPOK – FÕPAPOK – ÉLETKÉRDÉSEK
Aki szeretne megismerkedni korunk katolikus elöljáróival, ismert egyéniségeivel, egy-egy fontos életkérdéssel, most bõ lehetõség áll rendelkezésére a különféle kiadók jóvoltából.
Szent István Társulat
1. XVI. Benedekkel kezdem. Ratzinger bíboros önéletírásából életének 1977-ig terjedõ idõszakát vázolja fel, kitérve annak minden jelentõsebb fordulatára. A kötetben (Életutam) biztosan szívesen elmerül mindenki, akit érdekel pápánk gyermekkora, mely nagyjából a Harmadik Birodalom idejére esik, majd a megannyi, tanulással eltöltött év érzékletes leírása következik. Joseph Ratzinger megismerkedik kora neves teológusaival. Egyesekhez baráti szálak fûzik, másokkal inkább és egyre inkább kollegiális kapcsolatba kerül. Ír Künggel való barátságáról, Karl Rahnerrel végzett közös munkájáról. Frings bíboros meghívja a II. vatikáni zsinatra szakértõnek, majd teológusként nagyon is kiveszi a részét a zsinati tennivalókból. Maga is püspök és bíboros lesz. Püspökké szentelésétõl kezdve abbahagyja a visszaemlékezést, mert úgy véli, nincs már múlt, sem pedig jövõ. Az állandó jelenre kell koncentrálnia, tartson ez nagyon sokáig, vagy épp ellenkezõleg, egy röpke pillanatig. A kötet végén homíliafordítását, a Stephanus-díj átvételekor elmondott beszédét, valamint bõséges fénykép-illusztrációkat találunk.
2. A Pásztorok könyvsorozatban jelent meg Bábel Balázs kalocsai érsek interjúkötete [bár annak rendhagyó, hiszen tanulmányokat is beleszõ az anyagba] Elmer István közremûködésével (Isten országútján). A gyóni születésû, mindig reálisan gondolkodó, a földön két lábbal álló fõpap magvas gondolatait igazán élvezettel lehet olvasni. Az élet legkülönfélébb vonatkozásairól fejti ki – olykor kritikus – véleményét. Többek között nyilvánosságra kerülnek különféle – akár stratégiai fontosságúnak is mondható – kijelentések, melyekbõl csupán egyet idézek ide: Szeretné, ha a jezsuita rend és a ciszterciek megtelepednének egyházmegyéjében, ahol jelenleg szûk száz fõ áll helyt papként. Az érsek úgy véli, az áldozópapok nem tekintenék a szerzeteseket konkurenciának, mert bõven akad tennivaló a nagy egyházmegyében.
3. Ünnepek címen jelent meg Balás Béla kaposvári püspök cikkválogatása. Az ifjúsági referens püspök szeretettel fordul a megye lakossága felé, és mindenki felé, aki éppen eleget szenvedett a közelmúlt olykor fojtogató légkörétõl. Nem az árnyékról, hanem a fényrõl szól, nem a bûnben ragadásról, hanem az Istenbe kapaszkodásról. Arról, hogy van remény, van szeretet, Isten él, és együttmûködési készségét sose szünetelteti. Sok-sok megjelent publicisztikájából azokat emelte ki, melyek az egyházi év egy-egy ünnepén, ünnep elõtti várakozásban életünk szebbé formálását leginkább elõsegíthetik. Bensõséges, tapintatos hangvétel jellemzi az írásokat; minden ember méltóságára figyelemmel kívánja elérni a társadalom egészét.
4. Értünk élnek. A szolgálati papság tagjai vallanak életükrõl. Sokszínû ez a Beran Ferenc által szerkesztett portrékötet, hiszen minden szereplõ a saját életérõl vall, ebbõl adódóan egymástól eltérõ stílusban készültek az anyagok. Inkább felsorolom, ki-mindenkivel ismerkedhet meg az olvasó: Bosák Nándor, Oláh Miklós, Brückner Ákos OCist, Kerényi Lajos SchP, Kuklay Antal, Kabar Sándor, Miksó Sándor, Dúl Géza, Nemes Ödön SJ. Itt csak egyetlen jezsuita vonatkozást emelek ki, Kuklay Antal írja: kiváló tanáraink voltak, a jezsuita Dombi József, Bálint József. . ., illetve megjegyzi, hogy a jezsuita tartományfõnök, Pálos Antal által a kistarcsai büntetõtáborban vécépapírra írt misekönyvet megszerezte a sárospataki könyvtár részére.
Jel kiadó
Szabó Ferenc SJ portréját rajzolja meg a Csillagfényben címû könyv: Bodnár Dániel kérdéseire válaszol a 75 éves jezsuita szerzetes, lapunk fõszerkesztõje, összegzi, hogy kik és milyen eszmék hatottak rá. Milyen inspirációk vezették a papság felé, a költészet felé, a filozófiai, teológiai gondolkodás felé. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen 1956-tól kezdve, hogy nyugat felé elhagyja az országot, egy tágabb világ tárulkozik fel elõtte, s õ él az Isten adta lehetõséggel, megragadja az elé kerülõ megtanulnivalókat, és megtalálja az értelmes élet útját. Nagy szorgalommal szedi magába a szellemi élményeket, és egyre gazdagodó muníciót halmoz fel. Éles szemmel figyeli meg a valóságot, és tükrözi vissza. Lényeglátásáról írásai tanúskodnak. Nem magának tanul, nem magának szorgalmatoskodik. Az általa írt kb. 40 könyvvel, számos elõadásával, tanulmányaival, esszéivel, összeállításaival és a Vatikáni Rádió magyar adásai által mind-mind szolgálni akarta otthon rekedt és a világ minden részére szétszóródott honfitársait. Ha személyiségének titkaiba szeretnénk behatolni, legjobban versei olvasása által érhetünk célt. Leplezetlen õszinteséggel vall a benne feltoluló érzésekrõl, történésekrõl. Mindezeket együtt és még sok mást is kínál ez az összegzõ mû.
A szerzõ írja a kötet nyitányában:
Hitemrõl és hitünkrõl szól tehát elsõsorban ez az interjúsorozat. Az életrajzi adatok csak keretül szolgálnak. A fontosabb élményekrõl egyébként verseimben vallottam. Tanulmányaim, olvasmányaim, mestereim, alkotásaim mind személyiségem alakulását, világnézetem és hitem érlelõdését segítették. A témák csoportosításakor és megbeszélésekor legtöbbször egy-egy szerzõ, nagyobb „mestereim” gondolataihoz fûzöm személyes meglátásaimat. De sokszor már nem is tudom, kitõl mit tanultam, mi vált véremmé. Felmérhetetlen az a sok-sok hatás, a számtalan „véletlen” keresztezõdése, amelybõl egyéniségem, személyiségem kialakult. – „Véletlen”? – nem! Az isteni Gondviselés intézte a dolgok, személyek, a fejlõdõ világmindenség sorsának szövevényét – az anyám méhétõl kezdve –, hogy azzá lehessek, akinek lennem kellett örök terve szerint.
Új Ember Kiadó
1. A legnagyobb lélegzetû munka kétségtelenül Bíró László családreferens püspök szorgalmazásának köszönhetõen a Jövõnk a család címû könyvsorozat 1. és 2. kötete. A jegyesség címû kötet a házasságra készülõk életének azt a szép idõszakát vizsgálja, amikor még mindent egymástól remélnek, várnak a párok. A jegyesség teológiáját – fontossága miatt – még meg kell teremteni. A családok lelkigondozása címet viselõ könyv azért nagyon fontos, mert jövõnk a családok állapotán múlik, a családok épségének a függvénye. A most megjelent két kötet az Olasz Püspöki Konferencia anyagainak fordítása, a 2. kötet immár második kiadásban jelenik meg.
2. Szabó Ferenc Ez a mi hitünk címû munkáját így summázza írója a bevezetõben: „Sorozatom nem katekizmus, nem is apológia, hanem egyszerûen hitünk rövid bemutatása, éspedig elsõsorban külsõ keresõknek, akik érdeklõdnek a keresztény hit iránt. Természetesen az egyház tagjainak is szól, olyan felnõttekhez, akiket ugyan megkereszteltek, de késõbb eltávolodtak az egyháztól, a kereszténységtõl, akik gyermekkori hitüknél rekedtek meg. Módszerem némileg követi Bernard Sesboüé francia jezsuita Croire, azaz Hinni c. kötetét. A teológus ugyan a hitvallás ágazatait veszi sorra, de mindig szem elõtt tartja a külsõket, akiket rá akar vezetni hitünk lényegére. A szakteológus alkalmazkodik a mai értelmiségiek szellemi helyzetéhez, kérdésfelvetéseikre, nehézségeikre válaszol.”
Valóban: olyan könyvecske született a 2005 nyarán a Vatikáni Rádióban elhangzott beszédsorozat szerkesztett változataként, amelyet a jó szándékú keresõk használhatnak további vizsgálódásaikhoz, és olyan felnõttek, akik elsõsorban a ráción keresztül közelítenek az egyetlen Valósághoz és a valósághoz. Fokozatosan jutnak el Isten intimitásainak befogadására a könyv mondandóiban elmélyülve. A szerzõ számos kiváló gondolkodót, egyházatyát, filozófust, teológust idéz témái kifejtése közben.
3. A József Attila-centenárium évében a költõ istenkeresésérõl szóló Új Ember-cikkeket gyûjtötte össze és szerkesztette kötetbe Zsille Gábor. („Dolgaim elõl rejtegetlek. . .”. Az Isten-keresõ József Attila.) Olyan kezdõ és már hírnévre szert tett 17 magyar költõ tanulmányát, verselemzését fogta össze, akik József Attila egy-egy istenes versét elemezték költõi érzékenységgel. E fejtegetéseken kívül a kötet tartalmaz minden költõtõl néhány saját verset. A bevezetõ gondolatokat Gyurkovics Tibor fogalmazta. Majd a tanulmányok sorjáznak ebben a különleges antológiában, melyet Bella István szép József Attila c. költeménye zár.
4. Ugyanígy gyûjtõkötetben jelent meg Schmidt Egonnak a természeti megfigyeléseirõl szóló cikksorozata fotóival. A szépséges kötet címe: Mozaikok a természetbõl. Schmidt Egonnak különleges érzéke van a természet mindennapos szépségeinek megragadására. Közönséges kis énekesmadaraink, a közöttünk élõ állatok évezredek üzenetét hozzák, merthogy a természet változatlan maradt az emberi történelem során, s ugyanolyan szép ma is, mint régen. Szöveg és fotók egymással összhangban állnak, egymást kiegészítik.
5. Sztrilich Ágnes negyedik verskötetével jelentkezett. Az Aranyhíd címû kötet régi és új verseket egyaránt felsorakoztat. Sok benne a háromsoros vers (haiku). A lírai versek Istent mutatják az embernek, és az embert viszik az Istenhez. Ahhoz az Istenhez, aki olykor éles kontúrokkal mutatkozik, máskor pedig – sokszor hosszasan is – lelki szárazságot idéz elõ, amikor „távol van”.
Gyorgyovich Miklós
ECCLESIA SANCTA. Könyvsorozat a Katolikus Egyház történetérõl az egyes európai államokban
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Egyháztörténeti Bizottsága az elmúlt másfél évtizedben jelentette meg az Ecclesia Sancta sorozat kilenc kötetét. A kötetek részben tanulmányi hetek anyagát nyújtják, részben idegen nyelvekbõl készült fordítások. A sorozat korábbi köteteit a Pannonhalmi Bencés Könyvszolgálat és a METEM, újabb köteteit a Szent István Társulat terjeszti. Sorozatszerkesztõk: Várszegi Asztrik, Török József, Somorjai Ádám, Zombori István.
1. A Katolikus Egyház Magyarországon. Somorjai Á. – Zombori I. (szerk.), Budapest, 1991. 160 l.
2. E. Chr. Suttner: A Katolikus Egyház a Szovjetunióban, Budapest, 1994. 123 l.
3. J. Kloczowski – L. Müllerowa – J. Skarbek: A Katolikus Egyház Lengyelországban, Budapest, 1994. 441 l.
4. K. Onasch – V. Cipin: Az Orosz Ortodox Egyház története, Budapest, 1999. 295 l.
5. A Katolikus Egyház a balti országokban. A. Caprioli – L. Vaccaro (szerk.), Budapest, 2000. 344 l.
6. Patrick J. Corish: A Katolikus Egyház Írországban, Budapest, 2002. 414 l.
7. A Katolikus Egyház Észak-Európában: F. Citterio, L. Vaccaro és Somorjai Á. (szerk.) Budapest, 2003. 280 l.
8. A Katolikus Egyház Svájcban. Guy Bedouelle, Ferdinando Citterio, Luciano Vaccaro és Francois Walter (szerk.), Budapest, 2004. 495 l.
9. A Katolikus Egyház Ausztriában. Ferdinando Citterio, Luciano Vaccaro (szerk.) Budapest, 2005. 306 l.