JEZSUITA NAPOK




Szilágyi Csaba

A MAGYAR JEZSUITÁK KÜLDETÉSE A KEZDETEKTÕL NAPJAINKIG

Tudományos konferencia Piliscsabán

2004. november 8–10.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézete, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és a Faludi Ferenc Akadémia 2004. november 8. és 10. között Piliscsabán tudományos konferenciát szervezett a következõ címmel: A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektõl napjainkig.

A konferencia célja a jezsuita rend bemutatása volt az alapítástól kezdve egészen napjainkig, különös tekintettel a Társaság magyarországi tevékenységére. A Jézus Társasága a 16. századtól kezdve a Katolikus Egyház egyik legjelentõsebb szerzetesrendje, amely sokoldalú tevékenységével: a missziók, az oktatás, a vallásos élet, a kultúra (mûvészetek) területén, a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelemben maradandót alkotott. Egyetlen szerzetesrend sincs, amely annyi elismerést vagy vitát váltott volna ki, mint a Jézus Társasága. A konferencia célkitûzése az volt, hogy a jezsuita rend mivoltáról, törekvéseirõl, sajátos módszereirõl a legújabb kutatási eredmények fényében tárgyilagos képet adjunk.

Arra törekedtünk, hogy a konferencián az eszme- és a mûvelõdéstörténet minden területe képviselve legyen. Így az elõadások között szerepelt a teológia-, az irodalom- és a mûvészettörténet széles skálája. Továbbá a természettudományos és gazdaságtörténeti elõadások sem hiányoztak, mert a Jézus Társasága ezeken a területeken is jelentõs eredményeket tudhat magáénak. A konferencián kiemelt helyet kapott az az emlékülés, amelyet Faludi Ferenc jezsuita költõ születésének 300. évfordulója alkalmából rendeztünk.

Az emlékülést Szabó Ferenc SJ vezette, neves elõadók részvételével: Szörényi László professzor, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Sárközy Péter Rómából, Vörös Imre, az ELTE tanára, Czibula Katalin, az iskolai színjátszás kutatója. Nagyon örültünk Vogel Zsuzsa, a kolozsvári egyetem doktorandusa elõadásának is.  

Minden elõadó a legfrisebb kutatási eredményeit ismertette. Az irodalmárok közül kiemelem Hargittay Emil professzor elõadását, aki 2004 nyarán egy 1636-ban írt, eddig ismeretlen, rövid Pázmány-életrajzot talált. Érdekes volt Bitskey István akadémikus elõadása is, aki a német nyelvterület jezsuita egyetemeinek hatását igyekezett felmérni: mit tettek az újjászervezõdõ barokk katolicizmusért a Kárpát-medencében? Gárdonyi Máté elõadása azt vizsgálta, hogy a trentói zsinat korában milyen hatást gyakoroltak a jezsuiták a papnevelés reformjára. Ugyanis a törénészek között egyre jobban terjed az a nézet, hogy a reformáció egyik kiváltó oka éppen a középkori papképzés hiányossága volt. Ennek eddig a történészszakma kevés figyelmet szentelt.

A jezsuita rend küldetésének központjában a missziós gondolat áll. E témában is több elõadás hangzott el. Ezek közül a következõket emelem ki: Szilas László Rómában élõ jezsuita történész olyan területet vizsgált, amellyel még nem foglalkoztak behatóan: a jezsuiták 18. századi plébániai munkájával. Több elõadás is érintette az erdélyi misszió 16–18. századi történetét (Szilágyi Csaba, Sas Péter és Veres Ferenc). Sz. Nagy László, aki a PPKE BTK tanára, a kõszegi Historia domus eddig nem vizsgált adataiból mutatta be a jezsuiták gyors terjedésének összetevõit (1740-ig). Tóth István György, aki az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a jezsuiták moldvai missziójáról beszélt. A fiatal, de már szakmai elismertséggel bíró Molnár Antal pedig a hódoltsági katolikus missziókról tartott elõadást. Mindketten eddig ismeretlen forrásokat is felhasználtak elõadásukban. Egy másik tehetséges, fiatal kutató, Vámos Péter a jezsuiták 20. századi missziójáról szólt; õ eredeti, tehát kínai forrásokat is feltárt.

Galavics Géza professzor „A magyarországi jezsuiták és a barokk képzõmûvészet” címen tartott elõadást. Az Oslóban és Rómában dolgozó magyar jezsuita csillagász, Teres Ágoston jóvoltából megismerhettük a magyar jezsuita csillagászokat. Kemény Gábor doktorandus egy jezsuita szerzõ munkája alapján az etika és a gazdasági élet elválaszthatlanságáról, egymást kiegészítõ voltáról szólt. Nagy érdeklõdés kísérte Nemeshegyi Péter és Szabó Ferenc atyák elõadásait, akik a jezsuita teológia jeles képviselõirõl szóltak.

A neves elõadók mellett lehetõséget biztosítottunk tehetséges, végzõs, illetve doktorandus hallgatóknak kutatási eredményeik ismertetésére. A 60 elõadóból 13 az említett kategória valamelyikébe tartozott.

A konferenciát színessé tették: a könyvbemutató, a kiállítások rendezése, a filmvetítés. Így a konferencia résztvevõi jobban megismerhették a jezsuita rendet.

A második világháború után az egyháztörténet-írás megszakadt, a rendszerváltozásig jelentõs munkák nem íródhattak. Az 1990-es évektõl kezdve a régi nemzedék mellett felnõtt egy tehetséges, képzett, ifjú egyháztörténészi gárda, akik újabb és újabb forrásokat találnak és közölnek. A 16. századi magyar jezsuiták története viszonylag jól feldolgozott. A 17. századból Pázmány Péter és kora ismertnek mondható, viszont a 17. század közepétõl 1773-ig, a rend feloszlatásáig terjedõ idõszakra már nem érvényes az elõzõ megállapítás. Ebbõl az idõszakból elsõsorban a jezsuita iskolák történetét dolgozták fel, de sok téma még kutatásra vár. Szerencsére már megjelent Petruch Antal SJ-tõl a Száz év a magyar jezsuiták múltjából (3 kötet), valamint az „Anima Una”-könyvek sorozatban több neves magyar jezsuita életrajza, vallomásai.

Összegzés: Az elhangzott elõadások alkalmasak voltak arra, hogy a jezsuita rendrõl tárgyilagos képet kapjunk, egyben hiánypótlók is a mai egyház- és mûvelõdéstörténetben. Ezért az elhangzottakat tervezzük könyv alakban is megjelentetni. Itt most csupán Nemesszeghy Ervin provinciális nyitóelõadását közöljük.






Nemesszeghy Ervin

LOYOLAI SZENT IGNÁC JELENTÕSÉGE
A MAI KORBAN

1522. március 25-én egy furcsa zarándok ballagott a monserrati kegytemplomból vezetõ mellékúton Manréza városa felé. Durva zsákszövetbõl készült ruhát viselt, mely egészen bokájáig ért. Egyik lábán bocskort, másik lábán cipõt hordott. Ruháját kötél tartotta össze, a kötélen kulacs lógott. Haja ápolatlan volt. Járását vándorbottal segítette, és a figyelmes szemlélõ jól láthatta, hogy a zarándok egyik lábára sántít. Korra harminc éves lehetett, de lelkében nagy terveket forgatott. Ki akart tûnni Isten szeretetében és Krisztus szolgálatában1.

Ebben a poros, elhanyagolt külsejû zarándokban kevesen ismerhettek volna rá a büszke, baszk, nemesi Loyola család legfiatalabb fiára, Ignácra, aki nem sokkal elõtte az akkori lovagi élet forgatagába sodródott: harci tettekért és fejedelmi hölgyek elismerõ mosolyáért lelkesedett2. Még kevesebben gondoltak volna arra, hogy ez a tanulatlan és a lelki dolgokban is járatlan ember nem egészen 20 év múlva Rómában mint a jezsuita rend elöljárója irányítja azt a szerzetes családot, amelyet az isteni Gondviselés kegyelmével õ szervezett meg, és amely óriási munkát végzett az Egyház megújulásában. Talán még érdekesebb az, hogy ennek a szentnek a hatása ma is erõsen érezhetõ a jezsuita rend munkássága által, a lelkigyakorlatos-könyvének kiadása által, és az által a kreatív hûség által, mely Szent Ignác valódi követõit hozzáköti a római katolikus pápához3.

Elõadásom bevezetésének ez az utolsó mondata már valamelyest elõvételezi a konklúziót.

Ignáctól napjainkig

Miben találhatjuk Loyolai Szent Ignác életének és hatásának legfontosabb jelentõségét napjainkban?

Mielõtt erre a konkrét kérdésre válaszolnék, megjegyzem, hogy a XVI. század és a XX–XXI. század között érdekes párhuzamot lehet vonni. A XVI. század történelmileg erõsen változó kor volt. Szent Ignác 1491-ben született. Ebben az idõben fedezték fel Amerikát, ekkor indult a mûvészetekben egy új stílus, melyet barokknak nevezünk. Új lelkiségi mozgalmak jelentek meg, melyek az elvont, elméleti skolasztikus módszer helyett a gyakorlati, pragmatikus, inkább voluntarista módszert követték. Ekkor történt meg Luther Márton és Kálvin János „lázadása” az Egyház vezetõi ellen, mely végül is a kereszténység testében szakadást okozott. Keletrõl pedig a törökök olyan katonai inváziót indítottak a keresztény országok ellen, melynek egyik áldozata hazánk lett.

A jelenlegi kor is gyorsan változó kor a maga eredményeivel és tragédiáival. Az elmúlt száz évben két tragikus világháborút éltünk át; több mint százmillió ember esett áldozatául a fegyverek pusztításainak, illetve a háborús helyzetbõl adódó hátrányoknak; a náci és a kommunista rendszerek több tízmillió ártatlan embert pusztítottak el börtönökben és internálótáborokban. Százezreknek kellett elhagyni hazájukat, hogy idegen országokban, idegen nyelvterületen, más kultúrkörben éljenek mint menekültek, vendégmunkások és kivándoroltak. Ugyanakkor megindult a különféle országok egységbe szervezõdése és az alapvetõ emberi jogok elismerése – legalább elméletben. Egyben óriási technikai fejlõdés indult meg a természettudományos felfedezések nyomán4; a mûvészetekben új utak jelentek meg5. A filozófiában új irányzatok jöttek létre, mint például az ún. egzisztencialista irányzatok, logikai pozitivizmus, fenomenologizmus, strukturalizmus és a posztmodern kifejezéssel jellemzett irányzat, mely különösen az irodalom terén éreztette a hatását.

De térjünk vissza Szent Ignác korára. Az idõsödõ Szent Ignácnak három nagy kívánsága volt: az elsõ, hogy a Szentszék jóváhagyja a Jézus Társaságát, a második, hogy sikerrel fejezõdjön be a Jézus Társasága alkotmányának a megírása és jóváhagyása, és harmadszor, hogy a Szentszék jóváhagyja Szent Ignác lelkigyakorlatos-könyvét6. Mindhárom kívánsága teljesült Loyolai Ignácnak, és érdekes módon ezeknek a kívánságoknak a beteljesülése hosszú távon is hatással volt az elkövetkezendõ korokra, sõt a mai korra is.

Ignác és Jézus Társasága

Jézus Társaságának a megalapítása és jóváhagyása forradalmian újszerû a XVI. században. Akkor ugyanis a szerzetesi élet egyik lényeges elemének tartották a közös karimát, a zsolozsma közös mondását, melyet Szent Ignác nem akart kötelezõen elõírni, hogy az aktív apostoli munkát ne akadályozza. Az új szerzetesrendnek nem voltak büntetõ intézkedései azok ellen, akik gyengeségbõl nem tartották be a szabályokat. Az alkotmánynak a szabályai nem köteleztek bûn terhe alatt, kivéve azokat, melyeket a hármas szerzetesi fogadalom mindenki számára elõírt. Az aktív apostoli élet és a hagyományos kontemplatív szerzetesi élet ilyen újszerû összekapcsolása nagy gondot okozott Rómában az egyházi elöljáróknak. Nehezen engedték meg ezeket, akárcsak a szerzetesrend nevét: a Jézus Társaságát. A Jézus nevéhez való ragaszkodás Ignác részérõl túlzottnak látszott a római elöljárók szemében, mert minden szerzetes Jézust akarja követni, sõt magát a keresztény közösséget is joggal nevezhetnénk Jézus közösségének vagy társaságának. Ugyanakkor, amikor az „áttörés”, azaz a jóváhagyás megtörtént, egymás után jelentek meg olyan szerzetesrendek, amelyek az aktív apostolkodást összekapcsolták a szerzetesi közösségi élettel, sõt a jezsuita alkotmányt mintául vették saját szerzetesrendjeik alkotmányának a megírásánál. Természetesen ez a megállapítás nemcsak a férfi szerzetesrendekre vonatkozik, hanem a nõi rendekre is. Az angolkisasszonyok rendje például nemrég kapta meg a Congregatio Jesu, Jézus Kongregációja nevet, több száz évvel azután, hogy Mary Ward alapítónõ ezt már kérte a Szentszéktõl. Alkotmánya pedig szinte teljesen a Jézus Társasága alkotmányát követi7.

Loyolai Szent Ignác jelentõsége a mai korban

Kérdezzük hát meg most újból: miben találhatjuk Loyolai Szent Ignác életének és hatásának legfontosabb jelentõségét napjainkban?

Loyolai Szent Ignác életének és hatásának legfontosabb jelentõsége, hogy megalapította a Jézus Társaságát, vagy köznyelven a jezsuita rendet, mely óriási apostoli munkát végzett 1540-tõl napjainkig. A mai korban is több mint 20 ezer jezsuita van, akik a világ legkülönfélébb tájain dolgoznak. A jezsuita rend provinciákra oszlik, jelenleg több mint 80 provinciára, illetve rendtartományra, melynek élén a provinciális vagy tartományfõnök áll. A jezsuita rend szervezete centralizált, kormányzása a Rómában székelõ p. generális (általános elöljáró) által történik, akit egy életre választanak elöljárónak. A provinciálisokat páter generális nevezi ki, általában 3 + 3 évre, tehát nem választás, hanem kinevezés által kapnak hatalmat a tartományfõnökök a provinciák kormányzására. A centralizáció ellenére a rend demokratikus vonásokat is mutat, mert a legfõbb törvényhozó testület az ún. általános rendgyûlés (Congregatio Generalis), melyre a résztvevõket kb. 50%-ban demokratikus módon a rend tagjai titkosan választják. Az általános rendgyûlés ideje alatt páter generális alá van vetve a Congregatio Generálisnak. Eddig összesen 34 általános rendgyûlést tartottak a több mint 400 éve fennálló szerzetesrend életében. A legutolsó 1995-ben volt, mely a jezsuiták küldetését fogalmazta meg a mai korban:

Krisztustól kapott küldetésünk célja a hit szolgálata, amint azt a Formula Instituti bemutatja. Küldetésünk egységesítõ elve a hit és az Isten országa igazságosságának az elõmozdítása közötti szétválaszthatatlan kapcsolat.”8

„Ma világosan látjuk:

            Nincs hitszolgálat

        az igazságosság elõmozdítása,

        a kultúrákba való beágyazódás,

          a más vallások vallási tapasztalatai iránti nyitottság nélkül.

    Nincs igazságosság elõmozdítása

        hitünk közlése,

        kultúrák átalakítása,

        más hagyományok követõivel való együttmûködés nélkül.

    Nincs inkulturáció

        másokkal való hitközlés,

        más hagyományokkal folytatott dialógus,

        az igazságosság iránti elkötelezettség nélkül.

    Nincs dialógus

        hitünk másokkal való megosztása,

        kultúrák kiértékelése,

        az igazságosság iránti gond nélkül.”9

A jezsuitáknak tulajdonképpen nincs sajátos munkaterületük. Amennyiben tehetségük és emberállományuk megengedi, odamennek, ahol nagyobb a szükség, és ahová az elöljáró küldi õket. Figyelve az idõk jeleit és a jelen körülmények kihívásait, fel kell ismerniük Isten akaratát apostoli munkájukat illetõen. Általában azokat a munkákat keresik, melyek Isten nagyobb dicsõségét szolgálják. A jelen korban ezt teszik elsõsorban a lelkigyakorlatok adásával, amivel szolgálják az Istennel való bensõ kapcsolat megújulását, teszik ezt a tudományos munkával, egyetemi és középiskolai tanítással, írói tevékenységgel, hogy elõmozdítsák a keresztény kultúra megteremtését. Az egyetemi és középiskolai oktatásnak egyik fontos célja, hogy kineveljék a jövõ keresztény vezetõket. Végül a lelkipásztorkodásban is rész vállalnak, különösen nehéz területeken, missziókban, vagy ahol nagy a szegénység, ahol a szociális apostolkodásra nagy szükség van.

Az oktatással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy eredetileg Szent Ignác nem gondolt arra, hogy rendje iskolákat tartson fenn és mûködtessen. Úgy gondolta, hogy az iskolai tanítás – éppen úgy, mint a plébániai munka – nagyon leköti a Rend tagjait, akiknek pedig készen kell állniuk, hogy bárhova, a világ bármely tájára elmenjenek mint az Egyház „könnyû lovascsapata”, ahol nagyobb a szükség az apostoli munkára, és ahol Isten nagyobb dicsõségét szolgálhatják. De Szent Ignác még saját életében belátta, milyen nagy az igény a fiatalok oktatására, és megengedte az iskolák alapítását és mûködtetését.

A rend jelenleg 126 országban mûködik, és a legkülönfélébb munkaterületeken tevékenykedik: igehirdetésben, missziós munkában, szociális téren10, különféle folyóiratok kiadásában, tudományos munkában, mely felöleli nemcsak a teológiát, a filozófiát, hanem a természettudományos munkát is. A rend jelenlegi oktatási munkáját hadd illusztráljam egy kis statisztikával, mely 1998-ból származik:

„A rend 68 országban 191 egyetemet és fõiskolát, 477 középiskolát, 30 szakközépiskolát, 405 elemit és 98 óvodát, valamint 124 iskolán kívüli nevelõközpontot tart fenn. Ezekben 80 247 tanár, tanító és nevelõ kb. 125 millió fiatallal foglalkozik. A tanárok közül 8%, azaz 6310 jezsuita (5128 fõfoglalkozásként, 1182 részidõben), 92% pedig, azaz 73 937 világi vagy más szerzetescsaládhoz tartozó nõ vagy férfi.”11

Szinte lehetetlen pár oldalon összefoglalni a jezsuita rend szerteágazó tevékenységét a mai korban. Elõbb már utaltam arra, hogy a legutóbbi rendgyûlés dokumentumai alapján a mai világban különösen fontos a hit szolgálata, az igazságosság elõmozdítása, a dialógus a másvallásúakkal, valamint az evangélium inkulturált hirdetése a jelenlegi szekularizált társadalomban.

Jezsuiták Magyarországon

Szeretnék most röviden beszélni arról is, hogy Magyarországon a jezsuita rend milyen munkát végzett.12 Szent Ignác halála után 5 évre, azaz 1561-ben Oláh Miklós esztergomi érsek kieszközölte, hogy a jezsuiták vezessék a nagyszombati kollégiumot. Sajnos, a kollégium az 1567 elején kiütött nagyszombati tûzvész áldozata lett. Közben Báthory István lengyel király buzgóságára Erdélyben is letelepedtek a jezsuiták. Kolozsvárott, Nagyváradon és Gyulafehérváron nagyarányú tevékenységet fejtettek ki. A kolozsvári kollégium nagyszerû lendülettel mûködött, és minden remény megvolt arra, hogy egyetemmé fejlõdjék. A háborúk és járványok, a protestáns rendek nyomására megjelent kitiltó rendelkezések azonban itt is elakasztották a rendtagok tevékenységének kibontakozását. Az igazi nagyarányú fejlõdés a XVII. században a jezsuita Pázmány Péter, a késõbbi esztergomi érsek nyilvános fellépése után kezdõdött. Pázmány mint a toll és a szó mestere a magyarságnak szellemi-lelki vezére is volt13. Több rendházat és kollégiumot bízott a Társaság vezetésére. Legnevesebb alkotásainak egyike az 1635-ben megnyílt nagyszombati egyetem. A jelenleg Budapesten mûködõ Eötvös Loránd Tudományegyetem gyökerei ide nyúlnak vissza.

A török kiûzése után a jezsuita házak szinte évenként nyílnak meg az ország különbözõ tájain, olyannyira, hogy 1773-ban több mint 1000 jezsuita mûködött Magyarországon 51 rendházban. E házak közül 41-ben nevelték az ifjúságot. A nagyszombati egyetem mellett jelentõs volt a kassai, kolozsvári, budai, gyõri és zágrábi akadémia. A tanítás mellett 27 városban vezették a plébániai lelkigondozást, népmissziókat tartottak, felkeresték a kórházakat és börtönöket, sokan a katonaság mellett tábori lelkészként fáradoztak, mások pedig, mint pl. Fáy Dávid és Orosz László, tengerentúli missziókban dolgoztak a lelkek üdvösségén. A rend magyar tagozata három nagy nyomdát tartott fenn, mégpedig Nagyszombatban, Kassán és Kolozsvárott. A rend több gyógyszertárt mûködtetett, így pl. Egerben, Budán, Trencsénben, Kõszegen, Gyõrött és Székesfehérvárott. E korszak híres magyar jezsuitáit nagy számuk miatt nehéz lenne felsorolni. Itt most csak a legismertebbekre szorítkozom:

Hell Miksa (1720–1792) világhírû csillagász volt, akit VII. Keresztély dán király kért fel arra, hogy a Vénusz bolygónak 1769-ben történõ, Nap elõtti átvonulását a Norvégia északi részén fekvõ Vardõ szigetén figyelje meg14. Egyik legtehetségesebb tanítványa volt Sajnovich János (1733–1785), aki nemcsak mint csillagász tûnt ki, hanem mint az összehasonlító nyelvtudomány elindítója. Õ mutatta ki híres Demonstratio címû munkájában a magyar és a finn-lapp nyelvek rokonságát. Egy másik jezsuita természettudós írta az elsõ magyar fizika- és mûvészettörténeti könyvet. Hevenessy Gábor, Kaprinay István, Pray György és Katona István a magyar történelemtudomány megalapozói. Káldi György vezetésével a jezsuita atyák magyarra fordították a Szentírást. Sokan nagyarányú irodalmi tevékenységet fejtettek ki. Pázmány nevét már említettem. Baróti Szabó, Rajnis, Gerõ György, Molnár János nevei ismertek az irodalomtörténetbõl. Külön ki szeretném emelni Faludi Ferenc jezsuita atya irodalmi tevékenységét. Születésének 300 éves évfordulóját a jelen évben (2004-ben) ünnepeljük. Élete változatos volt: matematikát tanított Bécsben, hitszónok volt Budapesten a Szent Anna-templomban, teológiai tanár és nyomdaigazgató Nagyszombatban, rektor Kõszegen, könyvtáros Pozsonyban és a magyar zarándokok gyóntatója Rómában. Mind a prózában, mind a költészetben nagyot alkotott. Weöres Sándor szerint „Vele végzõdik a nehézkes, nemes régi magyar költészet, és vele kezdõdik a hajlékony, civilizált hangzás. . . Minden késõbbi magyar verselés az õ közvetett, öntudatlan neveltje napjainkig.” Csokonai ugyanúgy merített költõi fogásaiból, mint Vörösmarty vagy József Attila. Faludi a szerzõje az egyik legnépszerûbb nagyböjti énekünk szövegének, és õ fordította elsõnek magyarra Xavéri Szent Ferenc imáját: „O Deus, ego amo Te.”

A sok név közül ízelítõül elég ennyi is. A jezsuiták magyarországi munkáját derékba törte XIV. Kelemen pápa 1773-ban kiadott bullája, melyben fõleg a szabadkõmûves befolyásolástól terhes Bourbon uralkodóudvarok nyomására a rendet feloszlatta. Sokan a magyar jezsuiták közül egyházmegyei szolgálatba léptek át, és úgy folytatták lelkipásztori vagy tudományos munkáikat. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társasága csak lassan tudott újra gyökeret verni Magyarországon.

Új fejezet kezdõdik a magyar jezsuiták életében, amikor megalakul az önálló magyar rendtartomány 1909-ben15. Az elsõ, osztrák provinciától független magyar provinciális, Bús Jakab (1861–1935) nem a külsõ sikerekkel csillogó szervezésnek volt a mestere, nem tartozott a nagyhatású szónokok közé sem, de kitûnõ, határozott lelkivezetõnek ismerték. Nevéhez fûzõdik a Mária Kongregációk újjáélesztése. Írásai, mint az akkor széles körökben elterjedt Lelkitükör, a lelki élet elmélyítését szolgálták. Kormányzása alatt indult meg a pécsi Pius Gimnázium (1912) elõször egy bérházban, majd késõbb 1914-ben a Zichy Gyula pécsi püspök által adományozott új épületben. A magyar provincia másik híres gimnáziuma Kalocsán már az önállósulás évében, 1909-ben is mûködött.

A két világháború közötti idõszak magyar jezsuitái közül mindenképpen említésre méltó Bíró Ferenc, A Szív újság alapítója és a Jézus Szíve Néplányok Társaságának megszervezõje; Bangha Béla remek szónok, jó tollú hitvédelmi író, a Magyar Kultúra fõszerkesztõje és kiváló szervezõ; Somogyi Jenõ kétszeres tartományfõnök, akinek nevéhez fûzõdik a mezõkövesdi ház, az érdi noviciátus, a szegedi filozófia és teológia létesítése, valamint a kínai misszió vállalása Tamingban (1936); Kerkai Jenõ, a KALOT megszervezõje, aki 100 évvel ezelõtt 1904-ben született (és akirõl a jelen konferenciában még sokszor hallunk); Csávossy Elemér kétszeres tartományfõnök, a lelkigyakorlat-adás mestere, az UNUM megalapítója, híres lelki író; Hunya Dániel kitûnõ pap nevelõ, a Papi Egység megteremtõje; Varga László keresett szónok, elõadó és rádióapostol. De az egyéni sikerek mellett még fontosabb az a munka, melyet a magyar jezsuiták közössége végzett: az ifjúság nevelése, lelkigyakorlatok és népmissziók tartása, egyházmegyei kispapok tanulmányi és lelki vezetése, a világmissziókban való részvétel, tudományos és karitatív munka. Hadd említsem még meg Fényi Gyulát, aki 1927-ben hunyt el mint nemzetközileg elismert jezsuita csillagász. Csillagászati munkája nagy részét Kalocsán a jezsuita gimnázium tetejére épített Haynald Obszervatóriumban végezte hangyaszorgalommal és szerzetesi szerénységgel. Több mint 250 közleménye jelent meg 1866 és 1917 között, és több mint 4000 órát ült a csillagvizsgáló távcsöve mögött. Legtöbbször a napkitöréseket vizsgálta, melyekrõl kiváló rajzokat készített, és különféle számításokat végzett. Egy protuberancia észlelésekor kiszámította, hogy a Napból kilövellõ anyag 50 ezer km-re emelkedett a napfelszín fölé, egy másik protuberanciánál pedig megállapította, hogy a kilövellõ anyag maximális sebessége 858 km/secundum volt. Õt tartják a fényképezés elõtti idõk egyik leghíresebb Nap-megfigyelõjének. Fényi Gyulát számos magyar és külföldi tudományos társaság választotta tagjai közé. A tudós emlékét Kalocsán utcanév és mellszobor, soproni szülõházán emléktábla õrzi. Õ a Miskolci Jezsuita Gimnáziumunk névadója. Császárkörtefából készült szobra a gimnázium fõbejárata elõtt áll, legtöbbet használt távcsövét pedig mint muzeális értéket a gimnázium bejárati termében õrizzük. Világhírét az is jelzi, hogy krátert neveztek el róla a Holdon. Tudományos hagyatéka megtalálható Debrecenben, a Napfizikai Obszervatóriumban.16

Napjainkban a negyvenéves kommunista uralom igen megtépázta a magyar jezsuita provinciát. 1950-ben a kormány a jezsuiták mûködésének engedélyét megvonta, házaikat elvette, és vagyonukat elkobozta. Egyeseknek egy ideig sikerült egyházmegyei keretben tovább dolgozniuk, de a többségnek világi munka után kellett nézni. Sok közülük segédmunkás lett, volt, aki mint villanyszerelõ, marós, vasúti raktáros, kórházi ápoló, asztalos, kertész vagy szakács dolgozott. A magyar provincia tagjai közül 77 volt a kommunisták börtönében. Koholt vádak alapján összesen több mint 1000 év börtönbüntetést szabtak ki a magyar jezsuitákra17. Ennek az idõszaknak szomorú, nehéz, de mégis dicsõséges történetét jól foglalja össze P. Pálos Antal SJ Viharon vészen át címû könyve (ANIMA UNA-könyvek 1, 1992), valamint P. Szabó Ferenc SJ szerkesztésében megjelent Üldözött jezsuiták vallomásai (ANIMA UNA-könyvek 8, 1995).

A magyar jezsuita rendtartomány tanuló rendtagjainak nagy része 1949 és 1956 között külföldre távozott, hogy a szokásos jezsuita képzést megkapja. Ezek a fiatal jezsuiták, miután képzésüket befejezték, különféle országokban, mind az 5 kontinensen munkába álltak. A velük együtt külföldre szakadt néhány idõsebb atyával és a már korábban külföldön élõ magyar jezsuitákkal együtt alkották 1950 és 1990 között a magyar provincia külföldre szakadt tagozatát, az ún. Sectio 2-t.

Ez a közel 100 magyar jezsuita több mint 20 országban dolgozott Isten népéért. Munkáik közül néhány példa: egyetemeken tanítottak, tudományos intézeteket vezettek, távol-keleti missziókban dolgoztak18, lelkipásztori tevékenységet végeztek különösen a külföldre került és legtöbbször szétszórt magyarság körében, rádiómûsort és újságokat szerkesztettek, könyveket írtak. A magyar rendtartományban tehát különösen megvalósult és ma is megvalósul a Jézus Társasága nemzetközi jellege. Szinte az egész nagyvilág sokszínûségét, tapasztalati gazdagságát sûrítette magába ez a magyar szerzetesközösség. Ugyanakkor a magyar provincia munkájának a súlypontja mindig a magyarság ügye volt. Ezért a kifejezetten magyar munkát végzõk mellett sokan azok is, akik külföldiekkel foglalkoztak, mégis dolgoztak a magyarokért, például lelkigyakorlatokat adtak magyaroknak, magyar könyveket írtak, a magyar nyelvet, a magyar kultúrát ápolták.

A kommunista rendszer bukása után Magyarországon 1989 decemberében a magyar jezsuita provincia újból bejegyzett jogi személy lett, és mûködését újra megkezdhette. Az 1950-ben több mint 400 rendtagot számláló rendtartomány kevesebb, mint 100 rendtagra fogyott hazánkban. A rendtartomány belföldi és külföldi tagozata (Sectio 1 és 2) újból egyesült és p. generális engem nevezett ki az egyesített magyar provincia vezetõjének 1990-ben. Az indulás nehéznek bizonyult, mert Magyarországon a jezsuiták már szinte kivétel nélkül nyugdíjasok voltak, többen szociális otthonokban éltek, rendházakkal nem rendelkeztünk. A külföldön élõ, még munkabíró magyar jezsuiták közül 25-öt hazahívtam Magyarországra, hogy a jezsuita munkát érdemben megkezdhessük. Hazakerült a Távlatok szerkesztõsége, a Szolgálat utóda,19 ugyanígy A Szív újság kiadása. Megalakult a Faludi Akadémia, a fiatal keresztény értelmiség kinevelésére. A dobogókõi Manrézában megindult a lelkigyakorlatok adása és más kulturális programok megszervezése. Két plébánia vezetését vállaltuk, nevezetesen Kispesten és Hódmezõvásárhelyen. Ehhez kapcsolódott késõbb 1992-ben a miskolc-avasi Isteni Ige-plébánia. Ezenkívül három templomnak és a hozzájuk tartozó templomközösségnek az igazgatása is a mi felelõsségünk lett: Budapesten a Mária utcában, Szegeden a Dáni utcában és Kalocsán a volt iskolánk templomában20. Sajnos, iskoláink közül egyiket sem kaptuk vissza, annak ellenére, hogy többször visszaigényeltük azokat. Ekkor érkezett dr. Seregély István egri érsek meghívása, hogy vállaljuk el Miskolc-Avason az újonnan épülõ gimnázium és a hozzátartozó kollégium vezetését. Provinciánk tagjai között erõsen hangoskodó kisebbség ellenkezése ellenére úgy gondoltam, hogy az iskola mûködtetését vállalnunk kell. Tíz év után úgy tûnik, hogy ez a döntés helyes volt. A Fényi Gyula jezsuita csillagászról elnevezett gimnázium Északkelet-Magyarország egyik legszebb és legsikeresebb iskolájává fejlõdött. Jelen év szeptemberétõl kezdve ennek az iskolának a magyar provincia nemcsak mûködtetõje, hanem tulajdonosa és fenntartója is.

A 20. század második felének magyar jezsuitái között mindenképpen meg kell említeni Zsámár Jenõ, Ladányi László és Jaschkó István kínai misszionáriusokat. P. Zsámár nagy érdeme, hogy megkezdte a kínai–magyar szótár szerkesztését. P. Ladányi Kínából való kiûzetése után Hongkongban nemzetközileg is elismert kínai szakértõ lett. 1953-tól 1982-ig hetente, illetve 1979-tõl kéthetente kiadta a China News Analysis hírlapot, mely több mint 40 kínai folyóirat és 26 napilap, valamint kínai rádióadás híreit elemezte. P. Jaschkó István pedig Tajvanban hátrányos helyzetû gyermekek számára kiváló intézményt hozott létre. Szólni kell továbbá Alszeghy Zoltán teológiai tanárról, aki Rómában a Gergely Egyetemen mûködött haláláig, valamint a szintén Rómában mûködõ magyar jezsuita történészekrõl, Lukács Lászlóról, Arató Pálról, Polgár Lászlóról és Szilas Lászlóról. Említeni kell Õrsy László egyházjogászt és egyháztani teológust, a Washington D.C.-ben mûködõ Georgetown Egyetem tanárát, sok angol és magyar nyelven publikált könyv szerzõjét, több díszdoktorátus és akadémiai jutalom tulajdonosát, valamint Horváth Tibor Torontóban élõ teológust, az Ultimate Reality And Meaning (URAM) interdiszciplináris folyóirat megindítóját és általános szerkesztõjét (General Editor), mely folyóirat 2002-ben ünnepelte negyedévszázados jubileumát. Horváth Tibor volt elindítója 1989-ben a METEM-nek (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösségnek). Horváth Tibor annyira szívén viseli az oktatás ügyét, hogy gyenge egészsége ellenére két évig vállalta 1994 és 1996 között a Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnázium igazgatói feladatát. Feltétlenül meg kell említeni Nemeshegyi Péter Japánból hazatért, nagy tudású, több díjat nyert teológus professzort, a Faludi Akadémia és az OCIPE (Office Catholique d’Information et d’Initiative pour l’Europe) magyarországi szervezetének igazgatóját, kedvelt elõadót, lelkigyakorlat-vezetõt és több mint 30 könyv szerzõjét, melyeket magyarul, japánul, németül és franciául írt, egyes könyveit pedig angolra is lefordították. Szólni kell Muzslay István atyáról, a leuveni egyetem nyugalmazott tanáráról, aki a Vatikán által alapított Nemzetközi Szociológiai Akadémiának a tagja. Ugyancsak említésre méltó Szabó Ferenc teológus, író, költõ, több mint 40 könyv szerzõje, illetve társszerzõje, állami kitüntetések és díszdoktorátus tulajdonosa21, a Távlatok fõszerkesztõje, és aki a Vatikáni Rádió magyar mûsorának volt a szerkesztõje 1967 és 1992 között, vezetõje pedig 1972 és 1992 között. Itt említeném meg Sajgó Szabolcs jezsuita költõt, a Manréza Lelki és Kulturális Központ igazgatóját, aki több modern költeményt tartalmazó verseskötettel lepte meg az igényes magyar olvasótábort. Egyik verseskötetét angol nyelvre is lefordították22. Különben õ fordította magyarra Jan Twardowski lengyel papköltõ hallatlanul sikeres verseskötetét mûvészi formában, melynek címe Egy remete skrupulusai23. Legújabb versei Talált sorok címmel jelentek meg a Korda kiadónál 2004-ben. E könyvhöz Jelenits István írt elõszót. Ezenkívül Sajgó atya alapította és szervezi a Szentjánosbogár ifjúsági mozgalmat.

Természetesen lehetetlen itt felsorolni mindazokat név szerint, akik sokat tettek és tesznek a lelkigyakorlatok és lelki mûhelyek vezetésével, könyveik és írásaik kiadásával, tanítással, intézmények, lelkiségi mozgalmak vezetésével, a cserkészet és más fiatalokat nevelõ programok szervezésével, elõadások tartásával, a médiákkal kapcsolatos ismeretterjesztõ munkával, a nem látványos, de annál mélyebbre ható lelkipásztori tevékenység áldozatos végzésével. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy új, fiatal tehetséges generáció áll már készen, hogy átvegye a magyar provincia vezetését és az apostoli munkák gerincét. Hálásaknak kell lennünk, hogy a jó Isten ad új hivatásokat, és így bizalommal, reménnyel tekinthetünk a jövõbe.

A jezsuiták tevékeny mûködésének egyik klasszikus példája a lelkigyakorlatok adása, amely a legkülönfélébb formákat veszi fel éppen a XX–XXI. században. Tudni kell azt, hogy amikor Szent Ignác lelkigyakorlatos-könyvét megírta, még nem volt pap, és a mai korban világiak is mind többen vezetnek vagy „kísérnek” lelkigyakorlatozókat. Különösen Dél-Amerikában sikeres a világi lelkigyakorlatos vezetõknek a munkája. De hazánkban is több nõi szerzetesrend képezi tagjait lelkigyakorlatok vezetésére, illetve kísérésére. Említésre méltó, hogy több évszázad után újból „divatossá” vált csupán egy személynek adni irányított lelkigyakorlatot, úgy, ahogyan azt Szent Ignác a XVI. században tette. Ezenkívül újból gyakorivá vált az ún. „mindennapok lelkigyakorlata”, amikor valaki a napi munkája mellett szakít idõt ahhoz, hogy egy-egy órát elmélkedjen. Így a 30 napos, napi 4 órás, azaz összesen 120 órás elmélkedés 120 napra oszlik el napi 1 órás elmélkedéssel. De ekkor is fontos a lelkigyakorlat vezetõjével, illetve kísérõjével a szoros személyi kapcsolat és az egész lelki élmény, vigasztalás, vigasztalanság vagy semleges, nyugalmi állapot megbeszélése. Kétségtelen, hogy Szent Ignác hatása igen erõsen érezhetõ a jelenkorban is a lelkigyakorlatos tevékenység folytán24. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok irodalma éppen ezért nagyon megnõtt az elmúlt száz évben.

Konklúzió

Befejezésül röviden szeretnék választ találni arra a kérdésre, hogy mi Szent Ignác nagy hatásának a titka. Úgy hiszem, azt lehet mondani, hogy Szent Ignác saját magán próbálta ki lelkigyakorlatos módszerének minden részletét. Sokszor olyan túlzásba ment az imában és az önmegtagadásban, hogy egészségét majdnem tönkretette, és akkora lelki szárazságba esett, hogy Manrézában kísértést érzett az öngyilkosságra25. Az aggályosság is nagyon gyötörte26. De mindezeken az akadályokon Szent Ignác áttörte önmagát, és Isten segítségével megszerezte azt a lelki bölcsességet, mely lelkigyakorlatos-könyvének minden lapjáról árad. Megtartotta a nagylelkûség szellemét, az ún. „magis” szellemét, az állandó visszapillantást és önreflexiót, mely azt vizsgálja, hogy hogyan tudja „inkább”, jobban szolgálni Istent és embertársait az új, konkrét körülmények között. Ez a „magis”-szellem fejezõdik ki a jezsuiták mottójában: A. M. D. G., Isten nagyobb dicsõségére.

Ugyanezt mondhatjuk a Szent Ignác által alapított Jézus Társasága alkotmányának egészére.27 Nagyon komoly, mély és nagylelkû krisztocentrikus lelkiség árad a rendalkotmány minden részébõl, mely reális, rugalmas és ugyanakkor bölcs is. De nem emberi bölcsességgel mérve. Talán itt jegyzem meg, hogy Szent Ignác tisztában volt az akkori egyházi vezetõk gyengeségeivel, hiszen abban az idõszakban uralkodtak az ún. reneszánsz pápák, akik nyíltan ágyasokat tartottak; tisztában volt a búcsúkkal kapcsolatos visszaélésekkel, melyek Luther Mártont és Kálvin Jánost „lázadásra” indították. De Szent Ignác tudta, hogy nem az õ módszerük az igazi reform útja az Egyház számára. Ellenkezõleg, a reformot saját magán kezdte, az Egyház feje iránt pedig teljes engedelmességet és lojalitást fogadott. Lelkigyakorlatos-könyvében szabályokat adott, hogy a hierarchikus Egyházzal együtt kell érezni (sentire cum Ecclesia). Az Egyház megreformálásának ez az egyedüli igaz útja, nemcsak Szent Ignác életében, hanem a mai korban is.

Szent Ignác nagy hatásának titka az is, hogy õ mind a természetfölötti, mind pedig a természetes eszközöket nagyon komolyan vette céljai megvalósításához. Nehéz kérdések elõtt sokat imádkozott, szentmiséket mondatott, hogy világosabban lásson, majd ugyanilyen komolysággal próbálta használni a természetes eszközöket. Egyszerûen így is kifejezhetjük ezt az igazságot: Õ elsõsorban misztikus volt, de ugyanakkor rendkívül józan. Sohasem próbálta jámbor köntösbe öltöztetni mondanivalóját. Önéletrajza, melyben semmiféle hamis jámborság nincs, mutatja, hogy milyen tárgyilagosan tudta szemlélni önmagát. Egyszerûen „zarándok”-nak nevezi magát, harmadik személyben beszél önmagáról, és bemutatja nemcsak a jót az életébõl, hanem hibáit és gyengeségeit is. Így ad nekünk példát a mai világban, amikor eredményeink és hibáink ellenére õszintén keressük Isten akaratát. Amit õ tényleg alkotott, sokkal nagyobb volt, mint amit tervezett, fõleg azért, mert mindig engedelmeskedett. Ez a Szent Ignác-i engedelmesség a hivatalos elöljáróknak és a történelmi eseményeknek, melyeket végül is a teremtõ és megváltó Isten tart kezében, számunkra, a XXI. században élõ jezsuiták számára is nagyon fontos, és fontos lesz a jövõben is.

Valóban azt mondhatjuk, hogy Loyolai Szent Ignác hatása és jelentõsége erõsen érezhetõ a mai korban az általa alapított jezsuita rend apostoli munkája által a világ különféle tájain, és Magyarországon is, továbbá mondhatjuk, hogy Szent Ignác hatása nagy jelentõségû ma is lelkigyakorlatos-könyve által, mely a lelkigyakorlatos tevékenység és lelki megújulás egyik fõ forrása.

Jegyzetek:

1 A Zarándok, Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései (fordította: Lukács János SJ). Vigilia Kiadó, Budapest, 2001.

2 A Zarándok, 19. oldal.

3 Formula Instituti 3. szakasz.

4 A XX. században fejlõdött ki az atomfizika, mely a kémiában, a biológiában, sõt a természetbölcseletben is új irányzatot nyitott. A természettudományos eredmények alkalmazása a technikában megváltoztatta a modern ember életmódját. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a fejlett országokban a családok nagy része rádió, televízió, mosógép, jégszekrény és autó nélkül éljen. A közlekedésben, elsõsorban a légi forgalomban beállt változások folytán, napokon belül eljuthatunk a világ bármelyik pontjára. De a kommunikációban talán még nagyobb volt a fejlõdés: a számítógépek és a mobiltelefonok által a személyes kapcsolat és kölcsönös beszélgetés sok millió ember rendelkezésére áll.

5 Például: kubizmus, dadaizmus, szürrealizmus, stb.

6 Vö. 1. jegyzet, Jerónimo Nadal elõszava, 8. old.

7 Vö. A Congregatio Jesu Rendalkotmánya és Kiegészítõ Szabályai, Budapest 2004.

8 Vö. Küldetésünk, A Jézus Társasága 34. általános rendgyûlésének dokumentumai, 1996, 39. pont.

9 Vö. ibidem, 47. pont.

10 Pl. Jesuit Refugee Service, a jezsuita menekülteket segélyezõ szolgálat.

11 Vö. Jezsuiták küldetése, szerk. Nemesszeghy Ervin SJ, Korda Kiadó, Kecskemét, 1998., 30. oldal. P. Ádám János elõadása: Jézus Társasága a III. évezred küszöbén.

12 Petruch Antal SJ, Száz év a magyar jezsuiták múltjából, 3 kötet, ANIMA UNA-könyvek 4–6. k., Korda 1992, 1992, 1994.

13 Pázmány Péterrõl még lesz szó ezen a konferencián. A jelenleg élõ magyar jezsuiták közül Szabó Ferenc Pázmány Péter egyik legjobb ismerõje. Itt utalok A teológus Pázmány 1990-ben, Rómában kiadott könyvére vagy pedig a Napfogyatkozás címû könyvében a Pázmányról írt tanulmányára, Róma 1991.

14 A Vénusz bolygó átvonulását a napkorongon 2004. június 8-án szintén egy magyar jezsuita, P. Teres Ágoston, a Norvég Asztronómiai Társaság tagja és a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársa, valamint asszisztense, Hetesi Zsolt jezsuita aspiráns budapesti asztronómus figyelte meg. Az érdeklõdést különösen fokozta, hogy 1769 óta, 235 év múltán csak most lehetett újra észlelni ezt a tüneményt Norvégia egén. Vö. Magyar csillagászok Norvégiában, ÉLETÜNK, 2004. szeptember, 6. oldal.

15 Érdemes megjegyezni, hogy a magyar jezsuiták korábbi függetlenségi szándékairól érdekes tanulmányt írt P. Lukács László SJ, A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus (1649-1773). Ez a tanulmány megtalálható Petruch Antal SJ Száz év a magyar jezsuiták múltjából (ANIMA UNA-könyvek/5, 379–388. oldalain).

16 Vö. Szoboszlai Endre, Meteor, 1995/96 június, 41–42. oldal.

17 Vö. Hetényi Varga Károly, Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában, 2. kötet, Lámpás Kiadó, Abaliget, 2002., 11 old. – Hetényi Varga Károly könyve a legbõvebb és legpontosabb adatokat tartalmazza a jezsuiták, más szerzetesek és papok üldözésérõl. Nemcsak a tényeket közli, hanem a forrásokat is felsorolja.

18 Vámos Péter, Magyar jezsuita misszió Kínában, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. címû kitûnõ munkájában 41 magyar jezsuita misszionárius életrajzi adatait közli, 351–354. oldalak.

19 P. Õry Miklós SJ volt a Szolgálat szerkesztõje, késõbb pedig p. Benkõ Antal SJ. A Szolgálat kiadását Marosi László egyházmegyés pap intézte. Történelmi érdekesség, hogy a Hunya atya által alapított Papi Egységet, melyet a kommunizmus alatt eltöröltek, Marosi atya, aki közben Ausztriába költözött, 1957-ben, nagyváradi egyházmegyei joggal újra megalapította Magyar Papi Egység néven, és kiadta az azonos nevû folyóiratot. 1970-tõl a folyóirat a Szolgálat nevet vette fel, és hamarosan több mint 4000 példányban látott napvilágot, és csaknem minden szám mellé egy könyvet is csatoltak. Szinte minden magyar pap és számos világi hívõ ajándékba kapta a kiadványokat. A folyóirat 1991-ben a Távlatok nevet vette fel.

20 Ezt a templomi szolgálatot 1990-es évek második felében feladtuk.

21 1991-ben Pro Cultura Hungarica kitüntetés, 1996-ban Illyés Gyula-díj, 2001-ben Stephanus-díj, 2002-ben Táncsics-díj, 2003-ban Doctor of Literature (Litt. D.).

22 Sajgó Szabolcs, It’s only Friday night, angolra fordította: Valerie Woods. Korda, 2002.

23 Jan Twardowski, Egy remete skrupulusai, fordította: Sajgó Szabolcs SJ. Manréza 2001.

24 Vö. Nemes Ödön SJ, Ima és Élet I–IV, Korda Kiadó, Budapest 2002.

25 Vö. A Zarándok, //24 (34. oldal).

26 Uo. //22 (33. oldal).

27 Talán érdemes itt teljes egészében közölni P. Pedro Ribadeneira összefoglalását a Rendalkotmányról, melyet Summa et Scopus Nostrarum Constitutionumnak neveznek:

    Homines mundo crucifixos et quibus mundus ipse sit crucifixus, vitae nostrae ratio nos esse postulat; homines, inquam, novos, qui suis se affectibus exuerint ut Christum induerent, sibi mortuos ut iustitiae viverent; qui, ut Divus Paulus ait, in laboribus, in vigiliis, in ieiuniis, in castitate, in scientia, in longanimitate, in suavitate, in Spiritu Sancto, in caritate non ficta, in verbo veritatis, se Dei ministros exhibeant; et per arma iustitiae, a dextris et a sinistris, per gloriam et ignobilitatem, per infamiam et bonam famam, per prospera denique et adversa, magnis itineribus ad caelestem patriam et ipsi contendant, et alios etiam quacumque possunt ope studioque compellant, maximam Dei gloriam semper intuentes.

VÁLOGATOTT IRODALOM

 1. Jézus Társaságának Rendalkotmánya és Kiegészítõ Szabályok, Budapest, JTMR kiadása, 1997 (fordította: P. Nemeshegyi Péter SJ).

 2. A Zarándok Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései (fordította: Lukács János SJ) Vigilia Kiadó, Budapest, 2001.

 3. Hugo Rahner: Loyolai Szent Ignác, München. (Eredeti: Leonard von Matt – Hugo Rahner: Ignatius von Loyola, Echter-Verlag, Würtzburg 1955.) Fordította és fügelékkel ellátta: Szendrei József.

 4. André Ravier SJ, Loyolai Szent Ignác megalapítja Jézus Társaságát, ANIMA UNA-könyvek 7. kötet, Budapest, 1994.

 5. William V. Bangert, A jezsuiták története, Osiris Kiadó, Budapest 2002.

 6. Bangha Béla SJ, Képek a Jézustársaság Történetébõl, Budapest, 1940.

 7. Gálffy László SJ, Jezsuita szellem, Budapest 1942.

 8. Péteri János, Az elsõ jezsuiták Magyarországon, Róma 1963.

 9. Petruch Antal SJ, Száz év a magyar jezsuiták múltjából, I–III, 1853–1950, Kecskemét, 1992–1994 (Anima Una-könyvek, 5–6).

 9. John W. O’Malley, The First Jesuits, Harward University Press 1993.

10. Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos Könyve, Szent István Társulat, Budapest 1986.

11. Vámos Péter, Magyar Jezsuita Misszió Kínában, Akadémiai Kiadó, Budapest 2003.

12. További irodalom található a  honlapon.





EMLÉKKÖNYV

A 300 éve alapított Egri Hittudományi Fõiskola jubileuma alkalmából 1704–2004. Szerkesztette Dolhai Lajos, Eger, 2004, 303 oldal.

Mintegy negyedszáz tanulmány mutatja be a Telekessy István egri püspök (1699–1715) által alapított szeminárium történetét, a szeminárium volt elöljáróit, tanárait, híressé vált növendékeit, író papjait (Tárkányi Béla, a bibliafordító Mindenszenty Gedeon költõ), híres egri teológusokat (Tóth Tihamér, Takács József, Gál Ferenc, Vanyó László), továbbá az intézmény célját, életét. Seregély István, a 80. egri püspök és 12. egri érsek köszöntõjét és Csizmadia István rektor elõszavát olvashatjuk a szép kiállítású emlékkönyv elején, amelyet azon a jubileumi ünnepségen mutattak be, amelyet november 12–14-én rendeztek a szemináriumban. Ez alkalomból – többek között – elõadást tartott Bosák Nándor, a papnevelõ volt rektora és spirituálisa, debrecen-nyíregyházi püspök az egyházmegyés papi lelkiségrõl; elõadását mostani számunk papi mellékletében közöljük.

 (SzF)