E SZÁMUNK ELÉ


A SZELLEM EURÓPÁJA FELÉ

Az uniós alkotmányozás során a keresztények – a pápa, az egyes országok fõpásztorai, keresztény szellemiségû pártok – kifejtették aggodalmaikat és reménységüket az egyesülõ Európa jövõjével kapcsolatban, és hangoztatták, hogy fel kell éleszteni Európa keresztény gyökereit, hogy elõreléphessünk az igazi egység, a szolidaritás, a szabadság és a béke eszményei felé, amely értékek kezdettõl fogva a közös Európa építésének alapjául szolgáltak. Az egység és a szolidaritás a személyek lelkében születik meg, az evangéliumi gyökerû testvériség nélkül illúzió az egység.

Június 18-án Brüsszelben az Unióhoz tartozó 25 ország állam- vagy kormányfõi aláírták az Alkotmányos Szerzõdést, amely még nem Alkotmány a szó szoros értelmében, hanem csupán a Giscard d’Estaing elnökletével egy Konvent által kidolgozott szövegtervezet, amelyet még minden tagállamnak ratifikálnia kell. (Egyes államok még népszavazásra bocsátják a szöveget.)

Az Alkotmányos Szerzõdés preambulumában most ezt olvassuk: „Európa civilizációt hordozó földrész”, minthogy lakói „folyamatosan kifejlesztettek olyan értékeket, amelyek a humanizmus alapjául szolgálnak: az emberi lények egyenlõsége, szabadság, az ész tisztelete”, és „szándékunkban áll folytatni a civilizációnak, a haladásnak és a jólétnek ezt az útját minden lakója javára, beleértve a leggyengébbeket és leginkább rászorulókat”. Európa népei, jóllehet büszkék maradnak önazonosságukra és nemzeti történelmükre, „elhatározták, hogy felülmúlják az õsi megosztottságot, és egyre szorosabb emberi egységben építik közös sorsukat. A nagy (emberi) kalandban Európa kiváltságos helyet biztosít az emberi reménységnek”: Az európai állampolgárok inspirációt merítenek Európa „kulturális, vallási, humanista örökségébõl, amely értékek mindig jelen voltak örökségében, és a társadalmi életbe kapcsolták a személy központi szerepét, sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait és a jog tiszteletét.” Némi elõrelépés történt, amikor a „lelki” örökség helyett a „vallási” szó került a szövegbe, még ha az „Európa keresztény gyökerei” kifejezés el is maradt a „laikus” szemléletû Konvent-tagok makacs ellenállása miatt.


Hazánk uniós képviseletérõl hozott döntést a június 13-i szavazás. A képviselõk pártok szerint: FIDESZ 12, MSZP 9, SZDSZ 2, MDF 1. Az Európai Parlamentben mind a huszonnégy képviselõnek a nemzeti érdeket – és Európa érdekeit – kell képviselnie. Bármint véglegesül is az Unió alkotmánya, amely szabályozza a tagállamok viszonyát, feladatmegosztását és intézményrendszerét, a cél – túl a gazdasági érdekeken – a közjó, az emberi jogok tiszteletben tartása és az uniós közösségi jogok érvényesülésének biztosítása.

„A szellem Európájáról álmodom” – írta Carlo Maria Martini bíboros, volt milánói érsek. „Egy álom segít bennünket, hogy a mainál szebb Európát gondoljunk el, és bátorít bennünket, hogy folytassuk megvalósítását.” Martini keresztény Európáról álmodik, jóllehet ezt az álmot egyesek „lázálomnak” tartják. Azokra az értékekre hivatkozik, amelyeket az elõbb már megjelöltünk, hangsúlyozva, hogy bátran és tisztánlátással újra kell gondolni a gazdaság, az állam és a polgári társadalom közötti viszonyokat, éspedig elismerve a gazdaság értékeit és korlátait, helyesen összekapcsolva a gazdasági és etikai hatékonyságot. Szükséges, hogy újradefiniálják a politika primátusát a gazdaság világméretû demokratikus kormányzása távlatában. Jóllehet meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a különbözõ fajok és kultúrák összességébõl kialakult európai kultúra és morális szellemiség gyökerei a zsidó–keresztény hagyományból merítették életnedvüket, az új „európai ház” építésében, az európai kultúra egységének megteremtésében nem egyedül a keresztény kultúrát tartjuk szem elõtt, hanem olyan pluralizmust, amely a párbeszéden és az együttmûködésen alapul, és amelyben a keresztényeknek részt kell venniük. E kötelességükrõl nem mondhatnak le.

Martini bíborossal hangsúlyoznunk kell még, hogy az Európai Unió kiszélesítésén túl a politikai felelõsöknek gondolniuk kell arra, hogy minden jóakaratú európai ember etikai kötelessége az, hogy lelki hidat építsen a népek egyesítésére, és ezzel nemcsak Európa békéjét szilárdítják meg, hanem az egész emberiség számára a reménység biztos jelét adják.

Mindebben jelentõs szerepe van és lesz a keresztény egyházaknak az új evangelizálással. Különösen is hangsúlyoznunk kell az ökumenizmust, a keresztények egységtörekvését Európában: közös tanúságtételüket Krisztus mellett, aki Európa és a világ reménye, a közös szolgálatot az igazságosabb és testvéribb világ építésében. Ezt tudatosították a stuttgarti ökumenikus találkozón. Az elhangzott beszédek közül itt Romano Prodi elõadását közöljük.

Mostani mellékletünk a hittan- és etikaoktatás témakörével foglalkozik.