EGYÜTT EURÓPÁÉRT


„A POLITIKA – GYÖKEREIT TEKINTVE
– SZERETET, SZOLGÁLAT”


Ez a talán sokak számára meglepõ kijelentés hangzott el abban a záróbeszédben, amelyet május 8-án Stuttgartban az „Együtt Európáért” nemzetközi találkozó tízezer fõs közönsége hallhatott. Az eddigi legszélesebb körû ökumenikus összefogással megvalósult rendezvény célja az volt, hogy a keresztény mozgalmak és közösségek a maguk tapasztalataival és eszközeivel hozzájáruljanak Európa egyetemes hivatásának, a népek közötti békének és egységnek a megvalósításához.

A program kezdeményezõi – amelyek között 175 különbözõ keresztény (katolikus, evangélikus, ortodox és anglikán) mozgalom és közösség1 szerepelt – a tíz új uniós tagállam csatlakozását követõen, ebben a különleges történelmi pillanatban kínálták fel tapasztalataikat az egység létrehozásáról és a testvéri megosztásra, a másik elfogadására épülõ közösségi életrõl.

A stuttgarti központi rendezvényhez 29 európai ország 151 helyszíne csatlakozott mûholdon keresztül, Magyarországról Budapest, Szeged és Nyíregyháza. Ezen a három helyszínen kb. 1500 személy követte az egész napos stuttgarti programot.

A találkozó résztvevõit külön üzenetben üdvözölték egyházi és világi személyiségek, köztük II. János Pál pápa, S. Kobia, az Egyházak Világtanácsának fõtitkára, Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, valamint Bertie Ahern, ír miniszterelnök, az Európai Unió soros elnöke. Magyarországot 110 fõs küldöttség képviselte, amely mozgalmak, egyházi és civil közösségek, önkormányzatok képviselõibõl állt össze. Tagjai voltak többek között D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, és dr. Kiss Imre, püspöki helynök a Magyar Katolikus Egyház részérõl.

* * *

Következik néhány elhangzott elõadás egy-egy részlete; Romano Prodi elõadását pedig teljes egészében közöljük.

Ulrich Parzany, német evangélikus lelkész a Krisztust vigyük Európának témáról beszélt. Elõadásának három pontjából az elsõ így hangzott:

1. Isten szélesre tárta elõttünk Európa kapuit

A totalitárius rendszerek összeomlottak. A volt önkényuralmi országokban megakadályozták, sõt megtiltották Jézus Krisztus evangéliumának terjesztését. Többé viszont már nem diktálhatnak.

De nem csak az istentelen zsarnoki rendszerek akadályozták az evangélium szabad hirdetését. Évszázadokon át az egyes országok kormányai határozták meg, hogy alattvalóiknak miben szabad és miben nem szabad hinniük. Most már ez is a múlté. Nem él többé a „Cuius regio, eius religio” elve.

Igaz, hogy Európa néhány részében még erõsen lehet érezni a társadalmi nyomást, de ennek ellenére az európai társadalmak nyitottsága olyan nagy döntési lehetõségeket kínál az egyes embernek, mint még soha ezelõtt. Az individualizmus elõretörése és az összetartó szociális kapcsolatok felbomlása súlyos problémát jelent az egyes ember számára. De nem akarjuk figyelmen kívül hagyni az elõttünk álló lehetõségeket sem, hiszen óriásiak.

A posztmodern kor kihívása, hogy az egyént sikerüljön megnyerni Jézus számára. „Az emberek tömegesen hagyták el az egyházat, de csak egyesével lehet õket visszahódítani.” (Az evangélikus egyház zsinati kinyilatkoztatása 1990-ben Lipcsében). Ez nem csak a volt szocialista országokra érvényes.

Pál apostollal együtt mi is elmondhatjuk: „Nagy és tágas kapu nyílt meg ugyanis elõttem, de sok az ellenség is.” (1Kor 16,9)

Mi a jelentõsége Jézus Krisztusnak Európa számára? Meg kell Õt ismertetnünk a világgal, hogy minden embernek lehetõsége legyen Jézus által Istennel kibékülni, és megtalálni a Jézusba vetett bizalom segítségével az élet teljességét a földi világban és az örökkévalóságban.


A Szent Egyed Közösség alapítójának, Andrea Riccardinak Európa: történelem és lélek címû elõadása (sajnos, úgy látszik, gyenge magyar fordításban) a többi elõadással együtt megtalálható az interneten (www.fokolare.hu; www.europ2004.org). Feltûnõ egyoldalúsága: Hosszan beszél a nácik zsidóirtásáról, viszont teljesen hallgat a bolsevista haláltáborokról. Lássuk az elõadás konklúzióját.

Kedves Barátaim, szeretném kiemelni két aspektusát az Evangélium ajándéka felé való nyitottságnak. Az elsõ, hogy ez az Európa nem élhet saját magának. Nem egy nagy és kényelmes sziget. Erre hívják fel a figyelmünket a bevándorlók, akik hosszú, reményteli utazás után kikötnek kontinensünk földközi-tengeri partjain: ezt mondják nekünk azok, akik megérkeztek, és nem lelték halálukat a tengerben vagy az afrikai sivatagokban. A hatalmas déli világ, Afrika mint a szegény Lázár ül a gazdag európai ajtajában, aki elégedetten lakomázik. Európának fel kell állnia asztalától, és át kell ölelnie testvérét, Lázárt, kiemelve õt sebeibõl és a kutyák közül. Európának szeretettel és felelõsségérzettel át kell lépnie saját háza küszöbét, földközi-tengeri határait.

    Mi, keresztények nem fogadhatjuk el, hogy Európa saját magának éljen. És Afrika az elsõ, akivel találkozik elindulva a világ felé; Afrika, ahol jelenleg is 12 háború folyik, ahol 30 millió HIV-fertõzött él (a világon élõ 42 millióból), az elsõ kontinens, akivel találkozik elindulva a világba. Itt él az emberiség azon részének kétharmada, amely ki van zárva a jólét minden formájából. Ennek az Afrikának a sorsa közös a miénkkel: együtt fogunk élni, vagy együtt fogunk elveszni.

    Az Evangélium ajándékának megnyitott szívünk azt akarja – és ez a második aspektus –, hogy az egyesült, a lélekbõl való Európa békérõl szóljon a világnak. A lélekbõl való Európának nincsenek határai, kötõdik mindenkihez, de különösen azokhoz, akik a háború, minden szegénység anyja miatt szenvednek. Európa üzenjen békét a világnak, de tevõleges békét, amelyet azokkal kell kiépíteni, akik gyûlölködnek, harcolnak, olyat, amely véget vet a világ 33 országában folyó háborúknak, amelyek áldozatainak 90%-a polgári személy.


Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója több elõadást is tartott; az egyiknek ez volt a témája: Az egyetemes testvériség: az egyesült Európa igénye. Ennek az elõadásnak nagyobb része következik.

Az egyetemes testvériség, ez a mélyen emberi törekvés megtalálható nagy lelki emberek gondolataiban is.

    Martin Luther King mondja: „Arról álmodom, hogy egy napon az emberek tudatára ébrednek, hogy arra lettek teremtve, hogy úgy éljenek együtt, mint a testvérek. (. . .) A testvériség (. . .) irányítja majd az üzletember lépteit, s ez lesz a vezetõk jelszava is.”

    Mahatma Gandhi azt vallja magáról: „Az én küldetésem nemcsak az, hogy az indiaiak közt megvalósuljon a testvériség. (. . .) Hanem remélem, hogy India felszabadításán keresztül az emberek testvériségéért vállalt küldetésemet teljesítem.”

    Az egyetemes testvériség megvalósítása célja volt olyan embereknek is, akiket nem vallási okok késztettek, hanem az ösztönözte õket, hogy az emberiség javára tegyenek.

    Hogy mennyire fontos a testvériség eszméje, azt mutatja egy jelentõs történelmi esemény is, mely vízválasztó volt két korszak között: a francia forradalom. Jelszava, a „szabadság, egyenlõség, testvériség” összefoglalta a modern kor politikai célkitûzéseit, bár õ maga csak egyes részleteket ragadott ki belõle. Sok államnak sikerült demokratikus kormányrendszert fölépítenie, és bizonyos értelemben a szabadságot és egyenlõséget biztosítani, a testvériséget azonban inkább csak hirdették, és nem élték.

    De az egyetemes testvériséget leginkább Jézus hangsúlyozta. Õ mondta el a megvalósításának nyitját. Kinyilatkoztatta, hogy Isten Atya, és ezzel ledöntötte az „egyformák” és a tõlük „különbözõk”, a barátok és az ellenségek között emelkedõ falakat. Feloldotta az embereket fogságban tartó kötelékeket, az alárendeltség, a szolgaság ezerféle formáját, az igazságtalan kapcsolatok béklyóit, és ezzel valódi egzisztenciális, kulturális és politikai forradalmat indított.

    A századok során sok lelki áramlat próbálta megvalósítani ezt a forradalmat. Például Assisi Szent Ferenc arról álmodott társaival, az volt a célja és merész programja, hogy igazán testvérként éljenek. Élete ugyanis a testvériség csodálatos példája, mely átöleli az emberekkel együtt az egész világmindenséget, a napfivérrel, a holddal, a csillagokkal. . .

    Az egyetemes testvériség megvalósításához Jézus eszközt is ajánlott, a szeretetet: új és mély szeretetet, mely más, mint amit általában ismerünk. Õ a mennyei szeretetet hozta a földre.

    Ez a szeretet azt kéri, hogy mindenkit szeressünk, ne csak a rokonokat és barátokat. Azt kéri, hogy szeressük a szimpatikusakat és az ellenszenveseket is, a honfitársat és az idegent, az európait és a bevándorlót, a saját egyházunkhoz tartozókat és a más felekezetûeket, a saját vallásunkból valót és más vallások követõit.

    Ma a nyugat-európai országoktól azt kéri, hogy szeressék a közép- és kelet-európai országokat – és fordítva –; az összes európai országtól pedig azt, hogy nyíljon meg más földrészek felé.

    Európának ugyanis az alapítók meglátása szerint az a hivatása, hogy testvérnépek családja legyen, de ne zárkózzon be önmagába, hanem nyíljon meg egyetemes küldetésére. Európa azért akarja saját egységét, hogy aztán hozzájáruljon az emberiség családjának egységéhez.

    És a jézusi szeretet, melyet európaiak milliói élnek meg, óriási lendületet adhatna ahhoz, hogy elõrehaladjunk ezen az úton.

    Ez a szeretet azt kéri, hogy szeressük ellenségeinket is, és bocsássunk meg nekik, ha rosszat tettek velünk. A különbözõ háborúk után, melyek vérbe borították kontinensünket, sokan lettek Európában a megbékélés és az ellenségszeretet példaképei. Néhányukat már megemlítettük ma délelõtt.

    Ha megvan bennünk ez a szeretet, amirõl most beszélek, akkor nem tehetünk különbséget, és figyelembe kell vennünk mindenkit, akivel közvetlenül vagy közvetetten találkozunk, aki mellettünk van fizikailag, de az is, akirõl beszélünk vagy beszélnek; akikért nap mint nap dolgozunk, vagy akikrõl megtudunk valamilyen hírt az újságból vagy a televízióból. . .

    Mert így szeret az Atyaisten, aki napot és esõt küld minden gyermekére, jókra és gonoszakra, igazakra és bûnösökre egyaránt (vö. Mt 5,45).

    Ennek a szeretetnek egy másik jellemzõje, hogy elsõként szeret. Az a szeretet ugyanis, amelyet Jézus hozott a földre, érdek nélküli; nem várja el, hogy a másik szeressen, sõt mindig õ a kezdeményezõ, ahogy Jézus tette, hogy az életét adta értünk, amikor még bûnösök voltunk, és nem szerettünk.

    Az Európai Unió történetének jellegzetes momentuma – a merész és prófétai kezdeményezõ lelkület jele – Franciaország részérõl, amikor 1950. május 9-én, a Schuman-nyilatkozatban azt javasolja Németországnak, hogy tegyék közösbe szén- és acéltermékeiket. Az ESZAK, a jövõben megvalósuló egyesült Európa képét elõrevetítõ „Európai Szén- és Acélközösség” nem azért jött létre, hogy gazdasági célkitûzést valósítson meg, hanem hogy legyõzze a két ország között századok óta tartó ellentétet, és lehetetlenné tegye a csatlakozó országok között a háború bármiféle formáját.

    Ilyen bátor kezdeményezésekkel indult az Európai Unió építése. Talán még soha nem volt ilyen nagy szükség a távlatokat szem elõtt tartó politikai tevékenységekre és tervekre, mint napjainkban, olyan politikára, amelyet az a szeretet inspirál, mely elsõként szeret.

    Jézus nem plátói, érzelgõs vagy szép szavakból álló szeretetet hozott, hanem konkrét szeretetet, amely tettekben nyilvánul meg. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha mindenkinek mindenévé válunk: beteggé a beteggel; örvendezõvé az örvendezõvel; aggódóvá, bizonytalanná, éhezõvé, szegénnyé a másik emberrel. Ha érezzük magunkban azt, amit a másik átél, akkor ennek következménye lesz a cselekedetünk.

    A szegénységnek hány új formáját ismeri ma Európa! Gondoljunk csak a fogyatékosok és AIDS-betegek kirekesztettségére, a prostitúcióra kényszerített nõkkel való kereskedésre, a hajléktalanokra, a leányanyákra. . . Gondoljunk azokra, akik a hedonizmus, a konzumizmus, a hatalomvágy, a materializmus hamis bálványait követik. Jézus mindegyikükben a konkrét és tevékeny szeretetünket várja! Õ úgy veszi, hogy neki tettük mindazt a jót vagy rosszat, amit másoknak teszünk. Amikor az utolsó ítéletrõl beszélt, azt mondta, hogy a jóknak és rosszaknak majd ezt ismétli: „Nekem tetted.” (vö. Mt 25,40)

    Ez a szeretet tehát kihatással van az örökkévalóságra, ahol a szerint a jó szerint kapunk jutalmat, amit a felebarátnak tettünk.

    Amikor aztán többen megélik ezt a szeretetet, akkor ez kölcsönössé válik. És ez az, amit Jézus mindennél jobban aláhúz: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 13,34.) Ez az a parancs, amit magáénak és „új”-nak mond.

    Erre a kölcsönös szeretetre nemcsak az egyének hivatottak, hanem a csoportok, mozgalmak, városok, régiók, államok. . . is. Jézus tanítványaitól ugyanis a jelenkor azt kéri, hogy alakítsák ki magukban a keresztény „társadalmi” tudatot. Soha nem tûnt még ilyen sürgetõen szükségesnek, hogy ugyanúgy szeressük a másik hazáját, mint a sajátunkat: Lengyelországot úgy, mint Magyarországot, az Egyesült Királyságot, mint Spanyolországot, a Cseh Köztársaságot, mint Szlovákiát. . .

A jézusi szeretet nélkülözhetetlen Európa számára ahhoz, hogy a „lélek Európája” is lehessen, és így „közös európai otthonná”, a nemzetek családjává váljon.


1 A legfontosabbak: Fokoláre Mozgalom, Szent Egyed Közösség, Keresztyén Ifjúsági Egyesület (YMCA), Cursillo, Evangélikus Mozgalmak és Közösségek Felelõseinek Tanácsa, Schönstatt Mozgalom, Evangélikus Karizmatikus Megújulás mozgalma.







Romano Prodi

AZ INTÉZMÉNYEK EURÓPÁJA ÉS
A KARIZMÁK EURÓPÁJA EGYÜTT DOLGOZNAK

Kedves Barátaim!

Most májusban, ebben a hónapban rendkívüli dolog történt. Európa egy nagyszabású folyamat után egyesült, ami természetesen sok idõbe és tárgyalásba került, de amely a békére való elkötelezõdésbõl született. Európa új térképét a béke alapjaival rajzolják.

Európa nem most kezdõdik, de az õt alkotó nemzeti államok érdekei miatt sokfajta háborún ment keresztül a II. világháború tragédiájáig és a holokausztig bezárólag. A totalitárius rendszerek a lágerektõl a gulágig gyakorlatilag megsemmisítették Európát. A nacionalizmus és az osztályharcok példaképei mély sebeket ütöttek. Valójában ez a végtelen fájdalom volt a gyökere annak, amiben az új Európa megszületett.

Van egy olyan szál, amely összeköti jelenlegi törekvéseinket a II. világháború és Auschwitz áldozataival csakúgy, mint a 90-es évek szrebrenyicai, továbbá Jeruzsálem és Bagdad mai áldozataival.

A koncentrációs táborok láttán kimondott „Soha többé!” lett intézményi szinten az Egyesült Európa elsõ téglája.

Ma a terrorizmus, a háborúk és a szegénység kihívásaival szemben új lépés vár ránk. Ez pedig az építkezés képessége, amely az egységes Európa politikai tárgyaként párbeszédet hoz létre a világ északi és déli országaival: Afrikával, Oroszországgal, Kínával és egész Ázsiával.

Európa egy nagy politikai tervként csak akkor maradhat fent hosszú ideig, ha egységes, erõs lélekkel bír. Önök tudják, hogyan kell ezt táplálni.

Tisztán látni a történelmet

A múlt század egyik nagy, vallásos személyisége szerint az 1951-ben létrejött Szén- és Acélközösség lelki tett is volt, amelynek jelentése: „Soha többé! – a háborúra”.  Ez nagyon bátor, de meggyõzõ értelmezés, hiszen valóban errõl beszélhetünk.

Az 1951-es szerzõdéstõl az euró 1998-as bevezetéséig komplikált és nehéz idõszakon mentünk keresztül. Sokat gúnyolódtak a pénz, a bankárok és bürokraták Európáján. Valójában az euró nem jöhetett volna létre, ha nem állna mögötte egy nagyszabású politikai terv, amely egyesítette Európát, és erõs eszközzé teszi jelenünkben, mégpedig a világbéke eszközévé.  Az euró is ennek a politikának a része, hiszen segítségével lehet megvalósítani az egyensúlyt – nem pedig hatalmat – a világ gazdaságában. Az euró is segíthet egy sokpólusú világ létrejöttében.

A másik lépés az európai alkotmány lesz. Enélkül Európa azt kockáztatja, hogy eltûnik a világ színpadáról. Az alkotmány nélkül hiányzik az alapkõ, amelyre felépíthetjük Európa épületét, hiányoznak a hatékony eszközök a gazdaság-, védelmi és külpolitikában, amelyek a szólamokat gyakorlattá változtatják.

Ez új koncepció, új feladat a nemzeti felsõbbrendûséggel szemben. Ez lehetséges, mert csupán illúzió az, hogy az egyes európai államok, bármennyire nagyok is, szerepet kapjanak a világ jövõjében. A nemzetek fölötti kormány dimenziója szükséges ahhoz, hogy a béke megvalósulhasson, és hogy versenyképesek maradjunk a gazdasági fejlõdésben, mindenki számára biztosítva a szociális jogokat, hogy be tudjuk fogadni a bevándorlókat, és el tudjuk fogadni a különbözõségeket.

Az alkotmány jelenlegi tervezete – bár még tökéletesítésre szorul – fontos válasz lehet arra az igényre, hogy megszervezzük az emberiség történelmének elsõ, nemzetek fölötti demokráciáját. Ezen túlmenõen eredeti példája annak, hogy a népek és államok törékeny egyensúlyában megvalósítható legyen a „Kisebbségek Uniója”, amelyre felépíthetjük Európa új, civil falait.

A kereszténység és Európa

Nem Európa a kereszténység eredeti bölcsõje. Ne felejtsük, hogy a kereszténység Keletrõl, de legalábbis a Közel-Keletrõl indult, és gyorsan elterjedt Észak-Afrikában, Egyiptomban, Líbiában, a mai Algériában és Tunéziában csakúgy, mint a mostani Törökország, Afganisztán, Irán és Irak területén.

245-ben, míg Európa nagy része még különbözõ pogány vallásoknak hódolt, addig a Tigris és az Eufrátesz völgyében már 24 keresztény egyház mûködött. Magyarország csak 1000 után vette fel a kereszténységet.

Ezek hallatán azonban mégsem kételkedhetünk abban, hogy a kereszténység hatalmas mértékben járult hozzá azon értékek, ideálok és remények létrehozásához, amelyek ma az európai kultúra részét alkotják. Európa történelmének nincs értelme a kereszténység történelme nélkül, annak erejével és gyengéjével együtt.

Itt érdemes megemlítenünk, hogy Európa nagy atyái meggyõzõdéses keresztények voltak, és Európa építése közben mindvégig kiálltak hitük mellett.

Ezt hangsúlyoznunk is kell. Ahhoz, hogy európai polgárok lehessünk, a hitet nem szabad zárójelbe tenni, hanem a hitvallásból kell táplálkoznia az etikai hûségnek, a kitartásnak, a bölcsességnek, a szelídségnek, a megosztásnak, a nagylelkûségnek. Merjünk nagyban gondolkodni, mert békét és igazságosságot csak ezekkel a keresztény értékekkel építhetünk.

A mai kereszténységnek arrogancia, magamutogatás és erõltetés nélkül kell kovásszá és maggá válnia, és törekednie az állandó párbeszédre zsidókkal, muzulmánokkal és a más vallásúakkal.

Ökumenikus lélekkel, a különbözõségek elfogadásával és tiszteletével a vallásos lelkület adja meg Európának azt a szellemiséget, amely nélkül kontinensünk nem létezhet.

Európa és a világ

Az egységes Európa megszületésével valami új születik a világban is. Nem véletlen, hogy ez vonatkoztatási pont Afrika számára is, modell az afrikai unió rendkívül bonyolult megtervezéséhez. Kína és a hatalmas Ázsia is különösen figyel az „európai ház” felépítésére.  Még az amerikai társadalom is egyre közelebb áll ahhoz, hogy megértse, Európa a világ stabilitásának fontos eleme lehet, hiszen ahogy megszületett, és ahogy felépül, nem tör uralkodói babérokra, csak tekintéllyel szeretne részt venni a népek nagy ünnepségén.

Itt merül föl a sokoldalúság témája. Nem iskolai kérdés ez, hanem az életé.

Ha a világot egyoldalú logika vezeti, a háborúk nem szûnni, hanem gyarapodni fognak pusztító erejükkel együtt.

Ha a nagy nemzetközi szervezeteken és az esetleg újraszervezett ENSZ-en keresztül bátran vállaljuk a sokoldalúság útját, nagyobb lesz az esély a békére és az igazságosságosságra.

Az iraki helyzet és az izraeli–palesztin tragédia is ezt erõsítik.

A szegénység óriási fala osztja meg a Föld északi és déli oldalát. Ez olyan döntõ kihívás, amelyben Európának el kell kötelezõdnie! Sõt, a jövõben egyre inkább el kell kötelezõdnie. Gyõzni kell a teljes kontinensek hatalmas területeit érintõ éhség és szomjúság elleni harcban, a nagy járványokkal szemben (AIDS, malária, tuberkulózis) és a fegyverkereskedelem ellen, amelyet a háborúk, különösen a rengeteg áldozatot követelõ közép-afrikai harcok tartanak fenn.

Nemcsak a fegyverkezésre kell költeni, hanem az igazságtalanság megszüntetésére is.

Ezek nem csak a ma, hanem a holnap kihívásai is, amelyeket részben ránk bíztak, hogy választ keressünk rájuk.

Egy új politika

Hadd szóljak néhány szót a politikáról is.

Európa atyáinak óriási ambíciója volt, hogy ne a személyes szintû, hanem a közösség és a béke Európája valósuljon meg.

Elsõ helyre nem saját érdekeiket és személyes sikerüket helyezték. Ennél sokkal többet tettek: gondolkoztak, és nagy-nagy türelemmel és kitartással, a helyes irányt nem szem elõl tévesztve, elkezdték kialakítani a béke Európáját.

Gondolkodásmódjukkal és tetteikkel mindannyiunkat szembesítettek a politika módszereinek problematikájával. Ez azt jelenti, hogy a világra kell emelni tekintetünket, nem a saját, behatárolt területünkre. Továbbá azt is jelenti, hogy hazugsággal, cinizmussal és képmutatással (még ha ez látszólag fel is mutat valamilyen eredményt) elõbb-utóbb mindenki vereséget szenved. Aki kitart az igazságosság, a béke és az igazság mellett, az, ha áldozatok árán is, de gyõzni fog.

Ez után a rövid eszmefuttatás után tehát, melyek lehetnek a jelenkor politikai céljai ezekben a nehéz idõszakokban?

1. Megérteni a társadalmat úgy, hogy a legszegényebbektõl és a leggyengébbektõl indulunk ki. Meghallgatni és megérteni a társadalmat. Lényeges ellentmondások vannak Európán belül, hatalmas ellentmondások Európa és a világ déli része között.

Nem gondolkodhatunk Európa jövõjérõl a Föld déli féltekéjének jövõje nélkül. Ha ez utóbbi terület országai a pusztulás felé sodródnak, az Európát is fájdalmasan fogja érinteni. Olyan, távolra tekintõ politikára van szükség, amely szembeszáll a szegénységgel, és olyan kapcsolatokat hoz létre, amelyek által megvalósul ezen országok gazdasági és polgári fejlõdése. Az Európai Unió példája különösen értékes lehet Afrika számára, hiszen megmutatja, hogy létezhetnek nemzeti határokon túlmutató kapcsolatok.

2. Mások jogainak elismerése

Európa jövõjéhez elengedhetetlen, hogy elismerjük az igazságtalanságot elszenvedõ népek jogait, ami azt jelenti, hogy befogadjuk õket, változtatunk viselkedésünkön, és új politikát alakítunk ki.

3. A kibékülés

Háborús idõkben, amikor a csata már vesztésre áll, paradox módon felerõsödnek a halk szavak. Azon országok jövõje, amelyek megélték a háborút, a kibékülésben lakozik. Ebben a szelíd szóban, amely a legnagyobb erõt hordozza magában.

4. Legyõzni a félelmet

Ebben az idõszakban, amikor a terrorizmus a félelmen keresztül akarja túszul ejteni az embereket, muszáj összetörni a terrorizmus embertelen mechanizmusait. A terrorizmusra adandó válasz nem lehet a háború, hiszen az csak felerõsíti azt. A megoldás a demokrácia; ennek intézményes szilárdsága kiirtja a gyûlölet melegágyát, saját eszközei által képes megelõzni az elkeseredett terrorakciókat, megoldani az azokat tápláló konfliktusokat. Mindez elvárja az egyes ember elkötelezettségét, hogy ne hagyjuk a félelem mechanizmusát eluralkodni.

A kereszténység arra tanít minket, hogy a félelem ellentéte a hit. Tudom, hogy könnyebb ezt kijelenteni, mint átültetni a gyakorlatba, de azt is tudom, hogy ez a keresztények feladata.

A nagy európai egyesülés pillanatában a keresztények hivatása az, hogy továbbvigyék intelligenciájukat, elkötelezettségüket, kreativitásukat, hogy Európa ne úgy növekedjen, mint egy erõdítmény, hanem mint egy lélekkel bíró politikai egység, amely identitásának és elhivatottságának a békét és az igazságot tartja.

Ennek a léleknek Önök is fontos részei: mi az intézményekben munkálkodva, Önök átélve a karizmákból születõ sokoldalú válaszokat, együtt alkotjuk Európát, és dolgozunk tökéletesítésén.

Nagyon szépnek találom, hogy gondolataimat pont akkor mondhattam el, amikor tíz új állam csatlakozott az Unióhoz.

Üdvözletemet és ölelésemet küldöm az Észtországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Magyarországon, Máltán és Cipruson élõ barátainknak.

Önök abba az Unióba lépnek be, amelyben senki sem tarthatja magát magasabb vagy alacsonyabb rendûnek a többinél, hiszen ez a kisebbségek uniója.

A tény, hogy most itt vannak velünk – és annyi más városban, melyekkel mûholdas kapcsolatban állunk –, kézzelfogható módon fejezi ki közös örökségünket és képességünket a jövõ együttes építésére.

Üdvözletemet és jókívánságomat küldöm minden jelenlevõnek: itt képviselteti magát Európa az Atlanti-óceántól az Urálig, jól látható egységben a világ színpadán, nem csupán az intézmény, de a kulturális egység szintjén is.

Európa két tüdõvel lélegzik, de egyetlen szívvel él.

Köszönöm.


Új Ember


Katolikus hetilap

Elõfizetés: 1 példány, magazinnal együtt 1 évre: 9600 Ft

http://www.ujember.hu

Könyveink és a hetilap megrendelhetõk:

1053 Bp., Kossuth Lajos u. 1.
1364 Bp., Pf. 111.
Tel.: 317 3933/123, fax: 317 3471
e-mail: ujember@drotposta.hu


AZ EURÓPAI LOBOGÓ 12 CSILLAGA

Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója három katolikus politikus: a német Adenauer, a francia Schuman és az olasz De Gasperi.

De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lobogó eszméje – 12 arany csillag kék alapon – szintén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitõl ered, akit a Szeplõtelen Szûz 12 csillagú koronája ihletett. A történet a következõ.

A második világháború alatt, amikor a nácik deportálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tér át. Túlélte a háborút, megmenekült, és katolikus keresztségben részesült. – 1949. május 5-én Londonban megalapították az Európa Tanácsot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelõsének. Hat évvel késõbb az Európa Tanácshoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasolták, hogy egy keresztet tûzzenek földrészünk lobogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elõ ötletével, aki látva egy Mária-szobrot – a Szeplõtelen szobrát a 12 csillagú koronával – azt gondolta: a kék alapú (a kék eget jelképezõ) lobogóra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az ötletével felkereste az Európa Tanács akkori fõtitkárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elõadta javaslatát, amit aztán elfogadtak.

Ismeretes, hogy a Szeplõtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tûnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de átvitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt is és az Apokalipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. – A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hallani Európa keresztény gyökereirõl, talán nem sejtik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsidó–keresztény jelképekre utal.