Kedves olvasóinknak
a Kisded Jézus örömét és áldását kívánjuk!

„Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: »Ma született nektek az Üdvözítõ, az Úr Krisztus, Dávid városában.«” (Lk 2,11)

Mindig örülünk, ha új élet születik, és az élet kibontakozik. Karácsonykor az Élet születését ünnepeljük. Mert Jézus, az Üdvözítõ, az örök élet forrása és ígérete a Benne hívõknek.

Napjainkban sok hamis próféta lép fel a boldogság ígéretével; régi (keleti) és újabb vallásalapítók, guruk tanítása terjed, szaporodnak a vallási szekták. Számunkra egyetlen üdvözítõ van: Jézus Krisztus, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

Amikor ezt megvalljuk az ateizmus és a vallási pluralizmus korában – tehát a Názáreti Jézust az egyetemes Üdvözítõnek hisszük –, nem szabad felednünk a II. vatikáni zsinat tanítását (Lumen gentium 16, Gaudium et spes 22, Nostra aetate 2) a nem keresztények, sõt nem hívõk üdvösségérõl, a nem keresztény vallásokban fellelhetõ igazságtöredékekrõl. A zsinati tanítás gyakorlati kifejezése volt 1986 októberében Assisiben a vallások imatalálkozója.

* * *

Ez év õsze II. János Pál pápai szolgálatának ezüstjubileuma jegyében telt. Látva a szentatya sûrû programját, és azt a lelki erõt, amely beteg és egyre gyengülõ testén gyõzött, az Apostol szavai jutottak eszünkbe: A lelki erõ a testi erõtlenségben diadalmaskodik, nyilatkozik meg a legteljesebben. Amikor a pápa századikon is felüli apostoli útjára készült, az újságírók azt figyelték, hogy vajon teljesíteni tudja-e az egészséges idõs embert is próbára tevõ programot. Az egyik olasz napilap újságírója nem kis humorral megjegyezte: „Az utazások nem törik meg a pápát, de kimerítik az újságírókat!”

Még csak felsorolni is hosszú II. János Pál õszi tevékenységének fontosabb mozzanatait:

– szeptember 11–15: harmadik apostoli útja Szlovákiában;
– október 16: Wojty³a pápa megválasztásának 25. évfordulója; délelõtt a Nervi-csarnokban a Pastores gregis kezdetû, szinódus utáni dokumentum aláírása a bíborosi kollégium és az öt világrészt képviselõ püspökök jelenlétében; este ünnepélyes hálaadó szentmise a Szent Péter téren;
– október 17-én ünnepi hangverseny a 83 éves pápa tiszteletére a Nervi-csarnokban; (Beethoven Kilencedik szimfóniája és Bruckner Ecce Sacerdos Magnusa);
– október 18-án a Rómába összegyûlt bíborosok ünnepi akadémiával emlékeznek meg a pápa ezüstjubileumáról;
– október 19: Kalkuttai Teréz anya boldoggá avatása a Szent Péter téren bemutatott szentmise keretében mintegy 200 000 hívõ jelenlétében;
– október 21-én bíborosokat kreáló konzisztórium;
– október 22: a bíborosi gyûrû és birétum átadása ünnepélyes szentmise keretében.

Most a szentatya ezüstjubileuma alkalmával – õvele együtt – hálát adunk Istennek negyedszázados szolgálatáért. Számtalan egyházi és polgári vezetõ emlékezett meg az évfordulóról, és köszöntötte a pápát, kiemelve érdemeit: többek között az emberi jogok, az igazságosság és a béke érdekében kifejtett erõfeszítéseit, a harmadik világ, a szegény Dél érdekében tett lépéseit, általában nagy szociális körleveleiben kifejtett eszméit és mindazt, amit több mint száz apostoli útja során az evangélium hirdetésével, a hívõk megerõsítésével teljesített. Kontesztálók és ünneprontók mindig voltak. A Kathpress október 17-i száma hírt ad Hans Küng erõs pápaellenes kritikájáról, amely még nem katolikus körökben is megdöbbenést keltett. Egy héttel korábban ugyanez a lap idézi Franz König bíboros nyilatkozatát: II. János Pál pápa nagy vonalakban követte a II. vatikáni zsinat iránymutatását. Kétségtelen, hogy a 98 éves osztrák fõpásztor állította fel a kiegyensúlyozott mérleget II. János Pál pápa negyedszázados szolgálatáról, akit csupán két pápa, IX. Pius és XIII. Leó „elõzött meg” a pápai szolgálat hosszúságában.

Mint 25 évvel ezelõtt, II. János Pál ma is ezt kiáltja a világ népei, különösen is a keresztények felé: „Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus elõtt!”         * * *

Nagy örömmel hallottuk szeptember 28-án, vasárnap délben az olasz televízión keresztül, hogy II. János Pál pápa az október 21-re meghirdetett konzisztóriumon bíborossá kreálja a magyar prímást is. A szentatya az úrangyala elõtt mondott beszédében felsorolta az újonnan kinevezett 30 bíboros – köztük Erdõ Péter esztergom-budapesti érsek – nevét. A harmincegyedik bíboros nevét „in pectore”, szívében õrzi.

Erdõ Péter maga vázolta életútját és papi hivatásának történetét abban a szép (fényképekkel illusztrált) interjúkötetben, amely pár hónapja jelent meg a Válasz Kiadónál: Csak a kegyelem. Bartha Szabó József és Jezsó Ákos beszélgetése Erdõ Péterrel az egyházról, hazánkról, a családról és a társadalomról. (A kötetet könyvszemlénkben ismertetjük.) Jelenits István az Elõszóban ezeket írja az alig ötvenévesen esztergom-budapesti érsekké, prímássá kinevezett fõpapról: „A kérdezõk a kötet nagyobbik felében nem múltját tudakolják, hanem a jelen s a jövõ kérdéseivel szembesítik az új fõpásztort. Ezekrõl is hitelesen nyilatkozik. Tanár létére sem válik pedánssá, nem katedráról beszél. (. . .) Sohasem kész, elõre gyártott válaszokat mond, töprengéseibe avat be, ugyanakkor sohasem tesz úgy, mintha valami nullapontról kellene startolnia: az egyházjog elvei, a II. vatikáni zsinat tanítása, a pápák egy-egy emlékezetes mondata szokatlan fényben jelennek meg szavaiban. Az olvasó igazi párbeszédnek lesz itt részesévé. (. . .)

»Csak a kegyelem.« Az olvasó elõtt megnyíló kötet Erdõ Péter püspöki jelmondatából való: »Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem«. . .”

Erdõ Péter Bíboros Urat nagy tisztelettel és szeretettel köszönti a Távlatok szerkesztõsége. Isten áldását kérjük felelõs fõpásztori szolgálatára. Hálával gondolunk arra, hogy az elmúlt években többször kitüntette lapunkat írásaival: elõadásaival, tanulmányaival. Még bíborosi kinevezése elõtt felajánlotta a Távlatoknak tavaszi bécsi elõadását az evangelizáció jövõjérõl. Itt közöljük köszönettel. De elõtte még pár adatot említünk a bíborosi kollégiumról.

* * *

A bíborosi kollégium az október 21-i konzisztórium után

A harminc új bíborossal (az in pectore kinevezettet nem számoljuk e statisztikában) összesen 194 bíborosa van az egyháznak.

Az új bíborosok között heten a Római Kúria érseki rangban dolgozó munkatársai: Jean-Louis Tauran, Renato Raffaele Martino, Francesco Marchisano, Julián Herranz, Javier Lozano Barragán, Stephen Fumio Hamao és Attilio Nicora.

Az egyházmegyék élén álló fõpapok közül bíborosi címet kapott Angelo Scola velencei pátriárka, Ennio Antonelli firenzei és Tarcisio Bertone genovai, Bernard Panafieu marseille-i, Philippe Barbarin lyoni, Keith Michael Patrick O’Brien edinburgh-i (Skócia), Carlos Amigo Vallejo sevillai, Josip Bozaniæ zágrábi, Anthony Olubunmi Okogie lagosi (Nigéria), Gabriel Zubeir Wako kartúmi (Szudán), Peter Kodwo Appiah Turkson Cape Coast-i (Ghána), Justin Francis Rigali philadelphiai (USA), Marc Ouellet québeci (Kanada), Eusébio Oscar Scheid Rio de Janeiró-i, Rodolfo Quezada Toruno guatemalavárosi, Telesphore Placidus Toppo ranchi (India), Jean-Baptiste Pham Minh Ho-Si-Minh-városi, George Pell sydneyi érsek.

Az új bíborosok közül négyen különösen nagy érdemeket szereztek az egyház iránti elkötelezett szolgálatuk során: Georges Marie Martin Cottier svájci domonkos, a Pápai Ház teológusa, Gustaaf Joos kanonok, a genti egyházmegyébõl (Belgium), Tomáš Špidlík cseh jezsuita, Stanis³aw Nagy, a Jézus Szent Szívének Papjai kongregáció tagja Lengyelországból.

Végül a szentatya közölte, hogy „egy másik, nagy érdemû fõpásztort bíborossá neveztem ki, in pectore, szívemben õrizve meg a nevét”.

Az új bíborosok közül 26-an nem töltötték be 80. életévüket, tehát pillanatnyilag részt vehetnek egy esetleges konklávén. Jelenleg összesen 135-en pápaválasztók, 59-en pedig már túl vannak 80. életévükön. Az új bíborosok 30 országot képviselnek; közülük 18 európai (6 olasz). Az összes bíboros 68 országot képvisel. Az új kinevezésekkel az európaiak alkotják újra a kollégium 50 százalékát.

Erdõ Péter prímás az Új Ember által közölt gyorsinterjúban mondotta: „A bíborosi kollégium a pápát a világegyház kormányzásában segítõ legrangosabb testület. Ennek a segítségnek többféle formája lehet. Testületileg a konzisztóriumok keretében tanácsaival siet a Szentatya segítségére. Az egyház központi apparátusában is tevékenykednek bíborosok, valamint az egyes részegyházak élén. A bíborosok különleges hivatása, hogy a helyi és az egyetemes egyház közötti kapcsolatok megbonthatatlanságán õrködjenek.”

* * *

A „Vallás – új vallások – szekták” témakörnek már egy külön számot szentelt a Távlatok (1998/4). Most, hogy a Szentszék (a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa) dokumentumot tett közzé a „New Age”-rõl (Jézus Krisztus az élõ víz hordozója, SZIT Bp. 2003), visszatérünk az egyre terjedõ „mozgalomra” (szellemi irányzatra). P. Benkõ Antal pszichológus, aki az említett számban a millenarista szektákról írva már foglalkozott a New Age-dzsel, most alaposabban elemzi annak gyökereit, jelentését. Ugyancsak az említett számban P. Szabó könyvismertetése (Thomas Broch könyve a New Age hamis Teilhard-értelmezésérõl) össszefoglalja és bírálja a (szinkretista, összetett) „mozgalmat”. Th. Broch érdeme, hogy világosan elkülönítette Teilhard de Chardin eszmevilágát a New Age zavaros, szétfolyó, panteista ízû, ezoterikus irányzatától. Ugyanakkor rá kell világítani arra, amit a vatikáni dokumentum bevezetõjében kiemel: „sok keresõ kortársunk valódi, Isten iránti szomjúságról tanúskodik. Ahogy II. János Pál pápa mondta az egyesült államokbeli püspökök egy csoportjának: »A lelkipásztoroknak õszintén szembe kell nézniük a kérdéssel, hogy vajon elegendõ figyelmet szenteltek-e annak a szomjúságnak, mely az emberi szívben áhítozik az élõ víz után, amelyet egyedül Krisztus, a mi Megváltónk nyújthat« (vö. Jn 4,7–13)?”