KULTÚRA
Nagy László
LÁTOGATÓBAN NAGY TAMÁS ÉPÍTÉSZNÉL
Nagy Tamás Ybl-díjas építész társaival együtt képviselte hazánkat a legutóbbi Velencei Építészeti Biennálén. Jellegzetes épületeivel, köztük a dunaújvárosi, a balatonboglári, a sopronnémeti evangélikus templommal, az aszódi gimnázium épületegyüttesével a kortárs építészet meghatározó alkotásait hozta létre. Hozzá látogattunk el, hogy életérõl, munkájáról kérdezzük.
Nagy László: Az ember életét nagymértékben meghatározza az a környezet, amelyben felnõ. Mi volt a jellemzõje gyermekkorodnak?
Nagy Tamás: 1951-ben Csornán születtem, akkor még Potyondon éltünk, ahol édesapám korábban kántortanító volt. Édesanyámmal együtt látták el gyakorlatilag a falu lelki és szellemi gondozását. Harmadik fiúként születtem ebbe a családba, ahol a szegénység ellenére nagy boldogságban éltünk. Ezt azért mondom, mert a mai emberek többsége úgy gondolja, hogy a boldogság a gazdagsággal egyenes arányban áll; én úgy gondolom, és a mi életünk is azt bizonyította, hogy ez nem így van. Azután Kapuvárra költöztünk, és ott éltünk egészen az 56-os forradalomig, amikor is édesapám tevékeny részese lett a forradalmi megmozdulásoknak, úgyhogy õt keményen meghurcolták ezért, és el kellett költöznünk Kapuvárról. Csornára kerültünk, ahol aztán az elemi iskolát végeztem.
Az, hogy építész lettem, tulajdonképpen erre az idõre vezethetõ vissza. Ugyanis tizenéves koromban szinte mániákusan autókarosszéria-tervezõ szerettem volna lenni. Kértem is prospektusokat nagyon sok külföldi autóscégtõl. Egy véletlen folytán azonban Olaszországból levelemre válaszként építészeti újságokat küldtek. Akkor döbbentem rá, hogy létezik egy olyan fantasztikus világ, amelyet építészetnek hívnak.
Egyenes út vezetett a gyõri építõipari technikumig, majd onnan a Mûegyetemre.
N. L.: Említetted, hogy édesapád kántortanító volt. Az evangélikus egyházhoz való kötõdésed meghatározta azután késõbbi életedet is?
N. T.: Már csaknem 15-16 éve dolgoztam mint építész, amikor felkértek a rákospalotai lelkészlakás tervezésére. Tulajdonképpen ettõl a tervezési feladattól kezdve vagyok folyamatosan kapcsolatban az evangélikus egyházzal mint megbízóval. A dunaújvárosi templom tervezése következett, amely egy országos pályázat megnyerésével került hozzám, és azután a sopronnémeti templom, az aszódi evangélikus gimnázium és a balatonboglári evangélikus templom.
N. L.: A sopronnémeti evangélikus templom egészen közel van Potyondhoz, ahol felnõttél. A tervezésben jelentett-e ez érzelmi többletet a számodra?
N. T.: Különös történet ez, hiszen amikor visszajöttünk Amerikából, két olyan feladatot kaptam, amely szüleimhez vezetett vissza. Az egyik a sopronnémeti templomocska volt, a másik pedig az aszódi gimnázium. Az egyik, ahogyan említetted, abban a faluban épült föl, amelytõl szülõfalum három kilométerre fekszik, az aszódi gimnázium pedig azért volt nagyon érdekes és fontos feladat a számomra, mert édesanyám oda járt a háború alatt, 1940-tõl 1942-ig. Mindkét tervezési feladatot úgy éltem meg, mint a sorsnak egy különös ajándékát. Rajtuk keresztül valahogyan újra egész közeli kapcsolatba kerültem a múltunkkal.
N. L.: Van valamilyen építészeti különlegessége ennek a templomnak?
N. T.: Családi házak közé kellett elhelyeznem a templom épületét. A telek tehát nem kimondottan templom építésére volt szánva. Volt ugyan egy százéves harangtorony a telek utca felé esõ sarkában, amely kijelölte az építés irányát. A feladat nehézsége és szépsége is az volt, hogy ilyen szorított helyzetben kellett egy olyan templomot terveznem, amely fakupolás, és zárt belsõ terének a dinamikáját a fényhatással sikerült elérni. Két ablaksoron át jutott a fény a templomtérbe. Az egyik oldalon, a kert felõl egy alacsonyabban fekvõ ablaksoron át, a másik oldalon, ahol a szomszéd ház elég közel volt, egy felsõ ablaksor segítségével értük el a tér érdekes dinamikáját.
N. L.: Nagy szerepe van a fényhatásoknak a balatonboglári templomban is.
N. T.: Igen érdekes dolog a templomtervezés. Hiszen a feladat ugyanaz, de a választ mindig azon a konkrét helyszínen kell megkeresni. Balatonbogláron teljesen más szituáció várt, mint Sopronnémetiben. A Balaton partján meghatározó volt számomra az a gyönyörû természeti környezet, ahol a templomot el kellett helyezni. Két gondolat volt bennem. Az egyik, hogy minél kevésbé zavarjuk meg a meglévõ környezetet a templom épületével, a másik, hogy a templomban ülve minél többet fogadjunk be ebbõl a környezetbõl. Innen született meg az az ötlet, hogy magát a templomteret, amennyire csak lehet, nyomjuk be a domb oldalába. A templom falai fölé, közvetlenül a kupola alá egy olyan ablaksort építettünk, melyen keresztül a gyülekezet a fák koronáját látja, ami különleges színvilágot hoz be a templomba, méltó környezetet adva az évszakok váltakozásával is a liturgikus térnek. Fontos emellett az is, hogy a templom üzenjen a világnak, ilyen módon egyfajta világítótoronyként is szolgáljon. A Balaton közelsége, azt gondolom, különben is lehetõséget ad egy ilyenfajta asszociációra.
N. L.: Két kiemelkedõ munkád a dunaújvárosi evangélikus templomnak és az aszódi evangélikus gimnáziumnak a tervezése. Kérlek, szólj errõl a két épületrõl.
N. T.: Dunaújváros különleges helyet foglal el a munkáim között. Különleges, mert az elsõ templomtervezési megbízásom volt ez, és különleges azért is, mert Dunaújváros hosszú évtizedekig kommunista városnak volt elképzelve, ahol nem sok helyet hagytak a vallási életnek, templom tervezése pedig fel sem merülhetett. A rendszerváltás után azonban egyszerre négy egyház is elkezdett templomot építeni, és egy pályázat eredményeként az evangélikus templomot én tervezhettem.
Mindenképpen szimbolikus jelentést szerettem volna adni a templomnak. Ezt – a hitélet újjászületését is szimbolizáló – tojásformában leltem meg. Így az egész épületegyüttes, a templom, a parókia, a gyermekház tojásformában lett összefogva, melynek a csírája, mintegy az újjászületés lehetõségét is mutatva, a kerek gyermekház. Ugyanakkor erõsen rímel az erdélyi erõdtemplomokra is, hiszen körbekerített térbõl lehet bejutni a templomba.
N. L.: A dunaújvárosi templom mellett szintén nagyon impozáns épületegyüttes az aszódi evangélikus gimnázium.
N. T.: Úgy gondolom, hogy a templom mellett az iskola a másik olyan intézmény, amelyre leginkább szükségünk van. Nem tudok fontosabb feladatot elképzelni, mint az ifjúság normális nevelését. Amikor egyházi iskolát tervezünk, a funkcionális követelményeken túl hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a gyerekek lelki épülését is elõsegítse az épület. Az aszódi evangélikus gimnázium tervezésénél éppen ezért szerettem volna, ha az épületbõl belsõ rend sugárzik. Ennek elsõdleges eszköze a téralakítás volt, amelynek az a fõ jellemzõje, hogy egy belsõ udvar köré terveztem az épületegyüttes különféle elemeit. Fontos, hogy a belépõ mindig tudja, hogy a térben hogyan helyezkedik el. Ugyanakkor fontos a részletek kialakítása is. Olyan téglaburkolatot kapott például az összes közlekedõ tér, ahol az egész a könyvespolc mintájára lett kialakítva. Sok más részletet is említhetnék, melyek mind azt szolgálják, hogy az épület egyfajta rendet sugározzon. A világos osztálytermek is a jobb hangulatú tanítást segítik.
Nemrég készült el a tornacsarnok. Amikor a kollégium épülete elkészül, akkor válik teljessé az épületegyüttes.
N. L.: Életednek nagyon fontos állomása volt a Velencei Biennálé.
N. T.: Nagy megtiszteltetés volt ez, de külön is érdekes az, hogy egy olyan csapattal vehettünk részt, akik tulajdonképpen nem a ma divatos trendeket képviselik. Ferencz Istvánnal és Turányi Gáborral olyan anyagot állítottunk ki, amely nagyon erõs hitvallás arról, hogy miként lehet egy szerény anyagi lehetõségekkel rendelkezõ országban hiteles építészetet létrehozni. Arról van ugyanis szó, hogy ma a világban a fejlett és a fejletlen országokra egyaránt jellemzõ egy olyan technicista építészet, amely tulajdonképpen csak a leggazdagabb országoknak áll jól, ugyanis ott alkalmazhatnak olyan technikai megoldásokat, amelyek nálunk megoldhatatlan anyagi terhet jelentenének. Furcsa módon a szegény országok is ezt a fajta építészetet próbálják mégis mûvelni. Én úgy gondolom, hogy az olyan közepesen fejlett országban, mint hazánk, ez nem adekvát viselkedés; tehát hogy amit mi csinálunk kõvel, fával, téglával, úgy érzem, közelebb áll ahhoz a környezethez, ahhoz a kulturális hagyományhoz, amely számunkra megadatott.
Az elmúlt tíz év különleges idõszak volt Magyarországon. Olyan lendületet vett a templomépítés, amely korábban nem volt tapasztalható. Ez most lelassult. Azonban az elmúlt tíz évben olyan helyeken is épültek templomok, ahol addig ez elképzelhetetlen volt. Ezt szerettük volna mi is Velencében bemutatni. Nemcsak én, hanem Ferencz István kollégám is egy nagy egyházi épületegyüttest mutatott be, a miskolci jezsuita gimnáziumot és templomot. Érdekes volt számunkra, hogy a biennálé kiállítói között alig jelentek meg templomtervezõk. Ezt sajnálatosnak tartjuk, ugyanakkor büszkék lehettünk arra, hogy milyen szép számban tudtunk mi magyarok egyházi épületeket bemutatni.
N. L.: Mik a közeljövõ tervei, min dolgozol most?
N. T.: Hála Istennek most is van egyházi megbízásunk. Tatabányára nyertünk el nemrég egy templomépítési pályázatot. Evangélikus templomot tervezünk szokatlan, lakótelepi környezetbe. Ugyanakkor Gödöllõre is tervezünk egy katolikus templomot.
N. L.: Kérlek, hogy szóljál a családodról is, akik meghatározzák mindennapjaidat.
N. T.: Feleségem képzõmûvész, lányom is az Iparmûvészeti Egyetemre jár keramikus szakra, fiam a Filmmûvészeti Egyetemre jár, rendezõ szeretne lenni. Úgyhogy már jól látszik az, hogy az õ életpályájuk sem lesz nyugodt, de ha egyszer ilyen ajándékot kaptak az Úristentõl, akkor azzal gazdálkodni kell.
N. L.: Egy templomot tervezõ építésznek állandóan választ kell adnia a hit kérdéseire is, és szinte párbeszédet folytat Istennel.
N. T.: Meg kell küzdeni azért, hogy egy templom jól sikerüljön, amit én természetesnek gondolok. Pilinszky írt errõl nagyon szépen, hogy noha tudjuk, hogy semmi sem múlik rajtunk, mégis minden erõfeszítésünkkel úgy kell dolgoznunk, mintha csak rajtunk múlna a dolog. Valóban így van ez. Bármennyire is tudjuk, hogy kegyelembõl élünk, de valójában igen sokat kell dolgozni azért, hogy valami úgy szülessen meg, hogy magasztosan ellássa azt a feladatot, amire meg vagyunk híva.
Bodnár Dániel: Erzsébet, a szeretet szolgálóleánya. Történelmi regény Árpád-házi Szent Erzsébetrõl, Szent István Társulat, Budapest, 2001. 190 o. A szerzõ újabb regénye arról az egyetlen szentünkrõl szól, akit magyarországi Szent Erzsébetként tisztel a keresztény világ. A kötet hûséges és következetesen ragaszkodó a történelmi dokumentumokban foglaltakhoz. Terjedelménél fogva a kisregény kategóriájába sorolható. Nyelvezete egyszerû, a mû szerkezete logikus vezetésû. Hangvétele balladai, amennyiben nem törekszik a királyi leány rövid életének részletes és mindenre kiterjedõ leírására, hanem inkább egy-egy részletet emel ki, s rajzolja, formálja meg. Bodnár Dániel könyvének a lapjain Erzsébet hiteles alakja elevenedik meg, egyaránt megmutatva életének szépségét és szenvedéseit. Olyan hõsnõvel találkozik az olvasó, akinek a közbenjárásáért méltán könyörögnek sokan ma is. (Gy. M.)
EMLÉKEZÉS DEÁK FERENC
SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁRA
Deák Ferenc, „a haza bölcse” 1803. október 17-én született a Zala megyei Söjtörön, és 1876. január 29-én halt meg Budapesten. Ismeretes, hogy az 1867-es kiegyezést létrehozó tárgyalások sikerében döntõ szerepet játszott. Idézünk Szekfü Gyula jellemzésébõl: „A rendõruralom korában így sûrûsödött össze Deák Ferenc nézete e pár szóban: »Az én imádságom rövid, csak három szóból áll: éljen a haza.« Deáknak köszönhetõ, hogy a magyarság egésze kitartott a 48-as jogfolytonosság mellett, s nem hallgatott sem az ókonzervatívok álrealisztikus, sem pedig az emigránsok ábrándos ígéreteire. Deák latinos formájú gyökeres magyarsága, mindig élénk igazságérzete és józan realista pillantása nagy hatással volt nemcsak a politikusokra [. . .] hanem az írók egy körére is, mely lassankint körötte csoportosult, s mely a kiegyezés elõidejében a klaszikus népi-nemzeti magyarságot fejlesztette ki. [. . .] Klasszikusnak nevezhetõ magyar irodalmunk nem egy vonását, így szelíd realizmusát, az abszolutizmus korabeli Deák Ferenctõl vette át .” (Hóman–Szekfü: Magyar történet, V., 451.)
A következõ, Deák kézírásával írt, kiadatlan levél Kanadából jutott el hozzánk. Az ifjúnak megfogalmazott intelmek fényt vetnek Deák erkölcsi szemléletére.
Ifju Horváth Mukinak
emlékül
Deák Ferencz 1840.
Vedd emlékûl a könyvet Atyádnak barátjától a ki barátod néked is, vedd emlékûl a sorokat, miket az élet könyvébõl merítve szeretet nyújt neked, és õrizd meg kebledben azoknak tartalmát.
Fejlõdni kezd már ifjúságod virágszakasza s most veted meg erkölcsi jövendõdnek alapját. Te még nem ismered az életnek komoly gondjait, szülõidnek gyengéd szeretete ápolva, intve, oktatva vezérli minden lépteidet, s elsimítja pályádnak gyöngyeit. Te még minden erõdet, gondodat és idõdet szíved s lelked kifejlõdésére fordíthatod, nem gátol abban semmi, csak akaratod erõs s tiszta legyen, nem kell semmi más nehézséggel küzdened, mint amit önmagad hanyagsága vagy könyelmûsége gördíthetnek elõdbe. Igyekezzél legyõzni ezeket is, használd erõteljes ifjuságod minden óráját, hogy a munka és szorgalom által erõs tehetségeid nevekedjenek, s ha majd egykor az élet komoly pályáján ön erõdre szorulva küzdened kell a sorsnak változékony szeszélyeivel, a kedvezõ szerencsének gyakran szédítõ mámorában s a balsorsnak gyakran leverõ csapásai között csüggedést nem ismerve ingadozás nélkül járhass a kötelességnek és erkölcsnek ösvényén.
Szüleid a legbúzgóbb szeretetnek boldogító érzelmeivel csûgnek rajtad, s te vagy egyik tárgya szép reménnyeiknek, – Ne engedd, hogy ezen érzelmek közé egykor keserûség vegyüljön, ne engedd, hogy ezen szép remények elenyészenek. – A szülék áldását nem azon szavak teszik, miket azok gyermekeik boldogságáért naponként elmondanak, mert hiszen ezt hálátlan gyermekeik felett is elmondatja velök a szeretet, hanem azon örömkönnyek, miket a gyermeknek jó erkölcsi szorgalma fakasztanak a szülék szemeibõl. A szülék átkát szinte nem szavak teszik, hanem fájdalomnak azon keserû könnyei, melyeket a gyermeknek erkölcstelensége okozott. – Féljed ezen átkot, s igyekezzél szüleidnek örömkönnyekben kifakadó áldását megnyerni, – Neveld, és erõsítsd kebledben a fiúi szeretetnek tisztelettel párosult érzelmeit, tanuld meg, hogy arról soha semmi okért semmi körülmények között s még az indulatnak fellobbanó hevében sem szabad meg felejtkezned. –
Két hatalmas érzést okozott szivedbe a természet és ezen két érzés igazság és szeretet. Ezek legyenek vezércsillagaid az életnek pályáján, s ha ezeket követed, érjen bárminõ sors, erkölcsileg süllyedni soha nem fogsz. – Légy igazságos mindenkor és mindenek eránt, a magad hibáiról szigorúan, de mások hiányairól kiméllõ szeretettel itélj. – A szeretet részvételét meg ne vond embertársaidtól soha, mert a ki másnak ártatlan örömén, szerencséjén örülni nem tud, s a ki másnak szenvedéseit hideg részvétlenséggel nézheti, az nem érdemel, nem nyer szeretetet másoktól, mert a szeretet csak szeretetnek lehet jutalma. – Támadnak majd ön kebledben hatalmas ellenségek, mik az igazságnak és szeretetnek szivedbe oltott érzéseit elfojtani, vagy azokat egymástól elválasztani, s balutakra vezetni törekednek, és ezen hatalmas ellenségek az indulatok, de munka és erõs akarat legyõzi ezeket is. Vigyázz hogy szived és eszed az indulatok rabja ne legyen, mert súlyos és veszélyes ilyen rabság, s leginkább meggyalázó. –
Kerüld a hiú elbizakodottságot s ha majd a sorsnak kedvezése néha talán társaid felett kitûntet, soha ne éreztesd vélük azt, hanem szived és szereteted közöttök maradjon. – Használd a sorsnak adományait magad, és ember társaid javára, de soha vissza ne élj azokkal ártatlanok kárára, vagy bosszantására. Õrizkedj a gúnynak, s elmésségnek kétélû fegyverével érzékenyen sérteni másokat, – a biztató kaczagás, mely elmésségedet kísérve, csakhamar elhangzik, de az érzékenyen sértettnek keblében visszamarad a keserûség, s hiúságod pillanatnyi diadalát másnak fájdalmára s elvesztett szeretetnek árán vásárlottad.
Kerüld azt irigységet, – Mások jelességei ösztönül szolgáljanak néked is nagyobb szorgalomra, de bosszankodni mások szerencséjén, s gyûlölni azokat, kiket elérni képes nem valál, oly mérges fekélye az emberi szivnek, melytõl minden jobb ember irtózik. – Az irigység már önmagában hordja [már] büntetését, mert az irigynek minden öröme keserûséggel van vegyülve, s õt magát az indulat közgyûlölségnek tárgyává teszi. –
Kerüld a könyelmûséget. Magadnak és másoknak sokkal több és sokkal érzékenyebb kárt okozhatsz könyelmûségbõl, mint a mit utóbb a legjobb akarattal is helyrehozni képes volnál. – Ne ûzz könnyelmû játékot a sors adományival, magad érzéseivel, mások örömeivel s boldogságával. – Idõt, vagyont, és egészséget könyelmûleg ne vesztegess, mert a mit ezekbõl ifjuságodban megfontolás nélkül elfecsérelsz, azt mint visszahozhatatlan veszteséget fogod fájdalmasan érzeni, s talán megsiratni késõbb napjaidban. –
Kerüld a henyeséget és munkátlan életet. – Ha ifjuságodban a munkát megszokád éltednek szebb örömeit s édesebb gyönyörûségét a munkában fogod feltalálni, – csak munka fejti ki, csak munka tartja fen a testnek és léleknek erejét, csak munka teszi hasznossá életünket magunkra s polgártársainkra nézve, sokat elnéznek, sokat megengednek az emberek annak, ki alacson haszonlesés nélkül helyettök és érettök dolgozik. – A munka egyik legszebb rendeltetése az embernek. –
És ha majd egykor testben lélekben kifejlõdve fellépsz az életnek komoly pályájára, ha majd a polgári kötelességnek komoly szava szigoruan tõled is munkát, erõt, és fáradságot, sõt talán életet, s a földi életnek minden örömeit, minden reményeit kivánja áldozatúl, – ne csüggedj, ne kételkedj, elsõ és legszentebb legyen elõtted a Haza!
Kehidán Auguszt 1-én 1840. Deák Ferencz
Szabó Ferenc
SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT CSONTVÁRY
Kosztka Tivadar 1853. júl. 5-én született Kisszebenben. Távoli rokonságban volt a lengyel jezsuita Kosztka Szent Szaniszlóval. Szülei kereskedelmi pályára szánták, de végül gyógyszerész lett. Már gyermekkorában nagyon szerette a természetet: növények és állatok barátja volt. Késõbb mint gyógyszerész értékesítette természettudományos tapasztalatait. Egyetemi tanulmányai során megismerkedett a darwinizmussal; késõbb a fejlõdéselméletet sajátos, misztikus módon értelmezte. A szegedi árvíz nemcsak lelki megrendülést okozott neki, hanem az akkori meghûlés következményei betegeskedéseinek kiváltói is lettek (egész életén át elkísérte a hörghurut).
A Tátrában az iglói gyógyszertárban dolgozott, amikor az egész életre szóló „elhivatottságot” megkapta. „Hajnalban nap nap után a lángoló Kárpátokat figyeltem, s egy délután csendesen bóbiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adta a rajzónt, s egy vénypapírra kezdtem rajzolni a motívumot. Principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött. »Mit csinál: hisz maga festõnek született.«” Majd fõnöke távoztával az utcán rajzát szemlélve a feje fölött hátulról hangot hall: „Te leszel a világ legnagyobb napút (plein air) festõje, nagyobb Raffaelnél.”
Hallucináció? Lehet. Csontváry mindenesetre isteni kinyilatkoztatásnak tartotta. Ezzel megkezdõdik kalandos élettörténete, vándorlása a mediterrán vidékekre, illetve keresztül-kasul Európán. 1881 húsvét szombatján ért Rómába. Másnap találkozott a Szent Péter-bazilika egyik német gyóntatójával, P. Bauerrel, akinek címét még a Felvidéken kapta meg. Életrajzát így folytatja: „Ugyanaz nap már azt is tudtam, hogy az osztrák–magyar zarándokhelyen magyarokat föl nem vesznek, mert a magyar püspöki kar az intézetet nem támogatja kellõképpen. Ugyanaz nap megtudtam Bauertõl, hogy Szoldatics Egerben van (ti. Csontváry õt kereste mindenekelõtt Rómában); s a Collegie Austro-Hungaricoban (sic!) pedig meggyõzõdtem arról, hogy ott egyetlen egy magyar Prohászka nevû kispap tanul, aki szívesen, de félénken fogadott, és egy tányér supát belém is csúsztatott.”
Érdekes találkozás! Prohászkát ez év októberében szentelik majd pappá. Nem tudom, hogy Prohászka Ottokár késõbb emlékezett-e erre a találkozásra, ismerte-e késõbb Csontváry képeit. Mindketten, a maguk módján, a természet rajongói voltak, az isteni szépséget látták meg és csodálták a teremtésben.*
Csontváry születésének 150. évfordulója alkalmából közöljük Rudnai Gábor költõ egy nagyobb dolgozatának részletét a festõ „Mária kútja Názáretben” c. alkotásáról. Rudnai 2001-es verseskötete elején (A Kisoldali tértõl a Batthyány térig) egy szép ciklust olvashatunk Csontváryról.
*Lásd Szabó Ferenc: „Csontváry, a »Magányos Cédrus«”: Jelek az éjszakában, Róma 1983, 351–356.
Rudnai Gábor
CSONTVÁRY: MÁRIA KÚTJA NÁZÁRETBEN
Kép- és verselemzés
A szegedi árvíz s a tengeri vihar, az elemi csapások után a názáreti szent hely a békés, éltetõ forrás élményét nyújtja Csontvárynak. „Asszonyok, ti vagytok az én szememben a termõföld” – így vall a festõ a nõkrõl; az anyaság, a termékenység a víz motívumához kapcsolva jelenik meg a képen. „Hajótörés” c. festményén az anya gyermekével még oldalra szorult, itt a fõhelyre kerül.
„Mária a kép középponti magva, Csontváry azonban a keresztény mítoszt és ikonográfiát saját mitológiájának a jelképrendszerébe illesztette. A reális térbe és idõbe a szakrális teret és a mitikus idõt bekapcsoló Mária-figurának a jelentése ugyanis többrétû. Részben – mint az adorálók kezében a liliom is mutatja – Szûz Mária. Másrészt az anya, mint életforrás, a termõföld szimbóluma.” (Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar: „Mária kútja Názáretben”. Jelenkor. 1977. szeptember, 818. o.)
A képen különbözõ életkorú gyermekek jelennek meg: a háttérben álló nõ csecsemõt dajkál, az elõtérben egy másik anya hátán viszi kisgyermekét, a liliomot hozó nõ kézen fogva vezeti fiát. Szinte mindnyájan egy átlós vonal mentén helyezkednek el: az átló áthalad a gyermek Jézust tartó Mária és a vizet öntõ Csontváry figuráján. Az itatóhoz sereglõ állatok közül három van felszerszámozva, a ló nyergében burnuszos arab ül – talán a napkeleti bölcsek egyike. A háromkirályokat Betlehembõl Názáretbe helyezi át. A képen õ is egyike a háromkirályoknak, elsõnek érkezett, a nyereg két oldalára erõsített korsók közül az egyiket lecsatolta, vizet önt belõle az itatóba. A „háromkirályok” folytatása a Magyarok bejövetelének teveháton ülõ fõalakja maga Csontváry, aki hódolóból a hódolat tárgyává lép elõ. Egy másik lehetséges értelmezés: Csontváry = József, azaz tagja a Szent Családnak, ugyanúgy, mint a hídon átvonuló társaság a képen (ott a bibliai téma: menekülés Egyiptomba).
Jánosy István: Csontváry: Mária kútja
Itt ülök a kúton kicsimmel köztetek,
s ti jöttök, merítitek a vizet.
Itt testvérré békél fehér, színes, csavargó, kalmár, paraszt.
Vizem magába
térni bárkit egy percre itt maraszt.
Mert én nem adok néktek sem pénzt,
sem mámorító bort,
se hírnevet-hatalmat. Távol tõlem az emberi hóbort.
A
megtévedteket is köpenyem alá veszem,
csak a méhben magzat-ölést nem szenvedhetem.
Adok
ingyen vizet-levegõt s a nõknek a szíve alá
bimbót – és körzetembõl elûzöm
a Halált.
Itt hancúznak gyermekek a köpenyem alatt.
Itt isznak mellettem
birkák, tevék, szamarak.
És ha az alkony lángjai szikrásra fölékszereznek,
õk
csak születnek, egyre többen lesznek.
Ide vágynak, akiknek ágyukról nem
lehet
felkelniük: légszomjas haldoklók, betegek.
És mint a körhinta sávvá
nyújt színeket:
itt futnak körbe korsós nõk, állatok, gyerekek.
Mind, kiket gondok, rémálmok ûznek,
jöjjetek palástom alá, igyatok vizet.
A vers Mária monológja. A képen kívül utal költõkre is: Vörösmartyra, Rilkére (utóbbira a körhinta-embléma). Vörösmartyra: „Mert én nem adok néktek sem pénzt, sem mámorító bort, / se hírnevet-hatalmat.” Felidézi ez a három vándor alakját a Csongor és Tündében, de még ennél is közvetlenebbül A merengõhöz címû versben visszatérõ hármas életcélt: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? / Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, / A telhetetlen elmerülhet benne, / S nem fogja tudni, hogy van szívöröm”; „Kit gõg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, / Földön honát csak olyan lelheti.” A három vándort a festményen megjelenõ háromkirályokkal lehet azonosítani. „Kincs, hír, gyönyör” hármasságából Csontváryt a hír vonzza, fejedelemként jelenik meg a Magyarok bejövetelében. A kincset elutasítja: „A nagy vagyonnal ritkán párosul az ideális élet, / a jóllakott sas naphoz nem közelít, / súlyos testtel, tele gyomorral repülni nem lehet / az anyag, a test csak eszköze az ideális életnek.” (Csontváry verse. Pertorini 145. o.) A „gyönyör”, a szexualitás is kora negatívumai között szerepel, nõi torzó formájában a „Próféta”-kartonon. (Pertorini 149. o.; Németh Lajos 117. sz. kép) De állást foglal a tudományos kiszámítottsággal szemben is: „Ma már nem titok, hogy a görögök érzéke az isteni ihlettel összeköttetésben volt, de az sem titok, hogy a rómaiak Bacchusszal összeköttetésben állottak, a perspektívát nem érzéssel, hanem számozással pótolták. Még a XV. században is Leonardo mérnöki távlatával szemben az egyetlenegy Raffael volt az, akit a pozitívum ihlete meglátogatott és a plein air távlatba beavatott, de a legmagasabb fokot õ sem érte el . . . a rómaiak alkotásai a görögök utánérzésébõl, utánzatából, fõleg pedig a kiszámított távlatból táplálkoztak. Ez alkalmat adott a gyenge tehetségûeknek arra, hogy számítással alkossanak oly munkát, amire ihlet hiányában képtelenek voltak . . . nemcsak a szobrászat és a festészet terén, hanem minden téren, ahol újat kell teremteni, tehát még a politikai és hadászati téren, mûvekre van szükség; aki Isten ihletével újat képes teremteni, a hideg számító holt távlattal szemben pedig felül tud kerekedni.” (Csontváry: A Pozitívum. Csontváry-emlékkönyv 95–96. o.) A Jánosy-vers végén megjelenõ „rémálmok” megfelelõje Vörösmarty A merengõhöz címû versében: „Tán a jövõnek holdas fátyolában / Ijesztõ képek réme jár feléd.”
Vörösmarty verseket ír a nagy pesti árvízrõl (Pest, március 13. 1838; Az árvízi hajós), Vízgyógy címû versében pedig mind a Hajótörés pusztító áradata, mind a Mária kútja Názáretben éltetõ forrása megjelenik:
Árja megöl, de szelíd gyógyszerré lesz, ha beteg vagy,
s szûz forrásaiból
visszajön életerõd:
természettõl nyert a víz kétféle hatalmat,
Isteni áldássá
tette az emberi ész.
A víz gyógyító hatása Jánosy István versében: „Ide vágynak, akiknek ágyukról nem lehet / felkelniük: légszomjas haldoklók, betegek.” Csakhogy amíg Vörösmarty „az emberi ész”, az orvosok által ellenõrzött gyógyvízrõl ír, addig a Mária kútjából merített víznek a vallásos hit tulajdonít csodatevõ hatalmat.
A Jánosy-versben a vallás szeretetet ad (Itt testvérré békél fehér, színes, csavargó, kalmár, paraszt), elmélyülést (Vizem magába térni bárkit egy percre itt maraszt), bûnbocsánatot (A megtévedteket is köpenyem alá veszem), védelmet (körzetembõl elûzöm a halált), reményt (Idevágynak . . . haldoklók, betegek) és vigaszt (Mind, kiket gondok, rémálmok ûznek, / jöjjetek palástom alá, igyatok vizet). A víz gyógyító hatása itt nem feltételezés, hanem valóság: Adok ingyen vizet-levegõt – mondja Mária, a haldoklóknak is arra van szükségük, ezt hangsúlyozza a „légszomjas” jelzõ. A víz a termékenység jelképe, a versben is ez a funkciója a legfontosabb. Ahogy különbözõ életkorú gyermekek jelennek meg Csontváry festményén, úgy a versben is: magzatok, újszülöttek, játszó gyermekek. Ebbõl következik, hogy minden bûnre van bocsánat, egy kivételével: „A megtévedteket is köpenyem alá veszem, / csak a méhben magzat-ölést nem szenvedhetem.” A festményen Mária fátyla alatt csak a gyermek Jézus áll, itt a megtévedtek is, hancúrozó gyermekek is, sõt mindenkit odahív: „jöjjetek palástom alá, igyatok vizet.” Akit befogad, visszafiatalodik, újra ártatlanná és gondtalanná válik, mint a gyermekek. A víz tehát nemcsak a születés jelképe, hanem az újjászületésé is.
A vers alapvetõ ellentéte: „nem adok”-„adok”: „Mert én nem adok néktek sem pénzt, sem mámorító bort, / se hírnevet-hatalmat. Távol tõlem az emberi hóbort¨; „Adok ingyen vizet-levegõt s a nõknek a szíve alá / bimbót – és körzetembõl elûzöm a Halált.” „Az emberi hóbort”-nak nevezett társadalmi célokkal a természet halhatatlanságát állítja szembe. „Kincs, hír, gyönyör” hármasságából különösen erõteljes a „kincs” elutasítása: „testvérré békél . . . kalmár”, „nem adok . . . pénzt”; „Adok ingyen vizet-levegõt.” A „kincs” motívum utolsó elõfordulása: „És ha az alkony lángjai szikrásra fölékszereznek, / õk csak születnek, egyre többen lesznek.” Gazdagságát tehát nem „emberi hóbort”-nak, hanem a természetnek köszönheti Mária; az a gazdagsága, hogy adhat.
Beéri-e az ember az ingyen vízzel, levegõvel, napsütéssel? „Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegõvel, megrontottátok füsttel, bûzzel, ti nem voltatok megelégedve a legjobb forrásvízzel, teli tettétek magatokat különféle szesszel, tinektek hiába sütött a nap – ti nem vettétek észre, tielõttetek hiába zúgnak a patakok, rohannak a folyók, megtermékenyíteni õket, ti nem voltatok arra valók.” (Csontváry-emlékkönyv 98. o.) Ez nem a költõ válasza, de nem is a festõé – ez már a prófétai szerepet vállaló Csontváry hangja.
A konkrét képidõn (alkonyat) túl a versben csak egy utalás van az idõre:
„Vizem magába térni bárkit egy percre itt maraszt.” A versszakvégi körhinta-embléma
révén azonban az egy percre felbukkanók is az örök körforgás részévé válnak.
Hubert Ildikó
BARÓTI SZABÓ DÁVID: VERSEK SZÛZ MÁRIÁHOZ
Baróti Szabó Dávid (Barót, 1739. ápr. 10–Virt, 1819. nov. 22.) jezsuita szerzetes, költõ és tanár volt a 18–19. század fordulóján. Az ún. deákos iskola (Baróti, Révai Miklós, Rájnis József) elsõ nemzedékéhez tartozott. Szegény székely nemesi családból származott. Származási helye késõbbi munkáinak nyelvezetét, szókincsét is meghatározta. Gyermek- és ifjúkoráról alig tudunk valamit, késõbbi életútját is csak a jezsuiták évkönyveibõl és saját költeményeibõl tudjuk rekonstruálni.
1757-ben lépett a jezsuita rendbe. Iskoláit Székelyudvarhelyen, Trencsénben, Szakolcán, Nagyszombatban (1761–63), Kassán végezte. Rendjének hûséges papja volt, s ennek 1773-as feloszlatása után – amelyet soha sem tudott költészetében megrendülés nélkül emlegetni – megélhetési gondokkal találta szembe magát. Ez évre tehetõ elsõ költõi kísérlete is. Rendjének, azaz „anyjának” halála felett érzett keserûsége avatta õt költõvé:
„Még eszem ágában sem vólt, hogy verseket irnék,
Míg nem adott mérget kedves
anyámnak halál.
Mit tennék azután? hogy búm tágúlna, mikor vólt
Egy kis ürességem,
szántam irásra magam. . .”1
Tanárként és papként sok helyen mûködött az országban (Székesfehérvár, Kolozsvár, Eger, Nagyvárad, Nagybánya, Besztercebánya, Komárom, Kassa), ám a nevelõi pálya megpróbáltatásait – egy-egy verse tanúsága szerint – mind nehezebben viselte el. 1799-es nyugalomba vonulásakor Virtre2, kedves tanítványának, Pyber Benedeknek a házába költözött, s ettõl fogva csak a költészetnek élt.
Kassán a költõi tudatosodás éveiben ismerte meg Batsányi Jánost és Kazinczy Ferencet, akikkel együtt 1787-ben megalapította a Magyar Museum-ot. Batsányival való barátsága haláláig tartott.3
Verstani újításaival az Új mértékre vett külömb’ verseknek három könyvei c. kötetében (1777) jelentkezett a nagy nyilvánosság elõtt. Költeményeit többször átfogalmazva újra közölte.4 Kéziratos és nyomtatott kiadásainak változatait – Vers-koszorú, mellyet az Új mértékre vett (1786); Megjobbított, s bõvített költeményes munkái (1802); Költeményes munkái (1803) – a szakirodalom még nem vette számba.
Antik mértékû verseiben az erények dicsérete, rendje feloszlatásán érzett fájdalma, a magyar nyelv és haza iránti szeretete szólal meg. Híres allegorikus versében (Egy ledõlt diófához)5 az 1790-es években legnagyobb veszélynek a hagyományos vallásos erkölcsöket támadó felvilágosodás eszméit tartotta. A prozódiai vitában szembeszállt a költõi nyelvét és inverzióit támadó Rájnis Józseffel (Ki nyertes a hangmérséklésben? 1787) és Révai Miklóssal. Kisded szótárában (1784, 1792) régi és tájnyelvi szavakból írt hexametereket. Grammatikai munkái, fordításai (pl. Milton, Vergilius) és átköltései (pl. Vanière francia jezsuita gazdaságtana) életmûvének ugyancsak kiemelkedõ részét képezik.
***
Baróti Szabó Dávid több száz verse között – mûfordításait kivéve – érdekes módon nem találunk ún. istenes verseket. A keresztény érzület és erkölcs természetesen szinte valamennyi költeményében hangot kap, ám máskülönben szemérmesen hallgat vallási „élményei”-rõl. Kivételt jelentenek Szûz Máriához forduló versei és több költeményében is hozzá fohászkodó sorai. A pályakép és életrajz ismeretében tekinthetjük ezt a tényt természetesnek is (korai elszakadása az otthontól, a jezsuita rend feloszlatása, a felvilágosodás eszmei légköre, Batsányi Jánoshoz való igazodása, a Kazinczy Ferenc által jellemzett „fás” természete stb.), másrészt különösnek is (jóllehet papi hivatalt visel, mégis csak ilyen kevessé élt az írásban való prédikálás hatóerejével). Mindezekre a miértekre most nem kívánunk magyarázatot keresni, csupán jelezzük, Baróti Szabó Dávid négy megjelent verseskötetébõl miért csak az alábbiakban felsorolt alapszövegekkel foglalkozunk. (Mária-verseinek szövegvariációira sem térünk ki ezúttal. Megjegyezzük, hogy az 1786-dik évben kiadott kötet versei az 1777-dikéhez, az 1803-dik évben kiadottak pedig az 1802-dik évi versek szövegéhez állnak közel.)
Baróti Szabó Dávid Nagyasszonyhoz forduló költeményei a következõk:
1. Az 1777-es kötetben6 (s ugyanennek szövegvariánsai az 1786-os,7 az 1802-es, 1803-dik évi kiadásban újra megjelentek8) A’ Bóldogságos Szûzhöz szemnek gyógyításáért címmel.
2. Az 1786. évben új Mária-verset is fûz az elõzõ kötetben megírthoz: Ugyan annak tiszteletére serkentõt.9 (Ezt a verset ugyancsak újból közli az 1802-es, 1803-as kötetben.10)
3. Az 1802. évi kötetben (s az 1803. évi kiadásban, variálva ismét megjelentetve) új verssel bõvül a Mária-versek sora: A’ Nagy-Asz’onyhoz gyógyúlásért címmel.11
Vagyis Baróti Szabó Dávid három, alapszövegében egymástól eltérõ könyörgését olvashatjuk négy verskötetében.
Mindhárom vers Baróti Szabó súlyos betegségében íródott. Bennük a szenvedésben meggyötört ember õszinte panasza hangzik fel, aki gyógyulását az orvosi kudarcok után egyedül Szûz Máriától reményli. Az 1777-dik évi Boldogságos Szûzhöz írott verse elõtt szembetegségének naturalisztikus, orvosi diagnózisra ma is alkalmas versébõl (A’ szem nyavalyájának, mellybe Kolosvárt esett vala, le írása) derül ki, hogy a súlyos arcgyulladások (fog, szem) már-már megvakulással fenyegették az ez idõ tájt körülbelül 25 éves, elsõ gimnáziumi osztályban tanító Barótit.12 Ekkor szerzett baja, versei tanúsága szerint, élete végéig elkísérte és szorongással töltötte el a költõt. Betegségén kívül a jezsuita rend feloszlatásáért érzett fájdalma, a tanári pályán helyét nem találó papi ember gyötrõdése többször fordítja Szûz Mária felé fohászkodását. Mindezek miatt a lelki és fizikai szenvedésekért egész fiatal korától felveszi az öregemberes póz halálra váró attitûdjét.
Három Mária-verse tehát megírásának körülményeiben rokon, hangütésükben azonban egészen eltérõek.
1. Az 1777. évi költeménye sodró lendületû, hatalmas barokk képpel indul. Az égi és földi világ mindensége, s benne az ember hajol meg „Istennek Szûz Anyja” elõtt. A himnuszok kezdõ sorait felvillantó patetikus hangú megszólítás után a szembetegség naturalisztikus leírása következik.13 Ennek megszüntetéséért könyörög a költõ. S ez a Szûz Máriát kérlelõ, magasztaló hang (Édes Anyám! áh! veszni ne hagyd adományidat: áh! ne / Engedd károktól környékeztetni!), fordulat (. . . Áldott / Légy óh Szûz! Áldott, Neved áldott légyen örökké) ismerõs a barokk-kori egyházi énekekbõl, imákból. A szent és a profán témában is, megfogalmazásban is így fonódik össze gyógyulásba vetett hitté: „. . . Magamat mihelyest e’ versnek eresztém: / Nem kezdett nevekedni tovább; sõt kezde lohadni / A’ kelevény. . .”
2. Az 1786-os dicsõítõ vers, mint a címében is jelzi, Szûz Mária tiszteletére akarja „serkenti” olvasóját. Tanító vers ez a költemény, amelyben szerzõje a magyar történelmi múltból hozza tekintélyelvû példáit azért, hogy a Mária-kultusz magyarországi fontosságát kiemelje.
A vers in medias res kezdõdik: „Nézd Istvánt, vessed szemeid’ Lászlóra, Lajosra; / Többi Királyidról, Magyar, emlékezz-meg. . .” Majd következnek a közismert tények, amelyek miatt országunk „Mária’ birtoka volt”. Érdemes számba vennünk ezeket: Árpád-házi királyaink; Mária nevével hadba induló katonáink fegyvereinek díszítése; Mária segítségnyújtása, amikor a magyar sereg a nagy létszámú ellenséggel vesztésre áll; legendáinkból ismert jelenet (Szent László pénze); török, tatár; csodatévõ szentképek ereje (búcsújáróhelyek); s Szent István népének öröksége: a nyelv (. . . és a’ mi tsudát is / Feljûl-múl: kisded Népünk még fenn-vagyon; hangzik / Szájában még hajdani nyelv. . .). S mindez a múltbafordulás nem valamiféle nosztalgikus borongásért, hanem Mária tiszteletére való buzdításért történik. Az erények végsõ célja a „Kedves Haza” fennmaradása.
Baróti Szabó Dávid ebben a versében már-már megelõlegezi Kölcsey Ferenc Himnuszának múltidézõ képeit.
3. A harmadik Nagyasszonyhoz forduló verse talán a legbensõségesebb. Máriához való fordulása a búcsújáró kegyhelyeken elhangozható imákkal rokonítja a költeményt. A költõ el is árulja: „. . . meg-gyógyúlásom’ okáért / Bé-járám a’ nagy Szûznek Sasvári lakását;14 / ’S több tsuda-tétellel ragyogó Képének elõtte / Könyves szemmel . . .” imádkozott. A könyörgési formulák át- és átszövik a betegség helyzetkép-jelentését. Ez a kettõsség folytatódik az irgalmat esdeklõ – és az erre mégsem méltó, a mélységbõl az igen magasba fohászkodó – ellenpontozással, megrendítõ hitelességet adva az imának. A kérõ személy felsóhajtásai, költõi kérdései és Mária lehetséges válaszai a maga szaggatottságukban is sodróvá teszik a költemény egészét.
A vers minden pózmentességet nélkülözõ hite alkudozás, fogadkozás nélküli hit. Ahogy a másik kettõé is.
Baróti Szabó Dávid úgy kéri állapota jobbrafordulását a „Nagyasszonytól”, hogy feltétel nélkül elfogadja a sorsát. A pap költõ életének ismeretében ezek a versek mély hitének legszebb tanúbizonyságai. Nem véletlen, hogy a „Magyar Mária-versek” antológiájában is helyet kapott az egyik.15
A’ Bóldogságos Szûzhöz szemnek gyógyításáért
Istennek Szûz Anyja, kinek Menny, tenger, egész föld,
Hajt fejet, és térdet:
ki hatalmát, ’s drága kegyelmét
Nyelv nem fejtheti meg, nem fogja meg elme:
ki hozzád
Járúlóknak imádságit meg nem veted: a’ ki
Meg könyörülsz gyakran
sokakon hívatlan is: Égbõl
Földre tekénts, szemeimre szemed fordítsad. El
ért ím’,
Íme megint veszedelmem el ért! a’ jobb szemem héján,
Nézd, köllös
közepett, melly tsúnya, goromba tsomózat,
Melly kelevény támad: ’s mi nagyobb,
mint terjed, öregbûl
Napról napra! miként erejét meg gyõzi reá kentt
Íroknak!
Jer, veszni ne hagyd: szemeimre szemed vesd!
S vetni fogod, tudom, és nem
hagyod, hogy járjak örökké
Vagy tarkás, fóltos szemmel; vagy rólla petsétet
El szedvén, nõtt szarvat azon mások szeme lásson,
’S a’ mi gyakran meg esik
díszetlen tagra tekéntvén
Gúnyoljon, ki nevessen. Ezen jó vóltod ugyan nem
Érdemlettem
meg; de mivel vagy az Irgalom Anyja;
’S értem is e’ szószóll nálad, nem
vélem, hogy elsõ
Lészek, kit meg vess, ’s bé kérésemre füled dugd.
Sõt úgy
tetszik, hogy e’ nyavalyát a’ végre botsáta
Rám õ szent Felsége, ’s azért
nehezíti naponként:
Orvoslásnak azért nem akar helyt adni, hogy a’ Te
Szûz
kezedet híjam segedelmûl, ’s Néked üdõvel
Hálálhassam meg meg gyógyúlásomat.
Ebben
Mit kételkedjem, nintsen. Jól, jól jut eszembe,
Mint próbála Kolosvár
meg, mikor abba tanítás
Kedvéért rendeltetvén, Nagy-Szombati szállást
Hagyván
bé léptem. Most is még borzadok, és hûl
Vérem el. A’ roszsz nedv egy húzomos
hólnapig éjj, nap
El fogván minden fogaim’, ’s fene módra tsigázván,
Végre
szemembe kapott. Tudod akkori sorsomat, óh Szûz,
Minn kellett által mennem,
mit tûrnöm, epednem,
Most is elõtted van. Mit nem próbáltak? ugyan mi
Szer
lehetett az egész patikában, mellyet elõ nem
Vettek? ezen szernek de mi
vólt foganatja, gyümõltse?
Nem de le mondának rólam végtére ki fogyván
Mesterségekbõl?
Patikárosom; Orvosom, úgy e’
Abba hagyott? nem vólt, óh! nem vólt emberi
kéz már,
Melly ki segéjteni tudna. Kegyes Szûz! a’ mit az ember
Véghez nem
vihetett, azt rajtam végbe vivéd Te.
Hozzád járúltam, hozzád esedeztem,
elõtted
Ritka reménységgel le borúlván, sok tsuda tévõ
Képed elõtt szájjal,
szível segedelmedet híván,
Viszsza nyerém ki vakúltt szemeimnek fényeit.
Áldott
Légy oh Szûz! áldott, Neved áldott légyen örökké!
Hogy látok, Néked
köszönöm: mind két szemem, óh Szûz,
Néked ajándékod: védelmezd, a’ miket
adtál,
Édes Anyám! áh! veszni ne hagyd adományidat: áh! ne
Engedd károktól
környékeztetni! nagyobb jót
Olly kegyesen nyújtván, kissebbtõl engemet
el zársz?
Nem zársz el. Magamat mihelyest e’ versnek eresztém:
Nem kezdett
nevekedni tovább; sõt kezde lohadni
A’ kelevény, ’s szemem héjáról vakarodni
naponként.
(1777)
Ugyan annak tiszteletére, serkentõ
Nézd Istvánt, vessed szemeid’ Lászlóra, Lajosra:
Többi Királyidról, Magyar,
emlékezz-meg, az Isten’
Szûz szent Anyjához melly gerjedelemmel hevûltek
Mind fel ezek: mondj egy Koronát, melly annyi, Nagy
Aszszony’
Híveinek
fejöken tündöklött vólna? Királyné
Édes Hazátokbann e’ Szûz, Pátróna, Nagy
Aszszony:
Õ (mint-eggy Országlónak) képére verettek
A’ pénzek: majd minden
helyenn Egy-házak, avagy dús
Óltárok keltek tisztességére. Valóban
Most
is Apostoli Név valamint még rajta van; olly képp’
Mária’ birtoka vált Magyar
Ország. Régi nagy Õsid’
Példáit minek hozzam-elõ? meg járta világot
Híre,
minõ buzgósággal szolgáltak ezen nagy
Szûznek: még nevit is valahogy történet
esetbõl
Ejteni szájából némelly ha találta ki, térdet
Görbítvén a’ fõldre
borúlt, ’s tsókolta: vetettek
A’ környûl állók süveget, ’s a’ melyjek ütötték.
Hartzra pedig mikoron jelt harsoga trombita, zengett
Mária nyelveikenn,
õ szent koszorúja letsüggvén
Kardjok’ markolatin. Nem hagyá gyõzetni magát-meg
A’ Szûz: melly gondos kézzel védelmezi nyáját
A’ jó Pásztor; anyák kedves
szüleményjeket; olly képp’Óltalmazta: kevés számú Magyarokkal az ádáz
Ellenség’
sokasága ha mert meg-víni; vagy ottan
Hátat adott, vagy tsontjaiból épûltenek
halmok.
Õ nyújtott tudn’illik erõt; félelmet elõttök
És remegést õ szélesztett;
õ tette, hogy ollykor
Száza le-vert ezret, tíz ezreket ezre meghajtott.
A’ mikor hervasztó szomjúság, és komor éhség
Táborokat nyomná; tsörgõ folyamokra
hogy olvadt
A’ kõ-szirt, és tsorda bial jõdögne feléjek;
Hogy vagy kõvé
vált, vagy látszott válni Tatár pénz;
Õ tselekedte. Ma sem gyõzném számolni-fel
édes
Népéhez gyakran nyújtott jó vóltit. Hazánkbann
Annyi kegyelmekkel tündöklõ,
’s annyi helyekben
Könyveket húllasztó szent képei szólljanak itten;
’S
szóllanak is, bár én halgassak: nem de (miért hogy
Emberi gyarlóság vólt
rajtok is) Isten ha feslett
Életekért éhséget, halált, ’s illy féle nagy
ostort
Rájok eresztendõ vala (sírás minthogy az égben
Nem lehet) itt, örökös
fõldén majd annyiszor, írott
Képeiben, könyvekre fakadt? használtak is illy
nagy
Szószólló’ kérelmi: mirígy öldökleni megszünt:
El-szakadott nyakokon-kötözõ
rab-szíjja Tatárnak:
Hóhérkodni Török le-tanúlt: el-aludtak Hazánknak
Füstölgési:
Magyar, ’s Erdély Országa, kit István
Néki hagyott örökûl, olly sok veszedelmes
habokból
Partra szerentsésen ki-kapott; ’s mint látni, kezünknél
Fenn-vagyon
egy talpig még mind; és a’ mi tsudát is
Feljûl-múl: kisded Népünk még fennvagyon;
hangzik
Szájában még hajdani nyelv; bár annyi tövís, gyom,
Konkoly lepte-körûl:
sõt, mint a’ Pálma-fa, feljebb
Ötli fejét a’ terhek alatt. Serkenj-fel
ezekre
Én Magyarom; ’s látván, melly tiszteletekkel adóztak
E’ Szûznek
jeles Eldõdid, ’s õ tölle viszontag
Mások elõtt égbõl melly sok jót vettenek;
édes
Aszszonyodat tiszteld, és tiszteletére hevítsd-fel
Kedves Hazád’ minden
fiait: leszsz addig ez’ Ország
Bóldog, míg különös bötsben fog Mária lenni.
(1786)
A’ Nagy-Asz’onyhoz gyógyulásért
Virtrõl (vaj-mi nagyon szomoríttya bizonytalan ûgyem)
Mellyben fáradságim
után nyúgalmas üdõkkel
Bíztattam magamat; meg-gyógyúlásom’ okáért
Bé-járám
a’ nagy Szûznek Sasvári lakását;
’S több tsuda-tétellel ragyogó Képének
elõtte
Könyves szemmel imádkozván, artzámra borúlék:
Leg-kissebb szólgád,
úgy mondék, itt vagyon, oh Szûz! –
Mért jöttem könyörögni, tudod. Betegeskedem.
Ezt az
Artzám-is ki-jelenti. – Negyed napi, ’s Õszi hideg lel.
Tsak tsont,
’s bõr vagyok; el-maradok már minden erõmtõl:
Nem bir inam; lábam meg-fásúlt,
’s tántorog. Orvost
Hasztalanúl keresek. – Nints a’ mit végre ne hajtass.
–
Én errõl ha gyanakszom, ezen fene sorsomot hólttig
Szenvedgyem; melegem,
’s hidegem nevekedve gyötörjön.
Hány hólttnak vezetéd lelkét testébe? vajudttat
Hányat
hozál, ’s hányszor kívántt épségre! – ’s le-tészed
Irgalmas kezedet róllam?
nem lészen-ë részem
Drága kegyelmedben? – A’ kit fájdalmas ölödben
Tartasz’,
egy’etlen Fiad’ hóltt testére, szegekkel
Szörnyen ált’-veretett két szent
lábára, kezére,
Vér-özönére, ’s Te fájdalmid’ mélységire, kérlek;
A’ nyomorúlttakkal
jót-tévõ jobb kezed’, áldott
Szûz! kegyesen terjeszd-ki reám! tsak akarjad
(akarnod
Váltig elég) meg-gyógyúlok. – Meg-töltek az Hóldnak
Szarvai tett
kérésem után, ’s bár nem vagyok olly kór,
Mint ez elõtt (Te kegyelmed ez-is)
sinlõdöm azonban:
És valamint a’ száraz fõld a’ kellemes essõt
Várja; hasonló
képp’ várom segedelmed’. Anyám vagy:
’S ámbár a’ Fi-nevet nem méltán hordom:
ugyan tsak
Édes Anyám vagy: azért könyörûlly, oh minden Anyáknál
Irgalmasb,
kegyesebb, tehetõsb Anya! légyen elég, hogy
A’ ki-szabott pihenés rövid
órátskáji sem estek
Fáradságim után valamelly nyugtomra: midõn már
Dolgom
után újjúltt szívvel, lélekkel, erõvel
Kellene látnom; ezen nyavalyám’
el-nézed-ë? – Meg tõlt
Már harmad’ nap elõtt ifjakkal az Oskola; ’s ollyan
Ifjakkal, kiket egy’re szeretsz, ’s kik Tégedet, oh Szûz,
Minden kéntseknél
fellyebbre-betsûlnek; ha tõllök
El-rekedek még több ideig; melly kárba
vetettnek
Jobbakat érdemlett nevedék tsemetéid? Ezeknek
Képes elõ-menetelt
kívánván; engemet, a’ ki
Terjheiket viselem, betegen hagyhatsz-ë? jer,
oh Szûz!
Nyújtsd kezedet mennél hamarább: az hamarja segédség
Dupla segédség
lesz’. Tsuda-tételt (érdemes arra
Nem vagyok én) nem várok; hanem megelégszem,
ha hasznos
Orvosságot adatsz. . . ’S ezt meg nem nyerhetem? ah! meg,
Meg-nyerem,
és hálákat adok. Szûz Szent Anya! Hernád
Árkában meg-torlik elõbb, és visz’a
nyomúlván,
Fel-keresendi, kitõl eredett, maga kút-fejit,hogysem
Drága kegyességed’
feledékenységnek eresz’em.
(1802)
Jegyzetek
1 Tisztelendõ Horváth Mihály Úrhoz. Baróti Szabó Dávid, Új mértékre vett külömb’ verseknek három könyvei, Kassa, Landerer, 1777, Második Könyv, 161.
2 Sírja is itt található.
3 Baróti Vergilius-fordításait (az eklogákat és Vergilius Aeneisét, 1810, 1813) Batsányi gondosan átnézte, értékelte.
4 Deákos költõk. Kiad. Császár Elemér. Bp., 1914.
5 Irod. Rónay György: Baróti Szabó Dávid = It 1955. 304–326.; Tõzsér Árpád: Egy diófa és környéke. ~ költészetének leíró elemei egy vers és egy régi vita tükrében = T. Á.: Régi költõk mai tanulságok. Pozsony, 1984. 147–214.
6 Baróti Szabó Dávid, Új mértékre vett külömb’ verseknek három könyvei, Kassa, Landerer, 1777, Elsõ könyv, 61–63.
7 Uõ. Vers-koszorú, mellyet az új mértékre vett, ’s üdõvel megegyengetett, és késõbben készültt verseibõl kötött, Kassa, Landerer, 1786, Harmadik könyv 131–133.
8 Baróti Szabó Dávidnak Meg-jobbított, ’s bõvített költeményes munkáji, Komárom, Özv. Weinmüller Klára, 1802, Harmadik kötet, Lantos versek, 20–21.
9 1786. évi kiadás, 133–136.
10 1802. évi kiadás, Harmadik kötet, Lantos versek, 18–19. (A’Nagy-Asz’ony tiszteletére serkentõ)
11 1802-dik kiadás, Harmadik kötet, Lantos versek, 22–23.
12 Rónay György Barótiról írott tanulmányában (Baróti Szabó Dávid, Irodalomtörténet, 1955, 304–326) annak öregkori költészetét tartja figyelemre méltónak, amikor már „Ízlése fokozatosan fejlõdött; hovatovább megtanulta, hogy bizonyos dolgok – mint a lábvíz, köpülyözés, hólyag-szívatás és hasonlók – még ritmusba szedve sem lesznek költészetté.” Rónay többször visszatér Baróti témaszegénységére, amely korai versei legtöbbjének ihlettelenségét is megmagyarázná. Azonban az 1777-es kiadás Mária-versét még túl prózai és száraz betegségleírása ellenére sem tekintjük ilyennek, jóllehet megfogalmazásában semmiben sem emelkedik ki a kötet többi alkotása közül. Egy papi személy különös lelki lenyomata ez a vers, amelyben a Mária lényét szavakba sem önthetõ misztikum és a hozzá fohászkodó naturális betegségleírása annyira pózmentesen tud keveredni, hogy már-már hihetnénk búcsújáró kegyhelyek egyszerû, tanulatlan embereinek minden szerepjátszást nélkülözõ vallomásaként. Baróti tanultságát, legalábbis az imádságok ismerete terén, éppen jezsuita mivolta miatt, egész magas szintûnek tartjuk. S ez a tanult formakincs és a valóban meglévõ hitbéli élmény bizonyára mívesebb versírásra is alkalmassá tették volna õt, már a költõi pálya e korai szakaszában is, ha azt érezte volna hitelesebbnek. A Mária-versekben megfogalmazott vallásos érzület talán épp gyermekkori tapasztalatainak emlékképét õrzik. Ha úgy tetszik, populáris költészetként.
13 Ez az igen pontos megfigyelésen és rendkívül vizuálisan leírt betegség ma is meghökkenésre készteti intimitásával a vers olvasóját. Késõbbi kiadásaiban ezt a szavak okozta látványt Baróti a vers átalakításával tompítja. S így lehet, hogy szalonképesebbé válik a téma, de közel sem olyan eredetivé. Nem véletlen, hogy az 1777. évi kiadás újszerûségét Arany János többre becsülte a késõbbi csiszolt, újracsiszolt Baróti-verseknél.
14 A pálos rendi atyák által vezetett (Schossberg, Saštin) a Nyitra megyei szenicei járásban található. A Hétfájdalmú Szûzanya kegyszobra (XVI. sz. elejérõl) közismert zarándokhely ma is. Vö. Bálint Sándor, Barna Gábor, Búcsújáró magyarok. Budapest, Szent István Társulat, 1994, 343.
15 Régi nagy Patrónánk. Magyar Mária-versek, vál., szerk. Antalóczi Lajos, Lisztóczky László. Eger, Fõegyházmegyei Könyvtár, Kisboldogasszony Plébánia, 2000.